„A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezeknek közös szándékuk az, hogy felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és a hűségesek. Az angyal így folytatta: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna asszony ül: a népek és a seregek, a nemzetek és a nyelvek. A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, kifosztják és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi. Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött” (Jel 17,12-18).
Az első dolog, amit megtudunk róluk, hogy olyan népekről van szó, akik még nem töltöttek be jelentős szerepet a történelem folyamán („még nem kaptak királyságot”), és ez bizonyosan frusztrálja őket. A népek egyik legfőbb tulajdonsága a büszkeség, különösen igaz ez azokra, akik e népet vezetik. Az emberek és a népek szeretnek kitűnni, de ez a lehetőség az itt említett királyságoknak pusztán egyetlen órára, tehát nagyon rövid időre adatik meg. Ez a rövid idő is a fenevadtól kapott kiváltság.
Két dolog következik ebből: a tíz király konszenzusra jut abban, hogy a hatalmat, amit kaptak, a fenevad szolgálatába állítják: „felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak”. Senki nem alkalmaz vétót, annak ellenére, hogy a jelentéktelen hatalmak számára ez az utolsó esély. A döntést teljes egyetértésben hozzák meg. Ez az első tulajdonság. A második, hogy „ezek a Bárány ellen fognak harcolni”, tehát azt a rövid időt, amíg van hatalmuk a Jézus Krisztus elleni lázadásra fordítják, de Jézus legyőzi őket. Ki a fenevad? Olyan világi hatalom, ami úgy állítja be a dolgot, mintha Isten helyett, Isten nevében uralkodna, és ezért, ha valaki nem engedelmeskedik rendelkezéseinek, azt Isten ellenségének tekinti, és ezért üldözi.
A modern írásmagyarázók római császárokkal azonosítják a fenevadat, különös tekintettel az „istencsászárokra”, akik „Úrnak és Istennek” neveztették magukat. Ez a magyarázat azonban ebben a jövendölésben nem állja meg a helyét, mert a fenevad itt a hitehagyó egyházat jelképező parázna asszonnyal szövetkezett (Jel 17, 1-6) , ami igencsak megdöbbentette Jánost (Jel 17,7). Ez a fenevad tehát nem pogány, hanem keresztény fenevad, vagy legalábbis úgy tesz, mintha keresztény lenne és a keresztény hitet védelmezné. Adva van tehát egy hűtlenné vált egyház, egy magát kereszténynek álcázó politikai hatalom, és tíz olyan királyság, akik kritikátlanul kiszolgálják ezt a furcsa szövetséget.
Miért teszik ezt? Ez a látomás legmegrázóbb momentuma: „mert Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi” (Jel 17,17). Azt jelenti ez, hogy Isten kísértőként lép fel a történetben? Szó sincs róla, „Isten a gonosztól nem kísérthető, és Ő maga sem kísért senkit a gonosszal” (Jak 1,13). Pál apostol azonban a törvénytipróról szólva rámutatott egy fontos törvényszerűségre, miszerint Isten mindenkinek azt adja, amire igénye van: ha valaki szereti az igazságot, Isten elpecsételi őt az Igazság Lelkével (Ef 1,13-14), de aki nem szereti az igazságot, hanem a hamisságban gyönyörködik, azt Isten „kiszolgáltatja a tévelygés hatalmának”, és az ítélet napján ennek megfelelő módon „jutalmazza” (2Thesz 2,8-12).
Isten hatalmat adott ezeknek a királyoknak, de nem a jó ügy előmozdítására használták, hanem a fenevad és a parázna asszony szolgálatába állították, ennek megfelelő tapasztalatban volt részük. Ezért csalódottságukban fellázadnak a parázna asszony és a fenevad ellen. Így működik az a hatalom, amit nem építésre, hanem rombolásra használnak. Valamikor a forradalomról mondták, hogy felfalja saját gyermekeit, most az álkeresztényeknél látjuk ugyanezt. Mert az eltévelyedés minden formájának önpusztítás a vége. A gonoszság és a rosszindulat mindig lelepleződik, és elszigetelődik már ebben a világban is, még inkább a végső események során.
A bibliai szöveg nem azonosítja az országokat, melyek ilyen szégyenletesen leszerepelnek a végső eseményekben, de világosan értésünkre adja megszégyenülésük spirituális és morális okait. Bizonyára azért, hogy messze elkerüljük azokat a magatartásformákat, amelyek őket oda vezették.
DR Szilvási József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése