Beteljesült próféciák (Korok üzenete 1.)

A Biblia szövegének csaknem egyharmada prófécia. Ezek a próféciák több száz, vagy olykor több ezer évvel a beteljesedésük előtt íródtak. A mai napig több mint 25.000 olyan archeológiai felfedezés látott napvilágot, melyek igazolják, hogy a Szentírás könyveinek szereplői valóságos személyek voltak, akik bizonyíthatóan ott éltek, ahol az adott könyv említi őket. Az események Egyiptomban, Kánaánban, Szíriában, Mezopotámiában és Izraelben történtek. A Biblia legtöbb próféciája már beteljesedett, s ezek közül megemlítünk néhány neves városról szóló jövendölést és azok beteljesülését. TYRUS városállama 01:14 ASKHELON 04:29 NINIVE 06:21 BABILON 09:09 EGYIPTOM 11:42 JERUZSÁLEM 15:09
 

A “pokol” témája a bibliába

Korábban a “pokol” témája sok népies üzenethirdetőnek kedvenc témája volt. Számunkra ma szinte érthetetlen, hogy a pokollal való fenyegetéssel, és annak minden részletében kiszínezett ijedelmével, milyen félelmet öntöttek az emberekbe. Voltak szónokok, akiknél néha egy “sikeres” pokol-prédikáció után a bolondok házába kellett vinni a hallgatókat. Mindemellett még az áhítatkönyvekben is az “örök gyötrelem” témája igen terjedelmesen volt bemutatva. Richard Baxter1 áhítatkönyvében, amelyhez az előszót egy német prelátus és alapító prédikátor írta, többek között a következőket olvassuk: “A pokolbüntetés szerzője maga Isten... A legfélelmetesebb azonban abban a kínban az, hogy örökké tart. Örökké! Ó elviselhetetlen gondolat! Ha az évek milliói tovatűnnek, azok a kínok újra és újrakezdődnek, úgy mint az első napon. Az ő halhatatlan lelkük volt az, ami vétkezett; épp ezért az ő férgük meg nem ha!.”

Ugyanabban a fejezetben mégis ez áll: “Azonban így az élő Isten kezébe estek, akinek örök haragja megemészti őket... Mert micsoda egy megemésztő tűz az ő haragja!”
lőször is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág” vagy “pokol” szóval visszaadott “seol” (héber) és “hádes” (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol” és “hádes” szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat.” (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam”.
A fenti témáról Janos Cserbik beszél 

Kevesebb jelenjen meg

Watch | Facebook

Mit jelent szüntelenül imádkozni?

 Az utóbbi időben elég sok követőnket érdekli az ima kérdése. Korábban az Ámen kifejezésről beszélt Szigeti professzor, most pedig a szüntelen imádságról többen is kérdeztek. A szüntelen imádság, a Magyar Lexikon szerint: állandó és személyes kapcsolat Istennel. Hogy is lehet ezt megvalósítani a mindennapi életünkben? Sokunkban még az imádság fogalma is zavaros. Belénk nevelődött az a gondolat, hogy csak ünnepélyesen lehet Istenhez fordulni, viszont az életünk folyása annyira hétköznapi s benne oly ritkák az ünnepi pillanatok, hogy ebben a hétköznapiságban úgy gondoljuk, hogy inkább ne is imádkozzunk, hogy ne profanizáljuk az imádságot. Mert teszem azt, hogy lehessen a napi munka közben, ócska ruhában, konyhakötényben Isten elé járulni? Te hogy gondolod? Mi az imádság?

Meglátjuk-e a valós veszélyt?

 „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.” (Jel 6,12) 

„A próféta nemcsak megjövendöli Krisztus eljövetelének módját és célját, hanem azokat a jeleket is felsorolja, amelyekből közelsége felismerhető. Jézus ezt mondta: »Lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban.« (Luk 21,25) »A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.« (Márk 13,24–26) A Jelenések könyvének szerzője így írja le a második advent első jelét: »Nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.« (Jel 6,12)

Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira-szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan erős volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt. Marokkó közelében egy nyolc-tízezer lakosú város teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.

A földrengés ünnepnapon történt, amikor a templomok és a kolostorok zsúfolásig megteltek. Az itt levők közül csak néhányan menekültek meg… Kilencvenezerre becsülték azoknak a számát, akik azon a végzetes napon életüket vesztették.” (A nagy küzdelem, 304–305. o., Korszakok nyomában, 272–283. o.) Maranatha

„A halottak semmit sem tudnak…”

 

A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa 8,20) 

„A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen érvényesíti befolyását, akik inkább Istennek engedelmeskednek, mint embereknek. A sötétség hatalmasságainak követei azt állítják magukról, hogy a menny küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg, hogy a vasárnapünneplés megtagadóit meggyőzzék tévedésükről, és arról, hogy az ország törvényeinek ugyanolyan engedelmességgel tartoznak, mint Isten törvényének. Ezek a lények a világ romlottsága miatt népszerűek lesznek, és a vallástanítókkal együtt ők is állítják, hogy az erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a felháborodás azok ellen, akik nem fogadják el ezeket a kijelentéseket.

Akik a spiritizmus tanításai ellen fölemelik szavukat, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. A magasságban levő fejedelemségekkel, hatalmasságokkal és gonosz lelkekkel lépnek harcba. Sátán egy tapodtat sem fog engedni, hacsak a mennyei követek vissza nem szorítják. Isten népe a Megváltó e szavaival állhat ki a gonosz ellen: »Meg van írva.« Sátán most is éppúgy tudja idézni a Szentírást, miként Krisztus korában. Hogy alátámassza csalásait, kiforgatja az igei tanításokat. Azoknak, akik meg akarnak állni a veszélyes időben, jól kell ismerniük a Szentírás bizonyságtételét.

Sokan találkoznak majd a szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat pengetik majd, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek azok, akik így megjelennek (Préd 9,7; Jel 16,14).” (A nagy küzdelem, 590–591., 559–560. o., Korszakok nyomában, 525., 497. o.)

„Emberi alakot öltő sátáni ügynökök vesznek majd részt az utolsó nagy összecsapásban, hogy megakadályozzák Isten országa elérkeztét. De emberi külsőben mennyei angyalok is ott lesznek Krisztus követõi mellett. A két szembenálló csapat egészen addig harcol majd, míg le nem zárul a világtörténelem utolsó nagy fejezete.” (Review and Herald, 1909. augusztus 5.)