„A próféta nemcsak megjövendöli Krisztus eljövetelének módját és célját, hanem azokat a jeleket is felsorolja, amelyekből közelsége felismerhető. Jézus ezt mondta: »Lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban.« (Luk 21,25) »A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.« (Márk 13,24–26) A Jelenések könyvének szerzője így írja le a második advent első jelét: »Nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.« (Jel 6,12)
Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira-szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan erős volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt. Marokkó közelében egy nyolc-tízezer lakosú város teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.
A földrengés ünnepnapon történt, amikor a templomok és a kolostorok zsúfolásig megteltek. Az itt levők közül csak néhányan menekültek meg… Kilencvenezerre becsülték azoknak a számát, akik azon a végzetes napon életüket vesztették.” (A nagy küzdelem, 304–305. o., Korszakok nyomában, 272–283. o.) Maranatha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése