Az örökkévaló evangélim - Isten bizonyosságot kínál mindenkinek

Azt olvassuk itt az evangéliumról, hogy "örökkévaló". Ez újabb bizonyíték arra, hogy Isten nem változik. A változatlan Isten evangéliuma sem változik. Az örökkévaló evangélium bizonyosságot kínál mindenkinek, aki hajlandó elfogadni. Az evangélium bemutatja Isten változhatatlan szeretetét, és ennek az üzenetnek kell eljutnia az egész világra. Mindenkinek szüksége van a lehetőségre, hogy meghallja, ezért is bízta Isten a népére a hirdetését.

"Mert kiválasztott minket őbenne a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte. Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akaratának tetszése szerint" (Ef 1:4-5, ÚRK).

"kiválasztott minket őbenne a világ teremtése előtt". Ennyire "örökkévaló" az evangélium! Istennek már a világ teremtése előtt az volt a terve, hogy üdvösségünk legyen benne.

Nézzük meg jobban a következő szavakat: "kiválasztott", "előre elhatározta" vagy "eleve elhatározván" (Károli), "akaratának tetszése szerint" és "fiaivá fogad". Mennyire kiemeli ez a két vers Istennek azt a vágyát, hogy örök életünk legyen "őbenne"! Az is világosan Isten kegyelmére mutat, hogy már az örökkévalóság messzi múltjában megtette (2Thessz 2:13)"Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; (2Tim 1:9)."Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte," Tehát nem a tetteink üdvözítenek, egyetlen teremtmény sem az érdemei révén üdvözül. Hogyan is származhatna az üdvösség bármiből, amit mi teszünk, ha Isten már a létezésünk előtt kiválasztott bennünket az üdvösségre "őbenne"? Viszont miénk a döntés, hogy ezt elfogadjuk vagy visszautasítjuk. (Bibliatanulmány)

Az ég közepén repülő angyal által hirdetett üzenet ugyanaz az örökkévaló evangélium, amelyet Isten az édenben kijelentett, amikor így szólt a kígyóhoz:„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15). Ez volt az első ígéret arról a Megváltóról, aki majd a harcmezőre áll, hogy megküzdjön Sátán erejével és legyőzze őt. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa Isten jellemét úgy, ahogyan azt a szent törvény bemutatja, hiszen a törvény Isten jellemének vetülete. Krisztus volt a törvény és az evangélium. Az örökkévaló üzenetet hirdető angyal Isten törvényét is hirdeti, mert a megváltás evangéliuma elvezeti az embereket a törvénynek való engedelmességre, amely által jellemük az isteni minta hasonlatosságára változik. ( Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötet)

Az ige örökkévaló Istenről ír. Ez a jelző felöleli a múltat, a jelent és a jövőt. Isten örökkévalóságtól örökkévalóságig létezik. Ő az örökkévaló. (EGW:Bizonyságtételek 8. kötet)

Istenfélelem - Isten mélységes tisztelete

Az istenfélelem a keresztényi jellem gyümölcse. Az istenfélelem azt jelenti, hogy olyan nagy tisztelettel vagyunk Isten iránt, ami hatással van mindennapi életünkre. Az istenfélelem alázat, tisztelet, szeretet, engedelmesség, fegyelmezettség és kapcsolat. A hiten alapuló istenfélelem elsősorban azok által élhető meg, azok számára nyújt segítséget, hogy a jó és a rossz, igaz és a hamis közötti különbséget  észrevegye.

(1Tim 2:2)Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 6:6) De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel;

Maradjunk szoros kapcsolatban Istennel, hogy szívünk befogadja az istenfélelem kegyelmi ajándékát! Jézus legyen otthonunk vendége, családunk tagja, hogy visszatükrözzük képmását, és bemutassuk, hogy a Mindenható fiai és leányai vagyunk. A hívő élet széppé teszi otthonunkat. Ha az Úr velünk lakozik, érezni fogjuk, hogy Krisztus mennyei családjához tartozunk. Felismerjük, hogy angyalok figyelnek bennünket, ezért szelídek és türelmesek leszünk. Az udvariasság és istenfélelem által alkalmassá válunk arra, hogy beléphessünk a mennyei udvarokba. (EGW: Az én életem ma)

A legboldogabb az a szív, amelyben Krisztus lakozik. Legboldogabb az az otthon, amelynek uralkodó alapelve az istenfélelem. Abban a műhelyben, ahol Krisztus égi békéje és jelenléte időzik, a munkások a legmegbízhatóbbak, hűségesek és tevékenyek. Meglátszik rajtuk Isten szeretete és a valódi istenfélelem. (48. levél, 1897) (EGW: Az én életem ma)

Az istenfélelem látszata senkit sem ment meg. Valamennyiüknek mély és életerős lelki élményre kell szert tenniük. Csakis ez menti meg őket a nyomorúság idején. Akkor majd próbára teszik munkájuk minőségét, és ha ez arany, ezüst és drágakövek, akkor az Úr sátrának oltalmába rejti őket. De ha élet művük fa, szalma és széna, akkor semmi meg nem védi őket az Úr haragjának tüzétől.

Vizsgálati ítélet - kik hűségesek Istenhez

 

A Jelenések könyve 14. fejezetének első angyala mindenkit arra figyelmeztet a világon, hogy „féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget!” De vajon nem mindig ez volt a helyes magatartás? Istent félni és Őt dicsőíteni? Miért szól oly sürgetően ez a parancs az egész világnak éppen az idők végén? (Jel 14:6-7).És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

Egy napon Isten mindörökre elpusztítja a bűnt. Bár mindenkit meg szeretne menteni, akit csak lehet, csakis azokat tudja üdvözíteni, akik hűségesek Hozzá. A lázadók magukkal vinnék a bűnt a Mennybe is, ha üdvözülnének. Ezért szükséges egy kivizsgálás, mielőtt Jézus eljönne. (ApCsel)17:31.Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Ezt hívják vizsgálati ítéletnek, aminek során megvizsgálják azok életét, akik állították, hogy hűségesek Istenhez. Azok ügyét, akik soha nem állították ezt, később vizsgálják ki.

A földi szentély-szolgálat segít megértenünk ezt a kivizsgálást. Évente egyszer, a Nagy engesztelési napon a főpap belépett a Szentek szentjébe és eltávolította onnan azokat a bűnöket, és kizárólag azokat, melyeket megvallottak és oda helyeztek az elmúlt esztendő során.

Hasonlóképpen, a mi Főpapunk, Jézus is bement a menyei szentélybe 1844.Október 22.-én, és megkezdte a vizsgálati ítéletet. Azok neve, akik komolyan megvallották bűneiket és hűségesek maradtak Jézushoz, az Élet könyvében marad. (Jel 3:5.) Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Az összes többi nevet Jézus kitörli onnan. (2Móz 32:33). És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

Egyesek megvallották és őszintén megbánták minden bűnüket, így azok eltöröltetnek. Egyedül az ő jócselekedeteik maradnak meg a feljegyzésekben és ők üdvözülnek. (Ezék 18:21-22.) És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. De vajon mi történik azokkal, akik azt állították, hogy Istent követik, miközben a saját útjukat járták? Az ő jócselekedeteik kitöröltetnek a feljegyzésekből. (Ezék 23-24).Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. (Mt 7:21-23.) Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (biblia-tanulmany)

Farizeus és szadduceus - elnevezésű zsidók

Az Újszövetség beszél farizeus és szadduceus elnevezésű zsidókról. Ez a két különálló csoport az Ó-és Újszövetség között eltelt 400 esztendő folyamán jött létre.

Az egyik akkor keletkezett, amikor a Makkabeusok végül beleegyeztek a görög kultúra elterjedésébe Palesztinában, és sok zsidó ezt erősen ellenezte. Gonosznak gondolták és vallásukkal ellentétesnek. Ezért, amikor elhatárolódtak tőle, elnevezték őket „farizeusoknak”, ami azt jelenti: „elkülönültek”.

Az Újszövetségi időkben kb. csak 6000 tagja volt ennek a csoportnak. A legtöbb nagy zsidó tanító farizeus volt, és a hétköznapi emberek nagy többsége elfogadta tanításukat.

A farizeusok hittek a halottak feltámadásában és jövőbeni életében. Azzal akartak felkészülni rá, hogy megpróbáltak jók lenni és engedelmeskedni az évek alatt maguk alkotta sok vallási törvénynek. Nem Istenre támaszkodtak, hogy Ő adjon nekik erőt Tízparancsolatának megtartásához.

A másik csoporthoz, a szadduceusokhoz a jómódú zsidók tartoztak, akik a görög kultúra pártján álltak. Ők jól kijöttek a Makkabeusokkal. Csak Mózes öt könyvét fogadták el Bibliájukként, és nem értettek egyet a farizeusokkal a halottak feltámadásának és jövőbeni életének kérdésében. (Mózes öt könyvét fogadták el az Ószövetségből, ezért nem hittek sem a feltámadásban, sem a túlvilágban, és nem vártak Messiást sem. A Messiásra vonatkozó jövendölések ugyanis zömmel Ézsaiás (Izajás) és Jeremiás könyvében találhatók. A Tóra értelmezésében a legegyszerűbb, szó szerinti értelmezést vallották (pl. a „szemet szemért” elvet úgy értelmezték, hogy ha valaki kiüti valaki más szemét, akkor az illető szemét is ki kell ütni - míg a farizeusok ezt az értelmezést kegyetlennek tartották, és ilyen esetekre börtön- vagy pénzbüntetést javasoltak.)

A Palesztinába élő zsidókon kívül többszázezer zsidó élt szerte a Római birodalomban. A legtöbb városban volt zsinagógájuk, ahol ők, sőt még nem zsidók is dicsőíthették Istent.

Őseik átvették az arámi nyelvet a babiloni fogság ideje alatt. A későbbi nemzedékekben ezért a legtöbben nem értették az Írások héber nyelvű felolvasását szombaton a zsinagógában. Ezért a rabbiknak el kellett azt magyarázniuk arámi nyelven.

Ezek a magyarázatok nemzedékről nemzedékre szálltak. Jézus idejében a farizeusok ezt a „vének hagyományának” hívták. Jézus azonban azt mondta, hogy ha azoknak engedelmeskednek, akkor engedetlenek Istennel szemben (Mt 15:1-6.) Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. (Bibliatanulmány)

Kos és kecskebak - világ birodalmak felemelkedése és bukása

 Ahogy Dániel 2. és 7. fejezetében, úgy itt is a világ birodalmainak felemelkedését és bukását jeleníti meg a látomás, csak eltérő szimbolizmussal. Ez a jelképvilág közvetlenül kötődik Isten szentélyéhez. A kos és a kecskebak képe a szentélyszolgálat engesztelési ünnepével való kapcsolata miatt jelenik meg, mivel az ókori Izrael számára ez volt az ítélet ideje. Kosokat és kecskebakokat áldoztak a szentélyszolgálat során, de a két állatot csak az engesztelés napján említették együtt. Tehát Isten szándékosan választotta éppen ezeket, hogy az engesztelési ünnepre utaljon, arra, amire a látomás főként összpontosít.

Dániel látta, amint egy kos háromfelé öklel: nyugatra, északra és délre (Dán 8:4). "Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és naggyá lőn". Ez a háromirányú mozgás mutatja ennek a hatalomnak a terjeszkedését. Az angyal magyarázata szerint a kétszarvú kos Médó-Perzsiát jelképezi (Dán 8:20) "Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya." és az a legvalószínűbb, hogy a három irány e világhatalom három fő hódítására mutat.

Ezután egy nagy szarvú kecskebak jelent meg, ami a Görög Birodalmat szimbolizálja Nagy Sándor vezetése alatt. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király. (Dán 8:21). A kecskebak "És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között." (Dán 8:5), ami gyors terjeszkedését jelzi. A kép Nagy Sándor hódításainak a sebességét érzékelteti, amit Dániel próféta könyve 7. fejezete a szárnyas párduccal ábrázol. A prófécia viszont előrevetíti, hogy amikor a kecskebak "elérte hatalmának csúcsát, letört a nagy szarv, és helyette négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé" (Dán 8:8, RÚF). Ez Babilonban történt meg, Kr. e. 323 júniusában, amikor Nagy Sándor harminckét éves korában meghalt. Utána a birodalmát felosztották a négy tábornoka között.

 A prófécia felvázolta a világ nagy birodalmainak – Babilónia, Médó-Perzsia, Görögország és Róma – emelkedését és útját. Mindegyiküknél – mint a kevésbé hatalmas nemzeteknél is – a történelem megismételte önmagát. Mindegyiknek volt próbaideje; mindegyik kudarcot vallott, dicsőségük megfakult, hatalmuk elmúlt. (EGW: Próféták és királyok)

Dániel egyik látomásában Görögországot egy kecskebak jelképezi. A kecske szemei között lévő nagy szarv Nagy Sándort jelképezi, és a szarv letörése az ő halállát. A nagy szarv helyén négy másik szarv nőtt négy különböző irányban.  Dán 8:5, 8, 21-22. "És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között. A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király. Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével."

A Biblia szerint az a négy szarv négy királyságot jelképezett. Nagy Sándor halála után négy fővezére harcolt egymással a hatalomért, és végül négy részre osztották a Görög birodalmat.

Ám az a négy királyság is harcolt egymás ellen és végül kettő leigázta a harmadikat, egy másikat pedig részekre szakítottak. Így alig 40 évvel Nagy Sándor halála után a négy királyságból már csak három létezett.

Az egyik királyság a mai Görögország, és Macedónia helyén terült el, ami Nagy Sándor szülőföldje volt. A másik Egyiptom területén volt, ami természetesen Palesztinától délre található, ahol a zsidók országa, Samária és Júdea volt. Ide tartozott Szíria és Nagy Sándor birodalmának többi területe is.

Palesztina így két erős királyság közé ékelődött, akiknek hatalmi harcai során Palesztina először a déli királysághoz, majd később az északi királysághoz tartozott. Dániel egy másik próféciájában azokat a királyságokat az „északi király országának” és a „déli király országának” nevezi (Dán 11:5-13).