Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét.
Azokat viszont, akik az ilyen összejövetelek inspirátorai voltak, és magabiztosan, agresszíven befolyásolták a jelenlévőket, másként minősítette: "Vannak, akik ide-oda járkálnak, s magukat Istentől küldött prédikátoroknak mondják... Közülük néhánynak sok kijelenteni valója van a lelki ajándékokról, és ebben nagyon ügyesnek bizonyulnak. Féktelen érzéseknek adják át magukat, érthetetlen hangokat adnak ki, amit nyelvadománynak neveznek... Felfuvalkodottak és a szabadságukkal dicsekednek. Mondják, hogy "Uram, Uram!", hivatkoznak a betegek gyógyítására és más csodákra, azt állítják, hogy többet mutatnak fel a Lélek és Isten erejéből, mint azok, akik megtartják Isten parancsolatait. De cselekedeteiket az igazság ellenségének vezetése alatt vitték véghez, akinek célja az emberek megtévesztése... Látjuk-e, hogy ezek az emberek Isten törvényének ellenségei?
1Kor 14,10-11. 15. 19
"Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, de azok közül egy sem érthetetlen. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem… Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de az értelmem gyümölcstelen.
Hogy van hát? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, énekelek a lélekkel, de énekelek értelemmel is…
A gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy másokat is tanítsak, hogy nem tízezer szót nyelveken."
Lásd még: 23-25. vers
Az apostol először arról szól, hogy az érthetetlen nyelv semmilyen építő hatást nem gyakorol másokra, nem közöl semmit. Akik érthetetlen nyelven szólnak egymáshoz, azok "idegenek" maradnak egymás számára. Másodszor azt mondja, hogy még önmagát sem építheti senki az érthetetlen nyelvvel. Hiába vallják, hogy amikor nyelveken imádkoznak, akkor ők "lélekkel imádkoznak és énekelnek", az értelem kikapcsolása mellett megvalósuló érzelmi átélések "gyümölcstelenek" (14. vers). Egyedül csak az helyes - jelenti ki az apostol -, ha az ember "lélekkel és értelemmel", azaz értelme és érzelmei együttes érvényesülésével, egészséges összekapcsolódásával imádkozik vagy énekel (vesd össze Mát 22,36).
Továbbá a természetellenesen felajzott állapotban éneklő és imádkozó, egyszerre különböző, érthetetlen nyelveken szóló gyülekezet a lehető legrosszabb benyomást teszi a közéjük belépő vagy betévedő idegenre. A józan kívülállók "őrjöngő" tömegnek látják őket. Ahelyett, hogy a tiszteletteljes áhítat és az értelmes bizonyságtevés Isten jelenlétébe vonná a vendégeket, megbotránkozva fognak elfordulni az efféle kegyességet gyakorló közösségtől.
Az ember csodálkozik azon, hogy a karizmatikus gyülekezetek - amelyek általában hangsúlyozzák a Bibliához való ragaszkodásukat - hogyan mernek nyelveken szólni összejöveteleiken Pál apostol idézett kijelentései ellenében. Hiszen az apostol álláspontja olyan világos és határozott: "Inkább öt szót értelemmel, semmint tízezer szót nyelveken!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése