János keresztségét és a Szentlélek keresztségét párhuzamba, vagy ha tetszik, szembeállítja az egyik szakasz
(Apcs. 19:1-5). Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál bejárva a felsőbb tartományokat Efezusba érkezett. Amikor ott néhány tanítványra talált, (2) azt kérdezte tőlük: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők pedig azt mondták neki: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek! (3) Mire azt kérdezte: Akkor hát mire keresztelkedtetek meg? Ők pedig azt mondták: a János keresztségére. (4) Pál pedig így folytatta: János a megtérés keresztségével keresztelt, azt mondva a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. (5) Amikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. /RÚF/
Ebből kiderül, hogy noha Jánosé is mennyből volt...
(Mk. 11:30), János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől? Feleljetek nekem! /RÚF/
... és a megtérés keresztsége volt, a bűnök bocsánatára, de Krisztus helyettes áldozatának megtörténte után még nagyobb erővel telt meg. Krisztus azt mondta, hogy az Ő halála után fokozott mértékben töltethet ki és fejtheti tevékenységét a Szentlélek, mert az áldozat ténye, ismerete, magunkra vonatkoztatása fokozott erővel tud hatni.
Ami a Lélek keresztségének eredményét illeti:
- akkoriban ez több ízben is a nyelveken szólás volt. Minden jel szerint azért, mert az első esetben ez volt a látható jel (erre volt szükség), és hogy a később megtérő pogányok megtérésének hitelességéhez ne férjen kétség. Mára sokan - meggyőződésem szerint tévesen - a megtérés, a Szentlélek keresztsége jelének, látható és elvárt bizonyságaként kezelik a nyelveken szólást, és ezzel eszközt céllá teszik (külön kérdés, hogy a mai nyelveken szólás és az akkori bibliai, ugyanazt a gyakorlatot takarja-e ).
- Pedig valójában nem ez a lényeg, hanem az az érdemi, lényegi változás, amit a Szentlélek tud munkálni az ember életében, lelkében, jellemében. Pünkösdkor is az volt ugyan a látványos, hogy nyelveken szóltak, a lényeg azonban Péter prédikációja volt, és az a tény, hogy mennyire megváltozott a lénye, lényük. (ld. pl. Péter esetében a fellépése pünkösdkor, határozottsága a főtanács előtt ; Apcs. 4-5. fejezet, összevetve a tagadásával, amikor egy szolgálólánytól is megriadt). Érdekes, hogy már az Ószövetség is ebben határozza meg az Szentlélek emberben és emberért végzett munkájának a lényegét, amikor pl. Saul királlyá kenetik és elhangzik az ígéret, hogy ...
- akkoriban ez több ízben is a nyelveken szólás volt. Minden jel szerint azért, mert az első esetben ez volt a látható jel (erre volt szükség), és hogy a később megtérő pogányok megtérésének hitelességéhez ne férjen kétség. Mára sokan - meggyőződésem szerint tévesen - a megtérés, a Szentlélek keresztsége jelének, látható és elvárt bizonyságaként kezelik a nyelveken szólást, és ezzel eszközt céllá teszik (külön kérdés, hogy a mai nyelveken szólás és az akkori bibliai, ugyanazt a gyakorlatot takarja-e ).
- Pedig valójában nem ez a lényeg, hanem az az érdemi, lényegi változás, amit a Szentlélek tud munkálni az ember életében, lelkében, jellemében. Pünkösdkor is az volt ugyan a látványos, hogy nyelveken szóltak, a lényeg azonban Péter prédikációja volt, és az a tény, hogy mennyire megváltozott a lénye, lényük. (ld. pl. Péter esetében a fellépése pünkösdkor, határozottsága a főtanács előtt ; Apcs. 4-5. fejezet, összevetve a tagadásával, amikor egy szolgálólánytól is megriadt). Érdekes, hogy már az Ószövetség is ebben határozza meg az Szentlélek emberben és emberért végzett munkájának a lényegét, amikor pl. Saul királlyá kenetik és elhangzik az ígéret, hogy ...
(1Sám.10:6) Akkor az Úr lelke rád fog szállni, velük együtt fogsz prófétálni, és más emberré leszel. /RÚF/
Tehát a „más emberré” leszel, a korábbi, pusztán emberi önmagunkon történő felülemelkedés a Szentlélek igazi munkája az emberben. Erre keresztelkednek meg és ezt kell, hogy megtapasztalják a keresztelkedők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése