A predesztináció - Isten előre ismerése és előre rendelkezése - sok félreértés forrása a kereszténységben, amiért nem csekély részben a kései középkor és a reformáció időszakának tanításai felelősek. Sokakban joggal kelt ellenérzést az a gondolat, hogy Isten, mindentudásánál és mindenhatóságánál fogva, előre eltervezte és eldöntötte örök sorsunkat, üdvösségünket vagy kárhozatunkat, semmiféle teret nem hagyva az ember szabad választásának. A Biblia tanítása szerint Isten előre ismerése az alapja a kiválasztásnak, tehát semmiképpen nem önkényes vagy személyválogató módon történik emberek elhívása.
Isten az ember megváltását határozta el előre, és ebben a tervben éppúgy szerepelnek a nagy üdvtörténeti események (Krisztus földi élete, kereszthalála, visszajövetele), mint az egyes emberek életének kis mozaikjai. Kinek-kinek az elhívását és a megváltási terv megvalósításában végzett szolgálatát is előre megtervezte Isten, előre ismerése és "végéremehetetlen bölcsessége" szerint.
A teremtő Isten végtelen hatalma és bölcsessége tárul fel egy pillanatra a szemünk előtt, amikor megpróbálunk belegondolni abba, hogy ez a kiválasztás a világ teremtése előtt megtörtént már. A mennyei Atya ezek szerint nemhogy születésünk előtt, de az emberiség születése előtt személyesen, név szerint ismert mindnyájunkat, konkrét szerepet szánt nekünk is a megváltási tervben, és rendelkezett arról, hogy életünkben minden körülmény - az örömök éppúgy, mint a nehézségek - életünk megtisztítását, megszentelését, és feladatunk mind teljesebb betöltését szolgálják. Isten mindenről előre gondoskodott: Ő adja szívünkbe a vágyat akaratának betöltésére, Tőle kapjuk hozzá az erőt és képességeket, még az általunk elvégzendő jó cselekedeteket is előre elkészítette
(Eféz 2:10).Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Ennek rá kell ébresztenie bennünket, hogy mennyire képtelenek vagyunk önmagunktól minden jóra (Róm 7:18, 24). Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?
Hatalmas bátorítás azonban, hogy az Efézusi levélben azt olvashatjuk: az Atya minden lelki áldással megáldott bennünket, aszerint, amint kiválasztott minket magának …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése