Júd 1,11 • „Jaj nékik! Mert a Káin útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.”
(Vajon a hívő közösségben is felbukkanhat a káini lelkület? Mi ennek az oka?)
„A vallásos emberek nagy többsége Káin példáját követi, mert majdnem minden hamis vallás egy és ugyanazon elven alapszik
– hogy az ember saját igyekezete árán üdvözülhet. Egyesek azt állítják, hogy az emberiségnek nem megváltásra, hanem fejlődésre van szüksége – saját maga csiszolására, javítására és megújítására. Káin azt gondolta, hogy vér nélküli áldozattal elnyeri Isten kegyét. Ugyanígy remélik sokan ma is, hogy az engesztelő áldozattól függetlenül el lehet érni a mennyei normát. Káin története tanúsítja, hogy mi ennek a következménye. Megmutatja, mivé lesz az ember Krisztus nélkül. Az emberiség képtelen megújítani önmagát. Nem felfelé ível, a mennyei felé, hanem lefelé tart, a sátáni felé. Krisztus a mi egyedüli reménységünk. »…mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk… és nincsen senkiben másban üdvösség.« (Ap csel 4,12)
Amikor Káin látta, hogy Isten nem fogadja el áldozatát, megharagudott az Úrra és Ábelre. Azért volt mérges, mert Isten nem fogadta el az emberit az Isten által elrendelt áldozat helyett, és dühös volt a testvérére, amiért ő engedelmeskedett és nem lázadt vele együtt Isten ellen… Ábel meggyilkolása volt az első példa arra az ellenségeskedésre, amelyet Isten a kígyó és az asszony magva között meghirdetett. Az egyik oldalon áll Sátán az alattvalóival, a másikon pedig Krisztus a követőivel. Az ember bűnén keresztül Sátán hatalomra tett szert az emberiség felett, de Krisztus erejével le tudjuk rázni igáját. Valahányszor egy ember az Isten Bárányába vetett hit által felhagy a bűn szolgálatával, Sátán haragja fellángol. Ábel szent élete cáfolta Sátánnak azt az állítását, hogy az ember képtelen megtartani Isten törvényét. Amikor Káin a gonosz lélek befolyására rájött, hogy nem tudja irányítani Ábelt, annyira felbőszült, hogy megölte. Ha valaki Isten törvényének igazságos volta mellett lándzsát tör, bárhol legyen is az, ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Mindig ez a lelkület gyújtotta meg a máglyát Krisztus tanítványai alatt. Sátán és seregei azért szítják a kegyetlenkedést Jézus követõi ellen, mert nem tudják őket behódoltatni. Ez egy legyőzött ellenség dühe. Jézus minden mártírja gyõzõként halt meg.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, Káin és Ábel c. fej.)
Mit tett Káin? Elvetette Isten útját, és választott egy másik,emberi utat – de mondhatunk sátáni utat is. Ádám fia alkotott egy vallást, amelyből kimaradt Krisztus. Kimaradt a megtérés, az Istennel való személyes kapcsolat. Kimaradt az Isten iránti engedelmesség, az Õ kijelentésének követése. Vallása csak héj volt, tartalom nélkül. Ez pedig táptalaja volt az Isten és ember elleni tettnek. Ádámot és Évát rá kellett beszélni a bűnre, Káint pedig nem lehetett lebeszélni róla.
Káin fontos jellemzője az, hogy vak volt a bűnnel szemben: Isten kihirdeti az ítéletét, erre ez a válasz: „Nagyobb az én büntetésem, mint hogy elhordozhatnám.” Nem következik be a cselekedet szívbéli megbánása, amely az útjaink megjobbításával járna együtt. Különös, hogy Káin és utódai nem voltak vallástalanok: követték a káini istentiszteletet. Leszármazottaik között többen viselték az „Él” megjelölést, amely az Úrra utal (pl. Mekhujáel).
A káini út lelki lényege az önmegjavítás, a felemelkedés. Ábelé a megtisztulás. Ábel tudta, hogy új szívre, új lélekre, Isten újjáteremtő hatalmára és jelenlétére van szüksége. Káin útján a vallás is az ember kényelmét szolgálja, saját felmagasztalásunk eszköze. Az ilyen vallás pompája, díszei, művészi alkotásai elringatják a résztvevőt. A káini út nem utasítja el Isten létezését. Elismerheti a tényt, hogy valami bűn, de a megjobbulást a saját erejéből, érdemként, önmagára alapozva keresi.
Azt képzeli, van köze Istenhez, sőt elnyeri tetszését, de a valóságban ez nem így van, mert ennek bizonyítéka a Lélek gyümölcsének termése lenne. Az összes ilyen vallás Kaintól indul ki, és fő gondolata az üzletelés Istennel vagy az istenekkel. Én szolgállak téged, te pedig megáldasz engem. Adok, hogy kapjak. Ha pedig nem az történik, amit elvárnék az Istentől, akkor fellázadok ellene, haragszom rá és szidalmazom.
Mennyire más az ábeli út! Megismertem Istent, a szeretetét,ingyen megváltását. Tudom, hogy Õ az egyetlen a világegyetemben, akire teljességgel rábízhatom az életemet, mindenemet. Adok, mert szeretem Istent, sőt tudom, hogy amit teszek vagy adok, az sem az enyémből van, hanem mindent Tõle kaptam. Az ember és Isten javát keresem az igazság gyakorlásában
, a szeretet megélésében. Egy vagyok a testvéreimmel szeretetben, egymás kölcsönönös megbecsülésében, az Istenért végzett személyes szolgálatban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése