Noé kegyelmet talált

Érdemes megemlíteni: Isten gyakran arra hívja azokat, akik mennyei kincset keresnek, hogy nagy mértékben változtassanak a földi életükön. Készüljünk fel rá, hogy esetleg mi is ilyen helyzetbe kerülünk!

 1Móz 6:5-14. Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a

 földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért, ezt mondta
az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi
állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket.
 De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. Noénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön. Akkor ezt mondta Isten Noénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal! /RÚF/

Noé arra is fordíthatta volna az idejét és az erőforrásait, hogy otthont készít magának. Mégis
úgy döntött, hogy alapvetően megváltoztatja az életét, és százhúsz éven át engedelmeskedett
Isten felszólításának, építette a bárkát.
Ma az özönvíz történetét kétkedve többen csak mítosznak tartják, ezért elutasítják, általában a
természet törvényeire vonatkozó tudományos feltételezésekre alapozva. Ebben semmi új
nincs. „Az özönvíz előtti világ századokon át változatlanoknak hitte a természet törvényeit.
Az ismétlődő évszakok rendben követték egymást. Addig soha nem esett eső. A földet köd és harmat öntözte. A folyók még soha nem léptek ki medrükből, hanem vizüket baj nélkül vitték a tengerbe. Szilárd törvények tartották a vizet partjai között.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 66./old.) Az özönvíz előtt a valóságra alapozott

 téves értelmezés alapján úgy érveltek az emberek, hogy sosem lehet árvíz. Az özönvíz után pedig a valóságra alapozott, de hibás okfejtés következtében mondták, hogy sosem volt özönvíz.
Eközben a Biblia azt is kijelenti, hogy az emberek ugyanúgy kételkedni fognak a végidei
eseményekkel kapcsolatban, ahogyan azt az özönvíz idején tették. [lásd 2Pt 3:3-7. Tudjátok
meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelénekígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. /RÚF/]

Hogyan készülhetünk tehát fel a közelgőpusztulásra? Van olyan tudatos döntés, amit „késletetett jutalmazásnak” neveznek. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szebb jövő reményében türelmesen kell végezzük a munkát, amire Isten elhívott bennünket. Nem tudjuk, Krisztus mikor tér vissza, de a fontosabb az, hogy Noéhoz hasonlóan addig azt tegyük, amire az Úr kér bennünket, még akkor is, ha az alapvető módon megváltoztatja az életünket, ahogy az Noé esetében is történt.
Mennyire állunk készen arra, hogy Isten felhívására nagymértékben változtassunk az
életünkön, amint Noé is tette?
Segítség: lásd Lk 16:10. Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is
hamis az. /RÚF/
White idézet: Noé és családja nem egyedül félte Istent, és nem egyedül engedelmeskedett
neki. De Noé volt valamennyiük között a legkegyesebb és legszentebb a földön. Csak az ő
életét őrizte meg Isten, hogy végrehajtsa akaratát, és bárkát építve figyelmeztesse a világot a
közelgő ítéletre. Matuzsálem, Noé nagyapja a vízözön évéig élt. Mások is elhitték Noé prédikálását, és segítettek neki a bárka építésében, de meghaltak, mielőtt a vízözön eljött a földre.
Noé prédikálása és a bárka építésének példája által kárhoztatta a világot.
Isten mindenkinek alkalmat adott arra, hogy bűnbánatot tartson, és megtérjen. Nem hittek
azonban Noé prédikálásának. Kicsúfolták figyelmeztetéseit, és kigúnyolták a szárazföldön
lévő hatalmas hajót. Noénak nem sikerült megváltoztatni embertársait. De több mint száz évig
kitartott azon törekvésében, hogy az embereket bűnbánatra és Istenhez való megtérésre bírja.
A bárkára mért minden kalapácsütés egy prédikáció volt a néphez. Noé utasítást adott, prédikált, dolgozott, miközben az emberek csodálkozva szemlélték és fanatikusnak tartották.  – A megváltás története, 63./old.

A geológusok állítása szerint maga a föld a benne talált dolgokkal bizonyítja, hogy sokkal
idősebb, mint ahogy a mózesi krónika tanítja. Emberi és állati csontokat, hadieszközöket, a
ma, illetve több ezer éve élő fáknál sokkal nagyobb, megkövesedett fákat fedeztek fel. Ebből
azt következtetik, hogy a föld a teremtés krónikájában megjelölt időnél sokkal régebben be-
népesedett a mai embereknél sokkal magasabbakkal. Ennek az okfejtésnek a nyomán a teremtés napjait roppant hosszú, határtalan időszakoknak tartja sok olyan ember, aki hitet tesz a Biblia mellett.
De a Bibliát félretéve a geológia semmit sem tud bizonyítani. Akik érveléseiket olyan biza-
lommal építik a geológia felfedezéseire, azoknak fogalmuk sincs az özönvíz előtti emberek,
állatok és fák méreteiről vagy az özönvízkor történt hatalmas változásokról. A földben talált
maradványok olyan állapotokról tanúskodnak, amelyek sok tekintetben különböznek a jelen-
legiektől, de hogy ezek az állapotok mikor léteztek, azt csak az ihletett beszámolóból tudhatjuk meg. Az özönvíz történetében az Ige megvilágítja azt, amit a geológia önmaga soha nem képes kideríteni. A Noé korában élő és a jelenlegieknél sokkal nagyobb emberek, állatok és fák a földbe temetődtek, és így maradtak fenn, bizonyítva a későbbi nemzedékeknek, hogy az özönvízkori embert víz pusztította el. Isten azt akarta, hogy ezeknek a dolgoknak a feltárása hitet ébresszen az ihletett történelem iránt. De az emberek a maguk hiábavaló okoskodásukkal ugyanabba a tévedésbe és hibába esnek, mint az özönvíz előtt élők. Azokat a dolgokat, amelyeket Isten áldásul adott, helytelen alkalmazásukkal átokká változtatják.    – Pátriárkák és próféták, 112./old.

A kötelesség hangja Isten hangja, mely útmutatóul adatott a mennyből. Akár tetszik, akár
nem, eleget kell tennünk feladatainknak. Ha az Úr azt várja el, hogy vigyünk üzenetet Ninivébe, nem nézné jó szemmel, ha Jáfóba vagy Kapernaumba utaznánk. Az Úrnak alapos oka van, ha elküld valahová, és ha abba az irányba vezérli lépteinket.   – In Heavenly Places, 226./old.