Bölcsesség és Isten ismerete

Jób megkérdezte: „De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye” (Jób 28:12), /RÚF/ Pál válasza erre, hogy Krisztusban, „Benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse”. (Kol 2:3). /ÚRK/ 

 (1Kor 1:30). Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. /RÚF/

 Krisztussal mindenünk megvan, „a teljes megértés egész gazdagsága”. (Kol 2:2), /RÚF/ Benne nyert kinyilatkoztatást Isten titka, ami magában foglalja az egész megváltási tervet. 

(Kol 2:1-7). Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, (2) hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. (3) Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (4) Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. (5) Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. (6) Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. (7) Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. /RÚF/

A görög parakletoszin szó azt jelenti, hogy „felbátorodott”, „megerősödött”. 

(Kol 2:2). hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.

Pál nemcsak abban kívánt segíteni a Kolosséban élő hívőknek, hogy felismerjék a hamis tanításokat, hanem hogy keresztényi szeretettel „összeforrjanak” (szümbibaszthentesz). Mindkét szó igeideje jelzi Pál bizakodását, hogy levele eléri a célját. 

Meg is dicséri a hívőket: „örömmel látom a szép rendet köztetek és Krisztusba vetett hitetek rendíthetetlenségét”. (Kol 2:5), /ÚRK/ 

A taxisz görög szó jelentése: „rend”, ami az Újszövetségben utal Áron papi rendjére 

(Lk 1:8). Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt /RÚF/; 

(Zsid 7:11). Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? /RÚF/

 Melkisédek rendjére (Zsid 5:6, 10). Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” (10) Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte. /RÚF/; 

(Zsid 6:20). Ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. /RÚF/;

 (Zsid 7:11, 17). Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? (17) Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” /RÚF/),

 Pál viszont a gyülekezeti rendre vonatkoztatja (1Kor 14:40). Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/), mint ahogy itt is. Megfigyelhető időnként az a tendencia, hogy az egyházi rendre és szervezetre pusztán az egyház által alapított szokásként gondoljunk, teológiai jelentőség nélkül. 

Azonban a helyes istentiszteleti viselkedési normák. 

(1Korinthus 11:1-34). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. (2) Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. (3) De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. (4) Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. (5) És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. (6) Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! (7) Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. (8) Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. (9) Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. (10) Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. (11) De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. (12) Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. (13) Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? (14) Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? (15) Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. (16) Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. (17) Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. (19) Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. (19) Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. (20) Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek, (21) mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. (22) Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek. (23) Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, (24) és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (25) Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” (26) Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön. (27) Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. (28) Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. (29) Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. (30) Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian. (31) Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. (32) De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. (33) Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást. (34) És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem. /RÚF/ 

És a vének, diakónusok kiválasztási módjának meghatározásával 

(1Timóteus 3:1-16). Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. (2) Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; (3) nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; (4) olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. (5) Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára? (6) Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. (7) Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék. (8) Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, (9) hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. (10) De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. (11) Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, hanem mértékletes, mindenben hűséges. (12) A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. (13) Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére. (14) Ezeket pedig abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. (15) Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: (16) Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. /RÚF/; 

(Titusz 1:1-16). Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint (2) az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, (3) igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. (4) Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. (5) Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: (6) ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. (7) A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, (8) hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, (9) aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. (10) Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. (11) Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. (12) Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” (13) Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, (14) ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. (15) Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. (16) Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok. /RÚF/

Pál nagy gondot fordít az egyház rendjének fenntartására. Így lehet megőrizni és továbbadni az Istentől származó bibliai bölcsességet és tanításokat. 

A Kolosséban élő hívők helyes tanítást kaptak Pál munkatársaitól, ennek következtében vált rendíthetetlenné a hitük. Megingathatatlan, mert szilárd bibliai alapon nyugszik, amihez ha ragaszkodnak, védelmet élveznek a hamis tanítók által terjesztett tévtanoktól. 

White idézet: A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nem tudja kifejezni a nyelv, nem tudja leírni a toll, az emberi értelem képtelen felfogni… A bűneinkért keresztre feszített, a halálból feltámadt és a mennybe szállt Krisztus – ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk kell. 

„Aki, amikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:6-8) „Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van.” (Róm 8:34) „Annakokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük.” (Zsid 7:25) 

Itt a végtelen bölcsesség, végtelen szeretet, végtelen jogosság és végtelen irgalom. „Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!” (Róm 11:33)

Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is a Krisztusban kapott ajándékként gyönyörködhetünk. Ő teremtette a Napot és a Holdat. Az égboltot ékesítő csillagok között egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon. 

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) Isten kegyelmének gazdagságát szemlélve bizonyára senki nem tudja megállítani, hogy fel ne kiáltson az apostollal: „Istennek legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!” – Isten csodálatos kegyelme, 179./old., június 19. 

Isten Igéje, valamint Szerzőjének jelleme oly titkokat tár elénk, melyeket halandó létünkre nem érthetünk meg tökéletesen… 

Ha a teremtett lényeknek lehetséges volna tökéletes ismeretet szerezni Istenről és műveiről, akkor ezen pontot elérve többé nem volna számukra újabb terület a kutatásra, többé nem növekedhetnének az igazságban, nem fejlődhetne értelmük és szívük. Isten többé nem lenne a legmagasabb; és ha az ember a tudás és megismerés legmagasabb fokát elérte, feljebb többé nem juthatna. Adjunk hálát Istennek, hogy ez nem így van! Isten végtelen; benne van a „bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”. (Kol 2:3) Még ha az örökkévalóságon át kutatnak is az emberek, akkor sem lesznek képesek kimeríteni hatalmának, bölcsességének és jóságának gazdagságát. – The Faith I Live By, 14./old. 

Teljesség Krisztusban

 

„Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak.” (Kol 2:16-17) 

Először is Pál azt írja a hamis tanításról, hogy „bölcselkedés”, „emberek rendelése”, „a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való.” 

(Kol 2:8. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. /RÚF/

Szó volt benne a körülmetélésről és a zsidó ünnepek megtartásáról 

(Kol 2:11, 16). Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. /RÚF/

... valamint az ételekre vonatkozó, zsidó tisztasági szertartásokról és szabályokról. 

(Kol 2:16, 21). (16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” /RÚF/

 Ide tartozott még az angyalok tisztelete, vagy hogy megpróbálták utánozni az angyalok imádatát. 

(Kol 2:18). Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik /RÚF/

Mindezt „az emberek parancsolatai és tanítása” alapjára helyezték, és valószínűleg aszketikus szokások is tartoztak hozzá. 

(Kol 2:22-23). Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. (23) Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. /RÚF/

A hamis tanítók nyilván vallásosak és őszinték voltak, csakhogy nem értették az evangéliumot. Az alapigénk miért nem a hetedik nap, a szombat megünneplésére vonatkozik. 

White idézet: Bár az embereknek nem egyforma a jellemük, ez még nem ok arra, hogy eltávolodjanak egymástól. Ha a mennyei Király gyermekei vagyunk, nem lehet közöttünk olyan ellenségeskedés, hogy egymást akadályozzuk. 

Az Úr különböző ajándékokat rendelt szolgáinak. Úgy tervezte, hogy különböző értelmi képességekkel bíró emberek jöjjenek be a gyülekezetbe és váljanak a munkatársaivá. Találkozunk más gondolkodású emberekkel, ezért van szükség a különféle ajándékokra. Isten szolgáinak tökéletes összhangban kell együtt munkálkodniuk. Hálát adok az Úrnak, hogy nem vagyunk egyformák, de ugyanaz a lélek vezéreljen – a krisztusi lelkület. János apostol sem volt olyan, mint Péter. Mindkettőjüknek meg kellett fékezniük egyéniségüket és természetüket, hogy kölcsönösen támogathassák egymást az igazságban való hit és megszentelődés által. 

Krisztus feddhetetlensége előttünk jár. Az Ő jellemét kell utánoznunk. De mi lesz ez után? Az Úr dicsősége fog követni. Fejedelmünk előttünk jár, és miközben követjük Őt, megosztja velünk feddhetetlenségét, amely megmutatkozik rendezett életünkben és kegyes beszédünkben. A hit és a cselekedetek meghatározzák keresztény voltunkat, és készítenek fel bennünket a Krisztussal való együtt lakozásra a mennyei helyeken. 

Vajon meghasonlik-e Krisztus önmagával? Nem. A lelkemben lakozó Krisztus nem fog vitába szállni a másik ember lelkében lakozó Krisztussal. Meg kell tanulnunk engedni az egyéniségünkből. Ha akaratunkat Krisztus akaratának vetjük alá, akkor talán továbbra is nézeteltéréseink akadnak a testvéreinkkel? Tudatában kell lennünk, hogy ha konfliktusok alakulnak ki közöttünk, az azért van, mert az ént keresztre kell szegeznünk. Az az igazán szabad ember, akit Krisztus felszabadít. Nem vagyunk tökéletesek Krisztusban, ha nem szeretjük egymást úgy, ahogy Krisztus szeretet minket. Ha úgy járunk, ahogyan Ő parancsolta, akkor életünk azt fogja igazolni, hogy teljesen Őbenne élünk. 

Arra a hitre van szükségünk, amit jövendöltek a próféták és hirdettek az apostolok – a szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hitre. – This Day with God, 262./old., szeptember 10. 

Jézus a képviselője, a Szentlélek által munkálkodik. A Lélek által ültet lelki életet belénk, újítja meg erőinket a jóra, tisztít meg az erkölcsi szennytől, és tesz méltóvá országa számára. Jézus Krisztus arra vár, hogy nagy áldásait és gazdag ajándékait felkínálhassa az embereknek. Ő a csodálatos Tanácsos, akinek határtalan a bölcsessége és a hatalma, és ha megismerjük Lelkének erejét, és engedjük magunkat tőle vezettetni, akkor teljesen Őbenne maradunk. Micsoda gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve”. (Kol 2:9-10) – Our High Calling, 152./old.