Könyörülő és Irgalmas Isten

 

„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” (Zsolt 86:15)

 „[Sátán] Megkísérelte Isten szavát kiforgatni, és hamis színben tüntette fel kormányzatát, azt állítva, hogy Isten igazságtalanul kényszerített törvényeket az angyalokra… Ezért kellett a menny lakói előtt és az összes világ előtt bebizonyítani, hogy Isten kormányzata igazságos, törvénye tökéletes… Azt a viszálykodást, amit Sátán idézett elő a mennyben, Isten kormányzásának terhére írta. Kijelentette, hogy minden rossz Isten kormányzatának következménye. Állítása szerint az volt a célja, hogy megjavítsa Jahve törvényeit. Ezért Isten hagyta, hogy bemutassa állításainak jellegét, megmutassa, mit is hoznak azok a változások, amelyeket Isten törvényével kapcsolatban javasolt. Saját cselekedetei ítéljék el őt! Sátán kezdettől fogva azt állította, hogy nem lázad. Az egész világegyetemnek látnia kell a csalót leplezetlenül! 

 A Végtelen Bölcsesség még akkor sem pusztította el Sátánt, amikor már kivetette a mennyből. Mivel Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei hűségének azon a meggyőződésükön kell alapulnia, hogy Ő igazságos és jó. Mivel a menny és a világok lakói nem voltak felkészülve a bűn jellegének, sem következményeinek megértésére, Sátán elpusztításában nem látták volna meg Isten igazságosságát. Ha Isten azonnal kitörölte volna az élők sorából, egyesek félelemből szolgálták volna Istent, nem szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg egészen, a lázadás szelleme sem semmisült volna meg teljesen. A meg nem szűnő korszakokon át létező egész világegyetem érdekében Sátánnak ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádjait minden teremtett lény igazi megvilágításban lássa, és hogy Isten igazságossága, irgalma, törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon… Ez fogja tanúsítani, hogy Isten kormányzatával szorosan összefügg a Teremtő minden alkotásának jóléte”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 15-16./old.)

Isten félreismerése sötétségbe borítja a földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment. Isten jellemét be kell mutatnunk. A világ sötétségében szét kell sugároznunk Isten dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának világosságát. (Ellen G. White: Krisztus példázatai)

 Ezt a munkát így körvonalazza Ézsaiás próféta: »Emeld föld szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városainak: Imhol Istenetek! Imé az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Imé, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte«. (Ézs 40:9- 10.) 

Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni

 Isten kegyelmének és közbenjárásának része, hogy a szeretetére adott legkisebb reakció is örömére szolgál. Mindannyiunkat az igazak, Isten szeretett gyermekei közé számíthat Jézus által, aki egyedül méltó a szeretetre, aki teljes egészében igaz, ezért az örökkévalóságon át tökéletes szeretetben élhetünk vele. Ennek a reményét kínálja a megváltás, aminek része az a munka, amit Krisztus értünk végez a mennyben. Talán azon töprengünk, hogy ez vajon rám is vonatkozhat? És ha nem vagyok elég jó? Ha attól félek, hogy nincs elég hitem?

(Mk 9:17-29). A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; (18) és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. (19) Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! (20) Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. (21) Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. (22) Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! (23) Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. (24) A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (25) Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! (26) Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. (27) Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. (28) Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? (29) Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. /RÚF/  

A tanítványok nem tudták kiűzni a néma lelket, úgy tűnt, hogy nincs már remény. Amikor azonban Jézus odaért, ezt mondta az apának: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek” (Mk 9:23), erre az apa könnyek között felelte: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek”. (Mk 9:24.) Figyeljük meg, hogy Jézus nem így szólt a férfihez: „Majd gyere viszsza, ha van elég hited!” Az apának elég volt ezt kérni: „Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni

  (Zsid 11:6. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. /RÚF/), ugyanakkor Jézus még a legkisebb hitet is elfogadja, és hit által tetszésére lehetünk Istennek (Krisztus közbenjárására). Hit által és Krisztus értünk végzett munkája révén adhatunk Istennek tetsző választ, mint ahogy egy apa is örül a gyerekétől kapott ajándéknak, aminek máskülönben nincs nagy értéke. Tehát fogadjuk meg Pál tanácsát, tűzzük ki célul, hogy „néki [Istennek] kedvesek legyünk”! 

(2Kor 5:9-10). Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. (10) Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. /RÚF/. 

(Kol 1:10). Hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. /RÚF/;

(1Thessz 4:1). Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. /RÚF/; 

Zsid 11:5. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. /RÚF/

 Kérjük Istent, formálja át az érdeklődési körünket, hogy kiterjedjen a szeretteink érdekeire, szélesítse a szeretetünk körét, ami így másokhoz is elérhet: „a testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A buzgóságban ne lankadjatok, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők, a nyomorúságban kitartók, az imádkozásban állhatatosak, a szentek szükségleteire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok”. (Róm 12:10-13) ÚRK)

(Móz 19:18) Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/

 (Mt 22:39) A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” /RÚF/  

Isten a kegyelmét árasztja az emberekre

 (Róm 5:8). Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. /RÚF/ 

 (Róm 8:1). Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak /RÚF/

Isten a kegyelmét árasztja az emberekre, még mielőtt ők felelnének rá. Mielőtt mi bármit mondhatnánk vagy tehetnénk, Ő felénk nyújtja a kezét, lehetőséget ad rá, hogy elfogadjuk vagy visszautasítsuk szeretetét. „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk”. (Róm 5:8) ÚRK;  

(Jer 31:3). A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. /RÚF/) Mi pedig megbékélhetünk vele, sőt kedvesek is lehetünk a szemében a Megváltó munkájába vetett hit által. 

 (Zsid 11:6). Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. /RÚF/

  (1Pt 2:4-6) Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; (5) Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (6) Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” /RÚF/

Isten közbelépése nélkül a bűnbe süllyedt ember nem lenne képes semmi értékeset vinni neki. Krisztus munkája által Ő azonban utat biztosított nekünk, kegyelméből és irgalmából.

„Jézus Krisztus által” áldozhatunk „lelki áldozatokkal… amelyek kedvesek Istennek”. (1Pt 2:5.)

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11:6), viszont Krisztus közbenjárói munkája révén Isten készségessé „teszi” a hívőket „minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálva bennünk, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen”. (Zsid 13:21, ÚRK). 

Aki hittel válaszol Istennek, az igaznak számít előtte – Krisztus közbenjárására, hiszen egyedül az Ő igazsága elfogadható Isten előtt. Krisztus közbenjárására méltónak számít az, aki válaszol Isten szeretetből fakadó kezdeményezésére (Lk 20:35. De akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. /RÚF/), azt Isten elváltoztatja az Ő hasonlatosságára.

(1Kor 15:51-57). Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. (52) Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. (53) Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. (54) Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! (55) Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (56) A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. (57) De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! /RÚF/;

 (1Jn 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában. /RÚF/] Nemcsak értünk, hanem bennünk is végzi megváltó munkáját.

Az emberek fontosak a Mindenható számára

 (Zsolt 149:4). Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. /RÚF/

(Péld 15:8-9). A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli. (9) Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. /RÚF/

 (Ézs 43:4). Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. /RÚF/

 Isten örömét leli az emberekben, mert szeretetével a javunkat keresi, mint aki őszintén szeret valakit és törődik vele. 

Az viszont bántja, ha népe rosszat tesz. (Péld 15:8-9) szakasza szerint „az istentelenek áldozata”, „útja” „gyűlöletes az Úr szemében”, „az igazak könyörgése pedig kedves neki… szereti azt, aki követi az igazságot”. Ez a rész tehát nemcsak azt mutatja, hogy Isten nemtetszéssel figyeli a rosszat, hanem azt is, hogy a jóság kedves számára. Közvetlen a kapcsolat az isteni öröm és a szeretet között, ami az egész Szentírásban megmutatkozik. 

(Zsolt 146:8). Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. /RÚF/) szerint „szereti az Úr az igazakat.” (2Kor 9:7). Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. /RÚF/) Figyeljük meg először is, hogy mit nem mondanak ezek a versek! Nem azt mondják, hogy Isten csak az igazakat, csak a jókedvű adakozókat szereti, mert Ő mindenkit szeret. E verseken azonban mindenképpen átüt az az üzenetet, hogy Isten különleges értelemben szereti „az igazakat” és „a jókedvű adakozókat”. (Péld 15:8-9) adja meg a kulcsot: abban az értelemben szereti őket, hogy a kedvét leli bennük. 

White idézet: Imáinkat ne csak Krisztus nevében mondjuk el, hanem a Szentlélek sugallata szerint is. Ez a magyarázata annak, hogy a „Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal”. (Róm 8:26.) Az ilyen imára Isten örömmel felel. Amikor buzgósággal és mélységes áhítattal Krisztus nevében imát rebegünk, ez az áhítat, amelyet Isten ébresztett, biztosítja a választ imánkra, – „véghetetlen bőséggel… feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”. (Eféz 3:20.) 

 Krisztus így szólt: „Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” János, a szeretett apostol a Szentlélek sugallatára nagyon érthetően és mély meggyőződéssel mondja: „Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (Mk 11:24; Jn 14:13; 1Jn 5:14-15) Tehát ostromold kéréseddel az Atyát Jézus nevében! Az Atya becsüli ezt a nevet. – (Krisztus példázatai, 147./old) 

Ne vígy minket a kisértésbe

„Mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1:13)

Isten szent, Ő a szeretet. Ő nem kísért senkit, mi kísértjük önmagunkat (Jak 1:14-15).Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Elgondolkodtál már azon, hogy Jézus mit értett azon, amikor azt mondta a Miatyánkban: „Ne vígy minket kísértésbe”? Jézus nem arra célzott, hogy Isten kísért minket a bűnre, és könyörögnünk kell neki, hogy ne tegye.

Akkor mit jelent ez? Mint a legtöbb, ha nem minden nyelvben, a görögben is több jelentése lehet a szavaknak. Tehát meg kell nézni az eredeti szót és annak szövegkörnyezetét. A „vinni” görög szó az eisphero. Ezt a verset úgy is lefordíthatjuk, hogy „ne engedj el minket, ne hagyj ott minket, ne engedd, hogy elmenjünk”. Nem azt jelenti, hogy „elcsábítani”.

A görög „kísértés” szó a peirasmon. Ezt úgy is lefordíthatjuk, hogy „próba, próbatétel, megpróbáltatás” stb. Tehát a „ne vígy minket kísértésbe” kifejezés jelentheti azt is, hogy „Kérlek, ne hagyj magamra, mert egyedül belecsúszom a bűnbe, vagy megmaradok abban a bűnben, amibe már belekerültem”, vagy „ha próbára teszel, ne hagyj magamra, vagy ne hagyd, hogy túl sokáig ott maradjak, mert attól félek, hogy belecsúszom a bűnbe”.

Időnként Isten megengedi vagy belehelyez bizonyos helyzetekbe, hogy segítsen megismerned a szívedet és a lelki állapotodat, hogy felnyissa a szemed, hogy lásd, milyen vagy, és mire van szükséged. A Biblia azt mondja, hogy „nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy.” (Jel 3:17). Ha tudod, hogy beteg vagy, elmész orvoshoz, de hogyan tudsz kezelni valamit, amiről nem tudsz? 

Amikor látjuk, hogy milyenek vagyunk, rájövünk, mennyire bűnösök vagyunk, és tudjuk, hogy szükségünk van Jézusra. „Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik” (EGW: A nagy küzdelem. 420. o.). 

„Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik” (EGW: Jézushoz vezető út, 50. o.).

A Miatyánk utolsó részében Jézus az erő és a győzelem titkát próbálja hangsúlyozni. Azt mondja, hogy egyetlen reménységünk abban van, hogy mindig Jézusban vagyunk és Jézus bennünk van, hogy soha nem válunk el, soha nem távozunk el Tőle. „Bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége” (Kol 1:27).

Egyedül nincs erőnk arra, hogy megváltozzunk és szívünket megújítsuk. De az ígéret világos és biztos: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Kor 5:17).

Hogyan vizsgálod meg magad, hogy hol tartasz a lelki utadon? Jézus azt mondja, hogy a gyümölcseiről lehet felismerni az embert (Mt 7:16). Hogyan teremsz gyümölcsöt? Úgy, hogy folyamatosan kapcsolatban vagy Krisztussal (Jn 15:1-5), és betöltekezel az Ő Lelkével (Gal 5:22-23).

„Hitünk megvallásával egy egyház tagjaivá lehetünk, de ez nem elég. Az mutatja meg, hogy valóban kapcsolatban vagyunk-e Krisztussal, hogy milyen a jellemünk és a magatartásunk” (EGW: Jézus élete). És ha folyamatosan Őbenne maradsz, nem kell megértened, hogyan működik, csak bíznod kell benne. Ő megmenti mindazokat, akik hozzá jönnek (Zsid 7:25).

Bocsásd meg a vétkeinket

 „Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” (Mt 6:14)

A Biblia egyértelmű. „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Nem azt mondja, hogy csak a kis bűnöket vagy korlátozott számú bűnt bocsát meg. Egyértelműen azt mondja, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor MINDENT megbocsát. A feltétel: meg kell vallani. Az ígéret: Isten megbocsát. Tedd meg a te részedet, és Isten megteszi az övét. 

A megbocsátás nem olyasmi, amit érezni vagy tudományosan bizonyítani lehet. Ez hit által történik. Elhiszed Isten szavát, és hiszed, hogy Ő nem hazudik. Nem tudod megmagyarázni, nem érdemled meg, de tudod, hogy Isten megígérte, és az Ő ígéretei 100 százalékig biztosak, mert az Ő jellemén és Igéjén alapulnak. Semmi sem biztosabb, mint Isten Igéje.

Amikor megvallod, abban a pillanatban megbocsátást kapsz. Jézus már kifizette az árat a bűneidért a kereszten. Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29). Az Ő vére elegendő, és az Ő vérében van megváltásod minden bűnödért (Ef 1:7). Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Miután megvallottad, hinned kell, el kell döntened, hogy elhiszed, hogy Isten megteszi, amit megígért. „Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.” (Róm 4:3). Ne feledd, „Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1:17). Amint hiszel, Isten cselekszik, és megbocsát. Ne próbáld megmagyarázni vagy megérdemelni. „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez” (Ef 2:8).

"Ezen egyszerű tény által, hogy Istenben hiszünk, a Szentlélek új életet szül szívünkben. Mint gyermekek, beleszületünk Isten családjába, és az Örökkévaló úgy szeret bennünket, ahogyan Fiát szereti.” (EGW: Jézushoz vezető út, 52. o.). Megbocsátás, igazságosság, üdvösség – mindezeket hit által ajándékként kapod.

„Bűnös vagy, múltbeli bűneidért nem tudsz elégtételt adni, nem tudod megváltoztatni a szívedet, nem tudod szentté tenni magadat. Isten azonban megígéri neked, hogy mindezt megteszi érted Krisztus által. Ha hiszed az ígéretet – azt az ígéretet, hogy megbocsát neked és megtisztít téged –, Ő ténylegesen megvalósítja ezt. Ne várj addig, míg érzed, hogy egészséges lettél, hanem szólj így: »Hiszem, hogy úgy van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte «” (Steps to Christ, 51. o.).

Ha Jézus keresztjére szegezitek tekinteteket, bepillantást nyerhettek a szeretet erőteljes megnyilvánulásába: Jézus, a Teremtő, az, aki szól és meglesz, az, aki előtt az angyalok leborulnak, a mindenség Istene, aki leszállt és emberi alakot öltött. Ő, a Szent, magára vette a bűneidet, és személyesen érted halt meg. Isten meghalt érted.

Emeld tekintetedet az Ő keresztjére. Akkor észre fogod venni, hogy akik megtapasztalják a kegyelmet, azok nagylelkűen osztoznak is a kegyelemben. Akik megtapasztalják a megbocsátást, azok megbocsátanak. „Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem” (Christ’s Object Lessons, 251. o.).

„Ha megbocsátjátok az emberek vétkeit” 

Atyám, megvalljuk, hogy néha nem akarunk megbocsátani. Szabadíts meg bennünket a keserűségtől és a haragtól. Formáld át szívünket, és engedd, hogy kegyelmed rajtunk keresztül áramoljon mások felé. Változtasd ellenségeinket barátokká, és egyesítsd szívünket a Te országod szolgálatában. 

A mindennapi kenyerünket Add meg nekünk ma

 „A jótevésben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.” (Gal 6:9-10)

Isten gondoskodik

Isten jobban törődik velünk, mint mi a saját gyermekeinkkel. Ő megígéri, hogy kenyerünket megadja (Ésa 33:16). Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. De figyeljük meg a mi szót ebben a versben: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Jézus egyértelműen arra utal, hogy ne csak magunkért kérjünk, hanem a körülöttünk élőkért is. Sőt, a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy másokat ugyanúgy kell szeretnünk, mint magunkat (Mk 12:31),A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Imádkoznunk kell másokért (Jak 5:16) Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2). Az első századi tanítványok ezt tették. Egyek voltak mindenben, amit tettek (ApCsel 4:32). A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük közös volt.

„Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csupán önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk. Tegyük magunkévá Krisztus életelvét... Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak az áldások továbbítása képesít újabb áldások befogadására. Csak akkor kapunk mennyei kincseket, ha e kincseket továbbadjuk környezetünknek” (EGW: Krisztus példázatai.93. o.).

Figyeljük meg, hogy Miatyánk nem beszél a holnapi kenyérről, csak a mai napról. Izrael csak egy-egy napra gyűjthetett mannát (2Móz 16:4).És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? Isten nem akarja, hogy a holnapért aggódjatok (Mt 6:34).Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Kérjetek a mai napra. Kérjetek, hogy adhassatok. Keressétek az áldást. Mielőtt Krisztus követői prédikálnának, Isten iránti szeretetüket azzal kell bizonyítaniuk, hogy áldássá válnak a körülöttük élők számára. 

Legyen meg a Te akaratod

(Jer 29:11) Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Ő a Mester 

Mindannyiunknak vannak tervei, hosszú távú tervek és napi tervek. Az imádságban általában Isten segítségét és áldását kérjük terveinkhez, ahelyett, hogy Isten terveit keresnénk. Isten azt mondja: „Tudom, mi a tervem veletek” (Jer 29:11). Ahhoz, hogy Isten áldásait és erőforrásait megkapd, az Ő tervét kell követned. 

Imáinkban úgy mondjuk meg Istennek, hogy mit tegyen, mintha mi lennénk az úr, és Ő a szolga. Ne feledd, Ő Isten, Ő a Mester. Neki kell megmondania nekünk, hogy mit tegyünk. „Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket” (EGW: Jézushoz vezető út. 53. o.)

Emlékezz erre a mondatra az Úr imájában: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”(Mát 6:10) A mennyben angyalok szolgálnak Istennek. Ő ad nekik egy feladatot, ők pedig elvégzik azt. A válaszuk: „Igen, Uram”, és már el is tűnnek. Egyikük sem mondja meg neki, hogy mit tegyen; egyikük sem vitatkozik, vagy mondja, hogy „elfoglalt vagyok” vagy „majd később megcsinálom”. Egyikük sem érvel azzal, hogy „nincsenek hozzá eszközeim” vagy „van egy jobb ötletem”. Amikor azt mondja egy angyalnak, hogy tegyen meg valamit, akkor az megteszi, mert tudja, hogy Ő minden szükséges eszközt rendelkezésre bocsát.  

„Nagyon sokan, miközben ragyogó jövőt terveznek maguknak, kudarcra ítélik az életüket. Engedd, hogy Isten tervezzen részedre!... Isten sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak” (EGW: A Nagy Orvos lábnyomán. 346. o.). 

Ahhoz, hogy Isten akaratát teljesítsd, ismerned kell azt, ezért imádságban is hallgatnod kell rá. Sokkal fontosabb, amit Ő mond neked, mint amit te mondasz neki. Nekünk „személyes tapasztalatból kell megismerniük Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát.” (EGW: A Nagy Orvos lábnyomán, 34. o.). 

Az ima által beszélünk Istenhez, és Ő az Ige által beszél hozzánk. Az imádság és az Ige tanulmányozása mindig együtt jár; soha nem szabad elválasztani őket egymástól. „A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanolyan biztosan, mintha a fülünkkel hallanánk” (Testimonies for the Church, 6. köt, 393. o.). 

Jöjjön el a Te Országod

 „Mert az Isten országa bennetek van.” (Lk 17:21b)

Lukács 19-ben Jézus meglátogatja Zákeus otthonát és ezt mondja: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” (Luk 19:9. vers). Amikor Jézus nálad lakik, ott van a mennyország. És mielőtt beléphetnél Isten országába, Isten országának be kell lépnie a szívedbe. János 17-ben Jézus nem azért imádkozott, hogy követői fizikailag elkülönüljenek a világtól, hanem azért, hogy ne legyenek a világból valók (Jn 17:15-16). Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Meg kell szoknunk, hogy már itt úgy éljünk, ahogyan a mennyben fogunk. Ha a világ dolgaira összpontosítunk, olyanok leszünk, mint a világ. „Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6:21). De ha Istenre és az Ő országára összpontosítunk, akkor az Ő országa fog belénk és a mi környezetünkbe költözni. „Az Istennel beszélgető férfiak és nők arca, akik számára a láthatatlan világ valóság, Isten békéjét fejezi ki. Magukban hordozzák a menny szelíd és barátságos légkörét” (Medical Ministry, 252. o.).

Jézus hamarosan eljön! De ahhoz, hogy készen állj belépni az Ő országába, amikor eljön, most kell, hogy az Ő országának élni benned. Naponta így kell imádkoznod: „Uram, kérlek, jöjj el ma a Te országoddal a szívembe”. Isten arra hív téged, hogy az Ő országát ma valósággá tedd. A naponkénti ima, az Ige tanulmányozása és az örömteli szolgálat által élj itt úgy, ahogyan a mennyben fogsz majd. Hagyd, hogy a menny éljen benned. Legyetek itt Isten kezei, ahogyan a hit emberei az Ő kezei voltak a múltban.

Isten ma és minden nap be akarja költöztetni az Ő országát a szívedbe és az otthonodba. Azt akarja, hogy hozzászokjatok ahhoz, hogy az Ő jelenlétében éljetek, mint mennyei polgárok. Naponta hívd meg a mennyet a szívedbe, és hagyd, hogy az Ő szeretete a tetteid által átáradjon másokra is

Szenteltessék meg a Te Neved

„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16)

Az Úr imája így kezdődik: (Máté 6:9)„Mi Atyánk ki vagy a mennyekben”. Isten nemcsak a világegyetem Istene, hanem szoros, bensőséges kapcsolatban áll velünk. Aztán azt mondja: „szenteltessék meg a Te neved”. A görög szó nem a hagios, aminek a jelentése „szent, odaszentelt, méltó” -, hanem a hagiazo, ami azt jelenti „megszentelni”. Hogyan tudjuk megszentelni vagy szentté tenni Istent, ha Ő maga szent?

 Pál azt mondja, hogy mi egy nyílt levél vagyunk, amelyet minden ember olvas (2Kor 3:2).A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember; (1Korinthus 4:9)-ben ezt írja, hogy „látványosságára lettünk a világnak”. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.

Az emberek nem Istent látják, hanem minket látnak. Mindennapi viselkedésünk dicsőítheti Istent és tisztelheti Őt, vagy meggyalázhatja az Ő nevét, félrevezetheti a gyülekezetet, és negatívan befolyásolhatja annak munkáját (Mt 5:13-16). Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Dicsérettel lépj be Isten jelenlétébe, majd ismerd el Őt szerető Atyádnak. Ahelyett, hogy magadra és a szükségleteidre koncentrálnál, először Istenre, az Ő nevére és az Ő tiszteletére összpontosíts. „Isten azt szeretné, ha azokat a dolgokat keresnénk, amelyek az Ő nevét tisztelik. Semmiképpen se dicsőítsük magunkat; Istentől kegyelmet és lelki áldásokat kell kérnünk, hogy jellemünkben dicsőítsük az Ő nevét. Isten akkor dicsőül meg, az Ő neve akkor szentelődik meg, ha gyermekei életében Krisztus jelleme tükröződik vissza” (Kézirat 34, 1903, 15. bek.).

Imádkozzatok valahogy így: „Atyám, segíts, hogy ma mindenben, amit teszek, téged tiszteljelek. Segíts, hogy megfelelően képviseljelek téged és hordozzam nevedet, hogy amikor az emberek meglátnak, dicsérjenek téged. Engedd, hogy úgy viselkedjek, hogy az emberek minden cselekedetem és szavam által Jézus jellemét lássák.”

Imádságodban is csak olyan dolgokat kérj, amelyek Istent tisztelik és szolgálják. 1 János 5:14 azt mondja, hogy „ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket.” 

 Jézus nevében kell imádkoznunk, de ez többet jelent annál, hogy az ima vége felé azt mondjuk, hogy „a Te nevedben”. A bibliai időkben a név a jellemet jelentette. Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy az Ő akarata szerint imádkozunk, olyan dolgokat kérünk, amelyek Őt és az Ő jellemét képviselik. Jakab 4:3 azt mondja: „Kéritek, de nem kapjátok, mert rosszul kéritek.” „Krisztus nevében imádkozni azonban sokat jelent. Azt jelenti, hogy elfogadjuk magatartását, megmutatjuk lelkületét és végezzük munkáját.” (EGW: Jézus élete. 574. o.).

Jézus megígérte, hogy meghallgatja imáinkat, ha az Ő nevében, az Ő akaratának keretein belül és olyasmiért imádkozunk, ami Istent dicsőíti és tiszteli (Jn 14:13-14). És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.  (1Jn 5:14) És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:

És amikor Isten válaszol, ügyelj arra, hogy dicsőítsd és tiszteld Őt. Nem szabad magunknak keresni a dicsőséget. Sátán megpróbálja magának elvenni Isten dicsőségét. Alázattal, hálával ismerd el és dicsőítsd Istent szavaid, tetteid és imáid által.

Amikor panaszkodunk, rossz üzenetet közvetítünk Istenünkről. Bizonyos értelemben azt mondjuk, hogy Isten nem jó, nem törődik, nem tartja be az ígéreteit. Mindenkor örüljetek (1Thessz 5:16) Mindenkor örüljetek. (Fil 4:4). Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Imádkozzatok, beszéljetek és viselkedjetek úgy, hogy Istent dicsőítsétek. Hogyan tudsz hitet ébreszteni másokban, amikor te is kételkedsz? Hogyan kérhetsz másokat arra, hogy dicsérjék Istent, amikor te panaszkodsz?

Szívből jövő imánk legyen: „Mennyei, szerető Atyám, segíts nekem ma úgy beszélni és viselkedni, hogy megfelelően képviseljelek Téged mások előtt. Csak olyan dolgokat adj nekem, amelyek Téged tisztelnek, és segíts, hogy úgy használjam azokat, hogy Téged szolgáljanak. Hadd dicsőítsem ma a Te nevedet”.