Mit mond a Biblia: Jézus a hamis pásztorokról

"Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok... A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek... A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, s elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza azokat, s elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra." Ján.10:8

A tolvaj, aki inkább ravaszsággal, a rabló, aki erőszakkal él. Mindkettő közös jellemzője, hogy nem a rendes úton, a kapun át közelítik meg a juhokat, mint a pásztorok, hanem más módon. Ez esetben Jézus személye, egyetlen Megváltó volta, jelleme és életpéldája háttérbe szorul, s más eszmék vagy személyek kerülnek előtérbe
Nemcsak az elfogadhatatlan, ha valaki ravasz módon eltorzítja a Krisztusról szóló evangéliumot, hanem az is, ha erőszakkal, türelmetlen, ítélkező lelkülettel képviseli azt.
Sokan jöttek, akik egyéb dolgokra irányították a világ figyelmét. Ceremóniákat, vallási rendszereket találtak ki, mert ezek által reméltek megigazulást, megbékélést Istennel, így akartak bejutni aklába. Az egyetlen ajtó azonban Krisztus, és aki valami mást próbál Krisztus helyére tenni, vagy más úton akar az akolba jutni, az tolvaj, rabló.
A farizeusok nem léptek be az ajtón. Más úton hatoltak be az akolba, nem Krisztus által, nem végezték az igaz pásztor munkáját. A papok és főemberek, írástudók és farizeusok tönkretették az élő legelőket, beszennyezték az élő vizek forrásait. Az ihletett Ige híven írja le a hamis pásztorokat:
"A gyengét nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok... hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk." (Ezék 34,4)

A filozófusok, tanítók minden korban elméleteket adtak elő a világnak, hogy eleget tegyenek a lélek szükségleteinek. Minden pogány népnek megvoltak a maguk nagy tanítói és vallási rendszerei, amelyek Krisztusétól eltérő megváltást ajánlottak. Az emberek szemét elfordították az Atya arcáról, s szívük félt attól, akitől csak áldást kaptak. Munkájuk arra irányult, hogy megfosszák Istent attól, ami a teremtés és megváltás jogán az övé. Ezek a hamis tanítók megrabolják az embereket. Milliók kötődnek szorosan hamis vallásokhoz szolgai félelem rabságában, lélektelen közömbösségben robotolnak, mint az igavonó állatok, megfosztva reménytől, örömtől, kilátásoktól itt a földi életben, tompa félelemmel tekintve a túlvilágra. Aki az embert elfordítja Krisztustól, az az igazi fejlődés forrásától fordítja el: megfosztja az élet reménységétől, céljától és dicsőségétől. Tolvaj és rabló tehát.

A jó pásztor

"Csillapodjál le az Úrban és várjad őt." (Zsolt 37,7)

"Péter számára ezek a szavak: »Kövess engem!« (Ján 21,22), csupa tanulságot nyújtottak… Eddig nagyon szeretett önállóan cselekedni. Megkísérelte, hogy Isten művét a saját elgondolása szerint vigye előre, ahelyett, hogy Isten tervéhez igazodott volna. Az Úr tudta, hogy ezzel a módszerrel a munka eredménytelen, ezért intette tanítványát: »Kövess engem!« Ne fuss mindig előre, akkor nem kell egyedül megküzdened a Sátán seregeivel! Hagyd, hogy én menjek előtted, és akkor az ellenség nem győzhet le!

A keleti pásztor nem hajtja a juhait… Elöl jár, úgy hívja maga után a juhokat… Így tesz a Megváltó is az ő híveivel. Az Írás így szól: »Vezetted, mint nyájat, a te népedet…« (Zsolt 77,21) Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. »Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy« (Ján 10,4). A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös, de Jézus mégis végigment rajta. Lábai letaposták a kegyetlen töviseket, s az ösvényt könnyebbé tették számunkra." (Jézus élete, Ismét a galileai tengernél és A jó pásztor c. fejezetekből)