Isten gondolatai jóval magasabbak a mieinknél. El sem tudjuk képzelni a történelemre vonatkozó isteni terv összetettségét, bonyolultságát, tehát miért várnánk, hogy képesek lennénk eldönteni, milyen okkal cselekszik vagy nem cselekszik a különböző helyzetekben?
A gonoszság problémájának egyik megközelítését arra alapozták, hogy mennyire keveset tudunk, ezt nevezik szkeptikus teizmusnak. A szkeptikus teista hiszi, hogy Istennek jó oka van arra, amit tesz, mivel azonban a mi tudásunk csak korlátozott, nem várhatjuk el, hogy tisztában legyünk az indokaival. A szkeptikus teista kétségbe vonja, hogy az ember képes lenne felmérni vagy teljes mértékben megérteni Isten indokait a világ gonoszságával kapcsolatban. Nem látjuk például a levegőben körülöttünk szálló baktériumokat, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem keringenek baktériumok körülöttünk a levegőben. Az ember nem ismeri Isten indokait, de ez biztosan nem azt jelenti, hogy nincs mindenre jó oka.
(Zsoltár 73:1-28). Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! (2) De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. (3) Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét. (4) Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. (5) Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. (6) Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. (7) Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. (8) Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. (9) Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. (10) Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. (11) Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? (12) Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. (13) De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, (14) mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. (15) Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. (16) Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. (17) Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz. (18) Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket! (19) Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. (20) Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! (21) Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, (22) akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. (23) De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. (24) Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. (25) Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. (26) Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! (27) Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! (28) De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. /RÚF/
A zsoltárost mélységesen nyomasztotta a világ gonoszsága. Körülnézve azt látta, hogy a gonoszoknak igen jól megy a sora. Minden igazságtalannak tűnt. Nem talált választ a kérdéseire. Még az is eszébe jutott, hogy érdemese egyáltalán hinni Istenben, Őt szolgálni. Ez addig tartott, amíg be nem pillantott a templomba.
A gonoszság problémájához részben megadja a kulcsot a templom, a felismerés, hogy van egy igaz Bíró, aki a maga idejében igazságot és ítéletet hoz majd.
White idézet: Nem foghatjuk fel Isten nagyságát és bölcsességét, s nem tudjuk elképzelni azt a mérhetetlen távolságot, amely a Teremtő és kezének teremtményei közt van. Aki a mennyben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja kezében, nem a mi véges mértékünk szerint és nem a mi gondolkodásmódunk alapján ítél. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk apróság, az az Ő szemében is csekélység. Ha Isten képességei azonosak lennének a miénkkel, akkor nem lenne dicsőbb, mint mi vagyunk…
Isten a prófétái által szól hozzánk: „Hagyja el útjait a gonosz, és gondolatait a bűnös: térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. – Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál.” (Ésa 55:7-9) Tisztánlátásra van szükségünk, hogy Isten mértékével és ne a miénkkel mérhessük a bűnt. Ne emberi véleményeket vegyünk alapul, hanem Isten szavát. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 337./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése