Sokan azt hiszik, hogy Isten mindig eléri, amit akar, azonban a Biblia egészen más történetet mutat be. A Szentírásban újra és újra látni azt, hogy nem teljesül a vágya. Vagyis a történtek gyakran Isten akaratával ellentétes módon alakulnak. Sokszor nyíltan ki is jelenti, hogy éppen az ellenkezője történik annak, amit akar. Egy bizonyos megoldást kívánt népének, ők viszont inkább mást választottak.
(Zsolt 81:12-15). De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. (13) Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint. (14) Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna! (15) Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem. /RÚF/
(Ézs 30:15, 18). Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok (18) De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. /RÚF/
(Ézs 66:4). Én is magam választom meg, hogy mivel bántsam őket, és rájuk hozom, amitől borzadnak. Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám, hanem azt tették, amit rossznak látok, azt választották, ami nem tetszik nekem. /RÚF/
(Lk 13:34). Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! /RÚF/
Isten kifejezett parancsai ellenére férfiak és nők mindenáron a maguk akaratát követik, sőt még imádkozni mernek azért, hogy az Úr nézze el, hogy akaratával szemben haladjanak. Az Úr nem leli örömét az ilyen imádkozásban. Sátán szegül melléjük, mint Éva mellé is az Édenben… Erkölcsi sötétség szemfedője takarja a vallásos világot. Babona és vakbuzgóság uralja a férfiak és nők gondolkodását, s annyira elvakítja a józan eszüket, hogy nem ismerik fel embertársaik iránti kötelességüket, sem feltétlen engedelmességgel adózzanak Isten akaratának…
„De népem nem hallgatott szavamra, azért ráhagytam őket kemény szívükre, ők pedig a maguk feje után mentek.” (Zsolt 81:12-13) – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 72-73./old.
A legtöbb keresztény egyetért abban, hogy Isten mindenható, vagyis bármit megtehet, ami logikailag lehetséges, illetve a természetével összeegyeztethető. Bizonyos dolgok azért nem lehetségesek, mert ellentétesek a lényével, ez megmutatkozott Krisztusnak a Gecsemánéban elmondott imájában is. Egyrészt kijelentette, hogy „Istennél minden lehetséges” (Mt 19:26), de a kereszthez közeledve így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te” (Mt 26:39), ÚRK
Az Atyának hatalmában állt megszabadítani Krisztust a kereszt szenvedéseitől, viszont azért nem tehette meg, mert a bűnösöket is meg akarta menteni. Vagy az egyiknek, vagy a másiknak kellett megtörténnie, mindkettő nem lehetett.
(Ez 33:11). Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? /RÚF/
(1Tim 2:4-6). Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. (5) Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, (6) aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. /RÚF/
(Tit 2:11). Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek /RÚF/
(2Pt 3:9). Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. /RÚF/
White idézet: Az Úr nem helyezi hatályon kívül törvényét, mennyei és földi uralmának alapját azért, hogy üdvösséget adhasson a bűnös embernek. Isten az igazság bírája és védelmezője. Törvényének akár egyetlen, legparányibb áthágása is bűn. Nem tekinthet el törvényétől, nem mondhat le annak legapróbb részleteiről, hogy megbocsáthassa a bűnt. A törvény igazságát és erkölcsi kiválóságát fenn kell tartani a világegyetem előtt. De a szent törvényt csak Isten Fia halálának árán lehetett fenntartani. – Advent Review and Sabbath Herald, 1898. november 15.
A Gecsemánéban Krisztus így imádkozott: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár”. (Mt 26:39.) A lelke számára keserűnek tűnő pohár volt az, ami a világ bűnei miatt elválasztotta Őt Istentől… Az az engedelmes lelkület kedves Isten előtt, amit Krisztus tanúsított imádkozása közben. Bárcsak a lélek érezné szükségét, tehetetlenségét és parányi voltát, és minden erejével segítséget kérne, mert akkor biztos segítségre találna. – In Heavenly Places, 89./old.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése