Krisztusi indulat

Jézus tökéletesen bűntelen volt, „hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben” (Zsid 4:15), /ÚRK/, de soha nem követett el bűnt, még gondolatban sem. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” (Zsid 5:8), /RÚF/. 

Mindig tökéletesen alávetette magát az Atya akaratának. Soha, egyetlen pillanatra sem tagadta meg az engedelmességet, még ha ez sokszor bizonyára nem is volt könnyű.

(Fil 2:5-8). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/

 Az Atyával egyenrangú Jézus, aki maga is Isten, nemcsak magára vette az emberi természetet, hanem „szolgai formát” (doulou, „szolga”, „rabszolga”) vett fel, és odaadta magát áldozatul a bűneinkért! Másutt Pál úgy fogalmaz, hogy „átokká lett értünk” (Gal 3:13), /ÚRK/. Isten, a Teremtő meghalt a kereszten azért, hogy Megváltónk is legyen, ehhez azonban átokká kellett lennie értünk. Hogyan foghatjuk fel igazán, hogy ez mit is jelent? És hogyan tudjuk megtenni azt, amire ezek az igék bíztatnak, hogy készek legyünk alázattal áldozatot hozni másokért?

 Másutt Jézus kijelentette: „Hanem aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mt 23:11-12), /ÚRK/. Ebben többféleképpen is az tükröződik, amiről (Fil 2:5-8) szakaszában beszél Pál.

 Az apostol itt még szemléletesebben mutatja be azt, amit korábban is mondott, hogy semmit se tegyünk „versengésből, sem hiábavaló dicsőségből” (Fil 2:3)

 Milyen választ váltson ki belőlünk az, amit Krisztus értünk tett: (Fil 2:5-8) Milyen reakció lehet „megfelelő” vagy méltó ehhez? Mi mást tehetnénk, mint hogy leborulunk előtte és imádjuk Őt? Miért nem szabad azt hinnünk, hogy a cselekedeteink hozzáadhatnak valamit Krisztus tettéhez?

 White idézet: Isten Igéje magasztos eszköz, amely meggyőzi a megtéretleneket arról, hogy szükségük van a bűnöket megbocsátó Megváltóra.

 A megváltási terv a múlt szent világosságának befolyásait a jelenkori világossággal ötvözi. Ezek a befolyások a szeretet általi engedelmesség aranyláncával kötöznek meg bennünket. Krisztus hit általi elfogadása és Isten akaratának elfogadása arra készteti az embereket, férfiakat és nőket, hogy váljanak Isten fiaivá és leányaivá. Az az erő, amit csak a Megváltó adhat, méltóvá teszi őket arra, hogy a királyi család tagjaivá, Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhassanak…

 Teljes szívből szeretni Istent, részesülni a krisztusi alázatból és szenvedésből több, mint amire sokan gondolnak. Krisztus engesztelő áldozata az a nagy központi igazság, amely köré csoportosul a megváltási terv minden más igazsága. Az emberi gondolkodásnak össze kell fonódnia azokkal a gondolatokkal, amelyek Krisztusban voltak. Ez az egység megszenteli az értelmet, tiszta és erőteljes gondolatokat eredményez… Misszióterületünk a világ, ezért az előttünk álló munkát a Gecsemáné és a Golgota légkörében kell végeznünk. – Lift Him Up, 229./old.

 Csodálatos lehetőségek állnak az elbukott emberiség előtt! Fia révén Isten bemutatta, hogy milyen magas szintet érhet el az ember. Krisztus érdemei alapján felállhat bukott állapotából, megtisztulhat, és értékesebb lehet Ofir aranyánál. A dicsőséges angyalok munkatársává válhat, és Jézus Krisztus képmását tükrözheti… Mégis milyen ritkán ismeri be az ember azt, hogy hová juthatna, ha megengedné Istennek, hogy vezérelje minden lépését.

 Isten nem tiltja meg az embernek, hogy gyakorolja egyéniségét. Azt szeretné, hogy senki se vesse alá elméjét más halandónak. Akik szeretnék, hogy elméjük és jellemük elváltozzon, ne tekintsenek emberekre, hanem csak a mennyei Példaképre. Isten meghív: „A Jézus Krisztus gondolata lakozzék bennetek!” Megtérés és átváltozás által az ember elfogadhatja Krisztus gondolkodásmódját. Mindenkinek egyéni hitével, tapasztalataival kell megállnia Isten előtt, tudva azt, hogy Krisztus, a reménység dicsősége a szívében él...

 Aki tízezer közül is kitetszik, és akinek fensége semmihez sem fogható, Ő a mi példaképünk. Életét a kegyelemhez igazította, hogy bárki követhesse példáját. Krisztusban egyesült gazdagság és szegénység, fenség és alázat, végtelen erő, szelídség és szerénység – ezeket fogja tükrözni azoknak élete is, akik elfogadják Őt…

 Ó, bárcsak jobban értékelnénk azt a tisztességet, amit tulajdonított nekünk Krisztus! Az Ő igáját viselve és róla tanulva válunk hozzá hasonlóvá a vágyak, a szelídség és szerénység, a jellemszépség terén, és egyesülünk Ővele a mindenek felett álló Isten dicsőségére. Akik magasztos előjogaik tudatában élnek ezen a földön, örök jutalomban részesülnek az eljövendő világban. Ha hűségesek maradunk mindvégig, csatlakozhatunk a mennyei kórusokhoz, és dicsőítő énekekkel magasztalhatjuk Istent és a Bárányt. – That I May Know Him, 134./old.