Ha megmaradsz a hit útján

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/

(Ef 3:17). Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva /RÚF/ 

(Kol 2:5). Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. /RÚF/

A görögben négy külön formája van annak, hogy „ha”, árnyalataiban mindegyik különböző. (Kol 1:23) esetében a „ha” arra utal, hogy a feltétel helytálló. Vagyis Pál bátorítja a kolossébelieket, hogy valóban megmaradnak a hitben. Majd nem sokkal később hozzáteszi, hogy már látta hitük és állhatatosságuk bizonyságát. (Kol 2:5) A reménységük azonban továbbra is ahhoz a feltételhez kötött, hogy kitartanak a hit útján, amire ráléptek. 

A kitartás gondolatát hordozza az a görög szó, ami a fordításban „megmaradtok”. (Kol 1:23) Utal ez a szó az írástudókra és farizeusokra, akik továbbra is választ követeltek Jézustól, hogy mi legyen a házasságtörésen kapott nővel 

(Jn 8:7). Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. /RÚF/); vagy amikor Péter tovább kopogtatott az ajtón, miután Rodé megismerte ugyan a hangját, mégsem nyitott ajtót neki, hanem beszaladt, hogy elmondja a többieknek. 

(ApCsel 12:16). Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. /RÚF/) Pál is használta ezt a szót, amikor bátorította Timóteust, hogy maradjon hű a tőle kapott tanbeli és gyakorlati útmutatásokhoz. 

(1Tim 4:16). Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. /RÚF/) A most tárgyalt részben szintén hasonló az értelme, de itt általánosságban szól a hívőkhöz. 

Amint a következő heti tanulmányban látni fogjuk, az foglalkoztatta Pált, hogy a kolossébeliek nehogy elhajoljanak az üdvösség emberi elgondolásai felé, hanem továbbra is ragaszkodjanak az evangélium kínálta reménységhez. 

(Kol 2:8, 20-22). Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (20) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (22) Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. /RÚF/] 

Az „alaposan” vagy „szilárdan” (RÚF, ÚRK) arra utal, hogy Isten Igéje hitük és szeretetük szilárd alapja. 

(Mt 7:25). És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. /RÚF/; 

(Ef 2:20). Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus /RÚF/; 

(Ef 3:17). Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva /RÚF/) 

Ezzel kapcsolatos az a görög szó, ami a fordításban „erősen” vagy „rendíthetetlenül”. (ÚRK) Előfordul még (1Kor 15:58) versében is: „erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” 

Sokan azt hiszik, hogy aki egyszer üdvösségre jut, annak az üdvössége már örökre biztos. Pál azonban egészen mást mond. 

Tapasztalatod szerint mennyire fontos folyamatosan gyakorolni a hitet? Vagyis miért kell mindig tudatosan azt választanod? Mi történik, ha nem így teszel? 

White idézet: Isten azt szeretné, hogy bízzunk benne, és örüljünk jóságának. Nap mint nap felkínálja ajándékait, nekünk csak szemünk kell, hogy legyen, és értelmünk, hogy felfogjuk Őt. Bármilyen nagy és dicsőséges is a teljes és tökéletes szabadulás a gonosztól, amit majd elnyerünk a mennyben, nem kell mindent a végső szabadítás napjára halogatni. Isten már most szabadulást hozhat az életünkbe. Naponta táplálnunk kell a Megváltó jelenlétébe vetett hitet. Felettünk álló hatalomban bízva, a láthatatlan támogatásba és a szükségben levők esedezésére váró erőbe vetett hittel bízhatunk mind a felhős, mind pedig a napfényes napokon, s dicsőíthetjük énekünkkel az Ő szeretetének jelenlétét. Most kell az Isten Fiában vetett hit által élnünk. 

A keresztény ember élete a szomorúság és az öröm, a csalódás és a reménykedés, a félelem és a bizalom furcsa egyvelege. Mély elégedetlenséget érez önmagával szemben, miközben azt tapasztalja, hogy szívét felzaklatják a szinte mindent túlélő szenvedélyek, ezt követően pedig megjelenik a lelkiismeret-furdalás, a szomorúság és a megtérés, amelyeket azonban mélységes békesség és öröm követ, mivel tudja, hogy miközben a hite belekapaszkodik az Isten Igéjében felfedezett ígéretekbe, a hosszútűrő Üdvözítő megbocsátó szeretetében részesül. Ezért igyekszik beengedni az életébe és beleszőni jellemébe a Megváltót. 

Az Isten jóságával kapcsolatos eme felfedezések késztetik arra a lelket, hogy megalázkodjon és hálatelten felkiáltson: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) Van okunk a vigaszra. A külső megpróbáltatások nyomást gyakorolhatnak annak lelkére, akiben Jézus lakozik. De forduljunk Őhozzá azért a vigasztalásért, amit felkínált Igéjében. A reménység és vigasztalás földi forrásai látszólag kiapadhatnak, de a mennyei források, amelyek táplálják Isten folyóját, azok sosem száradnak ki. Isten azt szeretné, hogy forduljatok el a nehézségektől, és tekintsetek rá lelketek és testetek Urára. Szereti a lelketeket és ismeri annak értékét. Ő az igazi Szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Csak úgy teszünk szert lelki táplálékra, ha Jézushoz, az emberi lélek Életadójához folyamodunk. – This Day with God, 62./old., február 23. 

Csak Isten kegyelmének befolyása fogja arra késztetni az embereket, hogy álljanak az önfeláldozás nemes oldalára. Isten ügyét semmiképp sem szabad akadályozni. „Térjetek Istenhez” – hangozzék mindenütt a világon. Isten ingyen kínálta fel ajándékait, a Napot és az esőt, hogy a növényzet szépen növekedhessen, és Ő elvárja minden hűséges szolgájától, hogy tanúsítson nagylelkűséget az igazság ügyéért. Most kell dolgoznunk úgy, ahogy korábban soha, hogy az evangélium, ami nem más, mint Isten hatalma az üdvösségre, eljusson mindenhová a világon. Azok pedig, akik megtértek, önfeláldozásuk által olyan eszközökké váljanak, akik adományaikkal járulnak hozzá, hogy legyen ennivaló az Úr tárházában. – This Day with God, 347./old., december 4.