A szőlőhőz kapcsolódva élni

 

A Krisztusban maradás időnként a legnehezebb dolognak tűnhet. Miközben tudjuk, hogy erre van szükségünk, az élet rohanása beszippanthat, és végül az egész olyan kivitelezhetetlennek tűnik. Isten követése válhat a legnagyobb tehertétellé is, különösen azok számára, akiket közben még folyton nógatnak is azzal, hogy ezt kell tenniük. Ez a fajta vallásosság a kemény vallási erőfeszítés érzését keltheti, mivel ebben minden a külsőségről, a látszatról szól, nem arról, ami a szívben van. Ennél semmi sem áll távolabb attól, amire Isten vágyik, az pedig a vele való jó, kölcsönös szeretetre épülő kapcsolat, ami nem puszta szabálykövetés; a választott kapcsolat (amelyben Isten választott ki minket elsőként) szereteten és szabad döntésen alapul. Időnként lehet, hogy csak részlegesen kapcsolódunk a Szőlőtőhöz, és nem állunk teljes kapcsolatban vele létünk minden „rostjával”. Talán eljárunk a gyülekezetbe, imádkozunk és azt tesszük, amit helyes tennünk, de belül már kiapadt patakok vagyunk. Az igazság: ahogy egy szőlővessző nem kapcsolhatja magát a tőkéhez, mi sem maradhatunk önerőből Jézusban. Isten előbb szeretett bennünket, az első lépés az Övé. A mi cselekvésünk mindig csak válaszlépés arra, amit Ő már kezdeményezett értünk. Ha megnézzük, miként éli túl a telet a szőlőinda, egy fontos leckét tanulhatunk meg belőle: a vesszőn lévő rügyek elveszítik a víztartalmukat, és a nedvkeringésük leválik az egyéb részekről egészen tavaszig. Amikor a talaj felmelegszik, a gyökerek vizet kezdenek felszívni, és az életnedvek elkezdenek áramlani a tönkön keresztül a rügyek felé, amelyek ekkor növekedésnek indulnak. Az életadó nedv nélkül nincs növekedés. Az életnedv a szőlőindában olyan, mint a Szentlélek a mi életünkben. Tudatos választásra van szükségünk, amelyben eldöntjük, hogy Jézusban akarunk maradni, és kérnünk kell a Szentlelket (az életnedvet), hogy áramoljon az életünkbe!

(Jer 31:3). A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. /RÚF/

(Lk 11:13). Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. /RÚF/

(Róm 8:9-11). Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. (10) Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. (11) Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. /RÚF/

(1Jn 4:19). Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. /RÚF/

Csak a Szentlélek hozhat növekedést és biztosíthatja számunkra, hogy virágzó életet éljünk, és csak Ő kapcsolhat össze a Szőlőtőkével. Mindennap imádkoznunk kell a Lélekért, aki azért van velünk a földön, hogy:

Vigasztalónk legyen:

(Jn 14:16-18). én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: (17) az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (18) Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. /RÚF/]

Jézust kijelentse számunkra:

(Jn 15:26). Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; /RÚF/)

Meggyőzzön a bűnről:

(Jn 16:7-8). Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. /RÚF/

Elvezessen az igazságra:

(Jn 16:13). amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. /RÚF/)

White idézet: A keresztény jellem a mindennapi életben nyilvánul meg. Krisztus mondta: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt hoz.” Határozottan kijelenti, hogy aki a tanítványa akar lenni, annak jó gyümölcsöt kell teremnie, ezután pedig megmutatja, hogy a venyigék hogyan lehetnek gyümölcsözők. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok.” (Jn 15:4)

Pál apostol leírja azokat a lelki gyümölcsöket, amelyeket a kereszténynek teremnie kell. „A léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5:22) Mindezek a becses kegyelmi ajándékok Isten törvényeinek a gyakorlati életben alkalmazott elveit képezik.

Isten törvénye az egyedüli zsinórmértéke az erkölcsi tökéletességnek. Ezt a törvényt gyakorlatilag a legteljesebben Krisztus élete mutatta be. Ő mondta önmagáról, hogy az Atya parancsait megtartotta. Csak az ilyen engedelmesség felel meg az Isten szavában kifejezett követelményeknek. Ha netán arra gondolnánk, hogy mi erre képtelenek vagyunk, jusson eszünkbe az Úr ígérete: „Elég néked az én kegyelmem.” Miközben magunkat Isten törvényének égi tükrében szemléljük, belátjuk a bűn rendkívül szennyes voltát, s tudatára ébredünk szomorú állapotunknak. De bűnbánat és hit által megállhatunk Isten előtt, aki kegyelmében képessé tehet bennünket parancsolatai iránti engedelmességre.

Akik őszintén szeretik az Urat, azok komolyan törekedni fognak akaratának megismerésére és teljesítésére… Az a gyermek, aki szüleit szereti, az irántuk való engedelmesség által fogja szeretetét bebizonyítani; ám az önző, hálátlan gyermek édeskeveset törődik szülei akaratával, értük csak a lehető legkevesebbet teszi; mégis egyenlő jogokat akar élvezni az engedelmes és hűséges gyermekkel.

Ugyanilyen különbséget tehetünk azok között is, akik Isten gyermekeinek nevezik magukat. Sokan azok közül, akik érzik, hogy szeretetének és gondviselésének tárgyai, s akik vágyakoznak Isten áldásában részesülni, nem találnak örömet az Úr akarata iránti engedelmességben. Isten követelményeit kellemetlen kényszernek, parancsait nehéz igának tekintik. Ám, aki teljes szívéből vágyik az igazi szentségre és kegyességre, annak kimondhatatlan örömére szolgál minden egyes isteni parancs teljesítése, s bánkódik azon, ha ennek nem tud kellőképpen megfelelni. – Krisztusi élet, 96./old. (március 23.)