(Mt 15:21-28). Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. (22) És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! (23) Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. (24) De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. (25) Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! (26) Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. (27) Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. (28) Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. /RÚF/
Csak mert Jézust követjük, ez még nem jelenti automatikusan, hogy a hitünk erős. Egyesek azt gondolták magukról, hogy hisznek, Jézus azonban pontosan látta, mi volt valójában a szívükben.
(Jn 2:23-25). Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. (24) Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, (25) és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben. /RÚF/
(Lk 7:1-10). Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. (2) Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. (3) Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. (4) Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, (5) mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk. (6) Jézus pedig elindult velük. Amikor már közel járt a házhoz, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. (7) Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. (8) Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok az egyiknek: Menj el – akkor az elmegy; és a másiknak: Jöjj ide – akkor az idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt – akkor az megteszi. (9) Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet. (10) Amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták. /RÚF/
Márk evangéliuma 9. fejezetében olvasunk egy emberről, aki kérte Jézust, hogy űzze ki a démont a fiából. A hite csak arra volt elég, hogy elmondja: „Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben”! (Mk 9:24), /ÚRK/
(Márk 9:1-50). Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. (2) Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. (3) Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. (4) És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. (5) Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. (6) Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket. (7) De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! (8) És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. (9) Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. (10) Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. (11) Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? (12) Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? (13) De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla. (14) Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. (15) Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. (16) Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? (17) A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; (18) és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. (19) Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! (20) Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. (21) Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. (22) Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! (23) Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. (24) A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (25) Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! (26) Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. (27) Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. (28) Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? (29) Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. (30) Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, (31) mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. (32) Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt. (33) Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? (34) Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. (35) Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! (36) És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: (37) Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. (38) János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. (39) Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, (40) mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. (41) Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma. (42) Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. (43) Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, (44) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (45) És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, (46) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (47) És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, (48) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (49) Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. (50) Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással! /RÚF/
Jézus minden ilyen helyzetben megemlítette az emberek hitét, vagy éppen annak hiányát, és azt, hogy a megtett csodák a hit eredményei, vagy azért történnek, hogy erősítsék az emberek hitét.
Ugyanígy ösztönöz a Szentlélek bennünket, hogy higgyünk, miközben a lelkek ellensége azt akarja, hogy kétségeink legyenek, vagy elutasítsuk Isten befolyását az életünkben. „A lélekben dédelgetett hitetlenségnek megbabonázó hatása van. A kétely magjait oly rég óta vetik, ezért megtermik gyümölcsüket, de a hitetlenség minden gyökerét folyamatosan ki kell ásni. Amikor e mérgező növényeket kigyomlálják, nem növekednek tovább, mert ahhoz a szavak és cselekedetek tápláló ereje kell. A léleknek szüksége van a hit és a szeretet drága palántáira a szív talajában”. (Ellen G. White: Faith and Works. 17./old.)
Mit tehetünk, ha kétségek ébrednek bennünk Istennel vagy az Igével kapcsolatban? Isten nem veszi semmibe, nem kerüli ki az emberi értelem gondolatait, mivel a saját képmására teremtett bennünket. Hív, hogy párbeszédet folytassunk vele, ahogy tette ezt Ábrahámmal, Mózessel és Jóbbal. Hív, hogy megtanuljunk az Ő nagy, végtelen rendjében gondolkodni és munkálkodni, még akkor is, ha egy ponton alá kell vetnünk magunkat annak, amit nem értünk teljesen.
Gondolj végig minden logikus ész érvet a hiteddel kapcsolatban! Melyik az a pont, amikor a logikus érvelés nem elég már, és a hitnek – a szilárd és józan hitnek – kell átvennie az irányítást?
White idézet: Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott volna, nem találta volna meg Jézust. Amit maga látott és tapasztalt, az tette tanítvánnyá. Így van ez ma is, az előítélet sokakat tart vissza a helyes úttól. Milyen más eredményre jutnának a „jöjj és lásd meg” elv alapján!
Amíg valaki az emberi tekintély vezetésében bízik, nem juthat el a megmentő igazság ismeretére. Nátánaelhez hasonlóan a magunk számára kell tanulmányoznunk Isten Igéjét, és imádkoznunk a Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, minket is látni fog az imádság titkos helyén. A világosság országának angyalai közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést...
Mindazok, akik Istennek szentelték magukat, a világosság közvetítőivé válnak. Isten eszközeivé lesznek, kegyelmének gazdagságát átadják másoknak is. Megígérte: „Adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék 34:26)
Fülöp azt mondta Nátánaelnek: „Jer és lásd meg!” (Jn 1:47) Nem kérte, hogy fogadja el mások meggyőződését, hanem arra buzdította, nézze meg ő maga Krisztust. Ma, amikor Jézus a mennyben van, tanítványai képviselik Őt az emberek között. A lélekmentés egyik leghatékonyabb módja, ha mindennapi életünkkel példázzuk jellemét. Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira attól függ, amit mondunk, inkább attól, amik vagyunk. Az emberek harcolhatnak vagy dacolhatnak érveinkkel, ellenállhatnak felhívásainknak, de az önzetlen szeretetet sugárzó élet olyan érv, amelynek nem tudnak ellentmondani. A Krisztus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a világon...
Nátánael első hitvallása teljes, komoly és őszinte volt, ezért kedves zeneként hallatszott Jézus fülében. „Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.” (Jn 1:51) Az Üdvözítő örömmel tekintett a reá váró munkára: hogy a szegényeknek az örömhírt prédikálja, a töredelmes szíveket meggyógyítsa és Sátán rabjainak szabadulást hirdessen. Azokra a becses áldásokra gondolt, amelyeket az embernek hozott, és így folytatta: „Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Jn 1:52)
Krisztus tulajdonképpen itt azt mondja: a Jordán partján megnyílt a menny és a Szentlélek galambként reám szállt. Az a jelenet csupán jele volt annak, hogy én Isten Fia vagyok. Ha hisztek bennem, hitetek megelevenedik. Meglátjátok, hogy az ég megnyílik, és soha többé nem zárul be. Én nyitottam meg nektek. Isten angyalai felszállnak, felviszik az Atyához a szűkölködők, nyomorultak imáit, majd leszállnak az ember gyermekeihez, és áldást, reményt, bátorítást, segítséget és életet hoznak.
Isten angyalai szüntelenül kapcsolatot tartanak a menny és a föld között. Krisztus csodáit a betegekért és szenvedőkért Isten erejével, az angyalok szolgálata révén vitte véghez. Minden isteni áldás Krisztuson keresztül, mennyei követeinek szolgálata által árad ránk. Azzal, hogy Üdvözítőnk emberi természetet öltött magára, egyesítette a saját, valamint Ádám bukott fiainak és leányainak érdekét, így képviseli őket a mennyei trón előtt. Ezáltal Krisztus közbenjáróvá vált Isten és ember között – közöttünk és mennyei Atyánk között. – Jézus élete, 140-143./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése