Az Úr szemmel tartja népét

 

„Hát az Isten nem áll-é bosszút az Ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk 18,7–8)

„Ha a nyomorúság idején Isten követőinek – aggódásuk és gyötrődésük közben – be nem vallott bűnök jutnának eszükbe, összeroskadnának. Kétségbeesésükben elveszítenék hitüket, és nem tudnának bizalommal szabadulásért könyörögni Istenhez. Nagyon is tudatában vannak méltatlanságuknak. Nincsenek elrejtett hibáik. Bűneik előttük mennek az ítéletre. Isten eltörölte ezeket a bűnöket, és ők már nem is emlékeznek rájuk.

Azok az állítólagos keresztények, akik a végső félelmes csatáig nem készültek el, reményt vesztve, mardosó fájdalommal fogják megvallani bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmükön.

Jákób története is bizonyságot tesz arról, hogy az Úr nem veti el a Sátán által megkísértett, rászedett, bűnre csábított, de Istenhez őszinte bűnbánattal visszatérő embert. Sátán el akarja pusztítani, de Isten elküldi angyalait, hogy a veszély idején vigasztalják és oltalmazzák. Sátán támadása ádáz és elszánt. Csalásai félelmetesek. De az Úr szemmel tartja népét, és meghallja kiáltásukat. Szenvedésük mérhetetlen. A kemence lángjaiban már-már elhamvadnak. De az Ötvös kihozza őket onnan, mint a tűzben megpróbált aranyat. Isten éppúgy szereti őket a súlyos próba idején, mint amikor a legfényesebben ragyogott felettük a nap. De a tüzes kemencére szükség van, mert ott válik le róluk a földiesség, és Krisztus képmását csak így tükrözhetik vissza tökéletesen.

A ránk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradtságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad. A kegyelemidő során mindenki felkészülhet erre a próbára… Akik megragadják Isten ígéreteit, mint Jákób, akik olyan állhatatosak, mint amilyen ő volt, azok hozzá hasonlóan győzni fognak.” (A nagy küzdelem, 620–621. o., Korszakok nyomában, 551–553. o.) Maranatha

Akik megtartják Isten parancsolatait

„Jaj! Mert nagy az a nap, annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon, de megszabadul abból!” (Jer 30,7) 

„Láttam, hogy a négy angyal féken tartja a viszálykodás négy szelét, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben, és csak ezután jön el a hét utolsó csapás. A hét csapás igen felbőszíti a gonoszokat. Az igazakra támadnak, mintha ők idézték volna elő Isten ítéleteit, s kijelentik róluk, hogy ha megszabadíthatnák tőlük a világot, a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögnek az Úrhoz. Ez Jákób küzdelmének éjszakája.” (Early Writings [Korai írások], 36–37. o.)

„Sátán a nyomorúság idején felbiztatja a gonoszokat, hogy pusztítsák el Isten népét, miként annak idején Ézsaut arra biztatta, hogy támadja meg Jákóbot. És ahogy Jákóbot vádolta, úgy fogja vádolni Isten népét is. A világ népeit alattvalói közé sorolja. De az a kis csapat, amely megtartja Isten parancsolatait, nem ismeri el Sátán felsőbbségét. Ha Sátán eltörölhetné őket a Földről, győzelme teljes lenne. Látja azonban, hogy a szent angyalok vigyáznak rájuk, és ebből arra következtet, hogy Isten megbocsátotta bűneiket. Arról azonban nem tud, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban. Pontosan tudja, milyen bűnök elkövetésére kísértette őket, és ezeket a bűnöket mérhetetlenül eltúlozva tárja Isten elé, azt állítva, hogy ezek az emberek éppoly méltatlanok az Úr kegyelmére, mint ő. Nem igazságos – mondja –, hogy Isten e vétkezők bűneit megbocsátja, őt pedig angyalaival együtt elpusztítja. Zsákmányaként tart rájuk igényt, és követeli őket Istentől, hogy rájuk tehesse gyilkos kezét. 

Sátán vádolja Isten követőit bűneik miatt, az Úr pedig megengedi, hogy a végsőkig megpróbálja Istenbe vetett bizalmukat, hitüket és állhatatosságukat. Amikor a múltra gondolnak, reményük meginog, mert nem sok jót fedeznek fel önmagukban. Teljesen tudatában vannak gyengeségüknek és érdemtelenségüknek. Sátán azzal a gondolattal próbálja megrémíteni őket, hogy esetük reménytelen, soha nem fognak megtisztulni. El akarja venni hitüket, hogy kísértéseinek engedve, elforduljanak Istentől.” (A nagy küzdelem, 618–619. o., Korszakok nyomában, 550–551. o.) Maranatha

Jákób küzdelmének éjszakája

„És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” (Jel 13,15)

„Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, féken tartó Lelkét visszavonja a kormányoktól és az emberektől. Átengedi őket a gonosz angyalok ellenőrzésének. Akkor Sátán javaslatára és irányításával olyan törvényeket hoznak, hogy ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, senki meg nem menekülne.” (Bizonyságtételek I., 195. o.)

„Láttam, hogy a négy angyal féken tartja a viszálykodás négy szelét, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben, és csak ezután jön el a hét utolsó csapás. A hét csapás igen felbőszíti a gonoszokat. Az igazakra támadnak, mintha ők idézték volna elő Isten ítéleteit, s kijelentik róluk, hogy ha megszabadíthatnák tőlük a világot, a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, de ők éjjel-nappal szabadulásért könyörögnek Istenhez. Ez Jákób küzdelmének éjszakája.

Láttam, hogy a világ vezető emberei együtt tanácskoztak, miközben Sátán és angyalai körülöttük tolongtak. Láttam egy írást, amelynek másolatait mindenüvé eljuttatták, parancsba adva, hogy a népnek jogában áll egy bizonyos idő után halálra adni azokat, akik nem fordulnak szembe különös hitükkel, nem adják fel a szombatot, és nem ünneplik a hét első napját.” (Early Writings [Korai írások], 36–37., 282–283. o.)

„Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor Isten parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébe vágnak a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrzők seregén, akiket Isten a hűséges emberek köré állít. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt kard összetörik, és gyenge szalmaként hullik le. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelent angyalok védenek meg.

Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, hatalmas erejű angyalok csoportjait látnák azok körül, akik megtartották Krisztus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok szeretettel figyelik Krisztus követőinek nehéz helyzetét, és hallgatják imájukat. Vezérüktől várják a parancsot, hogy kiragadják őket a veszedelemből. De még egy kicsit várniuk kell. Isten népének ki kell innia a kelyhet, és meg kell keresztelkednie a szenvedések tüzében.” (A nagy küzdelem, 631., 630. o., Korszakok nyomában, 561., 560. o.)

A próbatétel ideje véget ér

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel 22,11) 

„Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, mindenki sorsa eldőlt életre vagy halálra. A próbatétel ideje véget ért, és rövid idő múlva az Úr megjelenik az ég felhőiben.” (Review and Herald, 1905. november 9.)

„Noé idejében a gúnyolódók a természetre hivatkoztak – az évszakok változatlan egymásutánjára, a kék égre, ahonnan sohasem hullott eső az éjszakai enyhe harmattól felfrissült, zöld mezőkre –, és így kiáltottak: »Hát nem példabeszédekben beszél ez?« Semmibe vették az igazság prédikátorát, hóbortos rajongónak tartották, és még önfeledtebben szórakoztak, még elszántabban vétkeztek, mint annak előtte. Hitetlenségük azonban nem tartóztatta fel a megjövendölt eseményt. Isten sokáig eltűrte gonoszságukat, és számtalan alkalmat adott a megtérésre. A kijelölt időben azonban lesújtott büntető ítéletével irgalmának elutasítóira.

Krisztus kijelentette, hogy hasonlóképpen kételkednek majd második eljövetelében is. Miként a Noé korabeli emberek nem vettek észre semmit, »mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta«, a Megváltó szavai szerint »akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is« (Mát 24,39). Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és úgy él, mint a világ, a világgal együtt szórakozik, ahogyan nem volna szabad; amikor a világ fényűzését az egyház is követi; s amikor minden a megszokott mederben folyik, és mindenki tartós világi jólétben reménykedik – akkor hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad nagyszerű ábrándképeiknek és csalóka reményeiknek. (…)

Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt. Sátán résen áll, hogy semmissé tegyen minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek.” (A nagy küzdelem, 338–339., 594. o., Korszakok nyomában, 302–303., 529. o.) Maranatha

Ellenállni a kísértésnek

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)  Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Ef.6:16)

 Sátán továbbra is támadja az emberek gyermekeit kísértéseivel. Minden rendelkezésére álló eszközt bevet, hogy elrejtse magát szem elől, és ezért van az, hogy sokan oly tudatlanok mesterkedéseit illetően. Néhány napja ezt a kérdést tették fel nekem: „Hiszel te a személyes gonoszban?” „Igen” – válaszoltam. „Nos – válaszolta a kérdező – én nem hiszek semmi ilyesfajta lény létezésében; úgy gondolom, hogy az ördög nem más, mint gonosz gondolataink és kívánságaink.” „De akkor ki sugallja ezeket a gondolatokat?” –kérdeztem. „Honnan származnak, ha nem Sátántól?” Amilyen biztos az, hogy személyes Megváltónk van, ugyanolyan bizonyos a személyes ellenség létezése is, aki ravasz és fondorlatos, aki állandóan figyeli lépteinket, hogy félrevezethessen bennünket. Ha álcázza magát, csak még hatékonyabban cselekszik. Ahol azt a véleményt ápolják, hogy nem létezik, ott a legtevékenyebb. Amikor legkevésbé sejtjük jelenlétét, akkor kerekedik fölénk. Úgy érzem, nem maradhatok csendben, amikor látom, hogy oly sok fiatal enged hatalmának, mit sem tudva róla. Ha felismernék, hogy veszélyben vannak, akkor Krisztushoz, a bűnösök menedékéhez futnának. (The Youth’s Instructor, November 21, 1883.) 

 Törekedj rá, hogy Krisztus iskolájának hűséges tanulója legyél, naponta megtanulva hozzászabni életed az isteni mintához. Célozd meg a mennyet és törj előre a fentről való elhívás jutalmáért Jézus Krisztusban. Türelemmel fusd végig a kereszténység pályáját, emelkedj felül minden téged érő kísértésen, bármily erős legyen is. Állj ellent az ördögnek és elfut tőled. Húzódj közel Istenhez, és ha igazán vágyakozol megtenni az első lépést, Ő kinyújtja kezét, hogy segítsen rajtad. Egyénileg rajtad múlik, hogy az Igazság Napjának fényében vagy a tévelygés sötétségében jársz-e. Isten igazsága áldásul lesz számodra, ha engeded, hogy befolyása megtisztítsa és meglágyítsa lelkedet. (The Youth’s Instructor, May 30, 1895.) – Isten fiai és leányai, „Ellenállni a kísértésnek” című fejezet, 79./old.

Lélek kardja - amely az Isten beszéde

Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:(Ef 6,17) Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.(Zsid 4,12)

 A Szentírás közeli ismerete élesíti a tisztánlátást, s megerősíti a lelket Sátán támadásai ellen. A Biblia a lélek kardja, mely minden esetben legyőzi az ellenfelet. Ez az egyedüli igaz vezetőnk a hit és gyakorlat összes ügyében. A Sátán azért gyakorol oly nagy ellenőrzést az emberek értelmén és szívén, mert nem teszik Isten szavát tanácsadójukká, s nem vetik alá minden útjukat az igaz vizsga próbájának. A ige megmutatja, milyen útat járjunk, hogy a dicsőség gyermekei legyünk. 

Az igazság olyan, mint a Lélek kardja. Félénk üzenet nem jöhet ki tőlünk. „Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél”. Ez teszi az Igét hatalommá.

A Lélek oly túláradva szállt az imádságban elmélyült és várakozó tanítványokra, hogy minden szívet magával ragadott. Az Örökkévaló hatalmasan nyilatkozott meg egyházának. Úgy tetszett, mintha ennek az évszázadok óta visszatartott erő kiárasztása a mennyet nagy örömmel töltené el, hogy a Lélek kegyelmi kincseit a gyülekezetre kitöltheti. Ennek hatása alatt a bűnbánat, a megtérés szava egyesült a bűnbocsánat felett érzett öröm énekeivel. Jövendölések is hangzottak el. Az egész menny csodálattal hajolt le, hogy e hasonlíthatatlan, sőt felfoghatatlan szeretet bölcsességét szemlélje és csodálja. Ámulattól elragadtatva kiáltottak fel az apostolok: „Ez az igazi szeretet!” A kapott adományt megragadták, és mi volt ennek eredménye? A Lélek kardja új erővel élesítve, a menny villámaival megedzve, áttörte a hitetlenséget! Ezrek tértek meg egy napon. 

Isten teljes fegyverzete: mellvéd, sisak, öv, páncél, saru

Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, (Ef.6:13-14)

Ez a fegyverzet a papi ruhához hasonlítható. A katonai övének megfelelője a pap öve, A pap öve bizonyos módon készült. Isten világos utasítást adott, hogy miből és milyen színű legyen.

A mellvéd harcoson a pap Hósenje, ami ott volt a 12 drágakő, amely Izrael 12 törzsét jelképezték és a mellvédhez hasonlóan az igazságot jelképezték.

Sisak, amely a katona, harcos fején volt és a süveg, amely a pap fején volt és volt egy korona is, amely ez volt írva „Szentség az Úrnak” Tehát ha összehasonlítjuk őket azt látjuk ugyan az a jelentésük. Ez segít nekünk megérteni, hogy ez nem egy külső harc, nem egy fizikai harc, hanem Isten ezeket a fizikai képeket használja, hogy segítsen nekünk megérteni a belső harcot. Mert a belső harcot nem lehet megmagyarázni mert láthatatlan, de láthatóvá és világossá lehet tenni a fizikai elemen keresztül, amit mindenki megérthet, meg kell értenünk, hogy helyesen használhassuk a példázatot életünk lelki síkján.

Öv az a kapocs, ami mindent összeköt. A Jeremiás 13:11-ben az Úr azt mondja „Mert, ahogy az övet az ember derekához csatolják úgy csatoltam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát- ezt mondja az Úr, hogy népemmé legyenek a nevem dicséretére és tiszteletemre, de ők nem hallgattak rám” Isten magához csatolja népét, magához köti őket, mert az öv a kötelék „ez az én nevem” ez a kötelék. Mi hozzuk létre Istennek ezt a kapcsolatot, hiszen a papnak kellet az övet magára tennie. Luk.12: 35-36 -ban azt mondja „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva” Mit jelent az, hogy „Legyen derekatok felövezve”? Mivel? Látjuk, hogy Pál szerint igazsággal, és a meggyújtott lámpás a szeretet jelképe.

Páncél  Pál azt mondja” Öltsétek fel az igazság páncélját” Az igazságosság a lélek szükséglete, amit tévedés miatt elvesztettünk. És most megkapjuk Krisztus új életét és ez az új élet az igazságot, feddhetetlenséget hoz nekünk. Ő az igazság és mi nem tudunk igazság nélkül élni. Az emberek azért pusztítják el önmagukat, mert igazságtalanságot követtek el velük szemben, vagy ők követtek el igazságtalanságot, és az új élet a rólunk szóló igazság tartalmazza a feddhetetlenséget is a „csomagban”. Nincs többé lelkiismeret furdalásunk, és mások semmi rosszat nem tettek velünk. Az új életben hit által igazak feddhetetlenek vagyunk

.Az Ő gyermekei vagyunk „…és kössétek fel a békesség evangéliumán hirdetésére való késség „saruját” …mondja tovább Pál tehát nagyon világosan fogalmaz, hogy mi egy bizonyos céllal működünk. A lelkünk kimeneténél fel kell legyen kötve a sarunk, mert szükségem van egy kapcsolatra, szükségem van az igazságosságra, ahhoz, hogy vigyem az üzenetet. Érdekes, ahogy leírja őket ezen azoldalon, egymás után, majd a másik oldalon kezdi és azt mondja, „Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát” -ami tulajdonképpen a lélek bejárata. Mondhatta volna azt is, hogy először a kapcsolat, aztán a hit, a mellvéd. „…amellyel a gonosz minden tüzes nyilát kioldhatjátok”. Tudjuk, hogy a gonosz tüzes nyilai nem fizikai, hanem az egyszerűen a hazugság. Ez az a trükk, amit észre kell venned, amire rá kell jönnöd, meg kell látnod, hogy az egy megtévesztés. Hova tegyük tehát az igazság páncélját? Elöl! Tehát a hit pajzsát is elől használjuk, ez az a hely, ahol most már megtudjuk különböztetni és megtudjuk szűrni az információt. Korábban, míg bűnös természetünk van a gonosz nyilai semmi esélyt nem hagynak. Jön az információ, megijedünk, menekülünk valahová, és az életünk nem tiszta. De, ha rendelkezünk az igazsággal és tudjuk, hogy kik vagyunk, amikor az információ kopogtat az ajtónkon és amikor olvassuk a Szentírást tudjuk hogyan kell értelmezni és akkor nem lehet minket egy információval félrevezetni, hogy félreértsük. És ezért szűrűnk és nem vagyunk hiszékenyek, hogy csak egyszerűen befogadjunk valamit, amit hallunk.

És mondja tovább „Vedd fel az üdvösség sisakját”, ami nem más, mint Krisztus. Ő, ami igazságunk és Ő, ami üdvösségünk. Tehát Krisztus által üdvözülünk, igen, ahogy a süvegen írta „szentség az Úrnak” Már nem törődünk az üdvösséggel mert övéi vagyunk. Már nem a saját üdvösségünkkel törődünk, most már mások üdvösségével törődünk. Ezét mondja ezt „Vegyétek fel… a Lélek kardját, amely Isten beszéde. Most, hogy tisztába vagyok önmagunkról szóló igazsággal, tisztába vagyok azzal az igazsággal is, ami rajtam kívül a Szentírásban van megírva és akkor elfogadom, de nem magamnak. Nem is magamnak olvasom, hanem azért olvasom, hogy tovább tudjam adni és így betölthessem a feladatot, amire elhívtak, mint Isten gyermeke, hogy teljesísem azt.              (Dr. Horst Müller)

Merítsünk erőt Krisztusból

Pál erős harci kiáltással fejezi be a levelét, összefűzve azokat a témákat és gondolatokat, amelyek az egész levélben fontosak. Azzal kezdi, hogy bejelenti a levele összefoglalásának fő témáját, méghozzá a parancsnok csatakiáltásának hangnemében: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Ef 6:10). Krisztust nevezi meg a hívők erejének Forrásaként: „legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. (Ef 6:10)

Első parancs kijelenti, hogy Jézus az, aki erőt ad a hívőknek (Ef 6:10), a Szentháromság mindhárom tagja támogat a gonosz elleni küzdelemben. Isten (az Atya) a saját fegyvereit bocsátja a rendelkezésünkre. [Ef 6:11, 13; Felöltötte az igazságot mint páncélt, a szabadítás sisakja volt a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá. /RÚF/] Korábban Pál már elmondta imájában a Szentlélekről, hogy Ő „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben”. (Ef 3:16, ÚRK) Itt a Lélek a kardot adja a kezükbe: „a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6:17). A hívőknek ráadásul „Minden alkalommal” (Ef 6:18, ÚRK) a Szentlélek által kell imádkozniuk. Az apostol szeretné, ha a hallgatósága megértené: a Szentháromság mindegyik tagja teljes mértékben kiveszi részét abban, hogy felkészítsen a gonosz hatalmak elleni csatára.

 White idézet: Isten Lelkének világossága nélkül nem fogjuk tudni megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, és beleesünk azokba a kísértésekbe, amiket Sátán küld a világra. Nagyon közel állunk a küzdelem végkimeneteléhez, amelyet a világosság Fejedelme vív a sötétség fejedelmével, és az ellenség hazugságai nemsokára a mi hitünket is próbára teszik, ezzel ugyanakkor Sátán igazi természetére is fény derül. 

 Ha volt valaha idő, amikor szükség volt hitre és világosságra, akkor az most van. Aki imában őrködik, és naponta tanulmányozza a Szentírást, mert égő vággyal akarja megismerni és teljesíteni Isten akaratát, azt az Úr megőrzi, hogy ne essék Sátán csalásainak csapdájába… Meg kell ismernünk az igazság minden apró részletét, mert szükségünk van rá úgy, hogy ne keveredjék ahhoz semmi a világi tanításokból, szokásokból és elgondolásokból. Úgy kell vennünk az igazságot, ahogy van, legyen bármilyen kényelmetlen is. Az igazság elfogadása mindig is kereszthordozást jelentett. De ha Jézus az életét adta értünk, akkor mi miért nem kínáljuk fel neki legféltettebb érzelmeinket, legmagasztosabb vágyainkat és teljes valónkat? – In Heavenly Places, 350./old.

Harcba hívó beszéd

Ef. 6:10-20 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; (19) és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, (20) amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. /RÚF/

Pál harcra szólít az Efezusi levél végén. Bátorítja a hívőket, hogy vegyék ki a részüket az egyház küzdelmében a gonosz ellen. (Ef 6:10-20) Átfogó buzdítással kezdi: „legyetek erősek az Úrban”. (Ef 6:10.) Ezt ismétli meg, amikor felhívja a hívőket, hogy „öltözzétek föl az Isten minden fegyverét”. (Ef 6:11). Felhívását egy határozott cél kiemelésével (hogy meg tudjanak állni az ördög ravaszságaival szemben, (Ef 6:11) és egy magyarázattal támasztja alá: a csatát a gonosz hatalmas, lelki seregei ellen vívják. (Ef 6:12) Az apostol ezek után részletesen újból harcra hív. A hívőknek fel kell ölteniük „az Istennek minden fegyverét” (Ef 6:13), tehát az övet, a mellvértet, a sarut, a pajzsot, a sisakot és a kardot is, mert csak így állhatnak meg szilárdan a csatában. (Ef 6:14-17). Felszólítja a már teljes felszerelésben lévő, csatára kész hívőket, hogy tegyenek úgy, mint a katonák az ókori csatatéren – imádkozzanak (Ef 6:18-20) Az apostol a katonai összetűzés és fegyverek szókészletével érzékelteti az egyház küldetését. Az Ószövetség harcra szólító buzdításait, csata előtti beszédeit visszhangozza. Ezt jelzi az első, átfogó parancsban: „legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. (Ef 6:10)

Izrael katonai sikere nem a fegyverei nagyobb erejében, vagy seregének létszámában rejlik. A győzelem kizárólag Isten jelenlététől és erejétől függ. A siker kulcsa nem az önmagukban való, hanem az Úr erejébe és gondviselésébe vetett szilárd bizalom volt. Pál bátran említi ezeket a témákat, hogy buzdítsa a hívőket: 

 1) tevékenyen vegyenek részt az egyház küldetésében; 

 2) figyeljenek a láthatatlan dimenziókra, amelyek hatással vannak az életükre és a bizonyságtételükre; 

 3) tudatosítsák magukban, hogy a siker érdekében szükségük van az isteni közbelépésre; 

 4) tartsák mindig szem előtt, mennyire fontos a hívők közötti egység és összetartás!

Mit jelent engedelmesnek lenni?

 

Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. (Efézus 5:21-22) De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; (Efézus 5:24-25) Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak; (Efézus 6:5)

Egy kapcsolat egy céllal jön létre és egy kapcsolatban sok ember vesz részt. Ha egyedülállók lennénk, akkor is a törvény szerint járnánk el, hiszen mindenkinek a „vegyél, hogy adhass” törvény szerint kell működnie. De most, ha egy kapcsolatban vagyok, ha egy bizonyos helyzetben vagyok, kell lenni egy vezetési rend, egy ellátási rend, egy munkamegosztás.

Ezért mondja Pál az egyiknek, hogy „neked itt a helyed, neked amott”. Engedelmesnek lenni annyit jelent, hogy azonosulni a feladatommal. Ha Isten a gyomor szerepét adta nekem, nem akarok májjá válni, ha Isten szívnek teremtett nem akarok vese lenni. Ismerem az ellátóm függőségemet. Nem akarok nélküle semmit tenni és nem avatkozom bele a másik feladatába, tevékenységébe. Ezt jelenti az alárendeltség. A feleség legyen ilyen rendben alárendelt, abban az értelembe, hogy ne avatkozzunk bele egymás dolgába.

Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel). (Eféus 6,1-2) Engedelmeskedjetek tehát és tiszteljétek szüleiteket mondja Pál gyerekeknek, szülőknek pedig azt mondja, Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. (Efézus 6:4) ne ingereljétek haragra a gyermekeket. A gyermekek lelkileg és testileg is függenek a szülőktől, már a nemzésüktő kezdve. Az anya méhéhez kapcsolódva 100-százalékban függ fizikailag és lelkileg is attól, amit az anya gondol és amiből táplálkozik. Ahogy nő a gyermek a fizikai függőség csökken, de a lelki függőség nő. Gyerekek és a szülők közti konfliktus pubertás korban jelentkezik és bizonyítja a kölcsönös függőséget. Tehát az, hogy gyermek függ a szülőktől az még elfogadható, de az hogy a szülő függ a gyermektől az teljesen abnormális.

Ezért Pál azt mondja „gyermekek próbáljatok függetlenek lenni szüleitektől ez azt jelenti hallgassatok rájuk” Nem tisztelheted őket, ha függsz tőlük. Ha a gyerek Istentől válik függővé, akkor tudja tisztelni szüleit, tud rájuk hallgatni, mert azt mondja „…az Úrban..” ez nem vak engedelmesség, a gyermek nem arra hivatott, hogy vak engedelmeséggel engedelmeskedjen szüleinek. Vak engedelmesség nem létezik! Csak az őrületben, a tévedésben létezik. Aki vak engedelmességet kér, az semmit sem értett meg Isten szeretetéből.

Aki elveszíti önuralmát bűnbe van, önkontroll az önuralom elvesztése bizonyítja, hogy bűnben vagyunk. Krisztus soha nem vesztette el az önuralmát. Aki igazságba van az tökéletes, aki nem veszti el önuralmát tökéletes. (Dr. Horst Müller)