A megváltás csodája

 „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek. Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak őbennök levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről. Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az evangéliumot az egekből küldött Szent Lélek által; amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” (1Pét 1,10–12) 

„Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáit. Mélységesen elgondolkozhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és irgalmasságon, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk teljesen felfogni, mit is jelent. A megváltó szeretet mélységéről és magasságáról csak kevés fogalmat alkothatunk. Amikor a megváltottak úgy látnak majd, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogyan Isten ismeri őket, akkor sem fogják teljesen megérteni ezt a szeretetet. De az örök korszakokon át újabb és újabb igazságok tárulnak ki a csodálkozó és elragadtatott értelem előtt. Amikor a földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okaik is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan tudja majd, hogy mi volt megváltásának ára.

A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel, igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas trónjának fenségét szemléljük, meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név: »Mi Atyánk.« 

Látni fogjuk, hogy az, akinek bölcsessége végtelen, csak Fia odaáldozásával válthatott meg minket. De a Megváltót ezért az áldozatért kárpótolja a megváltott, szent, boldog és halhatatlan lényekkel benépesült Föld. Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet Krisztus a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növeli Isten dicsőségét az örökkévalóságon át. Egyetlen léleknek oly nagy értéke van, hogy az Atya elfogadja az érte fizetett árat. Krisztus is boldogan tekint mérhetetlen áldozatának gyümölcseire.” (A nagy küzdelem, 651–652. o., Korszakok nyomában, 578–579. o.)

„Az egész örökkévalóságon át a megváltott sereg lesz legfőbb dicsősége.” (Spirit of Prophecy [A prófétaság Lelke], 3. köt., 261. o.) (Maranatha)

A megváltottak mennyei tanulmányai

„Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát, hozzánk való jóságából, a Krisztus Jézusban.” (Eféz 2,7) 

„A megváltás ismerete a legmagasabb rendű tudomány, amelyet az angyalok és az el nem bukott világok értelmes lényei is tanulmányoznak. Olyan tudomány, mely a végtelen Isten szándékát kutatja, »amely öröktől fogva el volt rejtve«, s amelyet végtelen korszakokon át tanulmányoznak majd a megváltottak. Ez a legmagasabb rendű ismeret, amellyel ember csak foglalkozhat. Felüdíti az elmét és fölemeli a lelket…

A megváltás műve, amelybe angyalok is vágyakoznak betekinteni, lesz a megváltottak tanulmánya és éneke az örökkévalóság korszakain át. Vajon nem méltó-e már most is a mély elmélkedésre és gondos tanulmányozásra?… 

Krisztus testtélételének, engesztelő áldozatának, közbenjárói munkájának tanulmányozása foglalkoztatja a szorgalmas kutató elméjét mindaddig, amíg az idő tart, és a mennyre tekintve így kiált fel: »Nagy a kegyességnek ama titka!«

Az örökkévalóságban megtanuljuk azt, amit már most is megérthettünk volna, ha elfogadjuk a világosságot. A megváltás foglalkoztatja majd az üdvözültek szívét és elméjét. Mindig új látást nyerünk Krisztus tökéletességéről és dicsőségéről. Jézus Krisztus, a hűséges házigazda a végtelen korszakokon át ó és új dolgokat hoz majd elő kincstárából.” (My Life Today [Az én életem ma], 361. o.)

„Ha el lehetne nyerni Isten és igazsága teljes megismerését, nem lenne több felfedezés, nagyobb ismeret, sem további fejlődés… Hála Istennek, ez nem így van. Mivel Isten végtelen, és Benne van a bölcsesség minden kincse, mi az egész örökkévalóságon át tanulhatjuk, kutathatjuk, és sohasem merítjük ki bölcsességének, jóságának és hatalmának gazdagságát.” (Signs of the Times, 1906. április 25.) Maranatha

Krisztus lesz a tanítónk

 „Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa 52,6)

„Az Isten jelenlétére alkalmassá tett embert – csakúgy, mint kezdetben – ismét a Teremtő tanítja majd.” (Education [Nevelés], 302. o.)

„A legcsekélyebb elképzelésünk sincs arról, ami majd feltárul előttünk. Együtt megyünk Krisztussal az élő vizekhez. Elénk tárja a természet szépségét és dicsőségét. Az örökkévalóságban megismerjük majd az igazságot, amit korlátaink miatt most nem ismerhetünk.” (Counsels to Parents, Teathers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 162. o.) 

„Az eljövendő világban Krisztus a megváltottakat az élet folyója mellé vezeti, és az igazság csodálatos leckéit tanítja majd nekik. Felfedi előttük a természet titkait. Látni fogják, hogy a mester keze csodálatosan kormányozza a világot. Szemlélik majd a nagy Művész hozzáértését, amint a mező virágait színezi, és megismerik az irgalmas Atya terveit, aki kiárasztja a világosság sugarait. A megváltottak a szent angyalokkal együtt egyre jobban megismerik Isten végtelen szeretetét világunk iránt, és dicsénekben fejezik ki hálájukat Istennek.” (My Life Today [Az én életem ma], 361. o.)

„A mennyei tanulók előtt végtelen távlatok nyílnak meg, és kimondhatatlan gazdagság vár rájuk… Kifejezhetetlen örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében, az Isten keze munkájának szemlélése nyomán korszakról korszakra elnyert kincsekben… Ahogyan az örökkévalóság évei peregnek, újabb és újabb dicső kinyilatkoztatásokban lesz részük.

Kimondhatatlan gyönyörűséggel lépünk be majd az el nem bukott lények társaságába. Meglátjuk azokat a kincseket, amelyeket a korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélése által elnyertünk. És az örökkévalóság tovatűnő évei még dicsőbb kinyilatkoztatásokat hoznak. »Véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk…« (Eféz 3,20). Örökkön-örökké részesednek Isten ajándékaiban.” (Education [Nevelés], 304., 307. o.)

„Olyan nevelést kell kapnunk itt, amely képessé tesz arra, hogy Istennel éljünk az örök korszakokon át. Az itt elkezdett nevelés tökéletesítésére a mennyben kerül sor – ott magasabb osztályba fogunk lépni.” (My Life Today [Az én életem ma], 361. o.) (Maranatha)

Tevékenység az új Földön

 

„Házakat építenek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.” (Ésa 65,21–22)

„Nem feltételezhetjük, hogy amikor megkapjuk a számunkra készített lakhelyeket, tétlenség lesz az osztályrészünk.” (Review and Herald, 1898. május 17.)

„Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik majd, amely Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tette. Édeni életet élnek – a kertben és a mezőn. »Házakat építenek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt…« (Ésa 65,21–22)” (Próféták és királyok, 730–731. o., magyar kiadás: 455. o.) 

„Láttam ott ezüstösen pompázó házakat, amelyeket négy csodálatos, gyöngyökkel ékesített oszlop támasztott alá. A szentek hajlékai voltak, mindegyiken aranypárkány. Láttam szenteket, akik bementek a házakba, levették koronájukat és a párkányra helyezték. Azután kijöttek és dolgozni kezdtek a házak melletti földeken, de nem úgy, ahogy nekünk itt a földön dolgoznunk kell. Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett, s mindig dicsőítették és magasztalták Istent.” (Early Writings [Korai írások], 18. o.)

„Ott minden tehetség tökéletesedik, minden képesség fejlődik, gyarapszik majd. A tanulás nem fogja elfárasztani elménket, nem meríti ki erőnket. Ott a legnagyobb vállalkozások is véghezvihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új feladatok serkentgetik a lélek és a test képességeit.” (A nagy küzdelem, 677. o., Korszakok nyomában, 601. o.) Maranatha

MIÉRT NEM ELÉG A TÖRVÉNY?

 

Sajnos sokan gondolják azt, hogy ha eleget tesznek a világ és Isten törvényének is, akkor élhetnek egy kiengyensúlyozott, boldognak mondható, értelmes és egy olyan veszélyektől megkimélt életet, amit mi magunk generálunk... Igen, ez a világban járható útnak mondható és mindaddig működik is, amíg minden külső tényező rendben van vagy csak addig, amíg emberi erőt meg nem haladó csapás ér minket(, mert fizet a biztosító, mert a család segít a bajban, mert egy barátomnál találok munkát...)

E világi élet, viszont tartogat mindannyiunk számára olyan, előre ki nem számítható csapást, amit nem tudunk pénzzel, kapcsolatokkal, ügyeskedéssel, bármilyen emberi fortéllyal elsimítani és sokszor ez a szakadás, becsapódás a Szentlélek nélkül élő ember vesztét okozhatja...most kijelentem, hogy szükségtelenül!

Mielőtt elmesélnék egy szomorú történetet, muszáj elmondanom azt, hogy azok, akik csupán a törvényeket tartják be, azok a tőlük függetlenül bekövetkező fájdalmas csapásokkor mindig elsőként kérdezik meg: "Uram, miért kapom én ezt, mikor minden napomat Veled élem, Neked gyűjtök, Téged szolgállak, Érted élek? Miért, Uram?

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy ennek a világnak a fejedelme Sátán!

Hiába tartod be a KRESZ minden pontját, ha a melletted haladó kamionos pont akkor alszik el, mikor már nincs időd reagálni és a szalagkorláthoz csap.

Hiába volt minden lehetőséged adott ahhoz, hogy 2019-ben egy nagyobb horderejű turisztikai befektetésbe kezdj, mikor egy év múlva a COVID minden számításod keresztbe húzta és a nyakadba szakadt több milliós hitel földönfutóvá tett...

Sorolhatnám reggelig azokat a példákat, mikor az ember, a törvények betartása mellett is borzalmas csapásokat él át.

Talán Jób példája a legszörnyűbb ezirányú tanítás számunkra. Minden szabályt betartott, mégis mindent elvesztett! "Az Úr adta, az Úr vette el..."

A Törvény kordában tartja az életedet, de nem igazít meg! Ahhoz újjá kell születni!

Szörnyű ezt kimondani, de a zsidók pont ebbe a hibába estek és azóta mindenki, aki megmarad a "Szemet szemért, fogat fogért" törvényében vagy "Amilyen az Adjon Isten, olyan a fogadj Isten!"

Ez a hozzáállás sosem vezet Isten országába...

A megigért példám a következő: Egy kedves hívő ismerősöm váratlanul egy súlyos tragédiát élt át. Férje, minden előjel nélkül, 53 évesen agyvérzést kapott és sajnos bele is halt. A feleség olyan csapást élt át, melyet nem tudott enyhíteni a család szeretete, a barátok támogatása, az addig "működő" Istenbe vetett hite... Mivel nem volt képes feldolgozni egyedül, orvosi segítséget kért, antidepresszánsokat szedett, ami eléggé eltorzította a személyiségét, majd titokban inni kezdett és pár év leépülés után meg is halt. Sátán elérte a célját...

Ha nem vagy képes Jézusra nézni a viharban, akkor süllyedni kezdesz és ha akkor sem fogod meg a kezét, akkor belefulladhatsz a Sátán szította tengeri viharba... Adventisták: Imre Bán

   ·

Otthon, az új Jeruzsálemben

 „Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé.” (Ésa 65,18)

„Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa »ékes korona… az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén«. »Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.« »A népek az ő világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.« Ezt mondja az Úr: »Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel.« (Ésa 62,3; Jel 21,11. 24; Ésa 65,9) 

Isten városában nem lesz éjszaka. Nem lesz szükségünk pihenésre. Senki nem fárad el Isten szolgálatában, sem nevének dicsőítésében. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. »És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra, mert az Úr Isten világosítja meg őket.« (Jel 22,5) A nap fényét fölöslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig túlszárnyalja a déli verőfényt. A Szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel árasztja el. A megváltottak az örök nappal világosságában fognak járni.” (A nagy küzdelem, 676–677. o., Korszakok nyomában, 600. o.)

„Templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel. 21:22) Isten népének abban a kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval. „Most tükör által homályosan látunk.” (I. Kor. 13:12) Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét. 

„Ott úgy ismerünk majd, ahogy mi megismertettünk (1Kor 13,12). A szeretet, az együttérzés, amelyet Isten plántált a lélekbe, majd a legigazabban és legédesebben nyilvánul meg. A tiszta társalgás a szent lényekkel, a harmonikus élet az áldott angyalokkal és minden korok hűségeseivel, a szent testvériség és közösség, amely összeköti az egész családot égen és földön – e sok csodálatos tapasztalat vár a megváltottakra.” (Education [Nevelés], 306. o.) Maranatha

A helyreállított Édenkert

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2,7)

„Az Éden még sokáig itt volt a Földön, miután az embert száműzték e csodálatos kertből (1Móz 4,16). Az elbukott emberiség még hosszú ideig láthatta ártatlansága otthonát, amelynek bejáratát angyalok vigyázták. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál Isten dicsősége nyilatkozott meg. Ide járultak Ádám és fiai Isten imádására, itt újították meg engedelmességi fogadalmukat a törvény iránt, amelynek megszegése miatt el kellett hagyniuk Édent. Amikor az istentelenség áradata végigsöpört a Földön, s az emberek gonoszsága a világ vízözön általi pusztulását okozta, akkor a kéz, amely plántálta, visszavette a földről Édent. De a végső helyreállítás idején, amikor Isten »új eget és új földet« (Jel 21,1) teremt, ismét helyére kerül, dicsőségesebben és ékesebben, mint kezdetben volt. 

Akkor azok, akik megtartották Isten törvényeit, örvendezhetnek a halhatatlanságnak az élet fája alatt, és a bűntelen világok lakói végtelen korszakokon át szemlélik majd e pompás kert példáján Isten teremtésének tökéletes művét, amelyet a bűn átka nem érintett – láthatják, mi lett volna az egész földből, ha az ember megvalósította volna a Teremtő dicsőséges tervét.” (Pátriárkák és próféták, 62. o., magyar kiadás: 38. o.)

„Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlansága és boldogsága idején ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Megérti, hogy valóság az, amit lát: ez a kert valóban a helyreállított Éden, amely pompásabb, mint amikor elveszítette. (…)

A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei az Úrnak, a mi Istenünknek ékességét viselik, s testben, lélekben, értelemben Uruk szépségét fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!” (A nagy küzdelem, 648., 645. o., Korszakok nyomában, 576., 573. o.) Maranatha

A megváltottak öröksége

 „Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.” (Ésa 32,18)

„A Biblia hazának nevezi a szentek örökségét (Zsid 11,14–16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokkal váltakoznak. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál.

Ott »örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike… A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik… Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik… és egy kisgyermek őrzi azokat… Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén« (Ésa 35,1; 55,13; 11,6. 9).” (A nagy küzdelem, 675–676. o., Korszakok nyomában, 599–600. o.) 

„Az embert Isten visszahelyezi elveszett birodalmába, és az alacsonyabb rendű lények majd ismét elismerik hatalmát, az ádáz megszelídül és a félénk bizalomteljes lesz. (…)

Az édeni életet élik majd ott, a kertben és a mezőn. »Házakat építnek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.« (Ésa 65,21–22)” (Education [Nevelés], 304., 33–34. o.) (Maranatha)

Nincs többé halál!

„Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)

„Amint belépünk Isten országába, az örökkévalóságba, semmivé lesz a tanácstalanság, a sok megpróbáltatás és nehézség, amely itt nyomasztott bennünket.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 371. o.) 

„A megváltottak otthonában nem lesz könny, halotti menet, gyászszalag. »És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,24) A boldogság gazdag árja ömlik majd, s az örökkévalóságban egyre mélyül… 

Mélységesen gondolkozzunk el az eljövendő, áldott életről. Hitünk hatoljon át a sötétség minden felhőjén, és szemléljük Őt, aki meghalt a világ bűneiért. Megnyitotta a paradicsom kapuit mindenki előtt, aki befogadja Őt, s hisz Benne. Erőt ad, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljunk. A nagy fájdalmat okozó szenvedések legyenek számunkra felvilágosító leckék, amelyek megtanítanak arra, hogy előreigyekezzünk Krisztusban, magasztos elhívásunk jutalma felé! Bátorítson minket a gondolat, hogy Krisztus nemsokára eljön. Ez örvendeztesse meg szívünket…

Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. A bánat, a jajkiáltás, a széttiport reményeket és eltemetett szeretteinket gyászoló sírás megszűnik. A nehézségeket, amelyek most beborítanak, nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövidesen tanúi leszünk Királyunk koronázásának. Akiknek az élete Krisztusban van elrejtve, akik e földi életben a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.

Nem tart már sokáig, és meglátjuk azt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. S az Ő jelenlétében semminek tűnik majd az élet összes megpróbáltatása és szenvedése… Tekintsetek fel, és szüntelenül növekedjék hitetek. Ez a hit vezessen végig a keskeny ösvényen, Isten városának kapuin át a határtalan, dicső jövőbe, amely a megváltottaké.” (Bizonyságtételek IX., 286–288. o., magyar kiadás: 194–195. o.) (Maranatha)

Inkvizició (egyházi törvényszék borzalmai)

 Ez a prófécia különösen figyelemreméltó módon teljesedett be. Minden sérelem, minden gyalázat és kegyetlenkedés, amelyre Sátán az embereket felingerelhette, mindig Krisztus követőire zúdult. Ez megismétlődik mindig újból és újból, amíg a megtéretlen érzéki szív ellenségeskedik Isten törvényével, és nem akar engedelmeskedni parancsolatainak. A világ ma sem áll szorosabb összhangban Krisztus alapelveivel, mint állt az apostolok idejében. Ugyanaz a gyűlölet, amely a „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”-et kiáltozta, és a tanítványok üldözését is felszította, megtalálható ma is; ez izzik az „engedetlenség fiaiban”. Ugyanaz a lelkület működik ma is zord eltökéltséggel, a meg nem újult szívben, amely a sötét középkorban férfiakat és nőket száműzetésre és halálra ítélt; amely az inkvizíció válogatott kínzásait kieszelte; a Szent Bertalan-éj mészárlásait kitervezte és véghezvitte, és a smithfieldi tüzeket gyújtotta. Az igazság története elejétől végig nem egyéb, mint a jó és a gonosz küzdelme. Az evangélium hirdetése e világon mindig ellenállás, veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre. (EGW. Azapostolok története)

Hatalmuk növelésére egy bulla látott napvilágot, amely elrendelte az inkvizíció visszaállítását. Az általános felháborodás ellenére, amellyel a bullát fogadták még a katolikus országokban is, a pápai hatalmat elismerő uralkodók újra felállították ezt a rettenetes törvényszéket, kegyetlenkedéseivel együtt. E kegyetlenkedéseket, amelyek szörnyűségük miatt nem viselhették el a nappali fényt, megismételték föld alatti titkos börtönökben. Sok országban a nemzet legjobbjainak ezrei, a legtisztábbak, a legnemesebbek, a legértelmesebbek és legműveltebbek, kegyes és buzgó lelkészek, szorgalmas és hazaszerető polgárok, ragyogó tudósok, tehetséges művészek, ügyes kézművesek estek az inkvizíció áldozatául, vagy voltak kénytelenek külföldre menekülni. (EGW. A nagy küzdelem)

A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. „A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől.” A mártír-milliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen. (EGW.A nagy küzdelem)

Jézus követői szembe találják magukat mindenféle méltatlan bánásmóddal, váddal és kegyetlenséggel, amit Sátán fel tud szítani az emberi szívekben. Ez újra észrevehető módon megy végbe: ugyanis a testi szív gondolata még mindig ellenségeskedik Isten törvényével szemben, és nem veti magát alá a parancsolatainak. A világ ma sincs jobban összhangban Krisztus elveivel, mint volt az apostolok napjaiban. Ugyanaz a gyűlölet, amely a „feszítsd meg! feszítsd meg!” kiáltására késztetett sokakat, ugyanaz a gyűlölet, amely a tanítványok üldözéséhez vezetett, ma is munkálkodik az engedetlenség gyermekeiben. Az a lelkület, amely a középkorban börtönnel, száműzetéssel, halállal sújtott férfiakat és nőket, amelyben az inkvizíció válogatott kínzásai is megfogantak, amely kiagyalta és véghezvitte a Szent Bertalan-éji mészárlást, és amely fellobbantotta a smithfieldi tüzeket, még mindig gyűlölködő erővel dolgozik az újjá nem született szívekben. Az igazság története mindenkor az igazság és a hamisság közötti küzdelemről szóló feljegyzés volt. Az evangélium hirdetését mindig ebben a világban kellett továbbvinni, ellenállással, veszedelemmel, veszteségekkel és szenvedésekkel dacolva. (The Acts of the Apostles, 84–85.) 

NK 56. – Láttam, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől. – A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. „A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől.” A mártír milliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen. A pápaság a világ kényura lett. Királyok és császárok hajoltak meg a római pápa rendeletei előtt. Úgy tűnt, hogy a pápa az emberek földi és örökkévaló sorsát a kezében tartja. Róma tanításait évszázadokon át embermilliók fogadták el fenntartás nélkül, szertartásait tisztelettel gyakorolták, ünnepeit általánosan megtartották; papságát tisztelték, és bőkezűen támogatták. A római egyháznak azóta sem volt ennél nagyobb tekintélye, pompája és hatalma. (Jelenések könyve 17. fejezet)