Két kecskebak - egy Azázelnek a pusztába

 Az engesztelés napján két kecskebakot vittek a szent sátor ajtajához és sorsot vetettek azokra: "Egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért" (3Móz 16:8). Azt a kecskebakot, amelyre az első sors esett, le kellett vágni bűnáldozatként a népért. A főpapnak be kellett vinni a vért a kárpiton belül lévő helyiségbe és rá kellett hintenie a kegyelem trónjára. "Így szerezzen engesztelést a szent helynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette" (3Móz 16:16).

Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.(3Móz 16:10)

Azázel: (bűnbak). A szó pontos jelentése bizonytalan; kizárólag a 3Móz 16,8.10.26-ban fordul elő, kapcsolatban azoknak a kecskebakoknak egyikével, amelyek a nagy engesztelési napra bűnért való áldozatul voltak kiszemelve. A nevet vonatkoztatják mind személyre, mind pedig személytelen valamire:  gonosz lélek,  ördög.

Mivel Sátán a bűn szerzője és közvetlen felbujtó minden bűnre, amelyek Isten Fiának halálát okozták, az igazság úgy kívánja, hogy Sátán szenvedje el a végső büntetést. Krisztus műve, szolgálata az emberek megváltásáért és a világegyetem bűntől való megtisztítása, a bűnnek a mennyei szentélyből való eltávolításával záródik majd le. Ezek a bűnök Sátánra helyeződnek rá, aki elhordozza a végső büntetést. A jelképes szolgálatban a templomi szolgálat évenkénti sorozata a szentély megtisztításával és a kecskebak fején a bűnök megvallásával záródott le.

És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába,(3Móz 16:21)

Az pedig, aki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.(3Móz 16:26)

Miután Krisztus bűnért való áldozatként meghalt a kereszten, a ceremóniális törvény nem lehetett többé érvényben. 1844-ben a mi nagy Főpapunk belépett a mennyei szentély szentek szentjébe, hogy megkezdje a vizsgálati ítélet munkáját. Az előkép-szolgálatban, amikor a főpap elvégezte az engesztelés munkáját a földi sátorban, a szentek szentjében, a népnek meg kellett sanyargatnia a lelkét Isten előtt és meg kellett vallania bűneit, hogy a bűnök engesztelést nyerjenek és kitöröltessenek. Vajon ma nekünk kevesebb is elég, mint volt az előkép-jellegű ítéletnapon, most, amikor Krisztus a mennyei szentélyben közbenjár az Ő népéért és minden egyes perben hamarosan megszületik a végső és visszavonhatatlan ítélet? 

Az iga és kereszt- akaratunk Istennek átadása

"Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek."(Máté 11:29)     " Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem." (Lukács 9:23)

Isten akaratának való alávetettség jelképe - Viselnünk kell Krisztus igáját, hogy teljes egységre jussunk vele Vegyétek magatokra igámat, mondja. Engedelmeskedjetek kívánalmaimnak. Kívánalmak homlokegyenest ellenkezhetnek az ember akaratával és céljával. Mit lehet akkor tenni? Az iga és kereszt jelképek, ugyanazt ábrázolják - akaratunk Istennek való átadását. Az iga viselése baráti kapcsolatban egyesíti a véges embert Isten hőn szeretett Fiával. A kereszt fölvevése lefejti az ént a lélekről s oda helyezi az embert, ahol megtanulja, hogyan kell Krisztus terheit hordozni. Nem követhetjük Krisztust anélkül, hogy igát ne hordoznánk. Anélkül, hogy fölvennénk keresztjét s vinnénk ő utána. Ha akaratunk nem egyezik Isten kívánalmaival, meg kell tagadnunk hajlandóságainkat, föladnunk kedvenc kívánságainkat, Krisztus nyomdokaiba lépnünk...

 „Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt.” (I. Jn. 3:9) Tudja, hogy Krisztus vére váltotta meg, s a legünnepélyesebb fogadások kötik, hogy dicsőítse Istent testében és lelkében, amelyek az Úréi. Legyőzte magában önszeretetét és a bűnt. Naponta kérdezi: „Mivel fizessek az Úrnak minden irántam való jótéteményéért?” „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” (Zsolt. 116:12; Ap. csel. 9:6) A valódi keresztény sohasem panaszkodik, hogy Krisztus igája töri a nyakát. Krisztus szolgálatát tekinti a legvalóságosabb szabadságnak. Isten törvénye a gyönyörűsége. Ahelyett, hogy igyekezne leszállítani Isten parancsainak színvonalát, hogy azok megfeleljenek hibás jellemének, szüntelenül törekszik felemelkedni a törvények tökéletességéhez.

Mikor igád töri a nyakadat, akkor tudhatod, hogy nem Krisztus igája.Krisztus igája sohasem tör - Nem az a dolgod, hogy terheket gyűjts magadnak. Mikor magadra veszed a terheket, melyeket Krisztus akar hordoztatni veled, akkor megérted, hogy ő milyen terheket hordozott. Tanulmányozzuk a Bibliát és keressük meg hogy ő milyen igát viselt. Krisztus mindig segítség volt a körülötte levőknek. Ő mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, s én megnyugosztlak titeket. Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem; mert én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:28-30) (EGW)

Húsvéti Bárány

Krisztus korában a húsvét megünneplése a legtöbb ember számára puszta formasággá süllyedt. De micsoda jelentősége volt Isten Fia számára! 

 „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává,… mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk."(I. Kor. 5:7) 

Kétszer a képviselő - Krisztus Isten képviselője az ember számára és az ember képviselője Isten előtt. Az ember helyettese és kezeseként jött a földre s mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik bűnbánatot tartanak s visszatérnek hűségükhöz. Igazságossága folytán előnyös helyzetbe tudja állítani az embert. Krisztus az értünk föláldozott húsvéti bárány. Drága, ártatlan életét adta oda, hogy megmentse a bűnös embert az örök romlástól; hogy az ember a bele vetett hit által bűn nélkül állhasson Isten trónja előtt. (1899, 29. kézirat

Jézus elítélése után a főtanács tagjai Pilátushoz mentek, hogy erősítse meg ítéletüket, és hajtassa végre a kivégzést. Ezek a zsidó tisztviselők azonban nem voltak hajlandók belépni a római bírósági tárgyalóterembe. Szertartásos törvényük szerint ugyanis ezzel tisztátalanná tették volna magukat, és ez megakadályozta volna őket abban, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepen. Vakságukban nem látták, hogy gyilkos gyűlöletük már tisztátalanná tette szívüket. Nem értették meg, hogy Krisztus volt az igazi húsvéti Bárány, és mivel elvetették Őt, a nagy ünnep elveszítette számukra a jelentőségét.

Jézus gyakran megkísérelte, hogy feltárja a jövőt a tanítványok előtt, de ők túlságosan közömbösek voltak arra, hogy szavai fölött gondolkozzanak. Ez okozta, hogy Jézus halála oly váratlanul érte őket; midőn később a múltba visszapillantottak, és látták hitetlenségük következményeit, nagyon megszomorodtak. Mikor Krisztust felfeszítették, nem hittek feltámadásában. Jézus nyíltan hangoztatta, hogy harmadnapon feltámad, de gondolataik annyira összezavarodtak, hogy ennek értelmét fel sem fogták. A megértés hiánya okozta reményvesztettségüket, mikor halála bekövetkezett. Keserűen csalódtak. Hitük nem tudta áttörni azokat a sötét árnyakat, amelyekkel látásukat Sátán elsötétítette. Bizonytalannak és titokzatosnak láttak mindent. Mennyi szenvedéstől menekültek volna meg, ha hisznek az Üdvözítő szavainak! 

Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik Őbenne aludtak el. A feltámadott Üdvözítő arckifejezését, modorát, beszédét a tanítványai valamennyien jól ismerték. Amint Jézus feltámadott a halottak közül, éppen úgy azoknak is fel kell majd támadniuk, akik Őbenne aludtak el és alusznak. Ráismerünk majd barátainkra, mint ahogy a tanítványok is megismerték Jézust. Lehet, hogy életük folyamán megváltoztak, s megbetegedtek vagy megcsúnyultak, de Jézus visszajövetelekor tökéletes egészségben és testi-lelki arányosságban támadnak fel. Azonosságukat azonban megdicsőült testükben is tökéletesen megőrzik. Akkor úgy ismerünk majd, amint minket is megismernek. (lKor 13:12) Orcájukon, amelyet a Jézus arcáról fénylő világosság tesz sugárzóvá, felismerjük a megkülönböztető vonásait azoknak, akiket szeretünk. (EGW Jézus élete)

A hit pajzsa - tartsuk a kezünkben

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok” (Ef 6:16)

Sátán várva várja az alkalmat, hogy amikor nem vigyázunk, elragadhassa tőlünk Isten értékes áldásait. Éles küzdelmet kell vívnunk a sötétség hatalmaival, hogy megtarthassunk vagy visszanyerhessünk valamilyen mennyei áldást, amit kábultságunk miatt elveszítettük. .. A keresztény előjoga erőt nyerni Istentől, hogy megtarthassa a Menny valamennyi becses ajándékát. A buzgó és hathatós ima meghallgatásra talál a Mennyben. Amikor Isten szolgái magukra öltik a hit védőpajzsát és a Lélek harci kardját, akkor veszély fenyegeti az ellenség táborát.

A csapdák labirintusában erős és megbízható védelemre van szükségünk. Romlott világunkban sokan alig-alig részesülnek Isten kegyelméből. Sáncuk gyakran az első támadásra leomlik, s így ádáz kísértések foglyává lesznek. A kegyelem pajzsa mindenkit megvédelmezhet az ellenség kísértéseitől, még a lehető legromlottabb befolyások közepette is. Szilárd elvek és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom által nemes és erényes jellemük világosságot áraszthat, és az őket körülvevő gonoszság ellenére feddhetetlenségüknek nem szükségszerű beszennyeződnie.

A gonosz leküzdésének munkáját hit által kell véghezvinni. A csatamezőre lépők szükségét fogják érezni annak, hogy felöltsék magukra Isten teljes fegyverzetét. A hit pajzsa lesz a védelmük, amelynek segítségével felettébb diadalmaskodni fognak. A seregek Urába vetett hiten és a parancsainak való engedelmességen kívül minden más erőtlen. Az utolsó nagy harcban semmit sem érnek majd azok a nagy hadseregek, amelyek e kettő híján mindennel fel vannak szerelve. Hit nélkül az angyalok serege sem segíthet. Kizárólag élő hit teheti az embereket legyőzhetetlenné, és segítheti őket megállni ama gonosz napon. Hit által kitartók, rendíthetetlenek lehetnek, és kezdeti bizodalmukat mindvégig szilárdan megtarthatják. (EGW:Isten csodálatos kegyelme)

Az igazság mellvasa - életszentség legyen

 „Felöltözvén az igazság mellvasába... ” (Ef 6:14)

Fel kell öltenünk minden egyes harci eszközt, s utána szilárdan megállnunk. Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot... Mindannyiunk kiváltsága, hogy magunkra öltsük a gondviselés által őrzött igazság mellvértjét, amely védelmezni fogja lelki életünket.

Isten kellőképpen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan hozzáfogtak, hogy véghezvigyék megszentelődésüket Isten szeretetében. Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, amit a szolgáló angyalok hoznak el az üdvösség örökösei számára. Senki nem annyira romlott, gonosz és erkölcstelen, hogy ne találhatna az érte meghalt Krisztusban erőt, tisztaságot és szentséget, ha elhagyja bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Ur készséggel levetné róla bűntől szennyes ruháját, hogy fehér ruhába, az igazságosság ragyogó palástjába öltöztesse fel. 

Az őszinte igazak, akik valóban szeretik Istent, bőségben és nélkülözésben egyaránt viselik Krisztus igazságosságának palástját. Azok, akik igazán kapcsolatban vannak Istennel, az önmegtagadás, önfeláldozás, jóság, kedvesség, szeretet, türelem, erő és keresztényi bizalom gyümölcseit termik naponként. Lehet, hogy tetteiket nem ismeri meg a világ, ők mégis naponta küzdenek a gonosszal, és értékes győzelmet aratnak a kísértések és a rossz felett. 

Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az oltalmát

Mindegyikünknek heves harcot kell vívni, hogy leküzdjük a bűnt a saját szívünkben. Időnként ez fájdalmas és csüggesztő feladat, mert jellemünk torz oldalait nézegetjük, ahelyett, hogy tekintetünket Jézusra függesztenénk, és magunkra öltenénk az O igazságos tetteinek ruháját. Mindenki, aki belép Isten városának gyöngykapuin, az győztesen megy be, és legnagyobb győzelme a saját énje felett aratott győzelem lesz.(EGW:Isten csodálatos kegyelme)

Az igazlelkűség öve - derekunkat igazság övezze körül

 „Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel...” (Ef 6:14) 

A gonoszság ellen egyedül az igazság oltalma nyújthat menedéket. Egy olyan ember sem állhat ki szilárdan a jogosság mellett, akinek az igazság nem lakozik a szívében. Kizárólag egy hatalom tehet bennünket rendíthetetlenné, Isten hatalma, amelyben Krisztus kegyelme által részesülünk.

Sokan vannak a gyülekezetben, akik magától értetődőnek veszik, amit hisznek, de nem jönnek rá gyengeségükre mindaddig, amíg a vita kereszttüzébe nem kerülnek. Amikor elkülönítik őket a hasonló hitűektől, és kénytelenek lesznek egyedül számot adni elveikről, akkor lepődnek meg majd, hogy milyen homályosak az ismereteik az általuk elfogadott igazságról...

Az Úr mindenkit felszólít, aki hisz Igéjében, hogy serkenj en fel álmából. Értékes és a napjaink idejére szóló igazságot kaptunk. Olyan bibliai igazság ez, amely elénk tárja a küszöbönálló veszedelmet. Vezessen minket ez a világosság a Szentírás szorgalmas tanulmányozására és álláspontunk tüzetes megvizsgálására... A hívők ne elégedjenek meg az igazsággal kapcsolatos feltételezésekkel és rosszul körvonalazott elméletekkel. Alapozzák hitüket szilárdan Isten szavára, hogy amikor megérkezik a próba ideje, és tanácsok elé hurcolják őket, akkor szelídséggel és Istenszeretettel telten tudjanak számot adni a bennük élő reménységről...

A népszerű teológia tanításai ezreket és ezreket tettek kérkedővé és hitetlenné. Tévedéseket hirdetnek következetlenül, amelyeket sokan mint a Biblia tanításait vetnek el, holott azok csupán hamis értelmezései a Bibliának... A Biblia-kritika helyett igyekezzünk inkább elméleti és gyakorlati példaadással bemutatni a világ előtt annak szent és életadó igazságát. Hirdessük annak „dicsőségét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott el minket” (1Pt 2:9).

Az igazság szilárdan és megalapozottan áll az örök sziklán, oly alapokon, amelyet nem mozdíthat el vihar és szélvész... Ne vonjuk le az igazság zászlaját...   (EGW:Isten csodálatos kegyelme)

Az Úr katonái

 „Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén. megállhassatok” (Ef 6:13)

Egy hadsereg erejét a soraiban harcoló közkatonák alkalmassága határozza meg. Az előrelátó tábornok utasítja tisztjeit, hogy képezzenek ki tevékeny szolgálatra minden egyes katonát. A lehető legképzettebbé igyekszik tenni minden beosztottját. Ha kizárólag tisztjeire támaszkodhatna, soha nem számíthatna sikeres hadjáratra. Számolnia kell serege minden egyes tagjának hűséges és fáradhatatlan szolgálatával. A felelősség oroszlánrésze a közkatonákon nyugszik.

Ugyanez a helyzet Immánuel fejedelem seregében is. Vezetőnk, aki még soha nem veszített csatát, készséges és hű szolgálatot vár seregének minden egyes tagjától. A jóság erői és a gonoszság seregei között folyó végső nagy küzdelemben elvárja a részvételt a gyülekezeti tagoktól és a lelkészektől egyaránt. Mindenkinek, aki belépett a seregébe, hűséges szolgálatot kell végeznie, egyéni felelősségének tudatában.

Az Úr seregében nem mindenki lesz százados, hadnagy, de még őrvezető sem. Nem mindenkire hárul vezetői felelősség. Másféle nehéz munkát is el kell végezni. Lesz, akinek árkokat kell ásni, erődítményeket építeni, vagy üzeneteket továbbítani. Noha egy hadseregnek kevés tisztre és sok közkatonára van szüksége, a siker mégis minden egyes katona hűségén múlik. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása szerencsétlenséget hozhat az egész seregre.

A hit nemes és szép harcában komoly munkát kell végeznünk egyénileg. Örök érdekek forognak kockán. Öltsük magunkra az igazságosság teljes fegyverzetét, és álljunk ellen az ördögnek, hiszen biztos ígéretünk van arra nézve, hogy meg fog futamodni előlünk. A gyülekezet folytasson mozgalmas hadviselést, hódítson Krisztus számára, mentsen lelkeket az ellenség hatalmából. Isten és a szent angyalok vesznek részt ebben a küzdelemben. Tegyünk annak kedvére, aki katonáiként hívott el bennünket. (EGW Isten csodálatos kegyelme)

A Menny követei

Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20) 

Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…

Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága... 

Isten minden egyes szolgájához így szól: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet” (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik...

A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.

Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen... Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig „a hivatalosok és választottak és hívek” közé sorolják. (Jel 17:14) (EGW Isten csodálatos kegyelme)

A Mennybe jutás feltétele

„Felele Jézus, és monda néki: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Jn 3:3 

A Nikodémussal való beszélgetés során Jézus feltárta a megváltási tervet és evilági küldetését.

Jézus egyenesen a tárgyra tért, és így szólt komolyan, mégis kedvesen: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát...” (Jn 3:3) Ünnepélyes, nyugodt méltósággal és még nagyobb bizonyossággal nyomatékosította a kellemetlen igazságot. „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten országába.” 

A szív a természeténél fogva gonosz... A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a Mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem az emberi természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre. Nikodémusnak ez még mindig zavaros volt, és Jézus a szél segítségével világította meg mondanivalóját: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy; így van mindenki, aki Lélektől született.” (Jn 3:8) Nem lehet jobban megmagyarázni, mint a szél mozgásával... 

Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik... Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel aláveti magát Isten akaratának. Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új lényt hoz létre Isten képmására...

Nikodémushoz hasonlóan, nekünk is ugyanúgy kell életre kelnünk, mint aki első volt a bűnösök között. Jézuson kívül „nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Apcsel 4: 12)  (EGW Isten csodálatos kegyelme)

Élő víz- élő kenyér: Krisztus beszéde és tanítása

Az Üdvözítő azért rendelte ezt a jelképes szertartást, hogy a nép figyelmét az általa adott áldásokra irányítsa. Az ünnep utolsó nagy napján az Ő szava volt hallható, a templom udvarát is átható hangon: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta,élő víz folyamai ömlenek annak bensejéből… Ezt pedig mondta a Lélekről, amelyet veendők voltak” – írja János (Jn. 7:37–39). Sivár és terméketlen földön feltörő üdítő víz, amely virágzóvá teszi a pusztaságot és új életet ad a szomjazónak – az isteni kegyelem jelképe, amelyet egyedül Krisztus adhat. Az élő vízhez hasonlóan megtisztítja, felüdíti és megerősíti a lelket. Akiben Krisztus megmarad, az magában hordozza az erő és a kegyelem soha el nem apadó forrását. Jézus felvidítja az életét és megvilágítja az útját mindenkinek, aki híven keresi Őt. Szeretete a szívbe fogadva jó cselekedetekben hajt ki az örök életre. Nemcsak annak a léleknek jelent áldást, akiből a forrás ered: az élő víz kiárad az igazság szavaiban és tetteiben, hogy felüdítse a körülötte lévő szomjazókat.

A felüdítő víz, amely kibuggyant, a kiszáradt és kopár földön kivirágoztatta a pusztát és folydogálva életet adott a már-már szomjan halóknak. Ez az isteni kegyelem jelképe, amellyel egyedül Krisztus tud megajándékozni mindenkit, és mely mint élő víz, egyedüli megtisztítója, felüdítője és erősítője az emberi léleknek. Az, aki Krisztusban lakozik, megtalálja és megkapja benne a kegyelem és erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus vidámítja meg azok életét és tisztítja meg mindazok életútját, akik valóban keresik őt. Krisztusnak a szívbe befogadott szeretete az örök életre szóló jó cselekedetekben mutatkozik meg. Nemcsak azt a lelket áldja meg, amelyben fakad, hanem élő folyam árad ki az igazságosság szavaiban és tetteiben, mely felüdíti a körülötte levő szomjazókat.

Ez az élő víz mely égető szomjúságotokat csillapítja; ez a mennyei élő kenyér. Jézus kijelenti: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek"(Jn 6:53); ennek magyarázatául pedig: "A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet"(Jn 6:63). Testünk abból épül fel, amit eszünk és iszunk; ugyanez a dolog természetes rendje a világban is: amin elmélkedünk, amin gondolkozunk, az ad lelki, szellemi lényünknek erőt és színt

Élő kenyér

Azt szimbolizálták, hogy az ember testi és lelki tápláléka egyaránt Istentől függ, és hogy ezeket csak Krisztus közbenjárása által nyerheti el. Isten mennyei kenyérrel táplálta Izraelt a pusztában, és még mindig az ő jóságától függtek, mind a testi táplálék, mind a lelki áldások tekintetében. A manna és a szent kenyerek Krisztusra mutattak előre, azélő kenyérre, aki mindenkor Isten előtt áll érettük. Ő maga mondta: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá.” (Jn. 6:48–51)

Ez a tapasztalat a Biblia isteni ihletettségének legfőbb bizonyítéka. Úgy táplálja Isten Igéje a lelkünket, ahogy a kenyér a testünket. A kenyér táplálékul szolgál a testünknek, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy tápanyagaiból épül a vérünk, a csontunk, az agyunk. Alkalmazzuk ezt a tesztet a Bibliára! Mi lett annak az eredménye, amikor alapelvei beépültek jellemünkbe? Milyen változások következtek be életünkben? „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Kor 5:17). Az Ige hatalma által férfiak és nők törték le magukról a bűnös szokások láncait. Megtagadták az önzést. A közönségesből tisztelettudó, a részegesből józan, a kicsapongóból tiszta erkölcsű személy lett. Akik korábban Sátán eltorzult vonásait hordozták, átalakultak Isten képmására. Ez a változás önmagában is a csodák csodája. Az Ige által létrehozott átalakulás a világ egyik legmélységesebb titka. Nem érthetjük a folyamatot, csak hihetjük, mert ahogy a Szentírás kijelenti: „Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).