Kegyelem trónja - Kegyelem királyi széke

 

Isten megadta Mózesnek a frigyláda mintáját, és a különleges utasításokat, hogyan készítsék el azt. A frigyládát azért készítették, hogy beletegyék a kőtáblákat, amelyekre Isten saját ujjával véste rá a tízparancsolatot. Alapja szekrényhez hasonlított, kívül - belül is tiszta arannyal volt bevonva. Tetejét köröskörül arany koronák díszítették. Ezen szent frigyszekrény fedele volt a kegyelem trónja, amely tömör aranyból készült. A kegyelmi trón mindkét végén egy tömör aranyból készült kérub állt. Arcukat egymás felé fordították, és tisztelettel tekintettek le a kegyelmi trónra, amellyel az összes mennyei angyalokat ábrázolták, amint érdeklődéssel és tisztelettel tekintettek le a mennyei szenthelynek szentek szentében elhelyezett isteni törvényre. Ezeknek a kéruboknak szárnyai voltak. Az egyik szárnyát mindegyik angyal a magasba terjesztette ki, míg a másik szárnyával mindegyik angyal a testét takarta be. A földi szentsátor frigyszekrénye a mennyei templom igazi frigyszekrényének mása volt. Ott a mennyei frigyszekrény mellett igazi angyalok állnak, a frigyszekrény mindkét oldalán. Az egyik szárnyával az angyal beárnyékolja a kegyelmi trónt, és szárnyát a magasba terjeszti, a másikkal testét fedi be az alázat és tisztelet jeleként. (EGW: A megváltás története)

A szentek szentjét a főpap kivételével egyetlen halandó ember sem láthatta. A főpap is csak évente egyszer léphetett be a szentek szentjébe, mégpedig a leggondosabb és legünnepélyesebb előkészületek után. Remegve ment be az Isten elé. A nép pedig tiszteletteljes csendben várta visszatérését. Istenhez felemelt szívükkel komoly imában könyörögtek Isten áldásáért. A főpap a kegyelem trónja előtt végezte el az engesztelést Izraelért. Itt a dicsőség felhőjében Isten találkozott vele. A főpap itt tartózkodása a megszokott időn túl félelemmel töltötte el az izraelitákat. Attól féltek ugyanis, hogy az ő bűneik vagy a saját bűnei miatt az Úr dicsősége megölte a főpapot. (EGW: Pátriárkák és próféták)

A frigyládában kegyelettel őrzött törvény az isteni igazság és ítélet zsinórmértéke volt. Ez a törvény halált mondott a bűnösre, a törvény áthágójára. A törvény felett azonban ott volt a kegyelem trónja, amelyen láthatóvá vált Isten jelenléte, és amelyből - a megengesztelődés által - Isten bocsánatot adott a bűneit megbánt bűnösnek. Krisztus munkáját, amelyet megváltásunkért végzett el, így jelképezte a szentély szolgálata: "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). (EGW: Pátriárkák és próféták)

A  kegyelem trónja felett volt a "Sechina", vagyis az Isten jelenlétének szimbóluma. Az Úr a két kérub közül hirdette ki akaratát. Isten néha üzeneteit a felhőből hallható hangon közölte a főpappal. Néha fény esett a jobb szélen lévő angyalra, hogy Isten így jelezze jóváhagyását; máskor árnyék vagy felhő nyugodott meg a bal szélen levő angyalon és Isten ezzel nyilvánította ki nemtetszését vagy elvetését valamivel kapcsolatban. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Krisztus mennybemenetele után Üdvözítőnknek főpapként kellett elkezdenie munkáját. Pál ezt mondja: "Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24). Amint Krisztus szolgálata két nagy részből állt, amelyek közül mindegyiknek meg van a rendelt ideje, és megkülönböztető helye a mennyei szentélyben, úgy a jelképes szolgálat is két részből állt, a naponkénti és az évenkénti szolgálatból, amelyeket a szentély két helyiségében végeztek. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Amint Krisztus mennybemenetele után megjelent Isten színe előtt, hogy a bűnbánó hívőkért felvitt vérére hivatkozzék, úgy a pap is naponkénti szolgálatában az áldozat vérét elhintette a szent helyen a bűnösökért, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el. A bűn feljegyezve áll a szentélyben a végső engesztelésig. Így jelképesen az áldozat vére eltávolította a bűnt a bűnbánóról, de a bűn ott maradt a szentélyben az engesztelés napjáig. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Ha imalelkület él bennünk, akkor a kegyelem trónja elé visszük kéréseinket. S ha többet imádkozunk és szorgalmasabban kutatjuk az írásokat, Isten nem tagadja meg az ígért áldásokat.

A manna - a földi létet tarthatta fent

Az emberek a mannára hivatkoztak Krisztusnak, amit atyáik a pusztában ettek, mintha annak az eledelnek a biztosítása nagyobb csoda lett volna, mint a Jézusé. Ő azonban rámutat, hogy milyen csekélység volt az az ajándék azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeket Ő kíván nyújtani. A manna csupán a földi létet tarthatta fönn, nem akadályozhatta meg a halál közeledtét, nem biztosíthatott halhatatlanságot, viszont a mennyei kenyér örök életre táplálja a lelket. A Megváltó így szólt: "Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké" (Jn 6:48-51). Ehhez a képhez Krisztus most hozzátesz egy másikat. Csakis halála által adhat életet az embernek, s a következő szavakkal halálára mutat, az üdvösség eszközére. Így szól: "Az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért" (Jn 6:51). (EGW: Jézus élete)

A manna adásával összekapcsolt körülmények között döntő bizonyítékunk van arra, hogy a szombatot Isten nem akkor rendelte el, - mint ahogy sokan állítják - amikor a törvényt adta a Sinai hegyen. Mielőtt az izraeliták eljutottak a Sinai hegyhez már tudták, hogy a szombat megtartása kötelező. A szombat szentségére állandóan emlékeztette őket az, hogy minden pénteki napon kétszer annyit gyűjtöttek a szombatra való előkészület céljából, mivel akkor semmi manna nem hullott. A nyugalom napjának szent jellege folyamatosan mély benyomást tett rájuk. Amikor pedig a nép közül néhányan szombaton is kimentek mannát gyűjteni, akkor az Úr azt kérdezte: "Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?" (2Móz 16:28). (EGW:  Pátriárkák és próféták)

Amanna egészen eddig hullot t, de most, amikor az izraeliták kezdték birtokukba venni Kánaánt, és ettek az ország gyümölcséből, többé nem volt rá szükségük, ezért megszűnt a manna hullás. (EGW: A megváltás története)

Jézus bizonyságtétele - prófétaság lelke

 Isten parancsolatai és Jézus bizonyságtétele az az üzenet, melyet hirdetnünk kell a világban. Isten Igéje nem elmélet, hanem a gyakorlatba ültetendő igazság. Világossága a napsugarakhoz hasonlóan mindenhová behatol. Megvilágosít minden embert, aki olvassa, érti és gyakorolja tanításait. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jk 1:5). (103. levél, 1894.)

Krisztus volt az, aki a próféták által szólt népéhez. Péter apostol a keresztény kor gyülekezetéhez írva levelét azt mondja, hogy a próféták az „irántatok való kegyelem felől jövendöltek, nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelentette ki azt a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, aki előre bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről” (I. Pt. 1:10–11). Az egész Ószövetségből Krisztus hangja szól hozzánk, "Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” (Jel. 19:10). (EGW: Pátriárkák és próféták)

Mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek. – Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában sújtották, nemcsak arra a korra jellemzőek. A pátmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztette az embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre. Isten maradék népe elleni végső rendelet nagyon fog hasonlítani ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Az igaz egyház ellenségei ma a szombat parancsát megtartók kis csoportjában Márdokeust látnak a kapuban. Isten népének a menny törvénye iránti tisztelete állandó szemrehányást jelent azok számára, akik nem félik az Urat, és lábbal tiporják szombatját.(EGW: Jelenések könyve)

"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt 24:20), - mondotta Krisztus. Ő, aki a szombatot elrendelte nem érvénytelenítette azt kereszthalálával. Nem tette a szombat parancsát érvénytelenné. Krisztus keresztre feszítése után negyven esztendővel még mindig szentnek tekintették ezt a napot. Negyven évig a tanítványoknak kellett imádkozniuk, hogy a menekülésük ne szombatnapon legyen.

Az első kőtáblán a négy első parancsolat fényesebben ragyogott a többinél, de a negyedik, a szombat parancsolat, a legfényesebb volt mind között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott, fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot. Láttam, hogy a szombat parancsolata nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy a többi kilenc parancsolatot is éppúgy áthághatnánk, mint ahogy a negyediket, a szombatot megszegik. Láttam, hogy Isten sohasem törölte el vagy változtatta meg a szombat parancsát, mert Isten nem változik. Ellenben az egyház helyezte át a szombatot a hetedik napról a hét első napjára, mert az Írások szerint az egyház megváltoztatja az időket és a törvényt. (EGW:Tapasztalatok és látomások)

Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. (Mát 12:8)

Isten törvényének változhatatlansága

 

„Mózes adta át Izrael népének a szertartási vagy ceremoniális törvényt, ami tartalmazza a régi templomi áldozati és szertartási rendre vonatkozó összes útmutatást és rendelést. Azt Urunk valóban semmissé tette, eloszlatta, teljes mértékben eltörölte… Azonban nem vette el a Tízparancsolatban foglalt erkölcsi törvényt, amit a próféták kötelezőként mutattak be. Eljövetelével egyáltalán nem akarta visszavonni annak egyetlen részét sem. Ez olyan törvény, ami soha nem törhet meg, 5 »Megáll örökké, mint a Hold: a hű tanú az égben« (Zsolt 89:38, ÚRK)… E törvény minden részének, mindenkor érvényben kell maradnia, az egész emberiségre nézve, mivel nem idő, hely vagy bármilyen változó körülmény függvénye, hanem Isten természetétől, az emberétől és egymáshoz fűződő változatlan kapcsolatuktól függ”. (Upon Our Lord’s Sermon on the Mount, Discourse V. John Wesley’s Sermons: An Anthology. Nashville, TN, 1991, Abingdon Press, 208-209./old.)

2Móz 34:5-7. Ekkor leszállt felhőben az Úr. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az Úr nevét. (6) Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! (7) Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át. /RÚF/  

Isten törvénye a jellemének tükre, uralmának alapja és az emberiség erkölcsi fundamentuma, ezért gyűlöli Sátán. „Amennyiben a földi templom a mennyei templom formájára és mintájára épült, lehetetlen volt nem látni, hogy a földi frigyládában elhelyezett törvény a mennyei frigyládában foglalt törvény pontos másolata. A mennyei szentélyről szóló igazság elfogadásával együtt el kellett volna ismerni Isten törvényének és a negyedik parancsolatnak, illetve a szombat megtartásának kötelező voltát. Ezért volt a Szentírás harmonikus magyarázata – amely rávilágított Krisztus mennyei szentélyszolgálatára – olyan elkeseredett és ádáz támadások céltáblája”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem.  374./old.)  

White idézet: Mikor az emberek megszegik Isten törvényét, és ellenkeznek a menny akaratával, akkor Sátán ujjong. Bebizonyosodott, jelentette ki Sátán, hogy nem lehet engedelmeskedni a törvénynek, és hogy a bűnt elkövető embereknek nem lehet megbocsátani. Mivel Sátánt lázadása után száműzték a mennyből, azért azt követelte, hogy az emberi nemzetséget is örökre zárják ki az Úr kegyéből. Isten nem lehet egyszerre igazságos és ugyanakkor irgalmas a bűnösökhöz – mondta.

Az emberek azonban – éppen, mint bűnösök – más helyzetben voltak, mint amilyen helyzetben Sátán. Lucifer a mennyben követte el a bűnt, Isten dicsőségének világosságában. Neki Isten úgy nyilvánította ki szeretetét, mint senki másnak a teremtett lények között. Sátán, bár ismerte Isten jellemét, és tudott jóságáról, mégis úgy választott, hogy saját önző és független akaratát követi. Választása végleges volt. Isten semmi többet nem tudott tenni megmentése érdekében. Sátán álokoskodó bölcselete azonban elámította az embereket, és elhomályosította elméjüket. Nem ismerték meg az Atya szeretetének magasságát és mélységét; pedig csak Isten szeretetének ismeretében lett volna reményük az Úr jellemének a szemlélésével visszatérni hozzá. 

 Jézus által Isten irgalma nyilvánvalóvá lett az emberek számára. Ez az irgalom azonban nem teszi félre az igazságosságot. A törvény feltárja Isten jellemének jellegzetes tulajdonságait. A törvényből egy jottát és egy szikrányit sem lehet megváltoztatni annak érdekében, hogy az emberek eleget tudjanak annak tenni elesett állapotukban. Isten nem változtatta meg törvényét, hanem feláldozta magát Krisztusban az emberek megváltásáért. – Jézus élete, 761–762. o.

A szentély és a törvény

 

2Móz 25:16. Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok! /RÚF/ 2Móz 31:18. Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat. /RÚF/ Jel 11:19. És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. /RÚF/ Jel 12:17. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele RÚF/

A nagy engesztelési nap az ítélet ideje volt. Isten megparancsolta, hogy Izrael egész népe vegyen részt ezen az eseményen bűnbánattal, szívük vizsgálatával, tartózkodva minden munkától. 3Móz 23:29-31. Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül. (30) És ha valaki bármiféle munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe közül. (31) Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre. /RÚF/] 

Csak ezen a napon lépett be a főpap a szentek szentjébe, hogy engesztelést szerezzen a bűnért. A szentély legbelső részében állt a frigyláda, abban helyezték el a kőtáblákra írt Tízparancsolatot. A láda arany fedlapját nevezték a kegyelem királyi székének, arra hintették a vért, hogy megtisztítsák a szentélyt a bűntől. A kegyelem királyi széke felett Isten jelenléte látszott meg a sekina dicsőségében. Minden áldozat Istennek a bűnös emberek iránti kegyelmét fejezte ki, azonban amint az engesztelési nap rámutatott, a bűnök nem mennek feledésbe az ítélet napjáig (Zsid 10:3. De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. /RÚF/). Csak Krisztus kereszthalálakor távolíthatja el azokat teljesen a bűnöktől megtisztító vére, mi pedig hit által tisztulhatunk meg azoktól. [1Pt 1:18-19. tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, (19) hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. /RÚF/] Ott, Isten jelenlétében csodálatosan találkozik kegyelem és igazság. 

János apostol látta, hogy „megnyílt az Isten temploma a mennyben,… és láthatóvá lett az őszövetségének ládája” (Jel 11:19, ÚRK). „A mennyei templomban – a szentek szentjében – dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sínai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra. Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítették meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 373./old.)

  Amint az első adventhívők kutatták, mit tanít a Biblia a szentélyről, felismerték Isten törvényének és abban a szombatnak a jelentőségét. Arra a következtetésre jutottak, hogy ha a mennyei szentélyben, a szövetség ládájában látszik Isten törvénye, akkor bizonyára nem vált érvénytelenné a kereszten.

Jézus véd az ítéletben

Zsid 0:9-14. De azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: (10) Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. (11) Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. (12) Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, (13) és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. (14) Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. /RÚF/

Krisztus kereszthalála egyszer és mindenkorra szóló, tökéletes áldozat a bűnökért. A mennyei szentélyben végzett papi szolgálatával megszentel bennünket. Belépett a szentek szentjébe, és Ő a Szószólónk az ítéletben. (1Jn 2:1. Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus /RÚF/) „Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre” (Zsid 9:28, ÚRK). Áldozatával és közbenjárásával elrendezte a bűn problémáját, most pedig visszajön mindazokért, akik „vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4:8) 

 Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten. Halálával Krisztus elkezdte a megváltás munkáját, feltámadása után pedig a mennybe ment, hogy befejezze. Hittel a függöny mögé kell lépnünk, »ahová útnyitóul bement érettünk Jézus« (Zsid 6:20). A Golgota keresztjének fénye tükröződik vissza azon a helyen. Ott többet megérthetünk a megváltás titkaiból. Az ember megváltása végtelen sokba került a mennynek; ez az áldozat arányban áll Isten áthágott törvényének legsúlyosabb kívánalmaival. Jézus megnyitotta az utat az Atya trónjához. Közbenjár az emberért, hogy azok, akik hittel fordulnak hozzá, kívánságaikat őszintén Isten elé tárhassák.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 420- 421./old.)

A megváltási terv teljes egész, megoldja a nagy küzdelem problémáját és kiszabadítja a bolygót Sátán markának szorításából. Életével Jézus bemutatta Isten szeretetét a világnak, amelynek oly nagy szüksége volt rá, mint ahogyan az egész világmindenségnek is. Halálával a bűn irtózatos voltát fedte fel, és üdvösséget biztosított az egész emberiségnek. Közbenjárása a mennyei szentélyben engesztelést szerez mindazoknak, akik hit által készek elfogadni.  

Jó hír a szentek szentjéből

Zsid 4:14-16. Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (15) Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. (16) Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. /RÚF/

Jézus vére készíti az utat minden lépéshez. Ez reményt kelt bennünk, mert csak úgy békülhetünk meg Istennel, ha Jézus megbocsát nekünk és eltörli bűneinket. Isten kegyelme végtelen, mint ahogyan igazsága is az. Az igazság pedig nem fogadhatja el Krisztus engesztelését a vétkeinkért, ha előbb Ő nem garantálja, hogy megbocsátja bűneinket, utána pedig ki is törli azokat.

Jel 11:19. És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. /RÚF/  

A világmindenség tróntermében, Isten jelenlétének káprázatos fényességében és sugárzó dicsőségében, trónusának alapjánál van a frigyláda és abban Isten törvénye. A szentek szentjében nyilatkozik meg Isten igazsága és kegyelme. Nincs olyan földi hatalom, amely megváltoztathatná Isten törvényét, többek között azért sem, mert a mennyben van, a szövetség ládájában. „Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Zsid 8:10, ÚRK). Hit által a mennyei templomba lépve bocsánatot nyerünk múltbeli bűneinkre, valamint erőt, hogy engedelmes életet élhessünk Krisztus által, aki meghalt értünk és szívünkbe írja törvényét. Ő „örökre” (Zsid 7:25, RÚF) üdvözít, teljesen felszabadít a bűn büntetése és hatalma alól.

White idézet:  Van valaki, aki vágyik arra, és teljes mértékben képes megadni azt a segítséget, amire nehéz helyzetben szükségünk van. Meghív, hogy könyörögjünk segítségért, járuljunk teljes bizodalommal a kegyelem királyi széke elé, kérjünk, és megadatik nékünk. És ha Krisztus szavai bennünk maradnak, akkor Isten választottaiként megteremjük a töretlen hit gyümölcseit, értékelni fogjuk a szeretet által munkálkodó és a lelket minden szennytől megtisztító hitet. A „sok gyümölcs” annak bizonyítéka, hogy Krisztus szavai bennünk élnek, és lelkünkben munkálkodnak. – The Signs of the Times, 1896. február 20.

Aki birtokolja a szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hitet, az megszentelődik testileg, lelkileg és értelmileg. Akkor beszélhetünk hatékony szolgálattételről, amikor Isten gyermeke mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan eltökélten ragaszkodjon Isten Igéjéhez, hogy semmi sem tudja eltántorítani őt. Ragaszkodni fog az Igéhez, abból táplálkozik, és másokkal is megosztja az élet Igéjét. Ha szüntelenül Jézusba vetjük bizodalmunkat, akkor teljes lényünket hozzuk Isten elé áldozatul. Teljes egészében Krisztus feddhetetlenségétől és közbenjárásától válunk függővé, hiszen Ő a mi egyedüli reménységünk. Nincs helye kételynek, bizalmatlanságnak, mivel hit által látjuk Jézust, akit Isten azért küldött el, hogy engesztelést szerezzen a világ bűneiért. Ünnepélyes szövetséggel vállalta, hogy közbenjár mindazokért, akik általa járulnak Isten elé, hogy üdvösséget nyerjenek, ha hisznek. Abban a nagy előjogban van részünk, hogy teljes bizodalommal közeledhetünk a kegyelem trónusához, hogy irgalmat és kegyelmet nyerjünk, és segítséget találjunk a szükség idejére. – 153. levél, 1897.  

Éjféli kiáltás - „Imhol jön a vőlegény" Jézus Krisztus!

Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet. Láttam, hogy ez az üzenet oly erővel és hatalommal végződik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást. Mennyei erővel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különböző vallásos közösségekben voltak szétszóródva, készséggel követték a hívást és kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielőtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerősödtek a rajtuk megnyugvó dicsőség által, hogy megállhattak a kísértés órájában. Mindenfelé ezt a kiáltást hallottam, mintha tömegek ajkáról hangzott volna felém: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.”(Jel 14:12)

A példázatban mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé. Mindegyiknek volt lámpája és olajosedénye. Egy ideig nem látszott, hogy különbség van köztük. Így van ez a közvetlen Krisztus második eljövetele előtt élő egyházban is. Tagjai ismerik a Szentírást. Mindnyájan hallották, hogy Krisztus hamar eljön, és hisznek eljövetelében. De mint ahogy a példázatban történt, úgy van ma is. Várniuk kell, és ez próbára teszi hitüket. Az "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!"(Mát 25:6) kiáltás sok várakozót készületlenül ér. Nincs tartalék olajuk. Hiányzik életükből a Szentlélek. (EGW: Krisztus példázatai)

Amint a példázatban kiáltás hangzott fel éjfélkor, közölve a vőlegény közeledését, így a beteljesedésben, 1844 tavaszának fele útja között és 1844 ősze között, amikor először azt vélték, hogy a 2300 nap lezárul, azt találták, hogy valóban le kell zárulnia a 2300 napnak, ilyen kiáltás hangzott fel a Szentírás szavai szerint: „Ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe.”(Mát 25:6)

Reményeink most az Úr 1844-es eljövetelére összpontosultak. Ez volt a második angyal üzenetének időszaka is, aki az ég magasán szállva kiáltotta: „Leomlott, leomlott Babilon!” (Jel 14:8) Az Úr szolgái 1844. nyarán hirdették első Ízben ezt az üzenetet. Az eredmény az lett, hogy sokan kiléptek a bukott egyházakból. Ez üzenettel párhuzamosan hirdették az éjféli kiáltást (Máté 25: 1–13). „Imhol jön a vőlegény! Jöjjetek elébe!” Az ország minden részén hirdették az üzenet világosságát, és a kiáltás az emberek ezreit riasztotta fel. Az üzenet városról-városra, faluról-falura terjedt, egészen a félreeső területig. Eljutott a tanultakhoz és tehetségesekhez, de a tudatlan és egyszerű emberekhez is. (EGW-írásai)

Szivárvány - A szövetség jelképe

 

„És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, amely tiveletek van. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között” (1Móz 9:12–1)

Micsoda együttérzést tanúsított Isten a bűnös ember iránt, amikor a csodálatos és változatos szivárványt a felhőkbe helyezte, hogy a hatalmas Isten és az ember közötti szövetség jeleként álljon… Isten terve az volt, hogy amikor a későbbi nemzedékek gyermekei meglátják az ívet az égen… akkor szüleik elmagyarázhassák nekik az ősi világ özönvízzel való elpusztításának történetét. Elmondhatták, hogy a pusztítás oka a mindennemű emberi gonoszság elterjedése volt, és hogy a Magasságos azért hajlította az égre a szivárványt, hogy jelezze: soha többet nem áraszt özönvizet a Földre. A felhőkben megjelenő jelkép mindenki hitét és bizalmát megalapozhatta és megerősíthette, hiszen benne az isteni irgalom és jóság jele volt látható…

A mennyei trónt is körülveszi egy szivárvány, és Krisztus feje fölött is ott ragyog egy, annak jelképeként, hogy Isten irgalma körülövezi a Földet. Amikor a nagy gonoszság haragra gerjeszti Istent az emberek iránt, Krisztus, az emberek közbenjárója, úgy könyörög az emberért, hogy közben rámutat az égen levő szivárványra, mint Isten irgalmának és szánakozásának jelére a vétkező ember iránt. 

Az angyalok örvendeznek, amikor tekintetük Isten szeretetének drága jelére irányul. A világ Megváltója is a szivárványra tekint, hiszen Ő volt az, akinek közreműködésével az ív az embernek adott ígéret szövetségi jeleként megjelent az égen. Maga Isten is a szivárványra fordítja tekintetét, és megemlékezik az emberrel megkötött örök szövetségéről… Amikor a csodás látványra függesztjük szemünket, örvendezhetünk Istenben, és bizonyosak lehetünk felőle, hogy Ő is szövetségének jelét nézi, és megemlékezik földi gyermekeiről. Az Úr jól ismeri próbáinkat, bajunkat és nehézségeinket. Reménykedhetünk, hiszen Isten szövetségének szivárványa felettünk ragyog. Isten soha nem feledkezik meg a gondjaira bízott gyermekeiről.  (EGW: ISTEN CSODÁLATOS KEGYELME)

Jézus Krisztus aki Mihály

 Az angyal szavai: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok" (Lk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: "Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek" (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: "Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak" (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: "Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak" (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.

"És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben." (Dán 12:1) Amikor a nyomorúság eme ideje eljön, minden esetet eldöntöttek; nincs többé megpróbáltatás, nincs többé kegyelem a bűnbánat nélkülieknek. Az élő Isten pecsétje népe homlokán van. (EGW: Az utolsó napok eseményei)

Mózes átment a halálon, de Mihály (Micha – elos = olyan mint Isten, Jézus) lejött a mennyből, és életre keltett őt, mielőtt teste rothadást látott volna. Sátán igyekezett megtartani Mózes testét, és magának követelte, de Mihály (Jézus) feltámasztotta és felvitte a mennybe. Sátán ekkor keservesen szidalmazta Istent. Kijelentette, hogy igazságtalan, ha megengedi, hogy zsákmányát elvegyék tőle. Krisztus nem dorgálta meg ellenfelét, holott kísértései miatt esett el Isten szolgája. Szelíden Atyjához utasította őt e szavakkal: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán.” (Júd. 9)    (EGW:  A megváltás története)

„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás. (EGW: A próféciák világos útmutatása)