Isten könyörületes szeretete az emberiség iránt

 

Hóseás próféta könyvében találkozunk azzal, hogy mennyire mély, felmérhetetlen Isten könyörületes szeretete az emberiség iránt. Az Úr megparancsolta Hóseás prófétának: „Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket, mert bizony paráználkodik az ország, nem követi az Urat”. (Hós 1:2) ÚRK  Hóseás 11. fejezete pedig a gyermekét szerető apa hasonlatával érzékelteti Istennek a népével való kapcsolatát.

(Hóseás 11:1-11). Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. (2) Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. (3) Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. (4) Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. (5) Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. (6) Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. (7) Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. (8) Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. (9) Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre? (10) Az Urat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. (11) Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszírok földjéről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az Úr /RÚF/ 

(Hós. 12:1). Hazugsággal fordult hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a szentek népe állhatatos. /RÚF/

Ez a szakasz a gyengéd szülői szeretethez hasonlítja Isten szeretetét. A Szentírás olyan képekkel írja le, mint a kisgyermek járni tanítása, a szeretett gyermek karbavétele, gyógyítás és táplálás, de megjelennek a szeretetteljes törődés egyéb formái is. Isten úgy „hordozta” népét, mint „az ember az ő fiát” (5Móz 1:31.); „…szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napján”. (Ézs 63:9), ÚRK 

Isten rendíthetetlen hűsége ellenére a nép újból és újból hűtlen lett hozzá, végül el is taszította, amivel ítéletet hozott magára és mélységesen megszomorította az Urat. Isten könyörületes, de sosem az igazság kizárásával. 

A szív (benső) megindulásának (kámar) képe jelenik meg abban a történetben is, amelyben két asszony járult Salamon elé, akik mindketten a magukénak mondtak egy gyermeket. Amikor Salamon elrendelte, hogy a kicsit vágják ketté (persze nem akart ártani neki), az Igében ez a kép fejezi ki az igazi édesanya érzelmi reakcióját. (1Kir 3:26). Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! /RÚF/;

  (1Móz 43:30). Akkor azonban elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyült, és a sírás környékezte. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. /RÚF/) 

White idézet: A Megváltó mennyei szánalommal fordult a kananeus asszony felé. Szíve megindult az asszony fájdalmán. Szerette volna azonnal megnyugtatni, és imáját meghallgatni. De valamire meg akarta tanítványait tanítani. Egy darabig úgy tűnt, hogy az asszony meggyötört szívének jaja nem is érinti… 

 Krisztus tette az asszonyt olyan állhatatossá, hogy nem lehetett visszautasítani. Krisztus adott a könyörgő özvegynek is bátorságot és határozottságot a bíróval szemben. Századokkal előbb a Jabbok partján vívott titokzatos küzdelemben Krisztus éppilyen állhatatos hitet ébresztett Jákóbban. Azt a bizalmat, amelyet Ő adott, meg is jutalmazta. – Krisztus példázatai, 175./old. 

Isten szeretett gyermekeiként bánik velünk

Az emberi tapasztalatokban talán a szülői szeretet a legerősebb. A Biblia gyakorta használja a szülő-gyerek kapcsolat hasonlatát, hogy érzékeltesse Isten nagy jóságát az emberek iránt. Azt emelik ki ezek a képek, hogy Isten könyörülete hatványozottan nagyobb ennek az érzésnek legmélyebb és legszebb emberi megnyilvánulásánál.

Zsolt 103:13. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. /RÚF/

Ézs 49:15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! /RÚF/ 

 Jer 31:20. Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr. /RÚF/ 

Isten szeretett gyermekeiként bánik velünk, úgy szeret, mint a jó szülő. Ézsaiás próféta szerint megeshet, hogy egy anya elfeledkezik gyermekéről, nem könyörül „méhe fián” (Ézs 49:15), Isten azonban sosem feledkezik meg övéiről, könyörületessége nem fogy el.

(JerSir 3:22. Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: /RÚF/)  

(Jer 31:20) versében Isten úgy nevezi szövetséges népét, hogy „drága fiam… kedves gyermekem”, pedig gyakran lázadtak ellene és megszomorították, ennek ellenére kijelenti: „Bensőm megindult miatta, bizony könyörülök rajta”. (ÚRK) Az itt szereplő héber szó a ráham, a fordításban: „könyörülök”. A „bensőm megindult” fordulat különösen bensőséges módon ábrázolja az isteni érzelmet, ezzel is jelezve Isten népe iránti könyörületes szeretetének mélységét. Hűtlenségük dacára Isten továbbra is bőséggel árasztja könyörületét és irgalmát a népére, minden érthető elváráson túl.  

White idézet: Krisztusnak a gyermekei iránti szeretete épp olyan erős, amilyen gyöngéd. Erősebb a halálnál, hiszen meghalt érettünk. És biztosabb bármely édesanya szereteténél. Az anyai szeretet változhat, Krisztus szeretete azonban változatlan. Pál mondja: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8:38-39)  

Mennyei Atyánk irgalommal teljes áldásaiban végtelen szeretetének és gyöngéd irgalmának számtalan bizonyítékát találjuk, melyek meghaladják még az édesanya buzgó ragaszkodását is megátalkodott gyermeke iránt. Amikor a kereszt fényében tanulmányozzuk az isteni jellemet, meglátjuk, amint az irgalom, a jóság és a megbocsátás összefonódik az igazsággal. Jánoshoz hasonlóan kijelentjük: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”

A trón közepén látjuk azt, akinek a kezei, lábai és oldala hordozza azokat a sebeket, amelyekkel megbékéltette az embert Istennel és Istent az emberrel. Ez a semmihez sem fogható irgalom egy végtelen Atyát mutat be, aki megközelíthetetlen fényességben lakozik, de aki Fia érdemei alapján elfogad téged. – Reflecting Christ, 284./old.  

Könyörülő és Irgalmas Isten

 

„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” (Zsolt 86:15)

 „[Sátán] Megkísérelte Isten szavát kiforgatni, és hamis színben tüntette fel kormányzatát, azt állítva, hogy Isten igazságtalanul kényszerített törvényeket az angyalokra… Ezért kellett a menny lakói előtt és az összes világ előtt bebizonyítani, hogy Isten kormányzata igazságos, törvénye tökéletes… Azt a viszálykodást, amit Sátán idézett elő a mennyben, Isten kormányzásának terhére írta. Kijelentette, hogy minden rossz Isten kormányzatának következménye. Állítása szerint az volt a célja, hogy megjavítsa Jahve törvényeit. Ezért Isten hagyta, hogy bemutassa állításainak jellegét, megmutassa, mit is hoznak azok a változások, amelyeket Isten törvényével kapcsolatban javasolt. Saját cselekedetei ítéljék el őt! Sátán kezdettől fogva azt állította, hogy nem lázad. Az egész világegyetemnek látnia kell a csalót leplezetlenül! 

 A Végtelen Bölcsesség még akkor sem pusztította el Sátánt, amikor már kivetette a mennyből. Mivel Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei hűségének azon a meggyőződésükön kell alapulnia, hogy Ő igazságos és jó. Mivel a menny és a világok lakói nem voltak felkészülve a bűn jellegének, sem következményeinek megértésére, Sátán elpusztításában nem látták volna meg Isten igazságosságát. Ha Isten azonnal kitörölte volna az élők sorából, egyesek félelemből szolgálták volna Istent, nem szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg egészen, a lázadás szelleme sem semmisült volna meg teljesen. A meg nem szűnő korszakokon át létező egész világegyetem érdekében Sátánnak ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádjait minden teremtett lény igazi megvilágításban lássa, és hogy Isten igazságossága, irgalma, törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon… Ez fogja tanúsítani, hogy Isten kormányzatával szorosan összefügg a Teremtő minden alkotásának jóléte”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 15-16./old.)

Isten félreismerése sötétségbe borítja a földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment. Isten jellemét be kell mutatnunk. A világ sötétségében szét kell sugároznunk Isten dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának világosságát. (Ellen G. White: Krisztus példázatai)

 Ezt a munkát így körvonalazza Ézsaiás próféta: »Emeld föld szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városainak: Imhol Istenetek! Imé az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Imé, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte«. (Ézs 40:9- 10.) 

Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni

 Isten kegyelmének és közbenjárásának része, hogy a szeretetére adott legkisebb reakció is örömére szolgál. Mindannyiunkat az igazak, Isten szeretett gyermekei közé számíthat Jézus által, aki egyedül méltó a szeretetre, aki teljes egészében igaz, ezért az örökkévalóságon át tökéletes szeretetben élhetünk vele. Ennek a reményét kínálja a megváltás, aminek része az a munka, amit Krisztus értünk végez a mennyben. Talán azon töprengünk, hogy ez vajon rám is vonatkozhat? És ha nem vagyok elég jó? Ha attól félek, hogy nincs elég hitem?

(Mk 9:17-29). A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; (18) és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. (19) Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! (20) Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. (21) Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. (22) Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! (23) Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. (24) A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (25) Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! (26) Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. (27) Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. (28) Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? (29) Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. /RÚF/  

A tanítványok nem tudták kiűzni a néma lelket, úgy tűnt, hogy nincs már remény. Amikor azonban Jézus odaért, ezt mondta az apának: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek” (Mk 9:23), erre az apa könnyek között felelte: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek”. (Mk 9:24.) Figyeljük meg, hogy Jézus nem így szólt a férfihez: „Majd gyere viszsza, ha van elég hited!” Az apának elég volt ezt kérni: „Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni

  (Zsid 11:6. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. /RÚF/), ugyanakkor Jézus még a legkisebb hitet is elfogadja, és hit által tetszésére lehetünk Istennek (Krisztus közbenjárására). Hit által és Krisztus értünk végzett munkája révén adhatunk Istennek tetsző választ, mint ahogy egy apa is örül a gyerekétől kapott ajándéknak, aminek máskülönben nincs nagy értéke. Tehát fogadjuk meg Pál tanácsát, tűzzük ki célul, hogy „néki [Istennek] kedvesek legyünk”! 

(2Kor 5:9-10). Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. (10) Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. /RÚF/. 

(Kol 1:10). Hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. /RÚF/;

(1Thessz 4:1). Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. /RÚF/; 

Zsid 11:5. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. /RÚF/

 Kérjük Istent, formálja át az érdeklődési körünket, hogy kiterjedjen a szeretteink érdekeire, szélesítse a szeretetünk körét, ami így másokhoz is elérhet: „a testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A buzgóságban ne lankadjatok, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők, a nyomorúságban kitartók, az imádkozásban állhatatosak, a szentek szükségleteire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok”. (Róm 12:10-13) ÚRK)

(Móz 19:18) Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/

 (Mt 22:39) A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” /RÚF/  

Isten a kegyelmét árasztja az emberekre

 (Róm 5:8). Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. /RÚF/ 

 (Róm 8:1). Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak /RÚF/

Isten a kegyelmét árasztja az emberekre, még mielőtt ők felelnének rá. Mielőtt mi bármit mondhatnánk vagy tehetnénk, Ő felénk nyújtja a kezét, lehetőséget ad rá, hogy elfogadjuk vagy visszautasítsuk szeretetét. „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk”. (Róm 5:8) ÚRK;  

(Jer 31:3). A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. /RÚF/) Mi pedig megbékélhetünk vele, sőt kedvesek is lehetünk a szemében a Megváltó munkájába vetett hit által. 

 (Zsid 11:6). Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. /RÚF/

  (1Pt 2:4-6) Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; (5) Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (6) Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” /RÚF/

Isten közbelépése nélkül a bűnbe süllyedt ember nem lenne képes semmi értékeset vinni neki. Krisztus munkája által Ő azonban utat biztosított nekünk, kegyelméből és irgalmából.

„Jézus Krisztus által” áldozhatunk „lelki áldozatokkal… amelyek kedvesek Istennek”. (1Pt 2:5.)

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11:6), viszont Krisztus közbenjárói munkája révén Isten készségessé „teszi” a hívőket „minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálva bennünk, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen”. (Zsid 13:21, ÚRK). 

Aki hittel válaszol Istennek, az igaznak számít előtte – Krisztus közbenjárására, hiszen egyedül az Ő igazsága elfogadható Isten előtt. Krisztus közbenjárására méltónak számít az, aki válaszol Isten szeretetből fakadó kezdeményezésére (Lk 20:35. De akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. /RÚF/), azt Isten elváltoztatja az Ő hasonlatosságára.

(1Kor 15:51-57). Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. (52) Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. (53) Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. (54) Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! (55) Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (56) A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. (57) De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! /RÚF/;

 (1Jn 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában. /RÚF/] Nemcsak értünk, hanem bennünk is végzi megváltó munkáját.

Az emberek fontosak a Mindenható számára

 (Zsolt 149:4). Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. /RÚF/

(Péld 15:8-9). A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli. (9) Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. /RÚF/

 (Ézs 43:4). Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. /RÚF/

 Isten örömét leli az emberekben, mert szeretetével a javunkat keresi, mint aki őszintén szeret valakit és törődik vele. 

Az viszont bántja, ha népe rosszat tesz. (Péld 15:8-9) szakasza szerint „az istentelenek áldozata”, „útja” „gyűlöletes az Úr szemében”, „az igazak könyörgése pedig kedves neki… szereti azt, aki követi az igazságot”. Ez a rész tehát nemcsak azt mutatja, hogy Isten nemtetszéssel figyeli a rosszat, hanem azt is, hogy a jóság kedves számára. Közvetlen a kapcsolat az isteni öröm és a szeretet között, ami az egész Szentírásban megmutatkozik. 

(Zsolt 146:8). Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. /RÚF/) szerint „szereti az Úr az igazakat.” (2Kor 9:7). Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. /RÚF/) Figyeljük meg először is, hogy mit nem mondanak ezek a versek! Nem azt mondják, hogy Isten csak az igazakat, csak a jókedvű adakozókat szereti, mert Ő mindenkit szeret. E verseken azonban mindenképpen átüt az az üzenetet, hogy Isten különleges értelemben szereti „az igazakat” és „a jókedvű adakozókat”. (Péld 15:8-9) adja meg a kulcsot: abban az értelemben szereti őket, hogy a kedvét leli bennük. 

White idézet: Imáinkat ne csak Krisztus nevében mondjuk el, hanem a Szentlélek sugallata szerint is. Ez a magyarázata annak, hogy a „Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal”. (Róm 8:26.) Az ilyen imára Isten örömmel felel. Amikor buzgósággal és mélységes áhítattal Krisztus nevében imát rebegünk, ez az áhítat, amelyet Isten ébresztett, biztosítja a választ imánkra, – „véghetetlen bőséggel… feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”. (Eféz 3:20.) 

 Krisztus így szólt: „Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” János, a szeretett apostol a Szentlélek sugallatára nagyon érthetően és mély meggyőződéssel mondja: „Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (Mk 11:24; Jn 14:13; 1Jn 5:14-15) Tehát ostromold kéréseddel az Atyát Jézus nevében! Az Atya becsüli ezt a nevet. – (Krisztus példázatai, 147./old) 

Ne vígy minket a kisértésbe

„Mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1:13)

Isten szent, Ő a szeretet. Ő nem kísért senkit, mi kísértjük önmagunkat (Jak 1:14-15).Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Elgondolkodtál már azon, hogy Jézus mit értett azon, amikor azt mondta a Miatyánkban: „Ne vígy minket kísértésbe”? Jézus nem arra célzott, hogy Isten kísért minket a bűnre, és könyörögnünk kell neki, hogy ne tegye.

Akkor mit jelent ez? Mint a legtöbb, ha nem minden nyelvben, a görögben is több jelentése lehet a szavaknak. Tehát meg kell nézni az eredeti szót és annak szövegkörnyezetét. A „vinni” görög szó az eisphero. Ezt a verset úgy is lefordíthatjuk, hogy „ne engedj el minket, ne hagyj ott minket, ne engedd, hogy elmenjünk”. Nem azt jelenti, hogy „elcsábítani”.

A görög „kísértés” szó a peirasmon. Ezt úgy is lefordíthatjuk, hogy „próba, próbatétel, megpróbáltatás” stb. Tehát a „ne vígy minket kísértésbe” kifejezés jelentheti azt is, hogy „Kérlek, ne hagyj magamra, mert egyedül belecsúszom a bűnbe, vagy megmaradok abban a bűnben, amibe már belekerültem”, vagy „ha próbára teszel, ne hagyj magamra, vagy ne hagyd, hogy túl sokáig ott maradjak, mert attól félek, hogy belecsúszom a bűnbe”.

Időnként Isten megengedi vagy belehelyez bizonyos helyzetekbe, hogy segítsen megismerned a szívedet és a lelki állapotodat, hogy felnyissa a szemed, hogy lásd, milyen vagy, és mire van szükséged. A Biblia azt mondja, hogy „nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy.” (Jel 3:17). Ha tudod, hogy beteg vagy, elmész orvoshoz, de hogyan tudsz kezelni valamit, amiről nem tudsz? 

Amikor látjuk, hogy milyenek vagyunk, rájövünk, mennyire bűnösök vagyunk, és tudjuk, hogy szükségünk van Jézusra. „Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik” (EGW: A nagy küzdelem. 420. o.). 

„Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik” (EGW: Jézushoz vezető út, 50. o.).

A Miatyánk utolsó részében Jézus az erő és a győzelem titkát próbálja hangsúlyozni. Azt mondja, hogy egyetlen reménységünk abban van, hogy mindig Jézusban vagyunk és Jézus bennünk van, hogy soha nem válunk el, soha nem távozunk el Tőle. „Bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége” (Kol 1:27).

Egyedül nincs erőnk arra, hogy megváltozzunk és szívünket megújítsuk. De az ígéret világos és biztos: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Kor 5:17).

Hogyan vizsgálod meg magad, hogy hol tartasz a lelki utadon? Jézus azt mondja, hogy a gyümölcseiről lehet felismerni az embert (Mt 7:16). Hogyan teremsz gyümölcsöt? Úgy, hogy folyamatosan kapcsolatban vagy Krisztussal (Jn 15:1-5), és betöltekezel az Ő Lelkével (Gal 5:22-23).

„Hitünk megvallásával egy egyház tagjaivá lehetünk, de ez nem elég. Az mutatja meg, hogy valóban kapcsolatban vagyunk-e Krisztussal, hogy milyen a jellemünk és a magatartásunk” (EGW: Jézus élete). És ha folyamatosan Őbenne maradsz, nem kell megértened, hogyan működik, csak bíznod kell benne. Ő megmenti mindazokat, akik hozzá jönnek (Zsid 7:25).

Bocsásd meg a vétkeinket

 „Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” (Mt 6:14)

A Biblia egyértelmű. „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Nem azt mondja, hogy csak a kis bűnöket vagy korlátozott számú bűnt bocsát meg. Egyértelműen azt mondja, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor MINDENT megbocsát. A feltétel: meg kell vallani. Az ígéret: Isten megbocsát. Tedd meg a te részedet, és Isten megteszi az övét. 

A megbocsátás nem olyasmi, amit érezni vagy tudományosan bizonyítani lehet. Ez hit által történik. Elhiszed Isten szavát, és hiszed, hogy Ő nem hazudik. Nem tudod megmagyarázni, nem érdemled meg, de tudod, hogy Isten megígérte, és az Ő ígéretei 100 százalékig biztosak, mert az Ő jellemén és Igéjén alapulnak. Semmi sem biztosabb, mint Isten Igéje.

Amikor megvallod, abban a pillanatban megbocsátást kapsz. Jézus már kifizette az árat a bűneidért a kereszten. Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29). Az Ő vére elegendő, és az Ő vérében van megváltásod minden bűnödért (Ef 1:7). Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Miután megvallottad, hinned kell, el kell döntened, hogy elhiszed, hogy Isten megteszi, amit megígért. „Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.” (Róm 4:3). Ne feledd, „Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1:17). Amint hiszel, Isten cselekszik, és megbocsát. Ne próbáld megmagyarázni vagy megérdemelni. „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez” (Ef 2:8).

"Ezen egyszerű tény által, hogy Istenben hiszünk, a Szentlélek új életet szül szívünkben. Mint gyermekek, beleszületünk Isten családjába, és az Örökkévaló úgy szeret bennünket, ahogyan Fiát szereti.” (EGW: Jézushoz vezető út, 52. o.). Megbocsátás, igazságosság, üdvösség – mindezeket hit által ajándékként kapod.

„Bűnös vagy, múltbeli bűneidért nem tudsz elégtételt adni, nem tudod megváltoztatni a szívedet, nem tudod szentté tenni magadat. Isten azonban megígéri neked, hogy mindezt megteszi érted Krisztus által. Ha hiszed az ígéretet – azt az ígéretet, hogy megbocsát neked és megtisztít téged –, Ő ténylegesen megvalósítja ezt. Ne várj addig, míg érzed, hogy egészséges lettél, hanem szólj így: »Hiszem, hogy úgy van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte «” (Steps to Christ, 51. o.).

Ha Jézus keresztjére szegezitek tekinteteket, bepillantást nyerhettek a szeretet erőteljes megnyilvánulásába: Jézus, a Teremtő, az, aki szól és meglesz, az, aki előtt az angyalok leborulnak, a mindenség Istene, aki leszállt és emberi alakot öltött. Ő, a Szent, magára vette a bűneidet, és személyesen érted halt meg. Isten meghalt érted.

Emeld tekintetedet az Ő keresztjére. Akkor észre fogod venni, hogy akik megtapasztalják a kegyelmet, azok nagylelkűen osztoznak is a kegyelemben. Akik megtapasztalják a megbocsátást, azok megbocsátanak. „Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem” (Christ’s Object Lessons, 251. o.).

„Ha megbocsátjátok az emberek vétkeit” 

Atyám, megvalljuk, hogy néha nem akarunk megbocsátani. Szabadíts meg bennünket a keserűségtől és a haragtól. Formáld át szívünket, és engedd, hogy kegyelmed rajtunk keresztül áramoljon mások felé. Változtasd ellenségeinket barátokká, és egyesítsd szívünket a Te országod szolgálatában. 

A mindennapi kenyerünket Add meg nekünk ma

 „A jótevésben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.” (Gal 6:9-10)

Isten gondoskodik

Isten jobban törődik velünk, mint mi a saját gyermekeinkkel. Ő megígéri, hogy kenyerünket megadja (Ésa 33:16). Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. De figyeljük meg a mi szót ebben a versben: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Jézus egyértelműen arra utal, hogy ne csak magunkért kérjünk, hanem a körülöttünk élőkért is. Sőt, a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy másokat ugyanúgy kell szeretnünk, mint magunkat (Mk 12:31),A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Imádkoznunk kell másokért (Jak 5:16) Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2). Az első századi tanítványok ezt tették. Egyek voltak mindenben, amit tettek (ApCsel 4:32). A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük közös volt.

„Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csupán önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk. Tegyük magunkévá Krisztus életelvét... Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak az áldások továbbítása képesít újabb áldások befogadására. Csak akkor kapunk mennyei kincseket, ha e kincseket továbbadjuk környezetünknek” (EGW: Krisztus példázatai.93. o.).

Figyeljük meg, hogy Miatyánk nem beszél a holnapi kenyérről, csak a mai napról. Izrael csak egy-egy napra gyűjthetett mannát (2Móz 16:4).És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? Isten nem akarja, hogy a holnapért aggódjatok (Mt 6:34).Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Kérjetek a mai napra. Kérjetek, hogy adhassatok. Keressétek az áldást. Mielőtt Krisztus követői prédikálnának, Isten iránti szeretetüket azzal kell bizonyítaniuk, hogy áldássá válnak a körülöttük élők számára. 

Legyen meg a Te akaratod

(Jer 29:11) Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Ő a Mester 

Mindannyiunknak vannak tervei, hosszú távú tervek és napi tervek. Az imádságban általában Isten segítségét és áldását kérjük terveinkhez, ahelyett, hogy Isten terveit keresnénk. Isten azt mondja: „Tudom, mi a tervem veletek” (Jer 29:11). Ahhoz, hogy Isten áldásait és erőforrásait megkapd, az Ő tervét kell követned. 

Imáinkban úgy mondjuk meg Istennek, hogy mit tegyen, mintha mi lennénk az úr, és Ő a szolga. Ne feledd, Ő Isten, Ő a Mester. Neki kell megmondania nekünk, hogy mit tegyünk. „Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket” (EGW: Jézushoz vezető út. 53. o.)

Emlékezz erre a mondatra az Úr imájában: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”(Mát 6:10) A mennyben angyalok szolgálnak Istennek. Ő ad nekik egy feladatot, ők pedig elvégzik azt. A válaszuk: „Igen, Uram”, és már el is tűnnek. Egyikük sem mondja meg neki, hogy mit tegyen; egyikük sem vitatkozik, vagy mondja, hogy „elfoglalt vagyok” vagy „majd később megcsinálom”. Egyikük sem érvel azzal, hogy „nincsenek hozzá eszközeim” vagy „van egy jobb ötletem”. Amikor azt mondja egy angyalnak, hogy tegyen meg valamit, akkor az megteszi, mert tudja, hogy Ő minden szükséges eszközt rendelkezésre bocsát.  

„Nagyon sokan, miközben ragyogó jövőt terveznek maguknak, kudarcra ítélik az életüket. Engedd, hogy Isten tervezzen részedre!... Isten sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak” (EGW: A Nagy Orvos lábnyomán. 346. o.). 

Ahhoz, hogy Isten akaratát teljesítsd, ismerned kell azt, ezért imádságban is hallgatnod kell rá. Sokkal fontosabb, amit Ő mond neked, mint amit te mondasz neki. Nekünk „személyes tapasztalatból kell megismerniük Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát.” (EGW: A Nagy Orvos lábnyomán, 34. o.). 

Az ima által beszélünk Istenhez, és Ő az Ige által beszél hozzánk. Az imádság és az Ige tanulmányozása mindig együtt jár; soha nem szabad elválasztani őket egymástól. „A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanolyan biztosan, mintha a fülünkkel hallanánk” (Testimonies for the Church, 6. köt, 393. o.).