Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. Jób 5/17-19
Megdöbbentő kijelentés az, hogy Boldog ember az, kit Isten megdorgál. Miért mondja boldognak azt az embert, a Biblia, akit az Isten megdorgál, vagyis fenyítékekkel megpróbáltatásokban és szenvedésekkel keres meg.
Azért mert nekünk a szenvedések, sokkal többet jelenthetnek a fejlődésünkben az emberi jellemünk kicsiszolásában sokkal hatékonyabb eszköz, ahhoz hogy mi igazabb nemesebb emberré váljunk, mint a jólét a boldogság. Amikor semmi probléma nincs az életünkben. Isten eszközként használja a fenyítéket, a szenvedést hogy az embert megtisztítson a rossztól, megtisztítson azoktól a jellemvonásoktól, amik őt is boldogtalanná teszik.
Meg ne utáljuk ezt, mert Istennél a megdorgálás nem csak megsebzés jelent, hanem be is kötözést, nem csak összezúzást, hanem gyógyítást is. Nem úgy van az Isten, hogy bennünk bántani akar, és ő ebben lelné a kedvét, hiszen Isten először az ő beszédével, az ő gondolataival, az értelmünkhöz, a szívünkhöz kíván szólni, ezzel akar bennünket megváltoztatni, jobb emberekké tenni.
Az is tudja Isten, hogy ez kevés ehhez, sebzésre és a megdorgálásra is szükségünk van, és azután rögtön az Isten bekötöz, meggyógyít.
Ha egy, egy nehézség ér bennünk, nehezen gondolunk arra, hogy az javunkra is válhat. Isten sokszor olyan dolgokba keres meg bennünk, hogy ha nem nehezítené meg életünket, mi emberek belemennék olyan utcákba, olyan utakra tévednénk, ami nem a javunkra válna, nem válna épülésünkre, családunkban, vagy saját életünkben, környezetünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése