Mózes személye kimagaslik a szent történelem korai éveiben. Isten gondviselése tartotta őt életben vállalkozó szellemű édesanyja és gondoskodó nővére segítségével. Amikor a fáraó lánya
megtalálta a kis Mózes kosarát a
sás között, megkérdezte a héber édesanyát, hogy gondoskodna-e
a kicsiről, és még fizetett is
neki érte. Micsoda áldásos kihívás volt ez a fiatal anyuka számára,
aki idegen és rabszolga is volt az
országban! Jókébednek csak tizenkét éve volt arra, hogy megtanítsa a gyerekét
imádkozni, bízni Istenben, tisztelni Őt, illetve jellemben felkészítse a
jövőbeli
szolgálatára. Mózes évekig tanult
aztán Egyiptom királyi udvarában. „Megtanították Mózest az
egyiptomiak minden
bölcsességére, és hatalmas volt szóban és tettben.” (ApCsel 7:22, ÚRK) Férfivá érve azonban olyan tudatos döntést
hozott, ami megváltoztatta az életét és a történelem menetét.
Zsid 11:24-29. Hit által
tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják.
Mert inkább vállalta Isten népével együtt a
szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte
Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a
megjutalmazásra tekintett. Hit
által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint
aki látja a láthatatlan Istent. Hit által rendelte el a pászkát és a vérrel való
meghintést, hogy a pusztító
ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren,
mint valami szárazföldön,
és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. /RÚF/
Egyiptom volt az egyik, ha nem a
legnagyobb hatalom a korabeli ókori világban. A Nílus megtermékenyítette a
földet, így a gabonával teli Egyiptom gazdag és erős ország volt. Mózes pedig
ennek az országnak az élén
állhatott volna. Szinte el sem tudjuk képzelni, mennyire csábíthatta őt
fiatalkorában Egyiptom világa,
annak minden kincsével együtt. Bizonyára csalogatta az elismerés, az élvezetek tömkelege és a
gazdagság. Kétségkívül könnyen megmagyarázhatta volna magának, ha marad és nem
vet el magától mindent csak azért, hogy egy csapat semmibe vett rabszolgához kösse a sorsát. Mégis mi
történt? Ahogy a Szentírás mondja: „Inkább választotta az
Isten népével való együtt nyomorgást,
mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid
11:25, ÚRK), nem is beszélve a szenvedésekről! Mózes
második könyvének nagy része azzal
foglalkozik, hogy mivel küszködött
és milyen próbákkal nézett szembe, ráadásul nem léphetett be
az ígéret földjére sem, mindazok
ellenére, amiken át kellett mennie. (Lásd 4Móz 20:12) Mind-
annyian tudjuk, Mózes végül a
helyes döntést hozta meg, noha maga is azon tűnődött, hogy jól
választott-e.
Világi szempontból nézve Mózesnek
Egyiptomban kellett volna maradnia. Keresztényként
azonban olyan képet kapunk a
valóságról, ami messze túlröpít bennünket ezen a világon.
White idézet: Mózes bölcs ember
volt. Isten az Ő bölcsességében megadta neki a felkészülés
lehetőségét a különösen fontos
feladatra. Magas fokú képzésben részesült, hogy vezető lehessen.
Amikor a harcban a hadsereg élére
állt, az ellenség elveszítette a csatát, és amint hazatért a harcmezőről,
hadserege dicsérő szavakkal illette őt. Mindezek mellett Mózes sosem felejtette
el, hogy Isten
volt az, aki elhatározta, általa fogja megszabadítani Izrael gyermekeit. – The
Youth’s Instructor, 1903. január 28.
Mózes ereje a minden hatalom
forrásával, a seregek Urával való kapcsolatából fakadt. Hatalmasan
fölülemelkedett minden földi vonzáson, és teljesen Istenre hagyatkozott. Úgy
tekintette ma-
gát, mint aki az Úré. Míg
hivatalosan az egyiptomi királyi érdekeltséggel állt kapcsolatban, meg-
állás nélkül Isten kormányának
törvényeit tanulmányozta, így hite egyre növekedett. Ez a hit ért-
ékes volt számára. Mélyen benne
gyökerezett legkorábbi tanulmányainak talajában. Művelődése
hivatva volt fölkészíteni őt
Izrael fogságból való kiszabadításának nagy és fontos művére. Mózes
elgondolkodott ezeken a dolgokon;
szüntelenül Istentől jött megbízatására hallgatott. Miután
megölte az egyiptomit, rádöbbent,
hogy még nem értette meg Isten tervét. Elfutott hát Egyiptomból és pásztor
lett. Nem tervezte többé a fontos feladat elvégzését, hanem igen szerény, igen
alázatos lett. Az elméjét betöltő köd szertefoszlott, s arra fegyelmezte
értelmét, hogy Istent keresse
mint menedékét. – A Te Igéd
igazság, 1. köt., 1098./old.
Mózest arra vezette a hite, hogy a
láthatatlan örökkévalókra tekintsen. Elhagyta az udvari élet
ragyogó vonzalmait, mert ott a bűn
tanyázott. Lemondott a jelenről, mely jónak látszott, de rom-
lásba és pusztulásba csalogatott.
A valódi vonzó dolgok voltak értékesek számára – ami örökké-
való. A Mózes által hozott
áldozatok valójában nem is voltak áldozatok. Futni, veszni hagyta a
jelen látszólagos, csalóka jót a
bizonyos, magasztos, halhatatlan jóért.
Mózes elviselte Krisztus
gyalázatát, mert többre értékelte a gyalázatot az egyiptomiak kincseinél.
Elhitte, amit Isten mondott, s a
világ bármi gyalázkodása sem vitte rá, hogy eltérítse a becsületességtől. Mint
Isten felszabadult embere járta a földet. Krisztus szeretete élt szívében, ami
nemcsak emberi
méltóságra emelte, hanem az igaz keresztény kegyességek kitűnősége járult
méltóságához. Mózes göröngyös és veszélyes ösvényen járt, de a láthatatlanokra
tekintett, ezért nem botlott el. Vonzó volt számára a jutalom, s az lehet számunkra is. Mózes meghitt
kapcsolatban élt Istennel.
Az a kötelesség vár, hogy jellemed
megváltoztatására és vonzóvá tételére használd életed hátra
lévő részét. A megújult lélekben
új élet keletkezik. Krisztus ott a benn lakozó Üdvözítő. Amire
talán úgy tekint az ember, hogy
nehéz lemondania róla, azt feltétlenül fel kell adnia. A leszóló,
zsarnoki szót ne ejtsd ki, így
értékes győzelmet aratsz. Igazi boldogság lesz az eredménye minden
lemondásodnak, az éned minden
keresztre feszítésének. Ha kivívjuk az első győzelmet, a második könnyebb lesz.
Ha Mózes elhanyagolta volna az Isten nyújtotta lehetőségeket és előjogokat, a
mennyből jövő fényt hanyagolta
volna el – akkor nyomorult, csalódott ember lett volna... Az
embernek világosság és lehetőségek
állnak rendelkezésére, s ha kihasználja azokat, győzedelmeskedni tud. A
győzelem által életeddel bizonyíthatod Isten kegyelmének hatalmát. – Bizonyságtételek
a gyülekezeteknek, 4. köt., 345./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése