Mózes Egyiptomban

Mózes személye kimagaslik a szent történelem korai éveiben. Isten gondviselése tartotta őt életben vállalkozó szellemű édesanyja és gondoskodó nővére segítségével. Amikor a fáraó lánya

megtalálta a kis Mózes kosarát a sás között, megkérdezte a héber édesanyát, hogy gondoskodna-e
a kicsiről, és még fizetett is neki érte. Micsoda áldásos kihívás volt ez a fiatal anyuka számára,
aki idegen és rabszolga is volt az országban! Jókébednek csak tizenkét éve volt arra, hogy megtanítsa a gyerekét imádkozni, bízni Istenben, tisztelni Őt, illetve jellemben felkészítse a jövőbeli
szolgálatára. Mózes évekig tanult aztán Egyiptom királyi udvarában. „Megtanították Mózest az
egyiptomiak minden bölcsességére, és hatalmas volt szóban és tettben.” (ApCsel 7:22, ÚRK) Férfivá érve azonban olyan tudatos döntést hozott, ami megváltoztatta az életét és a történelem menetét.

Zsid 11:24-29. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják.
 Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a
megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent. Hit által rendelte el a pászkát és a vérrel való
meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren,
mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. /RÚF/

Egyiptom volt az egyik, ha nem a legnagyobb hatalom a korabeli ókori világban. A Nílus megtermékenyítette a földet, így a gabonával teli Egyiptom gazdag és erős ország volt. Mózes pedig
ennek az országnak az élén állhatott volna. Szinte el sem tudjuk képzelni, mennyire csábíthatta őt
fiatalkorában Egyiptom világa, annak minden kincsével együtt. Bizonyára csalogatta az elismerés, az élvezetek tömkelege és a gazdagság. Kétségkívül könnyen megmagyarázhatta volna magának, ha marad és nem vet el magától mindent csak azért, hogy egy csapat semmibe vett rabszolgához kösse a sorsát. Mégis mi történt? Ahogy a Szentírás mondja: „Inkább választotta az
Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid
11:25, ÚRK), nem is beszélve a szenvedésekről! Mózes második könyvének nagy része azzal
foglalkozik, hogy mivel küszködött és milyen próbákkal nézett szembe, ráadásul nem léphetett be
az ígéret földjére sem, mindazok ellenére, amiken át kellett mennie. (Lásd 4Móz 20:12) Mind-
annyian tudjuk, Mózes végül a helyes döntést hozta meg, noha maga is azon tűnődött, hogy jól
választott-e.
Világi szempontból nézve Mózesnek Egyiptomban kellett volna maradnia. Keresztényként
azonban olyan képet kapunk a valóságról, ami messze túlröpít bennünket ezen a világon.

White idézet: Mózes bölcs ember volt. Isten az Ő bölcsességében megadta neki a felkészülés
lehetőségét a különösen fontos feladatra. Magas fokú képzésben részesült, hogy vezető lehessen.
Amikor a harcban a hadsereg élére állt, az ellenség elveszítette a csatát, és amint hazatért a harcmezőről, hadserege dicsérő szavakkal illette őt. Mindezek mellett Mózes sosem felejtette el, hogy Isten volt az, aki elhatározta, általa fogja megszabadítani Izrael gyermekeit. – The Youth’s Instructor, 1903. január 28.

Mózes ereje a minden hatalom forrásával, a seregek Urával való kapcsolatából fakadt. Hatalmasan fölülemelkedett minden földi vonzáson, és teljesen Istenre hagyatkozott. Úgy tekintette ma-
gát, mint aki az Úré. Míg hivatalosan az egyiptomi királyi érdekeltséggel állt kapcsolatban, meg-
állás nélkül Isten kormányának törvényeit tanulmányozta, így hite egyre növekedett. Ez a hit ért-
ékes volt számára. Mélyen benne gyökerezett legkorábbi tanulmányainak talajában. Művelődése
hivatva volt fölkészíteni őt Izrael fogságból való kiszabadításának nagy és fontos művére. Mózes
elgondolkodott ezeken a dolgokon; szüntelenül Istentől jött megbízatására hallgatott. Miután
megölte az egyiptomit, rádöbbent, hogy még nem értette meg Isten tervét. Elfutott hát Egyiptomból és pásztor lett. Nem tervezte többé a fontos feladat elvégzését, hanem igen szerény, igen alázatos lett. Az elméjét betöltő köd szertefoszlott, s arra fegyelmezte értelmét, hogy Istent keresse
mint menedékét. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1098./old.

Mózest arra vezette a hite, hogy a láthatatlan örökkévalókra tekintsen. Elhagyta az udvari élet
ragyogó vonzalmait, mert ott a bűn tanyázott. Lemondott a jelenről, mely jónak látszott, de rom-
lásba és pusztulásba csalogatott. A valódi vonzó dolgok voltak értékesek számára – ami örökké-
való. A Mózes által hozott áldozatok valójában nem is voltak áldozatok. Futni, veszni hagyta a
jelen látszólagos, csalóka jót a bizonyos, magasztos, halhatatlan jóért.
Mózes elviselte Krisztus gyalázatát, mert többre értékelte a gyalázatot az egyiptomiak kincseinél.
Elhitte, amit Isten mondott, s a világ bármi gyalázkodása sem vitte rá, hogy eltérítse a becsületességtől. Mint Isten felszabadult embere járta a földet. Krisztus szeretete élt szívében, ami nemcsak emberi méltóságra emelte, hanem az igaz keresztény kegyességek kitűnősége járult méltóságához. Mózes göröngyös és veszélyes ösvényen járt, de a láthatatlanokra tekintett, ezért nem botlott el. Vonzó volt számára a jutalom, s az lehet számunkra is. Mózes meghitt kapcsolatban élt Istennel.
Az a kötelesség vár, hogy jellemed megváltoztatására és vonzóvá tételére használd életed hátra
lévő részét. A megújult lélekben új élet keletkezik. Krisztus ott a benn lakozó Üdvözítő. Amire
talán úgy tekint az ember, hogy nehéz lemondania róla, azt feltétlenül fel kell adnia. A leszóló,
zsarnoki szót ne ejtsd ki, így értékes győzelmet aratsz. Igazi boldogság lesz az eredménye minden
lemondásodnak, az éned minden keresztre feszítésének. Ha kivívjuk az első győzelmet, a második könnyebb lesz. Ha Mózes elhanyagolta volna az Isten nyújtotta lehetőségeket és előjogokat, a
mennyből jövő fényt hanyagolta volna el – akkor nyomorult, csalódott ember lett volna... Az
embernek világosság és lehetőségek állnak rendelkezésére, s ha kihasználja azokat, győzedelmeskedni tud. A győzelem által életeddel bizonyíthatod Isten kegyelmének hatalmát.     – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 4. köt., 345./old.