Mózes halála után Józsué lett Izrael
vezetője, hogy bevezesse őket az ígéret földjére. Ő volt Mózes helyettese a
pusztai vándorlás idejének legnagyobb részében. Látta Isten csodálatos dolgait,
amelyeket Mózes által cselekedett, és jól ismerte a nép állapotát. Egyike volt
a 12 kémnek, akiket kiküldtek az ígéret földjének kikémlelésére, és egyik volt
a kettő közül, aki hűségesen beszámolt annak gazdagságáról, és bátorította a
népet, hogy higgyen az Úr erejében, és vegye birtokába. Józsué való volt e
fontos tisztségre. Az Úr megígérte neki, hogy vele lesz, amiképpen vele volt
Mózessel, hogy Kánaánt könnyű győzelemmel elfoglalhatja, feltéve, hogy
hűségesen megőrzi parancsolatait, Józsué aggódott, hogyan tudja végrehajtani
megbízatását, hogy a népet bevezesse Kánaánba, de az Úrnak e bátorítása
eloszlatta félelmét
Józsué visszavonult Izrael seregeitől,
hogy elmélkedjen és imádkozzon, miközben látott egy hatalmas termetű férfiút,
harci ruhába öltözve, kivont karddal a kezében. Józsué nem ismerte fel benne
Izrael seregének egyik harcosát sem, azonban ellenségéhez sem hasonlított.
Buzgóságában e szavakkal szólította meg őt: „Közülünk való vagy-e te, vagy
ellenségeink közül? Az pedig mondta: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme
vagyok, most jöttem. És leborult Józsué a földre arccal, és meghajtotta magát,
és mondta néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának? És mondta az Úr seregének
fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely,
amelyen állsz. És úgy cselekedett Józsué.” (Józs. 5: 13–15)
Józsué utasítására elhozták Silóból a
szövetség ládáját. Igen ünnepélyes volt az alkalom, és Isten jelenlétének ez a
jelképe fokozta a hatást, amelyet Józsué a népre kívánt gyakorolni. Isten
Izrael iránti jóságának bemutatása után felszólította őket Jahve nevében a
választásra, hogy kinek akarnak szolgálni. A bálványimádást titokban még mindig
gyakorolták, és Józsué most azon fáradozott, hogy döntésre bírja őket, amely
azután száműzi majd Izraelből ezt a bűnt. „Hogyha pedig rossznak látjátok azt,
hogy szolgáljatok az Úrnak – mondta –, válasszatok magatoknak még ma, akit
szolgáljatok!” (Józs. 24:15) Józsué azt akarta, hogy ne kényszerből, hanem
szabad akaratból szolgálják Istent. Az Isten iránti szeretet a vallás alapja. A
jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelemmel végzett szolgálat
értéktelen Isten előtt. A nyílt hitehagyás bűnei sem visszataszítóbbak Őelőtte,
mint a képmutatás és a csupán formai imádat.
Istennél nincs jobb vezető - Ha az
emberek hajlandók az Isten által kijelölt ösvényen járni, olyan tanácsadójuk
lesz, akinek a bölcsessége magasan minden emberi bölcsesség fölött áll. Józsué
azért volt bölcs hadvezér, mert Isten irányította őt. A Józsué által használt
legfőbb kard a lélek kardja, Isten igéje volt. Józsué könyve első fejezete (1:1, 5, 7-et idézi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése