A szeretet Isten törvényének az alapja, a törvény hangsúlyozásával a szeretetet hangsúlyozza. Jézus azért halt meg a bűnösök megmentése érdekében, hogy eleget tegyen a törvénynek, miközben nekünk kegyelmez. Így lehet igaz és a hívők megigazítója.
(Róm 3:25-26). Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte (26) türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. /RÚF/
Micsoda szeretet! Következésképpen a törvényt nem érvényteleníti a megváltás folyamata, inkább még jobban megerősíti.
(Róm 6:1-3). Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? (2) Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? (3) Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? /RÚF/
(Róm 7:7-12). Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” (8) De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. (9) Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt, (10) én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. (11) Mert a bűn, ki használva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa. (12) A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. /RÚF/
Vannak, akik szerint a kegyelem és a megváltás eltörli a törvényt, Pál azonban világosan kifejti: ne gondoljuk, hogy ha megmaradunk a bűnben, a kegyelem egyre nagyobb lesz! Ellenkezőleg! Akik hit által Krisztusban vannak, „az ő halálába” keresztelkedtek meg (Róm 6:3), ezért úgy tekintenek magukra, mint akik meghaltak a bűnnek és már Krisztusban élnek.
Isten törvénye nem bűn, hanem nyilvánvalóvá teszi számunkra (többek között), hogy mi számít bűnnek. Ezért van az, hogy „a törvény szent, a parancsolat szent, igaz és jó”. (Róm 7:12) Ez fedi fel minden másnál jobban, hogy milyen nagy szükségünk van a megváltásra és az üdvösségre, amit csak Jézus Krisztus által kaphatunk. Ezért nem tesszük „hiábavalóvá [a törvényt]… hit által… Sőt inkább a törvényt megerősítjük”. (Róm 3:31)
Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse a törvény és a próféták minden ígéretét. Ezért is jelentette ki: „míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik”. (Mt 5:18)
Isten törvénye Isten szentségét jelképezi – tökéletes jellemét, szeretetét, igazságosságát, jóságát és igazságát. (3Móz 19:2) Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és mondd meg ne kik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok. /RÚF/;
(Zsolt 19:8-9). Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. (9) Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. /RÚF/;
(Zsolt 119:142, 172). Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. (172) Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz. /RÚF/
Ezért fontos, hogy (2Móz 31:18) Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat. /RÚF/ szerint a Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta a kőtáblákra. A kőbe vésett törvények Isten változatlan jellemét tanúsítják, valamint a szeretetben gyökerező erkölcsi uralmat. Ez a nagy küzdelem központi témája.
White idézet: Krisztus megmutatta tanításaiban, hogy a Sínai-hegyen adott törvény alapelvei milyen messzehatóak. Életével szemléltette a törvényt, melynek alapelvei mindörökre az igaz élet mércéjét jelentik – azt a mércét, mely által minden lélek megítéltetik ama nagy napon, amikor ítélőszékek tétetnek le és könyvek nyittatnak meg. Krisztus azért jött, hogy minden igazságot betöltsön, és az emberiség fejeként bemutassa – a legkisebb részletig eleget téve Isten kívánalmainak –, hogy az ember is elvégezheti ugyanazt a munkát. Az embernek adott kegyelem mértéke alapján nem szükségszerű, hogy bárki is kimaradjon a mennyből… Amikor Isten Lelke feltárja az embernek a törvény valódi jelentőségét, változás megy végbe szívében. Dávid valós állapotának hűséges megjelentője, Náthán próféta Dávid elé tárta bűneit és segítségére volt azok elhagyásában. Dávid szelíden fogadta a tanácsot, és meg alázta magát Isten előtt. „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 211-212./old.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése