A szeretet és az igazság együtt jár, elválaszthatatlan egymástól. Isten szereti az igazságot, ebből következően, ha szeretjük Istent, az igazságot is szeretni fogjuk.
Azzal kapcsolatban, hogy mit tehetünk egyénileg és közösségileg Isten szeretetének és igazságának bemutatásáért, jó arra összpontosítani, amit az Úr hagyott meg nekünk.
(Mt 22:34-40). Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. (35) Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: (36) Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? (37) Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (38) Ez az első és a nagy parancsolat. (39) A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (40) E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. /RÚF/
Jézus azt nevezte az első és nagy parancsolatnak, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Ehhez hasonló a második: Szeresd fele barátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt 22:37-40), ÚRK. Az Ószövetségből vette az idézetet.
(Mt 19:16-23). Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek? (17) Ő pedig azt felelte neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! (18) Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, (19) tiszteld apádat és anyádat”, és „szeresd felebarátodat, mint magadat!” (20) Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem? (21) Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! (22) Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. (23) Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába. /RÚF/
Mi történt itt? Miért így válaszolt Jézus? Mit tanulhatunk ezekből a találkozásokból, bármilyen pozícióban, élethelyzetben legyünk is?
„Krisztus meghatározta az egyetlen feltételt, melynek alapján a főember tökéletes keresztény jellemet alakíthat ki. Szavai bölcsesség igéi voltak, bár komolynak és szigorúnak tűntek. A főember egyetlen reménye az üdvösségre az volt, hogy elfogadja azokat és engedelmeskedik. Magas állása, vagyona leplezetten rossz irányba befolyásolta jellemét. Ha ezeket ápolgatja, Isten helyét foglalják el érzelemvilágában. Akár keveset, akár sokat tart vissza Istentől, ez csökkenti erkölcsi erejét és teljesítőképességét. Teljesen le fogják kötni az evilági dolgok, azokat fogja dédelgetni, legyenek bármily bizonytalanok és értéktelenek”. (Ellen G. White: Jézus élete. 438./old.).
White idézet: A törvénytudó nem volt elégedett a farizeusok álláspontjával és eljárásaival. Azzal a szándékkal tanulmányozta az írásokat, hogy megfejtse igazi értelmüket. Életfontosságúnak tartotta a témát, és őszintén kérdezte: „Mit cselekedjem?” (Lk 10:25) Válaszában a törvény előírásaira vonatkozóan mellőzte az összes ceremoniális és rituális előírást. Ezeket nem értékelte, hanem azt a két hatalmas elvet említette, melytől függ az egész törvény és a próféták. Ez a válasz – mivel Krisztus megdicsérte – előnyös helyzetbe juttatta a Megváltót az írástudók előtt. A törvény magyarázója által tett kijelentés szentesítéséért nem ítélhették el. „Ezt cselekedd, és élsz” (Lk 10:28) – mondta Jézus. A törvényt isteni egységben tárta elő, ebben a leckében azt tanította, hogy nem lehetséges megtartani az egyik előírást és megszegni a másikat, mert ugyanaz az elv fűzi egybe az összeset. Az ember sorsát az egész törvény iránti engedelmesség határozza meg. A leghőbb szeretet Isten iránt és osztatlan szeretet az ember iránt – ezeknek az elveknek kell kifejezésre jutniuk az életben. – Jézus élete, 497-498./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése