Sion biztonsága és békessége

(Zsolt 46:2-8) Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.(3)Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;(4) ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek (Szela.) (5)Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, (6)A Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. (7)Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. (8) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)/RÚF/

 A zsoltár életszerű képet fest a nyugtalan világról, példátlan intenzitású természeti katasztrófákat jelenít meg (Zsolt 46:3-4). A vizek zúgása gyakran a népek felkorbácsolt indulatait és a különféle problémákat jelképezi, amelyeket a gonoszság okoz a világban (Zsolt 93:3-4) Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.(4) A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban./RÚF/

(Zsolt 124:2-5). ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,(3) akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.(4) Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. (5)Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek./RÚF/

Így a 46. zsoltárban is a természeti csapások a háborúkat vívó nemzetek irányította világot ábrázolják (Zsolt 46:7).Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld./RÚF/

Világos, hogy itt az Isten ismerete nélkül élő világról van szó, mert az Úr a népe között van, és ahol Ő lakozik, ott a békesség (Zsolt 46:5-6). (5)Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, (6)A Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. /RÚF/

A világ nem fogadja el Istent, Ő azonban nem hagyja magára a világot, jelen van benne, a népe között lakozik. Más szóval: ha mégoly rossznak tűnik is a helyzet, Isten itt van, ebben reményt és bátorítást találhatunk, ha ismerjük ezt az alapigazságot!

Biztos menedék az Úr, Ő a forrása Sion tartós békéjének és biztonságának. Zsolt 46:4 versében a "ha" szó emeli ki Sion biztonságát. Még ha nyugtalan is a világ, Isten népe biztonságban van. Ez azt mutatja, hogy a békesség nem a megpróbáltatások teljes hiánya, inkább Isten ajándéka benne bízó gyermekeinek. Az Istenbe vetett, fenntartások nélküli bizalom békét és biztonságot ad még a viharban is (Mt 8:23-27). Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.(24)És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.(25)Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”(26)De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.(27)Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”/RÚF/

Felvetődik a kérdés: vajon Isten örökre a pusztulást hozó döntéseik és tetteik között hagyja a világot?

Isten olyan erővel nyilvánítja ki nemtetszését, hogy megolvad a föld szavának hatására, amellyel a világot is megteremtette (Zsolt 46:7), Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld./RÚF/ ez azonban nem pusztulással, hanem megújulással végződik. Figyeljük meg: Isten kiterjeszti békéjét az egész földre. Véget vet a háborúknak és megsemmisíti a pusztító fegyvereket, amelyekkel a kegyetlen népek elnyomták a világot (Zsolt 46:10). Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el./RÚF/ Ez a keresztények nagy reménysége, és Jézus második adventjekor következik be.