Kudarcos vezetés

Isten elhívta Mózest, hogy találkozzon vele. Mózes számára talán rövidnek tűnt a negyven nap és negyven éjjel, de az izraeliták számára hosszúnak, túl hosszúnak bizonyult. Látható vezetőjük nem volt velük. Eltévelyedtek, türelmetlenek voltak, féltek és elbizonytalanodtak. Azt akarták, hogy látható isten vezesse őket, mint amik között töltötték az egész életüket a bálványimádó Egyiptomban.

(2Móz 32:1-6). Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. (2) Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! (3) Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. (4) Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjú szobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. (5) Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az Úr ünnepe lesz! (6) Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. /RÚF/ 

Áron nem nőtt fel az alkalomhoz. Nem ragadta meg a pillanatot, nem azt tette, ami helyes lett volna. Ahelyett, hogy bízott volna az Úrban, a többséggel szemben elbátortalanodott. A nép elképesztő dolgot követelt: „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon!” (2Móz 32:1) /RÚF/, ő pedig engedett nekik! A bálvány elkészítéséhez az emberek lelkesen vitték az aranyat, és Áron nemcsak, hogy nem állította meg őket, hanem még ő maga kérte, hogy adakozzanak, majd pedig részt is vett a szobor megformálásában. Ezek után a nép ki jelentette: „Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból”. (2Móz 32:4) /RÚF/ Ennyire bűnösök, gonoszok, rövidlátók voltak! Az éppen akkor összebarkácsolt szoborról állították, hogy az szabadította meg őket! Nem megdöbbentő, hogy a bűnös vágyak mennyire el tudják ferdíteni a gondolkodásunkat és a tetteinket? Az emberek dicsőítik a saját kezük munkáját, és a folyamat közben emberi természetük, erkölcsük lealacsonyodik. 

„Ebben a válságban olyan szilárd jellemű, rendíthetetlen bátorságú emberre volt szükség, aki Isten tiszteletét többre becsülte a népszerűség kegyénél, személyes biztonságánál, sőt saját életénél is. Izrael akkori vezetője azonban nem ilyen jellemű ember volt. Áron tiltakozott ugyan a nép véleménye ellen, de ingadozása és félénksége csak azt eredményezhette, hogy a válságos pillanatban az emberek csak még határozottabban adtak hangot kívánságuknak. A zűrzavar növekedett. Úgy látszott, hogy vak, oktalan őrület keríti hatalmába a sokaságot. Voltak azért néhányan, akik hűségesek maradtak Istennel kötött szövetségükhöz, de a nép nagyobb része csatlakozott a hitehagyókhoz… Áron féltette saját biztonságát, és ahelyett, hogy nemesen kiállt volna Isten tekintélye és tisztelete mellett, engedett a sokaság követeléseinek” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 274 275./old.)

  White idézet: Áron a tömeg kiáltásaira hivatkozva próbálta mentegetni magát… Kifogásai és hazugságai azonban semmit sem értek… Bűne pontosan azért volt annyira gyűlöletes, mert ő maga különös áldásban és megtiszteltetésben részesült. Ő, „az Úr szentje” (Zsolt 106:16) készítette el a bálványt és hirdette ki az ünnepet. Ő, aki Mózes szószólójának lett kinevezve, és akiről Isten így nyilatkozott: „Tudom, hogy ő ékesenszóló” (2Móz 4:14), nem tudott ellenállni a bálványimádók Isten elleni lázadásának. Általa küldött az Úr ítéleteket az egyiptomiakra és isteneikre, mégis szemrebbenés nélkül képes volt kijelenteni: „Ezek a te isteneid Izrael, akik kihoztak téged Égyiptom földéről.” Ott volt Mózessel a hegyen, látta Isten dicsőségét, és az ott látottak között semmi sem volt, amiből ő valamilyen formát vagy képet készíthetett volna, mégis ő volt az, aki azt a dicsőséget egy borjúhoz hasonló bálványra cserélte. Akire Isten a nép vezetését bízta Mózes távollétében, épp ő támogatta a lázadókat. 

„Áronra is igen megharagudott vala az Úr, és elakará őt is pusztítani.” (5Móz 9:20) Azonban Mózes kitartó közbenjárására az Úr megtartotta az életét, és mivel megtért és megalázkodott, Isten újra kegyeibe fogadta őt. Ha lett volna bátorsága a körülmények ellenére is kiállni a jó ügy érdekében, megakadályozhatta volna a hitehagyást. Ha töretlen Isten iránti hűségről tett volna bizonyságot, ha emlékeztette volna az embereket, hogyan remegtek a Sínai-hegy lábánál, és emlékeztette volna őket az Istennel kötött szövetségükre, akkor a gonosz kudarcot vallott volna. De mivel eleget tett a nép akaratának, és teljes nyugodtsággal teljesítette kívánságukat, még nagyobb bűnre vezette az embereket, mit korábban az elméjük kigondolt… Az Isten által megbüntetendő vétkek közül az Ő szemében a legsúlyosabb az, amelyik másokat is gonoszságra késztet. – Conflict and Courage, 98./old.