Új elkötelezettség

 

(2Móz 12:13, 22-23). De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. (22) Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. (23) Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is. /RÚF/

(Józs 2:12-21). Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, (13) hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. (14) A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasan és hűséggel bánunk majd veled. (15) Akkor kötélen leeresztette őket az ablakon át – háza ugyanis a városfalon volt, és így a városfalon lakott –, (16) és azt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők! Rejtőzzetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek, azután majd útnak indulhattok. (17) A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. (18) Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font zsineget arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét! (19) Ha azután bárki is kilép házad ajtaján az utcára, az maga tehet arról, ha meghal, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. (20) Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. (21) Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros zsineget pedig rákötötte az ablakra. /RÚF/

Ráháb ajánlata nagyon világos: életet az életért, kedvességet a kedvességért cserébe. A „chesed” szó (Józs 2:12) Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak,/RÚF/... jelentése, jóság, hűség, kedvesség, oly gazdag árnyalatokban, hogy nehéz egy szóval lefordítani más nyelvre. Elsősorban a szövetségben való hűségre utal, de magában hordozza a hitelességet, a kegyelmet, a jóindulatot és a kedvességet is. Az asszony szavai (5Móz 7:12) részére emlékeztetnek, ahol Jahve megesküszik, hogy „cheseddel” fog viseltetni Izrael iránt: 

(5Móz 7:12), „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, megtartjátok és teljesítitek őket, akkor az ÚR, a te Istened is megtartja veled a szövetséget és irgalmasságot [chesed], amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak”, /ÚRK/

 Érdekes módon ugyanaz a fejezet (5Mózes 7 fejezet) írja le a kánaániakkal való kapcsolattartásra vonatkozó teljes tilalmat (cherem) is.

  (5Mózes 7:1-26). Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és számos népet elűz előled: a hettitákat, a girgásiakat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, (2) és hatalmadba adja őket Istened, az Úr, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat. Ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! (3) Ne házasodj össze velük: ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül! (4) Mert eltérítik fiaidat tőlem, hogy más isteneket szolgáljanak. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít téged. (5) Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! (6) Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. (7) Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, (8) hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. (9) Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. (10) De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. (11) Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! (12) Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. (13) Szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. (14) Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted gyermektelen férfi vagy nő, sem állataid között meddő. (15) Távol tart tőled az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik gyűlölnek téged. (16) Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, az Úr. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek! (17) De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? (18) Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, mit tett Istened, az Úr a fáraóval és egész Egyiptommal, (19) a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az Úr. Ugyanígy fog elbánni Istened, az Úr mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. (20) Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. (21) Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten! (22) De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Nem semmisítheted meg őket egy csapásra, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra. (23) De kiszolgáltatja neked őket Istened, az Úr, és nagy zűrzavart támaszt közöttük, míg csak ki nem pusztulnak. (24) Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. (25) Isteneik bálványszobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez Istened, az Úr előtt. (26) Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba, mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani! /RÚF/ 

Vagyis látjuk Ráhábot, egy kánaánitát, akivel szemben elvileg a tilalom érvényes, és aki a kibontakozó hite miatt mégis igényt tart az ígéretekre, amelyeket Izrael kapott, és végül megmenekül. Az első kép, ami biztosan eszünkbe jut Ráháb és a kémek beszélgetéséről, az Mózes második könyvében az első páska. Hogy Izrael fiai biztonságban legyenek, a házukban kellett maradniuk, és meg kellett jelölniük az ajtófélfát és szemöldökfát a feláldozott bárány vérével. 

(2Móz 12:13),„És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét”. /ÚRK/;

 2Móz 12:22-23) Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. (23) Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is. /RÚF/

„A nép engedelmességével bizonyította élő hitét. Éppen így, akik abban reménykednek, hogy Krisztus vérének érdeme által üdvözülnek, tudniuk kell, hogy üdvösségük érdekében nekik maguknak is tenniük kell valamit. Egyedül csak Krisztus az, aki megmenthet bennünket bűneink méltó büntetésétől. Ezért nekünk is el kell a bűntől az engedelmesség felé fordulnunk. Az ember hit által üdvözül és nem cselekedetei által, de a hitnek cselekedetekben kell megmutatkoznia”. (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták.) 

Ebben az esetben a vér szolgált jelként, hogy megmeneküljenek Isten pusztító angyalától. Amint az utolsó egyiptomi csapásnál Isten megkímélte az izraeliták életét, akképpen kellett Ráhábnak és a családjának megmenekülni Jerikó pusztulásakor.

White idézet: A csatarendbe állás egyedi módja volt Izrael Istenét dicsőítve, magasztalva és énekelve vonulni az ellenség elé. Ez volt Izrael harci éneke. A szentség szépségével rendelkeztek. Ha napjainkban többet dicsőítenék Istent, folyamatosan gyarapodna az emberek reménysége, bátorsága és hite. Vajon ez nem erősítené meg az igazság védelmében ma szolgáló derék katonák karját?

 Izrael dicsőítette Istent, és négy nappal később, amikor a hadsereg gazdag prédával tért vissza Jeruzsálembe, dicsőítő énekeket énekeltek a szerzett győzelemért.

 Ha sokkal jobban fogjuk értékelni Isten irgalmát és szerető jóságát, panaszkodás helyett dicsőíteni fogjuk Őt. Beszélünk az Úr szerető gondoskodásáról, a jó Pásztor gyöngéd irgalmáról. Szívünkből nem zúgolódás és önző elégedetlenség fog feltörni. Isten igazi követőiből tiszta és bőséges folyamként fog áradni a dicsőítés…

 Vándorlásunk során miért nem emeljük fel hangunkat lelki énekekben? … Tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, elmélkednünk és imádkoznunk kell, mert csak így nyerünk lelki tisztánlátást, és tekinthetünk be a mennyei templom belső tereibe, ahol megláthatjuk a trón körül álló, hálaéneket éneklő mennyei lényeket. Amikor Sion fölkel és a legáthatóbb fénnyel világítani fog, a szentek gyülekezetében hála és dicsőítő énekek csendülnek fel, a kicsiny csalódások és nehézségek pedig teljesen eltűnnek a látókörünkből.

 Az Úr a mi segedelmünk… Az Istenbe vetett bizalom sosem volt hasztalan. Ő sosem okoz csalódást azoknak, akik belé vetik reménységüket. Ha csak azt a munkát végeznénk, amit az Úr elvár tőlünk, ha Jézus lábnyomait követnénk, szívünk szent hárfává válna, amelynek minden húrja hálát és dicsőítést terjesztene maga körül arról, akit Isten elküldött, hogy elvegye e világ bűneit. – Conflict and Courage, 218./old.