Ákán bűne

 

Józs 7:16-19. Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! /RÚF/

 Isten ahelyett, hogy kimondaná, ki volt a vétkes, egy eljárást kezdeményez, amely rámutat az igazságosságára és a kegyelmére. Miután elmagyarázza a népnek, miért vesztettek a csatában, majd megszentelődésre hívja őket 

(Józs 7:13). Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. /RÚF/,

... időt ad a tisztázási procedúra kihirdetése és lefolytatása között, hogy Ákán elgondolkodhasson azon, mit tett, megtérjen és bevallja bűnét. Ehhez hasonlóan a családjának is megadja a lehetőséget (amennyiben tudnak a történtekről), hogy döntsenek, beállnak-e a fedősztori mögé, vagy elutasítják, hogy cinkosok legyenek, ahogy Kóré fiai, akik megtagadták, hogy apjuk mellé álljanak, és ezzel elkerülték a pusztulást. 

(4Móz 16:23-33). Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: (24) Mondd meg a közösségnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről! (25) Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abírámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. (26) Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! (27) El is mentek Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről. Dátán és Abírám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és kicsiny gyermekeikkel együtt. (28) Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem: (29) Ha úgy halnak meg ezek, ahogy a többi ember szokott, és ha az lesz a sorsuk, ami bárki mással megtörténhetne, akkor nem az Úr küldött engem. (30) De ha az Úr valami rendkívüli dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor majd megtudjátok, hogy ezek az emberek semmibe vették az Urat. (31) Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld. (32) Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt. (33) Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. /RÚF/; 

(4Móz 26:11). De Kórah fiai nem haltak meg. /RÚF/

 A kényszerhelyzet megoldása az ellenkező irányba halad: a közösségi bűn megszűnik, a bűn egy szinttel lejjebb jut, egy törzsre, majd egy nagycsaládra, abból egy háztartásra mutat, onnan pedig személyekre. A törvénysértő személye kiderül, de a folyamat tisztázza az ártatlant is. Ez igen fontos része az aprólékos törvényes eljárásnak, amelyben maga Isten a tanú Ákán leplezett bűnei felfedése kapcsán. Az olvasó szinte tapintja a feszültséget, miközben Ákán egyre inkább bekerül a figyelem középpontjába. Ki ne lepődne meg ennek az embernek a makacsságán, aki végig azt reméli, hogy nem leplezik le?! Semmi sem maradhat rejtve Isten átható tekintete előtt 

(2Krón 16:9). Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! /RÚF/; 

(Zsolt 139:1-16). A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. (2) Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. (3) Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (4) Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (5) Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. (6) Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. (7) Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? (8) Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. (9) Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, (10) kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (11) Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: (12) a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. (13) Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. (14) Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (15) Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. (16) Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. /RÚF/

, aki látja, mit rejt az ember szíve

(1Sám 16:7). De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. /RÚF/; Péld 5:21. Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. /RÚF/; Jer 17:10. Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli. /RÚF/)

 Figyeljük meg, miként szólítja meg őt Józsué: „fiam.” A kifejezés nemcsak arra mutat rá, hogy Józsué idősebb és vezető, de arra is, ahogy a nagy harcos az igazságtételhez hozzááll. Szíve tele volt könyörülettel Ákán iránt, miközben őt jelölték ki a törvényszegő feletti ítélet végrehajtására. Viselkedésével ismét előremutat annak az érzékenységére, kedvességére és szeretetére, aki „sosem volt durva, sosem szólt szükségtelenül egyetlen szigorú szót sem, sosem okozott szükségtelenül fájdalmat érzékeny lelkeknek…, [miközben] félelem nélkül leplezte le a képmutatást, a hitetlenséget, a bűnt, de súlyos feddéseit fátyolos hangon mondta” (Ellen G. White: Jézus élete, 291. o.)

 White idézet: Ákán addig ápolta szívében a kapzsiságot és a csalást, mígnem a bűnnel szembeni érzékenysége megkopott, s így a kísértés könnyű prédájává vált. Akik megmaradnak egy már elkövetett bűnben, másodszor is könnyen legyőzetnek. A bűn első áthágása ajtót nyit a kísértő előtt, aki aztán fokozatosan leépít minden ellenállást, és beveszi a lélek erődjét. Ákán hallotta az ismételt figyelmeztetéseket a kapzsiság bűne ellen. Isten határozott és érthető törvénye tiltja a lopást és a csalást, ő mégis tovább ápolta a bűnt. Mivel tettére nem derült fény, és nem feddték meg nyilvánosan, egyre bátrabbá vált; a figyelmeztetések egyre kevesebb hatást gyakoroltak rá, mígnem a sötétség láncai megkötözték a lelkét.

 Egyetlen ember bűne szégyent, verséget és halált hozott Izraelre. A pajzs, ami oltalmazta őket a csatában, vissza lett vonva. A magukat keresztényeknek vallók által dédelgetett és gyakorolt bűnök Isten nemtetszését váltják ki az egész gyülekezetre nézve…

 Az egyháznak leginkább nem attól a befolyástól kell tartania, amit némely hitetlenek, és a lázongók nyíltan gyakorolnak, hanem azokétól, akik bár vallják Krisztust, mégsem kitartók. Miattuk marad el Isten áldása, ők gyengítik a gyülekezetet, és hoznak rá nehezen lemosható szégyent…

 A kereszténységet nem csak szombaton kell fitogtatni és csak a szent helyen megélni, hanem a hét minden napján és mindenütt. El kell ismerni és tiszteletben kell tartani a kereszténység elvárásait a műhelyben, otthon, a testvérekkel és a világiakkal kötött üzleti ügyekben is…

 Jobb meghalni, mint vétkezni, jobb nélkülözni, mint becsapni másokat, jobb éhezni, mint hazudni. Minden megkísértettnek a következő szavakkal kellene reagálnia Sátán kísértéseire: „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő utaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy, és jól van dolgod”. (Zsolt 128:1-2) – Conflict and Courage, 119./old.

 Egyetlen ember bűnbe miatt Izraelt legyőzte az ellenség. Ebben az esetben többre lett volna szükség az imánál. Fel kellett volna kelniük és meg kellett volna tisztítaniuk Izrael táborát.

 Gondolkoztál-e azon, vajon miért részesültek büntetésben Ákán rokonai is? Azért, mert nem Isten törvénye alapján lettek tanítva és nevelve. Ákán szülei szabad szellemben nevelték gyermeküket, hogy ne hallgasson az Úr szavára; életelvei pedig oda vezették, hogy saját gyermekeit is helytelenül nevelte… A büntetés… igazolja, hogy mindannyian részt vettek a bűnben.

 Ákán története ünnepélyes leckét nyújt számunkra arról, hogy egyetlen ember bűne miatt Isten nemtetszését fogja kifejezni egy egész népre, mígnem fel nem fedik és meg nem büntetik a törvénytelenséget. A bűn természeténél fogva romba dönt. Egy halálos leprával fertőzött ember ezreket megfertőzhet. A felelős beosztásban levők, a nép felügyelői méltatlanok a bizalomra, ha nem kutatják és nem dorgálják meg hűséggel a bűnt…

 Az isteni szeretet sosem fog a bűn elkendőzésére vezetni, nem fog kifogásokat találni a meg nem vallott bűnökre… A bűn behálózza minden cselekedetünket, gondolatunkat és érzelmünket. Valósággal követ bennünket, és megérinti legrejtettebb indítékainkat. Ha az emberek engednek a bűnnek, oda jutnak, hogy könnyelműen kezdik kezelni Isten törvényét. Sokan titkolják bűneiket embertársaik elől, és azzal áltatják magukat, hogy Isten valójában nem is veszi szigorúan a bűnt. Csakhogy az isteni törvény az igazság legnagyobb mércéje, amihez minden cselekedetet mérni kell az életben, és egy napon majd elhozza ítéletét minden cselekedetre, és minden rejtett dolgot megítél, legyen szó jóságról vagy gonoszságról. A szív tisztasága az élet tisztaságát fogja eredményezni. Hasztalan kifogást keresni a bűnre. Ki állhat ki a bűnös mellett, amikor Isten vádolja őt? – Conflict and Courage, 120./old.