Beteljesülés

Józsué történetét a tipológia prizmáján keresztül kell látnunk. A háborúk, amelyeket vezetett, történelmi események, fontos részét képezik Izrael történelmének. A céljuk az volt, hogy Izrael birtokba vegye az ígéret földjét, ahol békében élvezhetik a számukra biztosított örökrészt és az Isten törvényei által megalapozott elvekre egy új társadalmat hozhatnak létre.

 Az Ótestamentum későbbi írói, mint Ézsaiás, felvázolják a Messiás munkáját, amelynek szintén része, hogy „szétoszd az elpusztult örökséget” (Ézs 49:8), /ÚRK/. Ugyanazt a terminológiát használja, mint ami gyakran megjelenik Józsué könyvében. Józsué feladata az volt, hogy szétossza a földet az izraeliták között, a Messiás pedig úgy jelenik meg, mint az új Józsué, aki az új Izrael lelki örökségét jelöli ki.

 (Zsid 3:7-19). Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, (8) ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, (9) ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. (10) Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. (11) Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” (12) Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. (13) Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. (14) Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. (15) Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, (16) azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? (17) És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? (18) És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? (19) Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt. /RÚF/ 

(Zsid 4:1-11). Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. (2) Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. (3) Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, (4) és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” (5) Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” (6) Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, (7) egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (8) Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. (9) A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. (10) Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. (11) Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. /RÚF/

 Az Újszövetség írói Jézus Krisztus szolgálatának számos aspektusát Józsué munkásságával hozták kapcsolatba. Amint Józsué a pusztában töltött negyven év után lépett be Kánaánba, az antitipikus Józsué, Jézus, a pusztában töltött negyven nap után lép be földi szolgálatába 

(Mt 4:1-11). Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (2) Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. (3) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! (4) Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (5) Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, (6) és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (7) Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (8) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, (9) és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. (10) Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (11) Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. /RÚF/;

  (Lk 4:1-13). Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott (2) negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. (3) Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. (4) Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. (5) Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, (6) és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. (7) Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. (8) Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (9) Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, (10) mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, (11) és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (12) Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” (13) Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre. /RÚF/

... majd negyven, „a föld pusztájában eltöltött” nap után lép be mennyei szolgálatába 

(ApCsel 1:3, 9-11). Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. (9) Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. (10) Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, (11) akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. /RÚF/; 

(Zsid 1:2). ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. /RÚF/

 A Jordánban történő alámerítkezése után [a „Jordánon való átkelése” – 

(Mt 3:13-17). Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. (14) János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? (15) Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. (16) Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. (17) És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. /RÚF/;

  (Mk 1:9-11). Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. (10) És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; (11) a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. /RÚF/

 ...az evangélium írói 

(Zsolt 2:7). Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! /RÚF/  

(Ézs 42:1). Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. /RÚF/

 ...verseit idézik, amely szakaszok egy messiási zsoltárból és a Jahve szenvedő szolgájáról szóló énekből valók. 

(Mt 3:17); (Mk 1:11); (Lk 3:22). leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. /RÚF/

 Következésképpen alámerítkezésével Jézus úgy jelenik meg, mint az isteni Harcos, aki mindhalálig tartó, hűséges engedelmességével Jahve harcait vívja a gonosz erők ellen. Élete és kereszthalála Sátán kiűzését eredményezte, győzelemre vezetett a spirituális ellenség felett, lelki nyugalmat kínált népének és örökséget osztott a megváltottaknak

 (Ef 4:8). Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” /RÚF/; 

(Zsid 1:4). Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. /RÚF/; 

(Zsid 9:15). Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. /RÚF/

White idézet: József és Mária a zsidó törvények előírásai szerint évente felment Jeruzsálembe a húsvéti ünnepre. Krisztus gyermekkora véget ért. Életének új szakasza kezdődött. Szokásához híven József és Mária újra felkészült a Jeruzsálem felé tartó hosszú utazásra. Jézust is magukkal vitték. Sok honfitársukkal együtt tartottak Jeruzsálem felé, hogy részt vegyenek a fontos ünnepen.

 Emberi értelem képtelen felfogni, hogy mi járhatott Isten Fiának elméjében, miközben életében először nagy érdeklődéssel szemlélte a templomot. Belépett a pitvarba, látta a szolgálatot végző papot, a vérző áldozatot az oltáron, az Istenhez felszálló tömjénfüstöt, a szentek szentjének titkát a kárpit túloldalán, és megértette ezeknek a ceremóniáknak a jelképes voltát. El se tudjuk képzelni, milyen érzések kavarogtak benne. Krisztus maga volt a kulcs, amely megnyithatta az összes szent titkot, amelyeket József és Mária nem érthetett meg teljességében. Mindezek azért lettek elrendelve, hogy Krisztust jelképezzék, és a halálával valósággá vált a jelkép.

 A húsvét a zsidók Egyiptomból való csodálatos kivonulásának megünneplése volt. Azon az éjszakán, amikor elhagyták Egyiptomot, az öldöklő angyal bement minden házba, és megölte az elsőszülötteket, a király elsőszülöttétől kezdve a legutolsó rabszolga elsőszülöttéig… Az Úr különleges rendeléseket adott az izraelitáknak: minden családnak le kellett ölnie egy bárányt, annak vérével meg kellett hinteniük az ajtófélfát, hogy amikor az öldöklő angyal elindul halált hozó küldetésére, akkor az ajtófélfára hintett vér annak jele legyen, hogy a házban lakók az igaz Istent imádják. A halál angyala elment az így megjelölt házak előtt. Azon az eseménydús éjszakán kapták a héberek a parancsot, hogy készüljenek fel az indulásra...

 Az Istentől kapott utasításokhoz igazodva mindannyian készen álltak az utazásra, és várták a parancsot, hogy elhagyják Egyiptomot...

 Miközben a húsvét visszamutatott a múltba, a zsidók csodálatos szabadulására, ugyanakkor a jövőbe is tekintett, Isten Fiának közelgő halálára. Az utolsó húsvéti ünnepen, amit a tanítványaival töltött, Jézus megalapította az úrvacsora intézményét, amelyet majd a húsvét helyett fognak ünnepelni gyermekei a halálára emlékezve. Többé nem volt már szükség a húsvétra, mivel Ő, az előrevetített, nagy bárány kész volt feláldozni magát a világ bűneiért. Krisztus halálában a jelkép találkozott a valósággal. – Lift Him Up, 31./old.