Az a terv, amely által az ember megváltható – és csakis általa váltható meg –, az egész Menny mérhetetlen áldozatot igényel. Az angyalok nem tudtak örülni, amikor Krisztus feltárta előttük a megváltás tervét, mert látták, hogy az ember üdvössége szeretett parancsnokuk kimondhatatlan szenvedésébe kerül. Fájdalommal és csodálattal hallgatták, amikor elmondtam, hogy miként kell a Menny tisztaságát és békéjét, örömét, dicsőségét és a halhatatlanságot otthagyva alászállnia, és együtt élnie a földi romlottsággal, vállalva a fájdalmat, szégyent és halált. A bűnös és a bűnbüntetés közé kell állnia; de kevesen azt Isten Fiaként elfogadni. Elhagyja a Menny királyaként elfoglalt helyet, megjelenik a Földön, emberré alázva magát, és tapasztalatból tudja meg, milyen fájdalmakat és kísértéseket kell az embernek kiállnia. Erre mind szükség van, hogy segíthessen azokon, akiket Sátán megkísért (Zsid 2:18).
Krisztus elmondta, hogy tanítói küldetése végén gonosz emberek kezébe kerül, és úgy sértegetik és kínozzák, ahogy csak Sátán ösztönzésére képes. A legkegyetlenebb halállal, bűnözőként, és Föld között kell meghalnia. Hosszú órák tartó haláltusája oly szörnyű lesz, hogy az angyalok elfedik arcukat, mert nem bírják nézni. Miközben a törvényszegés bűne – az egész világ bűnének súlya – reánehezedik, az Atyja arcának elrejtésével járó lelki gyötrelmet is ki kell bírnia… {AG 345.2}
Ekkor öröm, kimondhatatlan boldogság töltötte el a Mennyet. Egy megváltott világ dicsősége és szépsége felülmúlta az élet Fejedelmének gyötrelmet és áldozatát. A Menny visszhangozta annak az éneknek az első dallamait, amely később Betlehem dombjai felett csendült fel, „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e Földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2,14). {AG 345.4} E.G.W.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése