(Józs 1:7-8). Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. (8) Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. /RÚF/,
(Józs 23:6-8, 12-13). Legyetek azért igen erősek; tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! (7) Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! (8) Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az Úrhoz, ahogyan a mai napig tettétek! (12) Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, (13) akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az Úr ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az Úr adott nektek. /RÚF/
Izraelt nem az országban még megmaradt népek ellenségeskedése veszélyeztette leginkább, hanem az, hogy barátságra jutnak velük. A fegyvereik nem jelentettek kihívást; az ideológiáik és az értékrendjük azonban bizonyítottan veszélyesebbek voltak a katonai erejüknél. Józsué felhívja a vezetők figyelmét arra a döntő tényre, hogy a konfliktus, amelybe belekeveredtek, először és végső soron lelki. Ezért Izraelnek meg kell őriznie saját, egyedi identitását. A bálványimádással kapcsolatos a tilalom, hogy az ember ne hivatkozzon, vagy esküdjön egy isten nevére, ne szolgálja, ne hajoljon előtte meg. Az ókori Közel-Keleten egy istenség neve jelképezte annak jelenlétét és erejét. A mindennapi üdvözlésekben vagy üzleti ügyletekben az idegen istenek nevének megidézése, említése a hatalmuk elismerését jelentette, és hozzájárult ahhoz, hogy az izraeliták a szükség idején az ő hatalmukat keressék.
(Bír 2:1-3, 11-13). Az Úr angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, (2) de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? (3) Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig legyenek csapdává a számotokra! (11) Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat tisztelték. (12) Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat. (13) De amikor elhagyták az Urat, és Baalt meg az Astartékat tisztelték /RÚF/
A Kánaánban maradt korábbi lakosokkal történő vegyes házasságok magukban hordozták Izrael tisztaságának elvesztését. Józsué figyelmeztetése nem faji vagy etnikai tisztaságra mutatott rá, hanem a bálványimádás elkerülésére, amely Izrael lelki összeomlásához vezethet. Salamon esete drámai példa arra, milyen lelki következményei lehetnek a vegyes házasságoknak.
(1Kir 3:1). Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte, míg be nem fejezte palotájának, az Úr házának és a Jeruzsálemet körülvevő várfalnak az építését. /RÚF/;
(1Kir 11:1-8). Salamon király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, (2) olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert saját isteneikhez fordítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel. (3) Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elfordították a szívét. (4) Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. (5) Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. (6) Így olyan dolgot tett Salamon, amit rossznak lát az Úr, és nem követte olyan hűségesen az Urat, mint apja, Dávid. (7) Akkoriban Salamon áldozóhalmot épített a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen Kemósnak, a móábiak bálványának és Moloknak, az ammóniak bálványának. (8) Így tett Salamon a többi, idegenből szerzett felesége kedvéért is, akik a maguk isteneinek tömjéneztek és áldoztak. /RÚF/] Az Újszövetségben a keresztények egyértelmű figyelmeztetést kapnak arra, hogy ne házasodjanak össze olyanokkal, akik nem hisznek (2Kor 6:14. Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? /RÚF/), miközben a már megkötött ilyen házasságokkal kapcsolatban Pál nem ajánlja a hívő félnek, hogy elváljon a hitetlentől, hanem arra hívja, hogy példás keresztény életet éljen, abban a reményben, hogy talán megnyeri az Úrnak a nem hívő felet. [1Kor 7:12-16. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! (13) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! (14) Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (15) Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. (16) Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? /RÚF/
Józsuénak a veszélyes kötődésekre vonatkozó figyelmeztetése kikerülhetetlenül elvezet a keresztény és a „világ” kapcsolatának kérdéséhez. Hogy találhatjuk meg a helyes kapcsolati egyensúlyt a bennünket körülvevő társadalommal?
White idézet: Krisztus volt az alapja a teljes zsidó rendszernek. Ábel halála Kain engedetlenségének következménye volt, aki nem fogadta el Istennek azt a tervét, mely szerint Jézus Krisztus – áldozatokban elővetített – vére szerezhet számára szabadulást. Kain elutasította a vérontást, mely Krisztus vérének a világért való kiontását jelképezte. A teljes szertartás Istentől származott, a rendszer alapja pedig Krisztus volt. A törvény tanítómesteri munkájának kezdete, hogy a bűnös ember elgondolkodjon Jézuson, a zsidó vallási életforma megalapozóján.
A szentély szolgálatában valamiképpen résztvevők mindegyike folyamatos tanítást kapott Krisztus közbenjárásáról az emberekért. Ez a szolgálat úgy lett eltervezve, hogy minden szívben szeretetet ébresszen Isten törvénye iránt, mely nem más, mint országa törvénye. Az áldozati szertartás Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének példabeszéde az ő szenvedéséről, áldozathaláláról, a bűnös emberiség vétkeinek felvállalásáról, valamint arról, hogy az ártatlan bűnné lett az emberekért.
A megváltás nagy témáján elmélkedve értjük meg Krisztus munkáját. Nemcsak a Lélek megígért ajándékai, de Krisztus áldozata és közbenjárása is olyan téma, melynek felemelő, szent és nagyszerű gondolatokat kellene ébresztenie szívünkben az isteni törvényt illetően, mely elvárásait minden emberre kiterjeszti. Ennek a törvénynek egy olyan kis tettel való megrontása hozta az emberekre és a földre az Isten törvényének való engedetlenség következményeit, mint a tiltott gyümölcs megízlelése.
Világosan kellene látnunk, hogy mi a bűn, és el kellene kerülnünk a legkisebb közeledést is ahhoz a ponthoz, ahol átlépjük az engedelmesség és az engedetlenség határát.
Isten azt szeretné, ha teremtménye i megértenék dicsőséges Fia munkáját, vagyis, hogy életét adta a világ megváltásáért. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.” (1Jn 3:1) – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 233-234./old.
Isten hosszútűrése véget ért. A világ elvetette a kegyelmét, semmibe vette szeretetét, és lábbal tiporta törvényét. A gonoszok átlépték próbaidejük határát; Isten Lelke, akivel szemben konokul ellenkeztek, végül visszavonul. A mennyei oltalom hiányában védtelenek maradtak a gonoszsággal szemben. A föld lakóit ekkor Sátán egy utolsó, nagy nyomorúságba sodorja… Ebben az időben Isten népe olyan nehézségekkel és szenvedéssel szembesül, amit a próféta a Jákob szorongattatása idejéhez hasonlít. – The Faith I Live By, 339./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése