Imájában Pál ezt kérte: „hogy beteljesedjetek az ő akaratának megismerésével” (Kol 1:9), /ÚRK/.
A bölcsesség először is akkor jön, ha az ember teljes mértékben bízik Istenben, ha kész az Ő akarata szerint cselekedni
(Jn 7:17). Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. /RÚF/), nem csak a saját feje után megy.
(Péld 3:5). Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! /RÚF/)
Viszont gyakran felvetődik az a kérdés, hogy „Mi Isten akarata számomra ebben a helyzetben?” Négy fő forrás van, amelyekből megismerhetjük Isten akaratát, ha imádkozva keressük:
1). A bölcsesség legfőbb forrása a Biblia: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt 119:105). /RÚF/ Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
2). Az utolsó időre vonatkozóan Isten különleges bölcsességet adott a Prófétaság Lelke által
(Jel 12:17). Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, /RÚF/;
(Jel 19:10). És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke. /RÚF/), ami Ellen White írásaiban mutatkozik meg. A Biblia bátorít: „Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősít titeket. Bízzatok prófétáiban, és szerencsések lesztek” (2Krón 20:20) /ÚRK/
3). Isten akaratát és vezetését gondviselésszerű körülmények által is megismerhetjük, ha azt kérjük tőle, hogy nyisson ki vagy zárjon be ajtókat.
(Kol 4:3). Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, /RÚF/
4). A Szentlélek vezet bennünket, ha megtanuljuk felismerni a hangját: „füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: Ez az út, ezen járjatok”! (Ézs 30:21), /ÚRK/
Pál azért imádkozik, hogy a kolossébeliek „az Úrhoz méltóan” (Kol 1:10), /ÚRK/ járjanak. Természetesen senki nem „méltó” magától, de kegyelméből Isten annak számít bennünket, és arra kér, hogy nemes elhívatásunkhoz illő módon éljünk.
(Ef 4:1). Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, /RÚF/;
(1Thessz 2:12). intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. /RÚF/)
Csak ebben a levélben Pál még háromszor használja a görög „járni” ige valamelyik alakját – a harmadik esetben a magyar fordításban „viselkedjetek”
(Kol 2:6). Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. /RÚF/;
(Kol 3:7). Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; /RÚF/;
(Kol 4:5). Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. /RÚF/).
Ez az Isten törvénye szerinti életet és cselekvést jelenti
(2Móz 18:20). Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. /RÚF/, ami csakis a Szentlélek munkája által lehetséges.
(Ez 36:27). Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. /RÚF/
Az apostol még azt is kéri, hogy az ő életük (és a miénk) az Úr „teljes tetszésére” legyen, majd ennek több módját is felsorolja: „minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremve, nevekedjetek Isten megismerésében” (Kol 1:10), /ÚRK/, végül pedig: „hálákat adván”
(Kol 1:12). Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. /RÚF/
White idézet: Pál, a nagy apostol határozottságról tett bizonyságot, amikor a kötelessége és az elvei forogtak kockán, mégis az előzékenység volt a legkiemelkedőbb jellemtulajdonsága, ami révén sikerült eljutnia a társadalom legmagasabb rétegeihez is. Pál sosem kételkedett, hogy Isten képes és kész abban a kegyelemben részesíteni, amelyre szüksége van, hogy keresztényi életet élhessen… A keresztény ember nem a kételyek felhője alatt él, a bizonytalanság ködében és sötétjében baktatva, siránkozva a nehézségek és a próbák miatt. A reménnyel és bátorsággal telt öröm hangja zeng napjainkig. Pál egészséges vallási életet élt. Krisztus szeretete volt az a gondolat, az a kényszerítő erő, ami vezérelte.
A legelcsüggesztőbb körülmények közepette, amelyek az álkeresztényeket mélyen elkeserítették volna, az ő szíve szilárd, bátor, remény- és örömteljes maradt… Ugyanerről a vidámságról és reménységről tett bizonyságot akkor is, amikor dühöngő viharba került, süllyedő hajón tartózkodott. Ő utasította a kapitányt, és mentette meg a hajó összes utasának életét. Habár fogoly volt, lényegében ő volt a hajó parancsnoka, a fedélzeten tartózkodók közül a legboldogabb, legszabadabb ember…
Amikor földi királyok és méltóságok előtt állt, akiktől emberéletek függtek, nem remegett meg, mivel életét Isten kezébe helyzete, és élete el volt rejtve Krisztussal együtt. Előzékenységével meglágyította a durva, gonosz vérmérsékletű, megrontott szívű és életű hatalmasságok szívét is…. Becsületes magatartása és igazi előzékenysége határozta meg egész lényét. Amikor szokása szerint felemelte a karjait, hogy prédikáljon, nem szégyenkezett a bilincsei miatt. Ezeket előjognak tekintette, és örült, hogy szenvedhet Isten Igéjéért és Jézus Krisztus bizonyságáért… Olyan meggyőző és tiszta gondolkodással bírt, hogy előtte még egy züllött uralkodó is megremegett… A kegyelem az irgalom angyalaként teszi hallhatóvá édes és tiszta hangját, ismételgetve a kereszt és Jézus semmihez sem fogható szeretetének történetét. – Conflict and Courage, 352./old.
Pál nagyon jól tudta, hogy magasabb rendű keresztényi ismeret csak állandó ima és állhatatos éberség által érhető el, amit igyekezett is mélyen a lelkükbe vésni. Azonban azt is tudta, hogy a megfeszített Krisztusban elegendő erő rejlik, nemcsak megtérésükre, hanem arra is, hogy képesek legyenek a gonosz minden kísértésének ellenállni. Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel és az Ő Igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik. – Az apostolok története, 307./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése