Az evangélium ereje

 (Kol 1:28-29). Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. (29) Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. /RÚF/

Pál prédikálásának középpontja a megfeszített Krisztus. 

(1Kor 1:23). Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, /RÚF/ 

(Ef 5:27). Így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. /RÚF/ 

szerint az Krisztus áldozatának a célja, „hogy majd dicsőségben maga elé állítsa az egyházat úgy, hogy ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”. (ÚRK) Pál evangéliumhirdetésének a célja tehát az, 

„hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztus Jézusban” (Kol 1:28) /ÚRK/, 

amit tanítással és figyelmeztetéssel végzett. Tanította a keresztény tanok és szokások különböző pontjait 

(2Thessz 2:15). Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. /RÚF/; 

(1Tim 4:11). Rendeld el ezeket, és tanítsd! /RÚF/;

 (1Tim 5:7). Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. /RÚF/;

 (Tit 1:9). aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. /RÚF/

illetve figyelmeztetett az evangélium elutasításának következményeire és a hamis tanítók veszélyeire.

 (ApCsel 20:29-31). Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, (30) sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. (31) Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. /RÚF/;

 (Róm 16:17). Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! /RÚF/ 

Úgy válunk érett kereszténnyé, ha elfogadjuk a tanításokat és hallgatunk a Szentírás figyelmeztetéseire. Az érettség jelentős fogalom. Egy kisbaba szülei örülnek minden fontos mérföldkőnek: amikor kiejti első szavait, megtanul járni, olvasni. Melyik szülő nem ijedne meg, ha a gyereke még évek múlva sem tudna járni vagy beszélni? Normális, elvárt a növekedés és a fejlődés. Ugyanez igaz a keresztényi életre is. 

A „tökéletesnek” fordított görög szó (teleiosz) jelenti még azt is, hogy „teljes”, „érett”. A keresztényi fejlődés folyamatában komolyan tudatosul bennünk Isten törvényének mélysége, hogy 

„a te parancsolatodnak nincs határa” (Zsolt 119:96) 

„és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12) 

Azonban óvatosnak kell lennünk, ezért használta Pál az „intve” szót. 

(Kol 1:28), „Van olyan út, mely helyesnek látszik… és vége a halálra menő út”. (Péld 14:12) /ÚRK/

A lelki ítélőképesség abból fakad, ha a Lélek vezetését követve megismerjük Isten Igéjét. A hamis tanításokban általában van némi igazság, de vagy hozzátesznek ahhoz, amit a Biblia mond, vagy elvesznek belőle. 

(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/

 Az utóbbi gyakran sikerrel jár. Talán nem vezet nyíltan Isten kijelentésének kétségbe vonásához, de megkérdőjelezi, hogy valóban lehetséges-e vagy alkalmazható-e napjainkban, amit Isten kijelentett. Az igaz és hamis tanítások megkülönböztetése kérdésében okosnak kell lennünk, mint a kígyók és szelídnek, mint a galambok. 

White idézet: Isten törvénye a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet... Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is... 

Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel... De „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta”, hogy az ember megbékélhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés... 

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. „A bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róm 3:20) Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, a jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére... Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. Meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában… 

Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… 

Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről. – Isten csodálatos kegyelme, 20./old., január 12. 

Isten kijelentett titka

 

(Kol 1:26-27). Azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, (27) akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. /RÚF/

Másutt Pál utal „Isten titkos” bölcsességére, ez az örök szándéka, amit „öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre” (1Kor 2:7), /ÚRK/ és a megváltási terv által nyilatkoztatott ki. Péter elmondja, hogy ezt várták a próféták és „angyalok vágyakoznak betekinteni” ebbe. 

(1Pt 1:10-12). Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, (11) kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. (12) Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni. /RÚF/

Isten már „a világ megalapítása előtt” (1Pt 1:20) eltervezte, de „örök időkön át kimondatlan maradt”. (Róm 16:25), /RÚF/ Azonban Krisztus élete, halála és feltámadása által lehullott a lepel erről a titokról. 

(2Kor 3:14). De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. /RÚF/ 

Hogyan világítják meg a megváltási terv különböző oldalait az Isten titkával kapcsolatos szakaszok? 

(Ef 1:7-10). Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, (8) amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. (9) Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne (10) az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. /RÚF/ 

(Ef 3:3-6). Amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. (4) Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, (5) amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: (6) hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. /RÚF/

Végül majd égen-földön minden újból teljes egységben lesz Krisztusban. Ez Krisztus imájának fókusza

  (János 17:1-26). Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, (2) mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. (3) Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (4) Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: (5) és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. (6) Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. (7) Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; (8) mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. (9) Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, (10) és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. (11) Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (12) Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. (13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. (14) Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (15) Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (16) Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (17) Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (18) Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: (19) én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. (20) De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; (21) hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (22) Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: (23) én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (24) Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. (25) Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. (26) És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. /RÚF/ 

Titok volt, hogyan is fog ez megtörténni, de már kinyilatkoztatta az evangélium. 

Miért szeret Isten bennünket annyira, hogy az üdvösségünkért odaadta a menny drága kincsét, Jézust? Ezt a kérdést az örökkévalóságon át tanulmányozni fogjuk. Annyit azonban tudunk, hogy Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. (2Kor 5:15), /ÚRK/ Ennek következtében mindenki – zsidók és pogányok egyaránt –, aki hisz Jézusban, részesedik Isten ígéreteiben az evangélium által, mind összetartoznak egy testben, az egyházban. 

A „bennetek van Krisztus” (Kol 1:27), /ÚRK/ kifejezés arra utal, hogy hit által a szívünkben lakozik. 

(Ef 3:17). Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva /RÚF/;  

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/

A Krisztussal való lelki egységnek köszönhetően a hívők már most ülhetnek „a mennyekben” (Ef 2:6), megízlelve „a jövendő világnak erőit”. (Zsid 6:5) Mivel Krisztus jelen van az életünkben, máris elkezd egységbe vonni bennünket a mennyel. A hívők szívében munkálkodó evangélium „alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban”. (Kol 1:12)

White idézet: A megváltás nagy terve eredményeképpen a világ teljes mértékben visszakerül Isten kezébe. Mindaz, ami a bűn által elveszett, az eredeti formájában áll helyre. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy ez legyen örökkévaló lakhelye az engedelmeseknek. Sátán hatezer éve küzd azért, hogy a Földet a birtokában tartsa. Most mégis Istennek a Föld teremtésénél kifejezett eredeti terve valósul meg. „De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.” (Dán 7:18) 

„Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve!” (Zsolt 113:3) „Minden végzése tökéletes… Megingathatatlanok örökké és mindvégig.” (111:7-8) Azokat a szent törvényeket, amelyeket Sátán gyűlölt, és igyekezett megsemmisíteni, a bűntelen világegyetem mindenütt megbecsüli. 

Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának. Megtudja a világ, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak; a jelleméről lehullik a lepel. A lázadás soha többé nem ismétlődhet meg. Bűn soha többé nem hatolhat be a világegyetembe. A hitehagyás ellen mindenki örökre biztosítva van. Az önfeláldozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a Föld és a Menny lakóit Teremtőjükkel. 

A megváltás munkája befejeződik. Ahol eláradt a bűn, ott Isten kegyelme még bőségesebb lesz. A földet – amit Sátán magának igényel – Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, amikor mindent megújít, itt lesz „Isten sátora az emberekkel…, és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük”. (Jel 21:3) A megváltottak pedig a végtelen korszakokon át – miközben az Úr világosságában járnak – dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért, aki Immánuel, „VELÜNK AZ ISTEN!” – Isten csodálatos kegyelme, 370./old., december 28.

Isten egyházának – a szőlőskert őrének – ma különlegesen értékesek azok a tanácsok és intések, amelyeket Isten a próféták által adott, világossá téve örökkévaló szándékát az emberiséggel. – Próféták és királyok, 22./old. 

Isten örök terve

(Kol 1:24-25). Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. (25) Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét /RÚF/

Pál háziőrizetben volt Rómában, amikor a kolossébelieknek írt, de valószínűleg az fájt neki a legjobban, hogy nem dolgozhatott olyan intenzíven, a településeket sorra látogatva, házról házra járva, mint ahogy korábban tette. 

(ApCsel 20:20). Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként). /RÚF/

 A megpróbáltatások, amelyekre már Krisztus is figyelmeztetett 

(Mt 24:9). Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. /RÚF/; 

(Jn 16:33). Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. /RÚF/, 

„nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik”. (Róm 8:18) 

Ez a teljesebb kép. Pál a Filippiben élő hívőknek megírta, most pedig a kolossébelieknek is megerősíti, hogy örül a szenvedéseinek, mivel ez is a javukat szolgálja. 

(Kol 1:24) Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. /RÚF/

Az apostol fogságban van, igaz, „de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve”. (2Tim 2:9)

Ebből a fogságából írt Filippibe, Efezusba és Filemonnak is. Szabadulása után Isten arra ihlette, hogy 1Timóteus és Titusz leveleit is megírja, amelyek fontos tanulságokat tartalmaznak. Majd pedig az utolsó római fogságából, a börtönből írta 2Timóteus levelét. Röviden tehát: az utolsó években Pálnak lehetősége volt megírni az Újszövetség jelentős részét, ezek között valószínűleg A zsidókhoz írt levelet is. 

Isten eredeti tervében mindez benne volt, sőt még több is. Általában „sáfárságnak” fordítják a görög oikonomia szót, amit versében használ Pál.

  (Kol 1:25)  Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét /RÚF/

 Ez korlátozott értelemben véve arra utal,

(1Tim 1:4). Ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. /RÚF/) 

 „ahogyan Isten elrendel dolgokat”. (Luke Timothy Johnson: The First and Second Letters to Timothy. New York, 2001, Doubleday, 164./old.) 

Ebbe beletartozik Pál apostolsága is. Tágabb értelemben azonban idevág minden, amit az isteni gondviselés tett a megváltási tervet követve. Pál és a többi apostol, sőt az ószövetségi próféták... 

(Ef 2:20). Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, /RÚF/;

 (Ef 3:5). Amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: /RÚF/

...köztük Mózes szolgálatának is be kellett töltenie „az Isten igéjét” (Kol 1:25), az isteni terv részeként. 

 De itt érdemes megjegyezni, hogy a saját szolgálatát Pál egy kis résznek tekintette abban a sokkal nagyobb, messze ható isteni tervben, ami elindult már „e világ alapítása óta”. 

(Mt 13:35)„Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.” /RÚF/; 

(Ef 1:4). Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. /RÚF/

White idézet: A bűn gyökere az önzés. Lucifer, az oltalmazó kerub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni a mennyei lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket Teremtőjüktől, és a maga számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent: azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt – aki maga a szeretet – Lucifer a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalokat, és így vezette félre az embereket is. Rávette őket arra, hogy kételkedjenek Isten szavában, és ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák. Így vonta az embereket a maga oldalára Isten elleni lázadásában; és a világra ráborult a szomorúság éjszakája. 

A hamis istenismeret homálya ülte meg a Földet. Hogy a sötét árnyat eloszlassa a fény, és a világ visszatérjen Istenhez, meg kell törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván, a szeretetet pedig nem lehet megparancsolni, nem lehet erőszakkal, tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét. Az Igazság Napjának kell felragyognia a világ sötét éje felett, „és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”. (Mal 4:2)  

Megváltásunk terve nem Ádám bukása után – mint utólagos megoldás – jött létre. A megváltás terve „ama titoknak kijelentése” volt, „mely örök időtől fogva el volt hallgatva”. (Róm 16:25) A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. 

Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten”. (Mt 1:23) – Krisztusi élet, 23./old., január 9. 

Ha megmaradsz a hit útján

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/

(Ef 3:17). Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva /RÚF/ 

(Kol 2:5). Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. /RÚF/

A görögben négy külön formája van annak, hogy „ha”, árnyalataiban mindegyik különböző. (Kol 1:23) esetében a „ha” arra utal, hogy a feltétel helytálló. Vagyis Pál bátorítja a kolossébelieket, hogy valóban megmaradnak a hitben. Majd nem sokkal később hozzáteszi, hogy már látta hitük és állhatatosságuk bizonyságát. (Kol 2:5) A reménységük azonban továbbra is ahhoz a feltételhez kötött, hogy kitartanak a hit útján, amire ráléptek. 

A kitartás gondolatát hordozza az a görög szó, ami a fordításban „megmaradtok”. (Kol 1:23) Utal ez a szó az írástudókra és farizeusokra, akik továbbra is választ követeltek Jézustól, hogy mi legyen a házasságtörésen kapott nővel 

(Jn 8:7). Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. /RÚF/); vagy amikor Péter tovább kopogtatott az ajtón, miután Rodé megismerte ugyan a hangját, mégsem nyitott ajtót neki, hanem beszaladt, hogy elmondja a többieknek. 

(ApCsel 12:16). Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. /RÚF/) Pál is használta ezt a szót, amikor bátorította Timóteust, hogy maradjon hű a tőle kapott tanbeli és gyakorlati útmutatásokhoz. 

(1Tim 4:16). Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. /RÚF/) A most tárgyalt részben szintén hasonló az értelme, de itt általánosságban szól a hívőkhöz. 

Amint a következő heti tanulmányban látni fogjuk, az foglalkoztatta Pált, hogy a kolossébeliek nehogy elhajoljanak az üdvösség emberi elgondolásai felé, hanem továbbra is ragaszkodjanak az evangélium kínálta reménységhez. 

(Kol 2:8, 20-22). Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (20) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (22) Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. /RÚF/] 

Az „alaposan” vagy „szilárdan” (RÚF, ÚRK) arra utal, hogy Isten Igéje hitük és szeretetük szilárd alapja. 

(Mt 7:25). És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. /RÚF/; 

(Ef 2:20). Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus /RÚF/; 

(Ef 3:17). Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva /RÚF/) 

Ezzel kapcsolatos az a görög szó, ami a fordításban „erősen” vagy „rendíthetetlenül”. (ÚRK) Előfordul még (1Kor 15:58) versében is: „erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” 

Sokan azt hiszik, hogy aki egyszer üdvösségre jut, annak az üdvössége már örökre biztos. Pál azonban egészen mást mond. 

Tapasztalatod szerint mennyire fontos folyamatosan gyakorolni a hitet? Vagyis miért kell mindig tudatosan azt választanod? Mi történik, ha nem így teszel? 

White idézet: Isten azt szeretné, hogy bízzunk benne, és örüljünk jóságának. Nap mint nap felkínálja ajándékait, nekünk csak szemünk kell, hogy legyen, és értelmünk, hogy felfogjuk Őt. Bármilyen nagy és dicsőséges is a teljes és tökéletes szabadulás a gonosztól, amit majd elnyerünk a mennyben, nem kell mindent a végső szabadítás napjára halogatni. Isten már most szabadulást hozhat az életünkbe. Naponta táplálnunk kell a Megváltó jelenlétébe vetett hitet. Felettünk álló hatalomban bízva, a láthatatlan támogatásba és a szükségben levők esedezésére váró erőbe vetett hittel bízhatunk mind a felhős, mind pedig a napfényes napokon, s dicsőíthetjük énekünkkel az Ő szeretetének jelenlétét. Most kell az Isten Fiában vetett hit által élnünk. 

A keresztény ember élete a szomorúság és az öröm, a csalódás és a reménykedés, a félelem és a bizalom furcsa egyvelege. Mély elégedetlenséget érez önmagával szemben, miközben azt tapasztalja, hogy szívét felzaklatják a szinte mindent túlélő szenvedélyek, ezt követően pedig megjelenik a lelkiismeret-furdalás, a szomorúság és a megtérés, amelyeket azonban mélységes békesség és öröm követ, mivel tudja, hogy miközben a hite belekapaszkodik az Isten Igéjében felfedezett ígéretekbe, a hosszútűrő Üdvözítő megbocsátó szeretetében részesül. Ezért igyekszik beengedni az életébe és beleszőni jellemébe a Megváltót. 

Az Isten jóságával kapcsolatos eme felfedezések késztetik arra a lelket, hogy megalázkodjon és hálatelten felkiáltson: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) Van okunk a vigaszra. A külső megpróbáltatások nyomást gyakorolhatnak annak lelkére, akiben Jézus lakozik. De forduljunk Őhozzá azért a vigasztalásért, amit felkínált Igéjében. A reménység és vigasztalás földi forrásai látszólag kiapadhatnak, de a mennyei források, amelyek táplálják Isten folyóját, azok sosem száradnak ki. Isten azt szeretné, hogy forduljatok el a nehézségektől, és tekintsetek rá lelketek és testetek Urára. Szereti a lelketeket és ismeri annak értékét. Ő az igazi Szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Csak úgy teszünk szert lelki táplálékra, ha Jézushoz, az emberi lélek Életadójához folyamodunk. – This Day with God, 62./old., február 23. 

Csak Isten kegyelmének befolyása fogja arra késztetni az embereket, hogy álljanak az önfeláldozás nemes oldalára. Isten ügyét semmiképp sem szabad akadályozni. „Térjetek Istenhez” – hangozzék mindenütt a világon. Isten ingyen kínálta fel ajándékait, a Napot és az esőt, hogy a növényzet szépen növekedhessen, és Ő elvárja minden hűséges szolgájától, hogy tanúsítson nagylelkűséget az igazság ügyéért. Most kell dolgoznunk úgy, ahogy korábban soha, hogy az evangélium, ami nem más, mint Isten hatalma az üdvösségre, eljusson mindenhová a világon. Azok pedig, akik megtértek, önfeláldozásuk által olyan eszközökké váljanak, akik adományaikkal járulnak hozzá, hogy legyen ennivaló az Úr tárházában. – This Day with God, 347./old., december 4. 

Megbékélve

(Kol 1:21-22). Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, (22) most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. /RÚF/

(Ef 5:27). Így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. /RÚF/

Pál mindig is sötét képet festett az emberiségről, mármint a Krisztus igazságától elkülönülő emberről. Ma, közel kétezer évvel később ugyan ki vitathatja ezt? Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy az egyetlen keresztény tanítás, aminek az elfogadásához nem kell hit, az éppen az ember bűnössége. A bűn megjelenésétől fogva Isten lépett fel kezdeményezőként a megbékéltetésünkért, bármennyire rosszak is vagyunk. Eleve azon fáradozott, hogy megoldja a bűn problémáját, noha a megoldást csakis az Ő kereszthalála jelenthette. 

Az Édenben mesteri módon megalkotott teremtményét, Ádámot szólította: „Hol vagy”? (1Móz 3:9) Ma is tovább keresi elveszett bárányát – bennünket. Egyenként keres meg. Tökéletes tervet készített, hogy elérjen minket, 1Móz 3:15. Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. /RÚF/ ősevangéliuma ígérete szerint ellenségeskedést szerez közöttünk és Sátán között. 

Néha annyira bonyolultan, elméleti síkon mutatják be az evangéliumot, mintha a 21. századi életben kevés gyakorlati jelentőséggel bírna, pedig valójában elég egyszerű és érthető. 

Az evangélium három részből áll: 

1). hogy képtelenek volnánk magunkat megmenteni, ezért Jézus eljött meghalni a bűneink miatt. 

 (Róm 5:6-8). Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. (7) Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. (8) Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. /RÚF/] 

2): hogy hit által Jézus halálát a sajátunkként elfogadva, megtérve, megkeresztelkedve megigazulunk, és felszabadulunk a bűn kárhoztatása alól. 

(Róm 5:9-11). Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. (10) Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. (11) Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben. /RÚF/;

 (Róm 6:6-7) Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. (7) Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. /RÚF/

3). mostani életünk annak az eredménye, hogy Krisztushoz tartozunk, tapasztaljuk újjáteremtő hatalmát és Ő bennünk él. 

(2Kor 5:17-21). Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (18) Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (19) Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. (20) Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! (21) Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. /RÚF/;

 (Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/ 

Ezek nem feltétlenül különálló lépések vagy események, egyszerre is történhetnek, amint készen állunk rá, hogy az életünkbe fogadjuk Jézust. És mindez naponta megújulhat, amikor minden reggel átadjuk magunkat neki. Függetlenül attól, hogy ki-ki miként tapasztalta Krisztus megváltó munkáját az életében, az alap mindig Jézus halála. Folyton ehhez kell visszatérni. 

Amikor önmagunkra, a jellemünkre, a bensőnkre tekintünk, mit mondhatunk, mégis mennyire vagyunk ráutalva a keresztre? 

White idézet: Krisztus által a megbékélés mellett helyreállítás is történt az emberért. A Kálvária keresztje átívelte a bűn okozta szakadékot. Jézus teljesen megfizette a váltságot, s így a bűnös bűnbocsánatot nyerhet, a törvény igazsága pedig helyreáll. Mindenki Krisztushoz jöhet, és bűnbocsánatot nyerhet, aki hiszi, hogy Ő az engesztelő áldozat. Krisztus érdeme lehetőséget nyitott az Isten és az ember közti érintkezésre. Isten a gyermekének fogadhat engem, én pedig szerető Atyámnak tartva Őt, örvendezhetek benne. Mennyei reményeinket egyedül Krisztusra alapozhatjuk, mert Ő a mi helyettesünk és kezesünk… 

Megszegtük Isten törvényét, és a törvény cselekedetei által egy test sem igazulhat meg. Az ember legjobb törekvései is értéktelenek, ha azok saját erőből valók, és nem tudnak eleget tenni az áthágott szent és igaz törvény kívánalmainak. Azonban a Krisztusban való hit által Isten Fia mindenre elegendő igazságáért folyamodhat. Krisztus – emberi természetben – eleget tett a törvény követelményeinek. A bűnös helyett elhordozta a bűn átkát, áldozatot hozott érte, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az őszinte hit megragadja Krisztus igazságát, és a bűnös győzelemre jut Krisztussal, mert isteni természet részesévé lett, s így életében az isteni és az emberi természet eggyé vált. 

A lehetetlent kísérli meg az, aki saját cselekedetei – a törvény betöltése – által próbálja elérni a mennyet. Az ember engedelmesség nélkül nem üdvözülhet, de cselekedetei nem lehetnek saját erejéből valók. Krisztusnak kell munkálnia benne mind az akarást, mind a véghezvitelt, jókedvéből… Mindazt, amit az ember Krisztus nélkül tenni képes, önzés és bűn szennyezi be; ami viszont hit által történik, az elfogadásra talál Istennél. Lelki fejlődésben van részünk akkor, amikor Krisztus érdemein keresztül törekszünk a Menny elérésére. Jézusra, mint hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve győzelemről győzelemre jutunk, mert Isten kegyelme Krisztus által tette lehetővé teljes megváltásunkat. 

Nem tudjuk felbecsülni annak a váltságdíjnak az értékét, amelyet Isten a bukott ember megváltásáért fizetett. Az ilyen csodálatos szeretetet szívünk legjobb és legszentebb odaadásával kellene viszonoznunk. – Isten csodálatos kegyelme, 177./old., június 18. 

Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. „A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül... bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:4) S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97) … 

A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. – A nagy küzdelem, 468./old. 

Megbékélés és remémység

 

„Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5:21) 

Pál folytatja a megbékélés témáját, amit eleven erővel ecsetelt versében, érzékeltetve annak kozmikus hatókörét, a folytatás pedig személyes és egyéni lett.

(Kol 1:20). És hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. /RÚF/

Kereszthalála által Jézus mindenkit és mindent megbékéltetett, kiváltképpen az embereket, akik a bűn miatt elidegenedtek az Istennel való élettől, most azonban hit által megbékélhetnek vele. 

 Mint a kozmikus szférában, egyéni életünkben is Krisztus halála által történik a megbékélés. Egyéni szinten a kereszt távolról sem passzív szimbólum, hanem aktív valósággá válik, Isten szeretete átformálja az embereket, ahogy hallják az evangéliumot és befogadják Krisztust, a dicsőség reménységét. 

Pál beszél a titokról is, „amely el volt rejtve örök időktől fogva és nemzedékek óta”. (Kol 1:26), /ÚRK/ 

White idézet: A Jelenések könyve Sátánt az „atyafiak vádolója” névvel illeti, „ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt”. (Jel 12:10) Ez a harc dúl minden lélekért, aki meg lett váltva a gonosz hatalmától, és akinek neve bekerült az élet könyvébe. Sátán családjából sosem kerül valaki úgy Isten családjába, hogy esete ne váltsa ki a gonosz erők ellenkezését… 

Az ördög kételyekbe sodorja az embereket, hogy veszítsék el Isten iránti bizalmukat és szakadjanak el szeretetétől. Megkísérti, hogy hágják át törvényét, majd saját rabszolgáinak tekintve őket kétségbe vonja Krisztus azon jogát, hogy a kezébe vegye a sorsukat. Tudja, hogy akik kitartóan keresik Istent, hogy megbocsátást és kegyelmet nyerjenek, azok meg is fogják találni, ezért folyton a bűneiket emlegeti, hogy elcsüggessze őket… Álnok és kegyetlen stratégiák által igyekszik elérni, hogy biztos legyen a kárhozatuk. 

Ezekre a vádakra az ember nem tud válaszolni. Ott áll Isten előtt szennyes ruhában, megvallva bűneit. De Jézus, a mi Ügyvédünk hatékony védelmet kínál mindazoknak, akik megtérés és hit által Őrá bízzák lelkük védelmét. Kiáll ügyükért, és a vádolót a Golgota erőteljes érveivel győzi le. Mivel Krisztus tökéletes engedelmességet tanúsított Isten törvénye iránt egészen a kereszthalálig, ezért néki adatott minden hatalom mennyen és földön, mely alapján irgalmat és megbékélést kér Atyjától a bűnös ember érdekében… 

Az Üdvözítő nem fogja megengedni, hogy akár egyetlen lélek is az ellenség uralma alá kerüljön, aki megtérve és hittel könyörög oltalomért. Szava biztosíték számunkra: „Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” Ígérete mindenkihez szól: „Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod: … ki-és bejárást engedek néked ez itt állók között.” (Zak 3:7) Isten angyalai jobb- és balfelől kísérni fogják már ezen a földön, végül pedig ott állhat majd az Isten trónusát körülvevő angyalok társaságában. – The Faith I Live By, 324./old. 

Azzal, hogy Krisztus a tanítványaival együtt vett részt a kenyér és a bor elfogyasztásában, elpecsételte magát Megváltójukként… Mikor elfogadjuk a kenyeret és a bort, amely számunkra Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelképezik, akkor képzeletben csatlakozunk a felházban lejátszódott úrvacsorai jelenethez. Gondolatban átmegyünk azon a kerten, amelyet annak a Jézusnak a kínszenvedése szentelt meg, aki elhordozta a világ bűneit. Tanúi leszünk annak a küzdelemnek, amellyel Jézus elnyerte Istennel való megbékéltetésünket. Krisztus úgy mutatkozik meg lelki szemeink előtt, mint akit éppen most és közöttünk feszítettek keresztre. 

A megfeszített Megváltóra tekintve még teljesebben fogjuk fel annak az áldozatnak a nagyságát és értelmét, amelyet a mennyei Fenség hozott a világért. Az üdvözítés terve előttünk dicsőül meg, és a Golgota gondolata eleven és szent érzelmeket ébreszt fel bennünk. Szívünkben és ajkunkon Istennek és a Báránynak szóló dicséret zendül. Igen, mert gőg és önimádat nem növekedhet többé a lelkünkben, ha frissen őrizzük a Golgotán lejátszódó események emlékét. – The Faith I Live By, 300./old. 

Mindent megbékéltet

 Kol 1:19-20. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, (20) és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. /RÚF/

Pál igen érdekes görög kifejezést használva jut el a Jézusról szóló leírása csúcspontjára, ezzel kerülő úton visszautal az Atyára, akit 

Kol 1:12. Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. /RÚF/ versében megemlített. Tetszett az Atyának, hogy az Ő teljessége lakozzon Jézusban. 

(Kol 2:9). Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, /RÚF/

 Mi ez a „teljesség”? János úgy utal rá, hogy az Atya dicsősége, 

„telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14), /RÚF/.

Azonban e szakasz alapján a „teljesség” igen sokat jelent. Felöleli Isten örökkévaló voltát, azt, hogy élete van önmagában, képes teremteni és újjáteremteni. A legfontosabb pedig, hogy kiemeli a bölcsességét, ugyanis a legelképzelhetetlenebb módon, a kereszt által győzött a bűn és a halál felett. Ezzel a legszégyenteljesebb dolgot változtatta a teremtményei iránti örök szeretetének bizonyságává. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” 

(Jn 3:16), /ÚRK/. Egyetlen ragyogó igazsággal foglalható össze, hogy a bűnt csakis egyféleképpen lehetett örökre legyőzni és megbékéltetni mindenkit, akit csak lehetséges: Isten szeret – szereti az egész univerzumot, bennünket is annyira szeret, hogy mindent kész volt kockára tenni Krisztus kereszthalálával. A „világ” szó görög megfelelője a koszmosz, ami jelenti az egész világmindenséget is. Pál az egyetemes látványosságra utal Krisztus követésével összefüggésben: „látványosságai lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”. (1Kor 4:9)

„A menny fájdalommal és megdöbbenéssel szemlélte a kereszten függő Krisztust… A lázadó élettel Sátán és mindazok, akik vele egyesültek, úgy kívül helyezik magukat az Istennel való harmóniából, egyetértésből, hogy Isten puszta jelenléte emésztő tűz lesz a számukra. Isten dicsősége, annak ellenére, hogy Isten szeretet, megsemmisíti őket. A nagy összetűzés kezdetén az angyalok nem értették ezt meg… Nem így lesz azonban, amikor a nagy harc véget ér. Miután a megváltás terve megvalósult, Isten kinyilatkoztatja jellemét minden értelemmel megáldott teremtményének… 

Így aztán az angyalok ujjonghattak, mikor az Üdvözítő keresztjére tekintettek… Maga Krisztus teljesen ismerte a Golgotán elvégzett áldozat eredményeit. Mindezekre előre tekintett, mikor a kereszten így kiáltott fel: »Elvégeztetett«! (Jn 19:30)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 668. és 673. o.)

White idézet: Noha a jövőt homály fedi, ti a múltból már ismeritek az Úr irgalmát. Ne engedjétek, hogy elkeserítsenek a nehézségek. Próbákat éltetek át, és újabb próbákra hívattatok. Nem csak kellemes tapasztalatokat fogtok átélni, és ezek a tapasztalatok megismétlődhetnek. Kísértések értek, és újabb kísértések jönnek majd.

Nem tudjuk, mi vár ránk, de tudjuk, hogy nagy előjogunk Istenre, hűséges Teremtőnkre bízni a lelkünket. Adjunk hálát Istennek, hogy van menedékünk a próbában. Ne feledjük, hogy Krisztus jelevaló segítség a szükségben. Igéjének gazdag és tökéletes ígéreteit ingyen kínálja fel. Isten velünk van, Ő gondoskodik rólunk. 

Isten Krisztusban nyilatkoztatja ki magát. Megváltónk a láthatatlan Isten képmása. Ó, milyen közel kerülhetünk a mennyhez! Krisztus mondotta: „Aki engem látott, látta az Atyát.” 

Egyetlen világi elfoglaltságnak se engedjük meg, hogy elvonja az erőnket. Semminek se engedjük át azt a helyet, ami Istent illeti meg. Lelki felüdülésünk érdekében szakítsunk időt a pihenésre, az elmélkedésre és az imára. Krisztus jót cselekedve járt, meggyógyított minden betegséget és megbocsátotta a bűnöket, vigasztalta a megszomorodottakat és jelenlétével elűzte a szomorúságot. Szemléljük Őt – Isten szerető irgalmának és jóságának megtestesítőjét. 

Keressük az Urat… Sose felejtsétek el, hogy Isten gyermekei vagytok. Ne aggódjatok azért, amit amúgy sem tehettek meg. Ha elkövettek hibákat, járuljatok az irgalmas Üdvözítő elé, és kérjetek bocsánatot. Mondjátok el, hogy szeretnétek teljesíteni az akaratát. Tanúsítsatok tiszteletet Isten iránt. Ne feledjétek, hogy gondoskodik rólatok, és szüntelenül a segítségetekre siet a szükségben. „Könyörületes minden teremtményhez.” 

Nagy előjogunk, hogy kitárhatjuk a szívünket, és beengedhetjük a Megváltót. Dicsőítsük Őt jelenlétének ragyogásáért. Arckifejezésünk viselje ragyogó szeretetét, és ezt hirdessék szavaink is. Akkor az öröme velünk fog tartani, és így a mi örömünk is teljes lesz… 

Munkánkat a felsőbbrendű élet légköre járja át. Ez fog egymáshoz és Istenhez láncolni bennünket. Keresztényi életünkben jelen kell lennie Krisztus szeretetének. Csak akkor fogjuk úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. – The Upward Look, 142./old. 

A kezdet (és a kezdeményező)

(Kol 1:18). Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. /RÚF/

A héberben a „fej” (ró’s) és a „kezdet” (ré’sít) szavak kapcsolatosak egymással. Az utóbbi (1Móz 1:1) versében fordul elő a Szentírásban először: „Kezdetben (ré’sít) teremté Isten az eget és a földet.” Jézus az emberiség és az egyház Feje, nemcsak testet öltése okán, hanem azért is, mert Ő a Teremtő. 

A „kezdet” szó a görögben (arkhé) tág jelentéssel bír. Itt Jézusra vonatkozik, tőle ered az egyház, Ő kezdeményezte (Kol 1:18), ezért Ő a Feje. Éppen így Ő a teremtés „kezdete” vagy kezdeményezője. 

Jézus nemcsak a teremtés és az egyház kezdeményezője, hanem a halálból való feltámadása 

(Róm 6:3-4). Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? (4) A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. /RÚF/ 

...révén Ő az új teremtés kezdeményezője is. A bűn zsoldja a halál, ezért Krisztus győzelme a halál felett a bűn feletti győzelmét is mutatja, valamint azt, hogy van hatalma újjáteremteni bennünket a maga képére. Mindez jól kifejezi, hogy miért Ő az „elsőszülött a halottak közül” (az „elsőszülött”. Jézus feltámadásának a legnagyobb a jelentősége, még ha nem is Ő támadt fel először (Mózes volt az, ezért vitatkozott az ördög Jézussal Mózes teste felett. 

(Júd 1:9). Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!” /RÚF/

 Krisztus feltámadása nélkül senki más nem támadhatott volna fel a halálból. 

Jó, ha ezen a ponton röviden áttekintjük, hogy Pál milyen indokokkal támasztotta alá Jézus kiemelt szerepét. 

1. Ő jeleníti meg tökéletesen a láthatatlan Istent. 

2. Minden általa teremtetett. 

3. Ő mindennél előbb létezett, mindent Ő tart össze. 

4. Ő az egyház Feje, az egyház pedig a teste. 

5. Ő a teremtés és az újjáteremtés kezdeményezője. 

6. Legyőzte a bűnt és a halált, ezért joga van mindazokat feltámasztani, akik bíznak benne, mint Megváltójukban. 

7. Jézus mindig is létezett, de az eddig felsorolt érdemei miatt az emberiség és az egyház Feje lett.

White idézet: A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hatékonyságunk mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak ha napról napra, sőt, ha óráról órára közösségünk van vele – ha Őbenne maradunk –, akkor növekedhetünk a kegyelemben. Nem csak a Szerzője, hanem Bevégzője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. – The Faith I Live By, 125./old. 

A törvény és az evangélium kéz a kézben jár. Egyik kiegészíti a másikat. A Krisztus evangéliumába vetett hit nélkül a törvény nem üdvözítheti a törvény áthágóját. Törvény nélkül az evangélium hatástalan és tehetetlen. A törvény és az evangélium tökéletes egységet alkot. Jézus lefektette az épület alapkövét, és Ő helyezte el a szegletkövet is, „és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá”! (Zak 4:7) Ő hitünk Szerzője és Bevégzője, az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. A kettő együtt – Jézus Krisztus evangéliuma és Isten törvénye – eredményez őszinte szeretetet és hitet. – Our High Calling, 141./old. 

Jézus számára a jelen és a jövő, a közel és a távol egy és ugyanaz volt. Ismerte az emberiség valamennyi szükségletét. Lelki szemei előtt kitárult az emberek minden erőfeszítése és vívmánya, minden kísértése és küzdelme, minden nehézsége és veszedelme. Ismert volt előtte minden otthon, minden kívánság, öröm és vágy… 

„Annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23) 

Minden tanító-nevelő munkának az Istentől jött tanító személye és tanítása legyen az alapja. A ma végzendő munkáról éppen úgy, mint a kétezer évvel ezelőtt, általa alapított munkáról ezt mondja Megváltónk: „én vagyok az Első és az Utolsó”, „Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég” (Jel 1:17-18; 21:6). 

Amikor ilyen Tanító jelenlétében lehetünk, és ilyen csodálatos alkalom nyílik arra, hogy magától Istentől kapjuk a tanítást, milyen ostoba lépés lenne tőle függetlenül tanítani, bölcsességet keresni a Bölcsességtől függetlenül, igaznak tettetni magunkat, miközben elutasítjuk magát az Igazságot, világosságot kutatni a Világosságtól függetlenül és életet az Élettől függetlenül, elfordulni az élő víz Forrásától, és repedezett kutakat ásni, amelyek nem tartják a vizet! 

Ma is így kérlel bennünket: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” „A víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” (Jn 7:37-38; 4:14) – Nevelés, 82-83./old. 

Feje a testnek (az egyháznak)

(Ef 1:22). Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. /RÚF/ 

(Kol 2:10). és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. /RÚF/

(Ef 5:23). mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. /RÚF/

A világ számtalan nyelvében megszokott, hogy a fej hasonlatával utalnak egy vezető pozícióra. 

1. (2Móz 18:25). – Mózes kiválasztott „egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejévé tevé őket, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.” 

2. (4Móz 31:26). – „a gyülekezet családfői” /ÚRK/. 

3. (5Móz 28:13). – „Fejjé tesz téged az ÚR, nem pedig farokká” /ÚRK/. 

4. (Ézs 7:8). – „Szíria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin.” 

5. (Hós 1:11). – „Júda fiai és Izráel fiai, és közösen egy fejedelmet választanak” /ÚRK/. 

6. (Mik 3:9). – „Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei!” 

7. (1Kor 11:3). – „minden férfiúnak feje a Krisztus.”

Tehát Krisztus az egyház Fejeként vezetést, útmutatást biztosít, elősegítve egységét és fejlődését. 

(Kol 2:19). de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel. /RÚF/

(1Kor 12:12-27). Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. (13) Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (14) Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (15) Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (16) És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (17) Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (18) Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. (19) Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? (20) Így bár sok tagja van, mégis egy a test. (21) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” (22) Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, (23) és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: (24) a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, (25) hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (26) És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (27) Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. /RÚF/

A test nem élhet a fej nélkül, viszont, ha a test egyik tagja megsérül, az egész test élete nehezebb lesz. Sokszor nem is mérjük fel, mennyire fontos valami, amíg el nem veszítjük. 

Ha a saját testünk, minden tagunk épségére gondolunk, vajon jobban át tudjuk érezni, hogy mennyire fontos a gyülekezetünk minden egyes tagja?

White idézet: Mennybemenetele óta Krisztus tovább folytatta művét e földön, kiválasztott követei útján, akik által szól az emberekhez, és segít szükségleteiken. Az egyház magasztos feje a művét emberek segítségével végzi, akiket Isten rendelt, hogy mint képviselői tevékenykedjenek. 

Akiket Isten elhívott, hogy szavaik és tanításuk által munkálkodjanak gyülekezete felépítésén, azoknak tisztsége komoly és felelősségteljes. Krisztus helyett kérik embertársaikat, hogy béküljenek meg Istennel. Ezen megbízatásuknak azonban csak akkor tudnak megfelelni, ha felülről nyernek bölcsességet és erőt. 

Krisztus szolgái a lelkipásztorai a népnek, amelyet Isten őrizetükre bízott. Munkájuk az őrállók munkájához hasonlít. Régmúlt időkben gyakran állítottak őrállókat a várfalak bástyáira, ahonnan a fontosabb helyeket láthatták, úgyhogy mindenkor jelezhették az ellenség közeledtét. Hűségüktől függött a város egész lakosságának biztonsága. Az őrállók kötelessége volt bizonyos időközökben egymásnak jelt adni, és ezzel bizonyítani, hogy mindannyian ébren vannak, és senkinek sem esett baja. A bátorító vagy intő felhívás egyiktől a másikig, szájról szájra szállt, mígnem az egész várost bejárta… 

A Sion falain álló őröknek kiváltsága, hogy legszorosabb összeköttetésben élhetnek Istennel, és a Szentlélek befolyása rájuk olyan közvetlen, hogy általuk figyelmeztethet férfiakat és nőket a közeledő veszélyre; de megmutathatják a biztos menedékhelyet is. Hűségesen figyelmeztetniük kell őket a törvényszegés következményeire; továbbá őrizniük kell az egyház érdekeit. Éberségüknek sohasem szabad lankadni… Kürtszóhoz hasonlóan hallassák hangjukat, de sohase adjanak bizonytalan, határozatlan hangot… 

Aki Immánuel véráztatta zászlója alatt szolgál, olyan munkát végez, amely hősies erőfeszítést és türelmes kitartást igényel. Azonban a kereszt harcosa bátran kiáll az első vonalba. Ha az ellenség támadásba lendül, az erődhöz fordul segítségért, miután az Úr elé tárta az Igében kapott ígéreteit, és a pillanat szükségleteinek megfelelően erősítést nyer. Felismeri, hogy a győzelemhez felülről jövő erőre van szüksége, és ha kivívja, nem készteti öndicséretre, hanem arra, hogy még jobban támaszkodjék a Mindenhatóra. Ezzel a hatalommal egybekapcsolódva olyan bensőséggel hirdetheti az üdvüzenetet, ami áthatja mások lelkületét is… 

Ha feltekintünk hozzá, a láthatatlanhoz, akkor a lelkünk erőt nyer, és megtörik a világ hatalma értelmünk és jellemünk fölött. – Lift Him Up, 288./old. 

Elsőszülött minden teremtmény előtt

 

Az Újszövetségben szinte mindig Jézusra utal az, hogy „elsőszülött” így mindkét alkalommal a Kolosséi levélben is. Viszont ez a kifejezés másokra vonatkozóan sem jelenti feltétlenül azt, hogy időrendben előbb született.

 (Lk 2:7). és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. /RÚF/; 

(Róm 8:29). Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. /RÚF/; 

(Zsid 1:6). Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” /RÚF/; 

(Jel 1:5). és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, /RÚF/

 Az „elsőszülött” bibliai fogalma a fiúnak az apjával való különleges kapcsolatát hangsúlyozza, függetlenül attól, hogy a fiú hanyadikként született. Volt, amikor fiatalabb fiúk emelkedtek ki jobban – Izsák, Jákób, József, hogy csak néhányat nevezzünk meg. Dávid nyolc fiútestvér közül a legfiatalabb volt, mégis őt kente fel királlyá Sámuel

 (1Sám 16:10-13. ) Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. (11) Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. (12) Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! (13) Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába. /RÚF/],

 A zsoltáros által pedig Isten kijelentette: „elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál”. (Zsolt 89:28, /ÚRK/ 

Mózesnek ezt mondta az Úr: „Elsőszülött fiam az Izráel”. (2Móz 4:22) Ebben az értelemben tehát a kifejezés a mások közül való kiemelkedést jelzi. 

 (Kol 1:15-17) verseit! Mivel indokolja Pál, hogy Jézus „az egész teremtés elsőszülötte”? (ÚRK) 

(Kol 1:15-17). Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. (16) Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. (17) Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. /RÚF/

Pál nyilvánvalóan nem azt akarja sugallni, hogy Jézus lett volna az első teremtmény, ezt a lehetőséget kategorikusan kizárja. Kétszer és kétféleképpen fejezi ki, hogy mindent Jézus teremtett meg: „minden általa és őrá nézve teremtetett”. (Kol 1:16), /ÚRK/ 

Mindkét helyen Jézusról mondja, hogy Isten az Ő személye által vitte végbe a teremtés folyamatát. 

(Jn 1:1-3. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (2) Ő kezdetben Istennél volt. (3) Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. /RÚF/; 

(Ef 3:9). és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; /RÚF/; 

(Jel 4:11). Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/] 

Pál kijelentése a lehető legátfogóbb. A „minden” azt jelenti, hogy minden – térben (az ég és a föld), lételméletileg (láthatók és láthatatlanok) és funkcióját tekintve (trónok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok). Ez utóbbi kifejezések általában angyalokra utalnak. 

(Ef 3:10.) és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. /RÚF/; 

(Ef 6:12). Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. /RÚF/

Mintha minden félreértést el akarna kerülni, Pál még azt is leírja, hogy Jézus „előbb volt mindennél” (Kol 1:17). 

Az itt használt görög szó jelenthet rangban vagy időben való elsőbbséget, de Pál minden egyéb írásában ez a szó az időre vonatkozik. 

(1Kor 2:7). hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. /RÚF/; 

(Gal 1:17). Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba. /RÚF/; 

(Ef 1:4). Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. /RÚF/ 

A következő érv, amivel Jézus mindenekfelett való voltát indokolja Pál, hogy „minden Őbenne áll fenn”(Kol 1:17). 

A szünisztémi görög szó jelentése: „összeállít”, „egyesít”. Jézus az univerzum egyesítője, nemcsak azért, mert Ő a Teremtő, hanem azért is, mert Ő a Megváltó. 

Isten, a Teremtő meghalt értünk. Vajon a mi cselekedeteink mit tehetnének ehhez hozzá? Miért istenkáromlás még az a gondolat is, hogy tetteinkkel bármit hozzáadhatunk ahhoz, amit Krisztus már végbevitt? 

White idézet: Isten Fia azért jött a földre, hogy helyreállítsa az emberiséget. Ő volt az Út, az Igazság és az Élet. Minden szava lélek és élet volt. Tekintélylyel szólt, hisz tudta, hogy hatalma van megáldani az emberiséget, és megmenteni a Sátán által megkötözetteket. Ugyanakkor tudta, hogy jelenléte teljes örömöt hozhat a világra. Segíteni akart az emberi család minden szenvedő tagjának, és meg akarta mutatni, hogy áldást hozott, nem pedig ítéletet. 

Krisztus nem jogtalanul végezte Isten dolgait, hiszen épp ezért a célért jött, és örök kincsek álltak a rendelkezésére ennek érdekében. Saját akarata szerint korlátlanul kínálhatta fel ajándékait. Krisztus elment azok mellett, akik önmagukat felmagasztalták, a gazdagok és a tisztelt emberek mellett, de elvegyült a szegények és elnyomottak között, olyan fényt és reménységet vitt az életükbe, amit korábban nem tapasztalhattak meg. Áldást mondott mindazokra, akiknek majd szenvedniük kell: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem…” 

Krisztus két különféle módon tulajdonította magának a tekintélyt és az engedelmességet: „Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.” „Mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus.” Ezáltal támasztotta alá a nevével járó méltóságot és a mennyei tekintélyét. 

Más alkalommal beszélt igazi méltóságának nagyságáról. „Akinek van füle a hallásra, hallja” – mondta. Szavaival csupán megismételte Isten azon parancsolatát, amit a végtelen Isten az Ő dicsőségéből kijelentett: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm; Őt hallgassátok.” Az összeráncolt homlokú, fontoskodó farizeusok között Krisztus nem ódzkodott attól, hogy a világ legelőkelőbb embereivel hasonlítsa össze magát, sőt felsőbbrendűséget követelt magának. 

Jónás épp ilyen személyiség volt, akit a zsidó nemzet különleges tiszteletben részesített… Amikor Krisztus felemlegette hallgatóinak Jónás üzenetét, és azt, hogy ő volt egy nép megmenekülésének az eszköze, a következőket mondta: „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.” 

Krisztus tudta, hogy az izraeliták Salamont a legnagyobb királynak tekintik, aki valaha földi birodalom fölött uralkodott… Mégis kijelentette: „ímé, nagyobb van itt Salamonnál.” – Lift Him Up, 37./old. 

A láthatatlan Isten képe

(1Móz 1:26-27). Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. (27) Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. /RÚF/ 

(1Móz. 5:3). Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. /RÚF/ 

(1Kor 15:49). És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. /RÚF/ 

(2Kor 3:18). Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. /RÚF/ 

(Zsid 10:1). Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. /RÚF/ 

Isten úgy teremtette meg az embert, hogy a lehető legjobban hasonlítson rá – fizikailag, lelkileg, a kapcsolataiban és feladataiban, természetesen csak bizonyos tekintetben, de a bűn azt is megrontotta. Jézus azonban lehetővé teszi, hogy „lássuk” a láthatatlan Istent. 

„Aki engem látott – mondta Jézus –, látta az Atyát” (Jn 14:9). 

Jézus Isten természetének, „valóságának képmása” (Zsid 1:3), gondolatának hallhatóvá és jellemének láthatóvá válása. 

(Mt 11:27). Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. /RÚF/ 

(Jn 1:1-2, 14, 18). Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (2) Ő kezdetben Istennél volt. (14) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (18) Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. /RÚF/ 

• „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17). 

• „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30). 

• „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6), /ÚRK/

Jézus többször is abszolút értelemben magára vonatkoztatta Isten nevét:

  „VAGYOK” (2Móz 3:14); 

„Én vagyok az élet kenyere”(Jn 6:35, /ÚRK/; 

„Én vagyok a világ világossága” (Jn 8:12);

 „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10:11); 

„Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25);

 „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” (Jn 14:11); és 

„Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8:58). 

White idézet: Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus – az Atya „dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása” – személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. Az érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához. (Zsid 1:3; Jel 1:13) 

Krisztus, a világ Világossága, Istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva. 

„Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30) – nyilatkozta Jézus. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mt 11:27) 

Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott. 

Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy – amennyire az ember szeme el tudja viselni – kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait… 

Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő – a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt – tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában, mégis Isten feddhetetlen Fia volt. Idegen és jövevény volt a földön – a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek. 

Az örökkévalóságban a megváltás témája fogja lekötni az üdvözültek elméjét és ez lesz beszélgetésük témája. A Megváltó arcán Isten dicsősége fog ragyogni végtelen időkön át. – Krisztusi élet, 39./old., január 25. 

Krisztus mindenek felett

 

„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kol 1:15 17). /RÚF/ 

   (Kol 1:9-13). Ezért tehát attól a naptól fog va, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökélete sen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, (10) hogy élhes setek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt minden fajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. (11) Erősödjetek meg minden erő vel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. (12) Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. (13) Ő szabadított meg minket a sötétség ha talmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, /RÚF/

  Pál a város hívőiért imádkozik, hogy Istennek tetsző módon éljenek. A 12. és a 13. versben két valóságot állít szembe egymással: a világosságot és a sötétséget. Az Atya Isten „alkalmassá tett min ket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába. Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata” (Kol 1:12-14), /ÚRK/ 

 Más szóval Teremtő Istenünkben, Jézusban, az Ő személyében van megváltásunk. Ő végezte el a megváltás tettét, és hit által átvitt minket a sötétség birodalmából Isten szeretett Fiá nak országába. 

 White idézet: Lázadása előtt Lucifer tiszteletreméltó, magas beosztású angyal volt a mennyben, pozíciójánál fogva pedig közvetlenül a második Isten szeretett Fia után. Ábráza ta a többi angyalhoz hasonlóan barátságot és boldogságot sugárzott. Magas és széles hom loka kiváló értelmi képességekről tanúskodott. Testalkata tökéletes volt, magatartása pedig nemes és feneséges. Arcáról különleges fény ragyogott, erősebb és szebb, mint a többi an gyal arcáról, azonban Krisztus, Isten szeretett Fia az egész angyalsereg fölött állt, hiszen egy volt az Atyával már az angyalok teremtése előtt. Lucifer irigykedett Krisztusra, és fo kozatosan kezdett el olyan vezetői pozíciót tulajdonítani magának, ami csak Jézust illette meg. A Teremtő összehívta az angyalok seregét, hogy Fiát előttük részesítse különleges tisztes ségben. A Fiú a királyi széken foglalt helyet az Atyával, és szent angyalseregek vették kö 1 rül. Ekkor az Atya kijelentette, Ő maga döntötte el azt, hogy Krisztus, az Ő Fia egyenlő Ővele, ezért ahol a Fiú jelen van, ott Ő van jelen. A Fiú szavát éppen úgy tiszteletben kell tartani, mint az Atya szavát. A mennyei seregek parancsnoki tekintélyével ruházta fel Őt. A Fiúnak különösen a föld és az élőlények teremtésében kell majd hamarosan együtt munkál kodnia Atyjával. Az Atya akaratát és céljait a Fiúnak kellett véghez vinnie, de semmit sem tesz önmagától, csak az Atya akaratát teljesítve. Lucifer irigységet és féltékenységet táplált Jézus Krisztussal szemben. Mégis, amikor az angyalok meghajoltak Jézus előtt, elismerve felsőbbrendűségét, magas tekintélyét és jogos uralmát, ő is meghajolt az angyalokkal egyetemben, de a szíve tele volt irigységgel és gyű lölettel… A hűséges angyalok megpróbálták jobb belátásra bírni a gőgös és lázadó angyalt. Erőteljes érvekkel próbálták meggyőzni Lucifert arról, hogy bár Isten különleges előjogban részesí tette Krisztust, maga Lucifer nem részesül kevesebb tisztességben, mint korábban. Határo zottan rámutattak arra, hogy Krisztus Isten Fia, aki még az angyalok teremtése előtt létezett, és mindenkor az Atya jobbján áll, szelíd és szeretetteljes tekintélyét senki sem vonja két ségbe, és Ő sosem parancsol olyat, amit az angyalok serege ne teljesítene örömmel. Azt hangoztatták, hogy bár Krisztus különleges előjogban részesült az Atyától az angyalok előtt, Lucifer kiváltságai nem csorbultak. Az angyalok sírtak. Aggódva próbálták rávenni, hogy mondjon le törvénytelen terveiről és alázkodjon meg a Teremtő előtt, hiszen a mennyben addig csak béke és összhang uralkodott… Lucifer azonban nem akart hallgatni rájuk. – Lift Him Up, 18./old.

A megelégedettség tika

 

(Fil 4:10-13, 19). Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. (11) Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. (12) Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. (13) Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (19) Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. /RÚF/

Igen súlyos körülmények között (éhségben, betegségben, sebesülten, veszteséget tapasztalva) az ember az igazán fontos dolgokra kezd gondolni, az általában természetesnek vett áldásokkal foglalkozik. Amikor „megaláztatunk” 

(Fil 4:12), „szűkölködünk”, amikor „szinte semmink” nem marad, a hitünknek akkor kell a helyzethez felnőni. Viszont amikor „bővölködünk”, tudatában kell lennünk annak, hogy a körülmények egy szempillantás alatt megváltozhatnak.

(Péld 23:5). Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. /RÚF/. 

Jób és Pál is arra emlékeztet bennünket, hogy születésünkkor semmit nem hoztunk a világra, és a sírba sem viszünk magunkkal semmit. 

(Jób 1:21). És így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! /RÚF/; 

(1Tim 6:7-8) Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. (8) De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. /RÚF/

• (Zsolt 23:1) – „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.” 

• (Mt 6:32) – „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” 

• (Fil 4:19) – „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” 

• (1Pt 5:7) – „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.” 

A legszebb pedig ez: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13) Talán egyikünk sem tudja igazán felmérni, hogy mit jelent valójában a „mindenben”. Bármikor is kérjük Isten segítségét és erejét, azt az Ő akarata szerint kell tennünk. Sokszor azonban nem is kérjük azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy megegyeznek az akaratával. Ezért írja Jakab: „nem kapjátok meg, mert nem kéritek”. (Jak 4:2, RÚF) 

A következőket bizton kérhetjük, tudva, hogy megegyeznek az akaratával: 

• Egy szerettünk vagy barátunk üdvössége (1Tim 2:3-4). Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, (4) aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. /RÚF/) 

• Bátorság a hitünk megvallásához (Jel 22:17). A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! /RÚF/

• Bűnbocsánat, ha megvalljuk és elhagyjuk vétkünket (1Jn 1:9). Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. /RÚF/

• Erő Isten parancsolatainak megtartásához (Zsid 13:20-21). A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, (21) tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen). /RÚF/ 

• Szeretet azok iránt, akik gyűlölnek és üldöznek bennünket (Mt 5:44). Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket /RÚF/ 

• Bölcsesség nehéz helyzetekben (Jak 1:5). Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. /RÚF/

• Isten Igéje igazságának megértése (Jn 8:32). megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. /RÚF/

White idézet: A tiszta vallás békét, boldogságot és megelégedést eredményez; a kegyesség pedig hasznos mind a földi, mind pedig az eljövendő életre. 

A gyötrődést és siránkozást eredményező nyugtalanság és elégedetlenség bűn, viszont az önmagunkkal szembeni elégedetlenség, amely komoly munkára, az értelem fejlesztésére késztet, hogy hasznosabbak legyünk, méltók a dicséretre. Az ilyen elégedetlenség nem okoz csalódást, hanem erőt szerez, hogy még hasznosabbak lehessünk a magasztos munkában. Légy mindig kiegyensúlyozott a szilárd vallási elvek és érzékeny lelkiismeret révén, folyton lebegjen szemed előtt az Istenfélelem, és akkor minden bizonnyal fejlődni fogsz, és az életed nem lesz hiábavaló. 

Az eljövendő életért kellene élnünk. Olyan szomorú, hogy a véletlenre hagyatkozva céltalanul éljük az életünket! Életcélra vágyunk – bizonyos célért akarunk élni. Segítsen meg Isten mindannyiunkat, hogy álljunk készen feláldozni önmagunkat, kevesebbet foglalkozzunk magunkkal, feledkezzünk meg magunkról és önző érdekeinkről, de tegyünk jót, viszont nem a földi elismerésért, hanem azért, mert ez életünk célja, és ez felel meg létezésünk rendeltetésének. Naponta imádkoznunk kell azért, hogy Isten szabadítson meg az önzéstől...

Láttam, hogy akik céltudatosan élnek, és igyekeznek segíteni, áldást szerezni embertársaiknak, azok a Megváltót dicsőítik. Ők az igazán boldogok ezen a földön, miközben a nyugtalan és elégedetlen ember folyton keresgél, mert reméli, hogy megtalálja a boldogságát, mégis csak csalódások érik. Mindig hiányt érez, sosem elégedett, mert csak önmagának él. A te célod azonban legyen a jócselekedet, és tedd meg a hitéletben a rád eső részt. 

Törekedj a kegyelemben való növekedésre, igyekezz még tisztábban és érthetőbben megérteni Isten rád vonatkozó akaratát, és küzdj az előtted álló célért, a futásod jutalmáért. Csak a keresztény tökéletesség fogja elnyerni a tiszta jellemruhát, ami feljogosít arra, hogy megállhass Isten trónusa előtt azok között, akik megmosták ruháikat a Bárány vérében, és akiknek kezében az örök győzelem pálmaágai lengenek. – Our High Calling, 242./old. 

Ha a lélek személyes kapcsolatba kerül Krisztussal, az Úr szent templomává válik, mert a hívőnek Krisztus jelenti a bölcsességet, az igazságot, a megszentelődést és a megváltást. Aki teljesen átadta magát Istennek, az érzékeli Krisztus felemelő jelenlétét. Birtokában van a lelki békességnek, és nyugalom honol lelkében, mely a szelíd és alázatos szívű Mestertől származik. Mivel Jézusban bízik, akinek eredményességét és igazságát köszönheti, a lelkét béke, megelégedettség tölti be. 

Mi a keresztény öröme? A keresztény öröme Krisztus jelenlétének tudatából ered. Mi a keresztényi szeretet? Krisztus szeretetének viszszatükrözése és a Szentlélek munkájának gyümölcse. Ha a Golgota keresztjére nézünk, látjuk, ahogy Jézus a világ bűneiért haldoklik, azért, hogy halála az élet és az örök élet reménysugarát közvetítse a bűnbánó bűnös számára. Jézus minden mindenekben, és nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Krisztus nélkül lehetetlen lelki életet élni. – A Szentlélek eljő reátok, 83./old. 

Ezekről gondolkodjatok

A minden értelmet felülhaladó békesség „meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”. (Fil 4:7) 

Szükségünk van lelki védelemre. Érdekes, hogy Fil 4:7 versében egy katonai hasonlatot találunk Isten békességével kapcsolatban. Az „őrizni” szóval fordított görög ige (phroureó) katonák csapatára utal, akik betörésektől védik a várost.

 (2Kor 11:32). Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. /RÚF/;

(ApCsel 9:24). Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék /RÚF/

A belső béke másik fontos eleme az, hogy összhangban élünk Isten akaratával. „A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van”. (Zsolt 119:165) 

(Fil 4:8-9) Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (9) Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. /RÚF/

(Fil 4:8-9) verseit Pál úgy kezdi, hogy „Továbbá…”, majd felsorol hat erényt, amelyeket ezek tömör összefoglalása követ, utána pedig saját példájának követésére buzdít. Ez a vegyes kultúrákban egyaránt érvényes intés jól illik Filippi városának görög-római környezetére, ahol hangsúlyt kaptak az értékek és a példaadás is. Pál azonban itt bibliai erényekre fókuszál, ami abból is látszik, hogy a felsorolásból kihagyott négy sarkalatos görög értéket (megfontoltság, igazságosság, mértékletesség és bátorság). 

1. Igaz – Nem véletlen, hogy a lista egy sarkalatos bibliai értékkel, az igazsággal kezdődik. Jézus és az Újszövetség írói is gyakran kiemelték ezt. 

(ApCsel 26:25). Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. /RÚF/; 

(Róm 1:18). Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen /RÚF/; 1Kor 13:6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. /RÚF/; 

(2Kor 4:2). Hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. /RÚF/; 

(Ef 4:15). hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus /RÚF/; 

(1Tim 3:15). Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja /RÚF/; 

(Jak 1:18). Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. /RÚF/; 

(1Pt 1:22). Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, /RÚF/; 

(1Jn 2:21). Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok azt, és mivel tudjátok, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. /RÚF/ 

2. Tisztességes – Az itt szereplő görög szó egy fontos emberi erényre utal.

 (1Tim 3:8, 11). Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, (11) Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, hanem mértékletes, mindenben hűséges. /RÚF/; 

(Tit 2:2). hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; /RÚF/

3. Igazságos – Ennek az erénynek a meghatározása Isten igazságos jelleméhez kapcsolódik. 

(Fil 1:7). Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. /RÚF/, ahol ugyanaz a görög szó a fordításban: „méltó”

4. Tiszta – Isten megigazító igazságosságából áradó gondolat és cselekedet, amit az ember hit által nyer el. 

(1Jn 3:3. Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. /RÚF/

5. Kedves – Esztétikai szépség, ami látható Isten teremtett világában. 

6. Jó hírű – Kedves, megnyerő és tetszetős. 

Pál még két további jellemzőt is hozzáad a felsoroláshoz, nehogy bárki is pogány jelentést tulajdonítson ezeknek az erényeknek: „ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes”. (Fil 4:8, ÚRK) Ezeken a mennyei értékeken gondolkozzunk! Majd pedig minden kétely és félreértés eloszlatása érdekében arra szólít, hogy gyakoroljuk is, amit az ő példájából láttunk. 

(Fil 4:9). Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. /RÚF/

White idézet: Ha az elmét megtanítjuk a mennyei dolgok szemlélésére, többé nem elégítenek ki alantas, közönséges dolgok. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr kész nagy dolgokra érettünk, viszont álljunk készen befogadni ezeket, és ki kell űznünk szívünkből az önigazultságot és önbizalmat. Csak az Urat kell magasztalnunk. „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” – mondja az Úr. (1Sám 2:30) Ne törekedjünk elismerésre, mivel „ismeri az Úr az övéit”. Akik nem önmagukban bíznak, hanem bizalmatlansággal tekintenek saját munkájukra, azoknak az Úr ki fogja nyilatkoztatni dicsőségét. Ezek az emberek a lehető legjobban felhasználják a kapott áldásokat. Akik Libánon tiszta forrásaiból isznak, azokból az élet vize fakad feltartózhatatlanul...

Az Úr tudja, hogy ha emberekre nézünk és bennük bízunk, csak húsvér karra támaszkodunk. Ezért bátorít, hogy bízzunk benne. Hatalma végtelen. Gondoljatok Jézusra, érdemeire és szeretetére, és ne keressétek embertársaitok hibáit, tévedéseit. Az elismerésre és dicséretre méltó dolgokra emlékezzetek, és a hibák felismerésének képességét inkább arra használjátok, hogy meglássátok és dicsérjétek a jót. Megtörténhet, hogy ha megvizsgáljátok önmagatokat, ugyanolyan kellemetlen elemeket fedeztek fel, mint amiket másokban láttok. Dolgozzunk tehát folyamatosan egymás erősítése érdekében a legszentebb hitben. Pál írja a Filippibelieknek: „Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindenkitekért nagy örömmel könyörgővén, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.” (Fil 1:1-6) Ezt a lelkületet sajátítsuk el mindannyian. – This Day with God, 300./old., október 18.