Ember és Isten csodálatos egyesülése!

 Jézus kisegíthette volna emberi természetét, hogy ellenálljon a betegségnek, ha isteni természetéből életerőt és fáradhatatlanságot vett volna, azonban az emberi természetre alázta magát, hogy beteljesedjék az írás. Isten Fia úgy lépett ebbe a tervbe, ismerve a megalázkodás összes lépését, melyeken alá kell szállnia, hogy megbűnhődjék a halálos ítélet alatt nyögő világért. Milyen mély megalázkodás is volt ez! Az angyalok elámulták rajta. Nyelv soha le nem írhatja, a képzelet nem veheti be. Az örökkévaló Ige hajlandó volt emberi testté várni. Isten emberré lett. Csodálatos megalázkodás ez. {5BC 1127.2} 

De még ennél is mélyebbre szállt alá. Az embernek még mint embernek is meg kell alázkodnia, hogy elviselje a sértést, káromlást, gyalázatot, vádaskodásokat és bántalmazást. Nem volt biztos helye tulajdon országában. Helyről-helyre kellett menekülnie, hogy mentse életét. Tanítványa elárulta, legbuzgóbb követője megtagadta. Gúnyt űztek belőle, Töviskoszorúval koronázták meg. Véresre korbácsolták. Keresztet tettek vállára. Nagyon is érezte a megvetést és a szégyent. Alávetette magát, de jaj, jobban érezte a keserűséget, amint más nem érezhette volna. Tiszta, szent, ártatlan volt, mégis gonosztevők közé sorolták. A csodálatra méltó Megváltó a lehető legmagasabb helyről szállt alá. Lépésről-lépésre megalázkodott, hogy meghaljon, mégpedig a legszégyenteljesebb, legkegyetlenebb halállal - kereszten - gonosztevőként. A világ szemében nem hősként halt meg megtiszteltetéssel elárasztva, mint a harcban elesett férfiak, hanem halálra ítélt gonosztevőként, ég és föld közt függve, a szégyen lassú halálát halta, kitéve az elaljasodott, bűntettekkel terhelt, züllött sokaság gúnyolódásának és szitkozódásának. „Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkukat és hajtogatják fejüket." Gonosztevők közé számlálták, gúnyolódás közben múlt ki, családja is megtagadta. Anyja tanúja volt megaláztatásának, s ő kénytelen volt látni, amint tör veri át anyja szívét. Ám elviselte a keresztet, megvetette a gyalázatot. Nem tartotta sokra, amint az eredményre gondolt, hogy mit vív ki, nem csupán ennek a porszem világnak, hanem az Isten-teremtette egész mindenségnek, minden világnak. {5BC 1127.3} 

Krisztus az ember helyetteseként volt hivatott meghalni. Isten törvényének megszegése miatt az ember halálos ítélet alatt álló gonosztevő volt, mint áruló, mint lázadó. Ezért az ember helyettesének gonosztevőként kellett meghalnia, mivel Ő állt az árulók helyén, az árulók összes fölhalmozódott bűnével isteni lelkén. Jézusnak nem volt elég meghalnia, hogy teljesen megfizesse a megszegett törvény követelését, hanem szégyenteljesen halt meg. A látnók közli a világgal szavait.: „Arcomat nem rejtettem el a szégyentől és köpdöséstől." {5BC 1127.4}

Emberekhez hasonló lett.

S most emberi voltáról szólva: „Emberekhez hasonló lett. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig." Fil.2,7-8. Önként vette magára az ember természetét. Az ő döntése, az ő választása volt. Krisztus, a fölkent, emberi léttel takarta el istenségét. Egész idő alatt Isten is volt, habár nem látszott Istennek. Eltakarta istenségének azon megnyilvánulásait, melyek Isten világmindenségéből imádatot és csodálatot váltottak ki. Földi tartózkodása idején is Isten volt, de levetette istenségét, s az ember alakját és formáját öltötte magára. Emberként járt a földön. Szegény lett értünk, hogy szegénysége által mi lehessünk gazdagok. Dicsőségét és fönséget levetette. Isten volt, de egy időre letétté az Istenség dicsőségét. Bár szegényen járt az emberek közt, áldását hintve mindenfelé, szavára angyalseregek vették volna körül és hódoltak volna neki. Mégis csaknem teljesen ismeretlenül járt földi teremtményei között. Pedig itt a magasztalás zsolozsma! helyett káromkodástól volt szennyes a levegő. Jézusnak szegénység és megaláztatás volt a sorsa. Amint szerte járt a könyörület küldetésén, hogy enyhítse a betegséget, kiemelje a lesújtottat, csak egy-egy mondta őt áldottnak; a nemzet nagyjai megvetőn mentek el mellette. {5BC 1126.8}

 Mikor Jézus emberi természetet vett magára és emberekhez hasonlóvá lett, szervezete is emberi volt. Szükségletei az ember szükségletei voltak. Táplálkoznia kellett, ki kellett pihennie fáradtságát. Atyjához esedezéssel erősödött meg munkájára és próbáira. 

 Krisztus nem kölcsön vette életét - „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága." Ez nem testi, hanem örök életet ír le, ami kizárólag Isten tulajdona. Az ige, mely Istennel volt és Isten volt, ilyen élettel rendelkezett. A testi életet mindenki úgy kapja. Nem örök, és nem halhatatlan élet az, mert Isten, az élet adója, visszaveszi. Az ember nem ura életének. De Krisztus nem kölcsön kapta életét, tőle senki sem vehette el. „Magamtól teszem le," mondta. Benne élet volt, eredendő, nem kölcsönzött, nem mástól nyert élet. Ilyen élet nincs az emberben; ezt csak Krisztus által nyerheti el. Nem tudja kiérdemelni; ingyen ajándékul kapja, ha mint üdvözítőjében hisz Krisztusban. „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."Ján. 17,3  Nyitott forrás ez a világ számára. (Idők jelei 1912 február 13)

Az emberi természet, Isteni erő segítségével, képes megtartani a törvényt. – Krisztus emberként győzedelmeskedett Sátán kísértései felett. Krisztushoz hasonlóan minden ember legyőzheti a kísértéseket. Krisztus érettünk alázta meg magát. Hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett. Jóvátette Ádám szégyenletes bukását, és győzelmével bizonyságot tett az el nem bukott világok és a bukott emberiség előtt, hogy Mennyből nyert Isteni erő segítségével az ember képes megőrizni Isten parancsolatait. Jézus Isten Fia, javunkra alázta meg magát, értünk állta ki a kísértést, és a mi érdekünkben győzött, hogy megmutassa, hogyan juthatunk mi is győzelemre. A legszorosabb kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, és biztosított minket afelől, hogy nem hagy bennünket erőnk fölött megkísértetni, mert a kísértéssel együtt megmutatja nekünk a szabadulás útját is.

Mit jelent Jézus hite?

 Jézus hitéről sokat beszélnek, de nem értik annak mibenlétét. Mit jelent Jézus hite a harmadik angyal üzenetének fényében? Jézus bűneink hordozójává vált, hogy bűnbocsátó Megváltónk lehessen. Úgy bántak vele, ahogyan mi érdemeltük volna. Eljött világunkba, és magára vette bűneinket, hogy magunkra vehessük igazságosságát. A Krisztus képességében való hit a teljes, mindenre kiterjedő megmentésünkre – ez jelenti a Jézus hitét. (Szemelvények EGW 3.kötet)

– Azok, akik igyekeznek Isten parancsolatainak engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Csak Isten segítségével állhatnak meg. Hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett?  (Nagy küzdelem EGW)

 – Két nagy alapelv van: egyik a hűség, a másik a hűtlenség alapelve. Mindannyiunknak szüksége van nagyon keresztényi bátorságra, hogy felemelhessük azt a zászlót, amelynek felirata: Isten parancsolatai és Jézus hite… Az engedelmesek és az engedetlenek közötti határvonal világosnak és megkülönböztethetőnek kell lennie. Szilárdan el kell határoznunk, hogy az Úrnak akaratát cselekedjük minden időben és minden helyen…(Jelenések könyve 14-fejezet)

A zsoltáros így szól: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt 119:126—127). Amikor az emberek szorosan haladnak Krisztus oldalán, amikor Krisztus lakozik szívükben hit által, akkor Isten parancsolatai iránt érzett szeretetük annak arányában növekszik, amilyen megvetést a világ a szent rendelésekkel szemben tanúsít. Ekkor írásban és szóban egyaránt az emberek elé kell tárni a szombat igazságát. Amikor megvetik a negyedik parancsolatot és annak megtartóit, a hűségesek látni fogják, hogy eljött az idő arra, hogy ne elrejtsék, hanem felmagasztalják Jahve törvényét. Ki fogják bontani a zászlót, melyen a harmadik angyal üzenete, Isten parancsolatai, és a Jézus hite áll.(Szemelvények EGW 2.kötet)

Szombat vagy vasárnap?

"Harmadik angyal is követte azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt.” (Jel 14,9–10)

„Mindeddig sokan rémhírterjesztőknek tartották a harmadik angyali üzenet igazságainak hirdetőit. Jövendöléseiket – hogy az Egyesült Államokon úrrá lesz a vallási türelmetlenség; hogy egyház és állam egymással szövetségben üldözi majd Isten parancsolatainak megtartóit – alaptalannak és képtelenségnek minősítették. Meggyőződéssel mondták, hogy ez az ország soha nem lesz más, mint ami eddig volt: a vallásszabadság védelmezője. De amikor a vasárnapünneplés kérdése mindenütt vita tárgya lesz, kiderül, hogy közeledik ez a kétségbevont és el nem hitt esemény, s a harmadik üzenet még soha nem tapasztalható hatást vált ki.

A hit és az ima emberei a Lélek indítására szent lelkesedéssel hirdetik majd, amit Isten mond nekik. Babilon bűnei közismertté válnak. Hogy milyen félelmetes következményekkel jár, ha az egyház a polgári hatalmasság által kényszeríti ki rendelkezései megtartását; hogy a spiritizmus behatolt az egyházba; hogy a pápai hatalom lopva, de rohamosan tör előre – ezt mind leleplezik. Ezek a súlyos figyelmeztetések fel fogják ébreszteni az embereket. Ezrek és ezrek figyelnek fel rájuk, akik soha nem hallottak erről. Megdöbbenve hallják, hogy az egyház Babilon, amely bűnben él, tévelyeg és elbukott, mert elvetette a mennyből küldött igazságot. Az emberek felkeresik korábbi tanítóikat, és türelmetlenül kérdezik, hogy igaz-e az, amit hallottak. A lelkészek pedig meséket mondanak, kellemes dolgokat jövendölnek, hogy csillapítsák félelmüket, és megnyugtassák felébresztett lelkiismeretüket. De az emberek nem elégednek meg a puszta emberi tekintéllyel, és szeretnék tudni, mi az, amit világosan »szól az Úr«. Ezért a nagy tekintélyű papság – akár a régi farizeusok – tekintélye kétségbe vonása miatt haragra gerjedve, az üzenetet Sátántól származónak bélyegzi, és a bűnt szerető tömegeket arra indítja, hogy szidalmazzák és üldözzék azokat, akik az igazságot hirdetik. 

Amikor a vita egyéb kérdéseket is érint, és az emberek figyelme Isten sárba tiport törvényére terelődik, Sátán akcióba kezd. Az üzenetet kísérő erő felingerli azokat, akik ellenzik hirdetését. A papság majdhogy emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik elzárni a világosságot, nehogy híveire sugározzék. Minden rendelkezésre álló eszközzel megkísérli elfojtani e létfontosságú kérdések megvitatását. Az egyház a polgári hatalom fegyveréért kiált, s katolikusok és protestánsok összefognak.” (A nagy küzdelem, 605–607. o., Korszakok nyomában, 539–540. o.) Maranatha

Isten pecsétje és a fenevad bélyege

 Facebook ---szinbolumok

„Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jel 7:2-3, ÚRK) 

 Amikor tanulmányozzuk a végidei eseményeket a fenevad bélyege kapcsán, szembeötlő a különbség Isten kormányzata és a lelkek ellenségének működése között. Amint megállapítottuk, a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem központi kérdései a hűség, a hatalom és az imádat. Jelenések 13. fejezetében a fenevadat, Dániel 7. fejezetében a kis szarvat, 2Thesszalonika 2. fejezetében a kárhozat fiát ábrázoló próféciák mind egy, az Isten tekintélyét bitorló hatalomként mutatják be, amely hűséget követel és a hamis imádat rendszerét vezeti be, méghozzá erőszakkal, kényszerítéssel és időnként megvesztegetéssel vagy jutalmazással – mindezt annak érdekében, hogy kierőszakolja magának az imádatot. Ezzel szemben Isten országának nagy motiváló ereje a szeretet. Isten népe nem a fenevad imádatában, hanem Isten tiszteletében leli legnagyobb örömét. Tagjai elkötelezik magukat az Úr mellett, tudva, hogy Ő mennyire elkötelezte magát mellettük. Csak egy dolog van, ami a végidőben bármelyikünket is megmenthet a fenevad bélyegének felvételétől – Jézus szeretete, ami olyan mély, hogy semmi nem törheti meg a hozzá fűződő kapcsolatunkat.

 Ebben a tanulmányban tovább boncolgatjuk az itt említett témákat.

 White idézet: Sátán szüntelen kifogásokat kínál Isten választott népének, hogy elvonja figyelmüket a komoly felkészüléstől a közvetlen előttünk álló eseményekre. Csaló ő, a szó valamennyi értelmében, s gyakorlott elbűvölő. Mennyből kölcsön vett fénnyel álcázza terveit és csapdáit. Azzal kísértette meg Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, és rábeszélte arra a meggyőződésre, hogy haszna lesz abból… Sátánnak sok olyan finoman szőtt veszélyes hálója van, melyek ártatlannak látszanak, de melyeket ügyesen felállít, hogy elcsábítsa Isten népét. Ott… a szórakozás végtelen változatai bukkannak elő szüntelen, azzal a hátsó gondolattal, hogy a világ és a világ dolgainak szeretetére vezessék Isten népét. A világhoz csatlakozva hitük meggyengül. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 550./old.

Ha valóban mennyei polgárságunk van és jogosultságunk a halhatatlan örökségre, az örök vagyonra, akkor olyan hittel rendelkezünk, ami szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A mennyei család tagjai vagyunk, a mennyei király gyermekei, Isten örökösei, Krisztus örököstársai. Eljövetelekor megkapjuk az élet koronáját, amit soha nem veszítünk el… Az Isten gyermekeinek biztosított előjogok korlátlanok. Kapcsolatban lehetünk Jézus Krisztussal – akit a menny és az el nem bukott világok végtelen kiterjedésében mindenütt, minden szív imád és minden nyelv az Ő dicséretét énekli; Isten gyermekei lehetünk; nevét hordozhatjuk; a királyi család tagjaivá válhatunk; a királyok királyának és urak Urának, Immánuel Fejedelmének zászlaja alá tartozhatunk. – Isten Fiai és leányai, 372./old. 

 Nem a büntetéstől való félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait, hogy Őt kövessék. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely megnyilvánul földi vándorútjában a betlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig, s az Ő látványa vonzza, meglágyítja és engedelmességre bírja a lelkeket. Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt. Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. „Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy.” (Jn 10:4.) A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös – Jézus végigment rajta. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott… Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket. – Jézus élete, 480./old.

Beteljesült próféciák (Korok üzenete 1.)

A Biblia szövegének csaknem egyharmada prófécia. Ezek a próféciák több száz, vagy olykor több ezer évvel a beteljesedésük előtt íródtak. A mai napig több mint 25.000 olyan archeológiai felfedezés látott napvilágot, melyek igazolják, hogy a Szentírás könyveinek szereplői valóságos személyek voltak, akik bizonyíthatóan ott éltek, ahol az adott könyv említi őket. Az események Egyiptomban, Kánaánban, Szíriában, Mezopotámiában és Izraelben történtek. A Biblia legtöbb próféciája már beteljesedett, s ezek közül megemlítünk néhány neves városról szóló jövendölést és azok beteljesülését. TYRUS városállama 01:14 ASKHELON 04:29 NINIVE 06:21 BABILON 09:09 EGYIPTOM 11:42 JERUZSÁLEM 15:09
 

A “pokol” témája a bibliába

Korábban a “pokol” témája sok népies üzenethirdetőnek kedvenc témája volt. Számunkra ma szinte érthetetlen, hogy a pokollal való fenyegetéssel, és annak minden részletében kiszínezett ijedelmével, milyen félelmet öntöttek az emberekbe. Voltak szónokok, akiknél néha egy “sikeres” pokol-prédikáció után a bolondok házába kellett vinni a hallgatókat. Mindemellett még az áhítatkönyvekben is az “örök gyötrelem” témája igen terjedelmesen volt bemutatva. Richard Baxter1 áhítatkönyvében, amelyhez az előszót egy német prelátus és alapító prédikátor írta, többek között a következőket olvassuk: “A pokolbüntetés szerzője maga Isten... A legfélelmetesebb azonban abban a kínban az, hogy örökké tart. Örökké! Ó elviselhetetlen gondolat! Ha az évek milliói tovatűnnek, azok a kínok újra és újrakezdődnek, úgy mint az első napon. Az ő halhatatlan lelkük volt az, ami vétkezett; épp ezért az ő férgük meg nem hal!.”

Ugyanabban a fejezetben mégis ez áll: “Azonban így az élő Isten kezébe estek, akinek örök haragja megemészti őket... Mert micsoda egy megemésztő tűz az ő haragja!”
Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág” vagy “pokol” szóval visszaadott “seol” (héber) és “hádes” (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol” és “hádes” szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat.” (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam”.
A fenti témáról Janos Cserbik beszél 

Watch | Facebook

Mit jelent szüntelenül imádkozni?

 Az utóbbi időben elég sok követőnket érdekli az ima kérdése. Korábban az Ámen kifejezésről beszélt Szigeti professzor, most pedig a szüntelen imádságról többen is kérdeztek. A szüntelen imádság, a Magyar Lexikon szerint: állandó és személyes kapcsolat Istennel. Hogy is lehet ezt megvalósítani a mindennapi életünkben? Sokunkban még az imádság fogalma is zavaros. Belénk nevelődött az a gondolat, hogy csak ünnepélyesen lehet Istenhez fordulni, viszont az életünk folyása annyira hétköznapi s benne oly ritkák az ünnepi pillanatok, hogy ebben a hétköznapiságban úgy gondoljuk, hogy inkább ne is imádkozzunk, hogy ne profanizáljuk az imádságot. Mert teszem azt, hogy lehessen a napi munka közben, ócska ruhában, konyhakötényben Isten elé járulni? Te hogy gondolod? Mi az imádság?

Meglátjuk-e a valós veszélyt?

 „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.” (Jel 6,12) 

„A próféta nemcsak megjövendöli Krisztus eljövetelének módját és célját, hanem azokat a jeleket is felsorolja, amelyekből közelsége felismerhető. Jézus ezt mondta: »Lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban.« (Luk 21,25) »A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.« (Márk 13,24–26) A Jelenések könyvének szerzője így írja le a második advent első jelét: »Nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.« (Jel 6,12)

Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira-szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan erős volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt. Marokkó közelében egy nyolc-tízezer lakosú város teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.

A földrengés ünnepnapon történt, amikor a templomok és a kolostorok zsúfolásig megteltek. Az itt levők közül csak néhányan menekültek meg… Kilencvenezerre becsülték azoknak a számát, akik azon a végzetes napon életüket vesztették.” (A nagy küzdelem, 304–305. o., Korszakok nyomában, 272–283. o.) Maranatha

„A halottak semmit sem tudnak…”

 

A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa 8,20) 

„A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen érvényesíti befolyását, akik inkább Istennek engedelmeskednek, mint embereknek. A sötétség hatalmasságainak követei azt állítják magukról, hogy a menny küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg, hogy a vasárnapünneplés megtagadóit meggyőzzék tévedésükről, és arról, hogy az ország törvényeinek ugyanolyan engedelmességgel tartoznak, mint Isten törvényének. Ezek a lények a világ romlottsága miatt népszerűek lesznek, és a vallástanítókkal együtt ők is állítják, hogy az erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a felháborodás azok ellen, akik nem fogadják el ezeket a kijelentéseket.

Akik a spiritizmus tanításai ellen fölemelik szavukat, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. A magasságban levő fejedelemségekkel, hatalmasságokkal és gonosz lelkekkel lépnek harcba. Sátán egy tapodtat sem fog engedni, hacsak a mennyei követek vissza nem szorítják. Isten népe a Megváltó e szavaival állhat ki a gonosz ellen: »Meg van írva.« Sátán most is éppúgy tudja idézni a Szentírást, miként Krisztus korában. Hogy alátámassza csalásait, kiforgatja az igei tanításokat. Azoknak, akik meg akarnak állni a veszélyes időben, jól kell ismerniük a Szentírás bizonyságtételét.

Sokan találkoznak majd a szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat pengetik majd, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek azok, akik így megjelennek (Préd 9,7; Jel 16,14).” (A nagy küzdelem, 590–591., 559–560. o., Korszakok nyomában, 525., 497. o.)

„Emberi alakot öltő sátáni ügynökök vesznek majd részt az utolsó nagy összecsapásban, hogy megakadályozzák Isten országa elérkeztét. De emberi külsőben mennyei angyalok is ott lesznek Krisztus követõi mellett. A két szembenálló csapat egészen addig harcol majd, míg le nem zárul a világtörténelem utolsó nagy fejezete.” (Review and Herald, 1909. augusztus 5.)