Kipróbált jellem

Pál Timóteussal együtt küldte ezt a levelet...

(Fil 1:1). Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: /RÚF/) ...és most fiatal munkatársa értékeit ecseteli. Evangélistaként utal rá (2Tim 4:5). Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. /RÚF/), elküldte Macedóniába (1Thessz 3:2). és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, /RÚF/;

(ApCsel 18:5). Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. /RÚF/;

(ApCsel 19:22). Elküldött Makedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erasztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt. /RÚF/], illetve többször is Korinthusba.

(1Kor 4:17). Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. /RÚF/;

(1Kor 16:10). Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. /RÚF/) Timóteus korábban már dolgozott ott vele és Szilásszal

(1Thessz 1:1). Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség. /RÚF/;

2Thessz 1:1. Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: /RÚF/, később pedig Efezusban.

(1Tim 1:2-3). Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. (3) Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, /RÚF/;

(ApCsel 19:22). Elküldött Makedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erasztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt /RÚF/]

Azt írta róla az apostol, hogy „annyira hozzám hasonló lelkületű”. (Fil 2:20, SZIT) Arra utal a görög szó („lélekben egyenlő”), hogy sok szempontból hasonló volt Pálhoz, például a Krisztus iránti elkötelezettség, az evangélium energikus hirdetése terén és a filippibeliekkel való törődésében is.

(Fil 2:19-23). Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. (20) Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; (21) mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. (22) De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. (23) Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. /RÚF/

(1Kor 4:17). Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. /RÚF/;

(2Tim 1:5). Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. /RÚF/

Pál említést tesz még Timóteus „kipróbált” jelleméről. (Fil 2:22) Az itt használt görög szó olyan emberre utal, aki nehézségek között minden próbát kiállt

(Róm 5:4), akinek jelleme és szolgálata őszintének bizonyult.

(2Kor 2:9). Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. /RÚF/;

(2Kor 9:13). Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. /RÚF/

Pál tudja, hogy ez igaz Timóteusra, hiszen sokszor látta ennek bizonyítékát, amikor együtt dolgoztak az evangélium hirdetése közben.

Az élet nehézségei teszik próbára a bátorságunkat, ezek közben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában. Ellen G. White erről így ír: „Az élet fegyelmez… Érnek olyan támadások, amelyek próbára teszik a természetünket, és úgy fejlődünk a keresztényi erényekben, ha helyes lelkülettel fogadjuk ezeket. Ha alázattal viseljük a sérelmeket és a bántásokat, ha szelíden felelünk a sértő szavakra, kedvesen reagálunk a zsarnoki megnyilvánulásokra, az bizonyítja, hogy krisztusi lelkület él a szívünkben… Ha jól viseljük a nehézségeket és bosszúságokat, amelyeket el kell szenvednünk, krisztusi jellem fejlődik bennünk, ami a keresztényeket megkülönbözteti a világiaktól”. (Testimonies for the Church. 5. köt. 344. o.)

Gondoljunk olyan dolgokra, amelyek az utóbbi időben felingereltek, bosszantottak, nehézséget jelentettek! „Szelíden, jól viseltük” ezeket? Mit tehetünk, hogy a tapasztalataink által még fegyelmezettebbé váljunk?

White idézet: Pál szerette Timótheust, mint „igaz fiát a hitben” (1Tim 1:2). A nagy apostol gyakran vizsgáztatta fiatalabb kísérőjét, amennyiben bibliai pontokra vonatkozó kérdéseket tett fel neki; és miközben helységről helységre utaztak, gondosan kioktatta, hogyan végezhet eredményes munkát.

Pál és Timótheus barátsága Timótheus megtérésével kezdődött, aztán a kapcsolatuk csak mélyült, miközben osztoztak a misszionáriusi élet reményeiben, de veszélyeiben és ellenszegüléseiben is, mígnem úgy tűnt, hogy eggyé válnak. A korkülönbség és a jellembeli különbségek eredményeképpen még életerősebb szeretettel viszonyultak egymáshoz. Pál buzgó, lelkes és határozott lelkülete nyugalomra és vigasztalásra lelt Timótheus szelíd, alázatos és visszahúzódó természetében. Munkatársa hűséges és kedves szeretete az apostol számos sötét órájában világosságot gyújtott… Amit adhat egy fiú szerető atyjának, azt nyújtotta Timótheus a megpróbált és magányos Pálnak.

Pál azért szerette Timótheust, mert Timótheus szerette Istent. A gyakorlati kegyesség és igazság megvilágosult ismerete tette őt különlegessé és befolyásossá. Családjában nem csupán a felszínes kegyesség légköre uralkodott. Érzelmei tiszták és feddhetetlenek voltak… Isten Igéje vezérelte… Elméjében megőrizte a legmagasabb szintű tanításokat. Otthoni tanítómesterei Istennel együttműködve nevelték ezt az ifjút, hogy viselhesse még zsenge fiatal korában is a nehéz terheket.

Munkája során Timótheus szüntelenül kikérte Pál tanácsát. Nem cselekedett indulatból, hanem megfontoltságról és nyugodt gondolkodásról tett bizonyságot… A Szentlélek olyasvalakire lelt őbenne, aki engedi magát csiszolni és alakítani, hogy templommá váljék az isteni Jelenlét lakozására.

Ha a Biblia tanításait alkalmazzák a mindennapi életben, mély és tartós befolyást fog gyakorolni a jellemre. Timótheus megtanulta és gyakorlatba is ültette ezeket a tanításokat. – ConFlict and Courage, 346./old.

Láthatjuk, Timótheus előnyére szolgált, hogy a kegyesség, a tiszta és Istennek tetsző élet helyes példaképét kapta. Családjában vallásos légkör uralkodott. Az otthoni nyilvánvaló lelkierő segített tisztának maradnia beszédben, és megóvta őt bármiféle romlástól.

Isten megparancsolta a hébereknek, hogy gyermekeiket az Úr minden törvényére tanítsák meg, és beszéljék el nekik, mit tett atyáikért. Ez kiváltképp a szülők kötelessége volt, amit senkire sem ruházhattak át. Mert nem idegen ajkaknak kellett Isten e nagy dolgaira tanítani a gyermekeket, hanem a szülőknek, akik őket a legjobban szerették. A mindennapi élet minden mozzanatába Isten gondolatát kellett beleszőniük. Isten hatalmas cselekedeteit, amelyekkel népét megszabadította, és az eljövendő Megváltóra vonatkozó kegyelmes ígéreteit szinte naponta tanulmányozni kellett az izraelita családokban... Így vésték az ifjúság szívébe a határtalan isteni gondviselés és az eljövendő élet igéit. Megtanították őket, hogy a természetben és az Igében egyaránt Istent keressék. A sokmillió csillag, a faóriások, a rét virágai, a büszkén égbe meredő bércek és a csobogó kis patak is a Teremtőről beszélt. Az áldozatok bemutatása, a szentély szolgálata és a próféták beszédei Isten megkülönböztetett megnyilatkozásai voltak számukra. – ConFlict and Courage, 345./old.

Élő áldozat

 

(Róm 12:1-2). Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, (2) és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. /RÚF/

(1Kor 11:1). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/

(Fil 2:17). Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; /RÚF/

(2Tim 4:6). Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. /RÚF/

Pál már korábban is kifejezte, hogy elfogadja, akár életben marad, akár meghal Krisztus szolgálatában.

(Fil 1:20-23). Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. (21) Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. (22) Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. (23) Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; /RÚF/)

Most viszont utal annak a lehetőségére, hogy kiontatik „italáldozatként” (Fil 2:17). Az ősi italáldozat gyakorlatát idézi, amelynek részeként valamilyen folyadékot (pl. olajat, bort vagy vizet) kiöntöttek, áldozatul Istennek.

(1Móz 35:14). Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. /RÚF/;

(2Móz 29:40). Egy tizedrész finomlisztet egy negyed hín sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hín bort kell hozzáadni az első bárányhoz. /RÚF/;

(2Sám 23:15-17). Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! (16) Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, (17) és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. /RÚF/

Az istentisztelet részeként valamilyen drága folyadékot kiöntöttek, „elpazaroltak”. Erről eszünkbe juthat az az eset, amikor Mária megkente Jézus fejét és lábát „igen drága nárdus olajjal”.

(Mk 14:3-9). Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban, és az alabástromtartót feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére. (4) Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? (5) Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt, (6) de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. (7) Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. (8) Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. (9) Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. /RÚF/;

(Jn 12:3). Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. /RÚF/

Ténylegesen nem italáldozatról volt itt szó, de ez a kép világosan érzékelteti a hatalmas áldozatot, ami találóan mutat rá Krisztusnak a megváltásunkért hozott, végtelenül nagy áldozatára.

Pál akkor is örül, ha az evangélium hirdetése miatt kivégzik, mert az élete Istennek szánt áldozatként „ontatik ki”. A héber Biblia szerint az italáldozatra általában nem önmagában került sor, hanem más áldozattal együtt mutatták be.

(4Móz 15:1-10). Azután így beszélt Mózeshez az Úr: (2) Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok, (3) és tűzáldozatot készítetek az Úrnak: égőáldozatot vagy véresáldozatot fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatként vagy ünnepeiteken, amikor marhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak, (4) akkor az, aki bemutatja áldozatát az Úrnak, mutasson be ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva, (5) italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként. (6) A koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet készíts, egyharmad hín olajjal gyúrva, (7) italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak. (8) Ha marhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul egy fogadalom teljesítésére vagy békeáldozatként az Úrnak, (9) akkor mutass be a marhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva, (10) italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. /RÚF/;

(4Móz 28:1-15). Azután így beszélt Mózeshez az Úr: (2) Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul. (3) Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul. (4) Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el, (5) ahhoz egytized véka finomlisztet ételáldozatul egynegyed hín préselt olajjal gyúrva. (6) Állandó égőáldozat ez, amilyet a Sínai-hegyen mutattatok be az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozatul. (7) A hozzá tartozó italáldozat egynegyed hín legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki az óborból készült áldozatot az Úr elé. (8) A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. (9) A nyugalom napján mutass be két egyéves hibátlan bárányt, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. (10) Ez legyen a nyugalomnapi égőáldozat minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. (11) Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyéves hibátlan bárányt, (12) mindegyik bikához ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, (13) és mindegyik bárányhoz ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. (14) A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő minden hónapjában. (15) Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az Úrnak az állandó égőáldozaton kívül a hozzá tartozó italáldozattal együtt. /RÚF/

Ennek fényében Pál úgy tekinthette, hogy saját életének odaadása illő hozzájárulás a filippibeli hívők áldozata és szolgálata mellett, akik hittel Istennek ajánlották magukat, „élő… áldozatul”. (Róm 12:1)

Az első keresztények, így a Filippiben élők is aktívak voltak, beszéltek a hitükről.

(Fil 1:27-28). Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, (28) és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. /RÚF/

Házról házra járva hirdették az evangéliumot.

(ApCsel 5:42. és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus. /RÚF/

Az otthonukban helyet adtak a Szentírás közös tanulmányozásának.

(ApCsel 12:12). Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. /RÚF/;

(1Kor 16:19). Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. /RÚF/;

(Kol 4:15). köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. /RÚF/;

(Filem 1:1-2). Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, (2) Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek /RÚF/], és a hitüket alá tudták támasztani a Szentírásból.

(ApCsel 17:11). Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. /RÚF/;

(ApCsel 18:26). Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. /RÚF/;

(1Pt 3:15). Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. /RÚF/

Az adventista úttörők ugyanezt tették. Nem várták, hogy a lelkészek beszéljenek az üzenetről a szomszédaiknak, bátran képviselték a hitüket. Bibliaórákat adtak és felkészítették az embereket a keresztségre, amikor a lelkész újból eljutott hozzájuk.

Röviden: jelentős egyéni áldozatot vállalva, vagyis „élő áldozatként” az evangélium terjesztését munkálták.

White idézet: Isten figyelmeztette népét az egészségügyi reformmal kapcsolatosan. Ez a mű egyik legfontosabb ágazata az ember Fiának eljövetele előtt. Keresztelő János Illés lelkével és erejével készítette az Úr útját…

János elszakadt a barátoktól és a fényűző élettől. Egyszerű, teveszőrből készült ruhája állandó feddés volt a papok és általában a zsidó emberek fényűzésével és hivalkodásával szemben. A kizárólag növényi ételekből, sáskából és vadmézből álló étrendje a széles körökben elterjedt étvágy és habzsolás megdorgálása volt… Akiknek készíteniük kell Krisztus második eljövetelének útját, azok az Illés lelkével fellépő hűséges Jánost képviselik. Ő egyengette Krisztus első eljövetele előtt az utat. A reform nagy témáit kell az emberek figyelmének középpontjába állítani… A minden téren megmutatkozó mértékletesség legyen üzenetünk központja, hogy Isten népe el tudjon fordulni a bálványimádástól, a kapzsiságtól és a ruházatban vagy egyéb területen megmutatkozó fényűzéstől.

Az önmegtartóztatást, a szerénységet és a mértékletességet, amit az Úr elvár azoktól az igazaktól, akiket különleges áldásai által vezérel, be kell mutatni az embereknek, szemben azokkal a fényűző szokásokkal, melyek tönkreteszik a mai nemzedék egészségét… Semmi sem okozhat ilyen káros testi és erkölcsi romlást, mint ennek a fontos kérdésnek az elhanyagolása. Akik az étvágyuk kielégítésének és a szenvedélyeknek élnek, és elfordulnak a világosságtól, mert attól tartanak, hogy a világosságban láthatóvá válnak bűnös szokásaik, amiket el kellene hagyniuk, azok bűnösnek találtatnak Isten előtt. Aki elfordul a világosságtól egy bizonyos területen, az megkeményíti a szívét, és minden más téren figyelmen kívül fogja hagyni a világosságot. Aki elmulasztja erkölcsi kötelességeinek teljesítését az étkezés és a ruházat terén, valójában egyengeti maga előtt az összes isteni rendelet áthágásának útját. Testünk nem a tulajdonunk. Isten jogosan várja el, hogy vigyázzunk a tőle kapott testre, amit élő, szent és jó illatú áldozatként kell bemutatnunk Őelőtte. – ConFlict and Courage, 273./old.

Ha a mennybe juthatnánk úgy, amint vagyunk, közülünk hányan lennének képesek Istenre tekinteni? Kin volna menyegzői ruha? Hányan lennének érdemesek arra, hogy megkapják az élet koronáját? Nem a pozíciója teszi az embert. Krisztus az, aki a lelkünkben kiformálódik, hogy értékessé tegyen, s elnyerjük az élet koronáját, amely nem homályosul el.

A maradékra irányították a figyelmemet. Az angyal így szólt hozzájuk: „El akarjátok kerülni a hét utolsó csapást? … Ha igen, haljatok meg, hogy élhessetek! Legyetek készen, legyetek készen, legyetek készen! Nagyobb erőfeszítést kell tennetek az előkészület érdekében… Áldozzatok mindent Istennek. Tegyetek mindent az oltárára – az ént, a vagyont és mindent. Mindent oda kell adni, hogy belépjünk a dicsőségbe.

Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel saját és Atyja dicsőségével… Míg a gonoszok menekülnek közeléből, a követői boldogok… Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik Istennel szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége… Amikor a Fenséges eljön dicsőségben, örvendeznek ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a menny a szívükben él.

Ha ma rendezett a viszonyunk Istennel, akkor készen vagyunk, még ha ma jönne is el Jézus. – Maranatha, 98./old., március 31.

Menteni, amit Isten munkál bennünk

Miután Pál az alázat és az Isten akaratának való engedelmesség tökéletes példájaként mutatta be Jézust, a filippibeliekhez fordul. Elismeri, hogy engedelmeskedtek az Úrnak, amikor meghallották az evangélium üzenetét ...

(ApCsel 16:13-15, 32-33). Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. (14) Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. (15) Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, és szálljatok meg a házamban! És kérlelt bennünket. (32) Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. (33) Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt /RÚF/,

...majd az engedelmességben való kitartásra buzdítja őket.

Eléjük tárja Krisztus életének példáját és azt, hogy az üdvösség útja a kereszt, majd arra összpontosít, hogyan valósul ez meg a gyakorlatban.

(Fil 2:12-13) Mit ért Pál azon, hogy „vigyétek véghez” vagy „munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2:12), ÚRK)

(Fil 2:12-13). Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, (13) mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. /RÚF/

Pál nem mutat be más evangéliumot ebben a két versben, mint amit felvázol a Római és a többi levelében. Biztosak lehetünk abban, hogy ez az üzenete megegyezik a hit általi megigazulás evangéliumával, azzal, amit Filippiben és másutt hirdetett. Azonban fontos figyelembe venni mindazt, amit a Biblia az adott témában kijelent, különösen a megváltás kérdésében, amit annyira félre lehet érteni.

(Róm 3:23-24, 5:8) és (Ef 2:8-10) versei! Mit tanítanak a megváltásról ezek az igék?

(Róm 3:23-24). mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, (24) Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. /RÚF/

(Róm 5:8). Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. /RÚF/

(Ef 2:8-10). Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; (9) nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (10) Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; (9) nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (10) Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. /RÚF/

Vitathatatlan, hogy Isten munkája az üdvözítés, és mi ebben egyáltalán semmit nem tulajdoníthatunk saját érdemünknek. Még a hit is ajándék, amit a Szentlélek erősít bennünk. Saját tetteink nem menthetnek meg minket, azonban az újjászületés által Isten lelkileg újjáteremt bennünket, képessé tesz arra, hogy helyesen cselekedjünk. Isten Lelke munkálkodik bennünk, erősíti az akaratunkat, hogy azt válasszuk, ami helyes, ellenálljunk a kísértésnek és jó döntéseket hozzunk.

Így hajtjuk végre azt, amit Isten munkál bennünk – „félelemmel és rettegéssel” (Fil 2:12). Félnünk kellene tehát Isten ítéletétől azért, mert gyakran gyengének bizonyulunk az engedelmesség terén? Persze, hogy nem! Ez a kifejezés arra utal, hogy Isten hatalmát érzékelve (Zsolt 2:11). Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok! /RÚF/) tudatosuljon bennünk az engedelmesség szükségessége!

White idézet: Miközben Jézus Krisztus, Közbenjárónk, a mennyben esedezik érettünk, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy akaratunk és tetteink az Ő tetszése szerintiek legyenek. Az egész menny érdekelt a lelkek megmentésében. Milyen okunk van tehát abban kételkedni, hogy az Úr akar és fog is segíteni nekünk? Nekünk magunknak is, akik tanítjuk az embereket, élő kapcsolatban kell állnunk Istennel. A Lélekben és az Igében az emberek számára olyanoknak kell lennünk, mint a forrás, mert bennünk él Krisztus, az örök életre buzgó víznek kútforrása. A bánat és fájdalom talán megpróbálja türelmünket és hitünket, de a Láthatatlan jelenlétének fénye velünk van, és önmagunkat Jézus mögé kell rejtenünk.

Bátorítsd a gyülekezetet; segíts nekik imában Istenhez emelkedni. Mondd el, hogy amikor úgy érzik, hogy vétkeztek, és nincs erejük imádkozni, éppen akkor van ideje az imádkozásnak. Sokan megalázottnak érzik magukat bukásuk után, mert az ellenség győzött felettük, ahelyett, hogy ők kerültek volna ki győztesen. Világiasság, önzés és testiesség gyengítette el őket, és úgy érzik, semmi értelme sincs Istenhez jönni. Ám ez a gondolat egy az ellenség sugalmazásai közül. Lehet, hogy szégyenkeznek és mélyen megalázottaknak érzik magukat, de imádkozniuk és hinniük kell. Amint megvallják bűneiket, Ő, aki igaz és hű, megbocsátja bűneiket, és eltörli minden álnokságukat (lásd 1Jn 1:9). Amikor elméd elkalandozik ima közben, ne essél kétségbe, hanem tereld vissza a trónhoz, és ne hagyd el a kegyelem királyi székét, míg el nem nyered a győzelmet.

Arra vársz talán, hogy erős érzelem bizonyítsa ezt a győzelmet? Nem; „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”. Az Úr ismeri vágyaidat; hit által maradj közelében, és várd, hogy megkapd a Szentlelket.

A Szentlélek rendeltetése, hogy minden lelki megmozdulásunkat vezesse. Az Atya a Fiát adta értünk, hogy a Fiú által a Szentlélek eljöjjön hozzánk és az Atyához vezessen bennünket. Isten közreműködése által a közbenjárás lelkét kaptuk, ami által úgy esedezhetünk Istennél, mint ahogy az ember szokott kérni barátjától. – A Szentlélek eljő reátok, 351./old.

Krisztus az emberi család minden tagja számára lehetővé tette a kísértés visszautasítását. Mindazok, akik kegyes életet szeretnének élni, Krisztushoz hasonlóan győzelemre juthatnak.

Isten kegyelme elnyeréséhez nekünk is meg kell tennünk a részünket. Az Úr nem szándékozik helyettünk véghezvinni sem a készséges hozzáállást, sem az elvégzendő tetteket. Ugyan kegyelme által munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, de ezt nem a mi igyekezetünk helyett teszi. Lelkesedjünk az Úrral való együttműködésért. A Szentlélek azért munkálkodik bennünk, hogy segítsége által dolgozzunk Isten művében… A szellemi képesség és a kiművelt erkölcsi jellem nem önmagától kel életre. Isten lehetőségeket ad, a siker pedig ezek felhasználásán múlik. A Gondviselő által megnyitott ajtókat gyorsan fel kell ismerni, és elszántan be kell lépni azokon. Sokan nagyszerű emberekké válhatnának, ha Dánielhez hasonlóan Isten kegyelmére támaszkodnának a győzelem kivívásához, és tőle várnának erőt és képesítést a munkájukhoz. – Isten csodálatos kegyelme, 111./old., április 13.

Fény a sötétben

„Zúgolódás és kételkedés nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.” (Fil 2:14-15), /ÚRK/

Isten meghagyta a hébereknek, hogy engedelmeskedjenek, „Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet”! (5Móz 4:6)

Évszázadokkal később Jézus kijelentette: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. (Jn 8:12)

Még ezt is mondta: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város”. (Mt 5:14)

Hogyan válhatunk mi ilyen világossággá? Csakis úgy, ha szoros kapcsolatban maradunk az igazi világossággal, „amely megvilágosít minden embert”. (Jn 1:9)

Filippi 2. fejezetében ez áll: „Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. (Fil 2:9-11), /ÚRK/

A menny világossága és hatalma mindannyiunk számára elérhető, akik átadtuk az életünket Jézusnak. Csakhogy gyakran azt várjuk Istentől, hogy mindent Ő tegyen meg, vagy pedig a saját elgondolásaink és terveink állják utunkat. Éppen ezért számunkra is annyira időszerűek Pálnak a filippibelieknek írt szavai.

White idézet: A példázatbeli okos szüzek lámpájukhoz tartalék olajat is hoztak. Lámpájuk lángja fényben égett a várakozás egész ideje alatt, és növelte a vőlegény tiszteletére gyújtott világosságot. A fény szétáradt a sötétben, és fokozta a világosságot, amely a vőlegény házához, a menyegzői ünnepséghez vezető útra hullott.

Krisztus követőinek is fényt kell árasztaniuk a sötét világban. A Szentlélek fényt sugároz Isten Igéjéből, és ez a világosság átformálja annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének – Krisztus jellemének – vissza kell tükröződnie követőiben. Így dicsőítik meg Istent, és világítják a Vőlegény házához, Isten városához, a Bárány menyegzői vacsorájához vezető utat.

A vőlegény éjfélkor – a legsötétebb órában – jött. Krisztus is a föld történelmének legsötétebb szakaszában jön el. A Szentírás Noé és Lót korával szemlélteti azokat az állapotokat, amelyek Isten Fia eljövetele előtt a világban uralkodnak. A Szentírás megjövendöli, hogy abban az időben Sátán minden hatalmával és „a gonoszságnak minden csalárdságával” (2Thessz 2:9-10) fog dolgozni. Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a rohamosan fokozódó sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek Jézus Krisztus egyházának vallják magukat. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint az éjfél sötétsége; áthatolhatatlanná, mint a szőrzsák. Isten népe számára ez a próbák, a könnyhullatás, az igazságért való üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten világossága.

Isten „a sötétségből világosságot” sugároztat (2Kor 4:6). Ő mondta: „Legyen világosság: és lőn világosság.” (1Móz 1:2-3) A lelki sötétség éjszakájában ugyanígy szól. Népének pedig ezt mondja: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” (Ézs 60:1)

„Ímé, sötétség borítja a földet – kijelenti a Szentírás –, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” (Ézs 60:2) – Krisztusi élet, 211./old., július 16.

A kegyesség titka

 

A Biblia ismert verse (1Kor 8:2): „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ismer valamit, az még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismernie kell” /ÚRK/.

 Nincs olyan téma, amiről mindent tudnánk, mindenről tanulhatunk még valamit. Mennyivel inkább igaz ez a Szentháromsággal és a testet öltéssel kapcsolatos örök igazságok terén! Pál gyakran utal arra, hogy Krisztus csodálatra méltó módon leereszkedett, amikor emberré lett. Ezt a témát még az örökkévalóságon át sem meríthetjük ki teljese.

(Róm 8:3). Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, /RÚF/

(Zsid 2:14-18). Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, (15) és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. (16) Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. (17) Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. (18) Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. /RÚF/

Zsid 4:15. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. /RÚF/

 Hogyan válhatott a Szentlélek által Isten örök Fia Isten-emberré Mária méhében? (Lk 1:35). Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. /RÚF/ Felfoghatatlan, hogyan lehetett hirtelen véges, halandó emberré az, aki végtelen és örökkévaló. Lényegében ezt nevezi Pál úgy, hogy „a kegyesség titka”. (1Tim 3:16), /ÚRK/

 Filippi 2. fejezetének gyönyörű himnuszában az apostol még részletesebben taglalja Krisztus leereszkedésének egyes szempontjait:

(Filippi 2:1-30). Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, (2) akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (3) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (5) Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (9) Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, (10) hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; (11) és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (12) Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, (13) mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (14) Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, (15) hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, (16) ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. (17) Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; (18) de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! (19) Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. (20) Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; (21) mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. (22) De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. (23) Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. (24) De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. (25) Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, (26) mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. (27) Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. (28) Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. (29) Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, (30) mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam. /RÚF/

 „Isten formájában volt” (Fil 2:6), /ÚRK/. A görög morphé („forma”) Jézus isteni természetére utal, arra, hogy egyenlő volt az Atyával. (Jn 1:1). Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. /RÚF/

•   „önmagát megüresítette” (Fil 2:7), /ÚRK/. Lélegzetelállító titok: Jézus megüresítette önmagát isteni előjogaitól, hogy igazán emberré legyen, és megkísértetett mindenben.

•   „megalázta magát” (Fil 2:8). Amikor Jézus felvette az emberi természetet, a világmindenség Urából szolgává lett. Ez éppen az ellenkezője annak, amire Lucifer törekedett.

•   „halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). Nem létezett szégyenletesebb halálnem annál, amit Jézus vállalt, amit a „békesség tanácsában” eltervezett az Atyával együtt. 

(Zak 6:13). Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. /RÚF/). Erre mutatott rá Mózes, amikor felemelte a rézkígyót 

(4Móz 21:9). Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.  /RÚF/;

  (Jn 3:14). És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, /RÚF/. 

(2Kor 5:21) Jézus „bűnné” lett értünk, „hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne"

 White idézet: Amikor fel lett kínálva az emberiség számára ez a csodálatos, felbecsülhetetlen Ajándék, az egész világegyetem megrendülten próbálta megérteni Isten felfoghatatlan szeretetét, amivel szeretné az embereket a kapott Ajándék értékéhez mért hálára ébreszteni. Vajon mi, akikért Krisztus az életét adta, továbbra is ingadozni fogunk két különböző vélemény között? Csupán jelentéktelen részét adjuk vissza az Istentől kölcsön kapott képeségeinknek és erőinknek? Hogyan tehetjük ezt, ha tudjuk, hogy a menny Fejedelme levetette királyi palástját és koronáját, és látva az emberiség védtelen sorsát, lejött a földre, hogy emberi testben tegye lehetővé az emberiség egyesülését az Istenséggel?

 Szegénnyé lett érettünk, hogy megszerezze számunkra a mennyei kincset, ami „igen-igen nagy örök dicsőséget szerez”. (2Kor 4:17) Megmentésünk érdekében alázatból alázatba szállt alá, mígnem Ő, a Krisztus, az isteni-emberi Szenvedő felemeltetett a keresztre, hogy mindeneket magához vonzzon. Isten Fia nem tanúsíthatott volna több jóindulatot, és nem alázkodhatott volna meg mélyebben.

 A kegyességnek eme titka késztette arra a mennyei hatalmasságokat, hogy úgy munkálkodjanak az elbukott emberekért, hogy a legnagyobb érdeklődést ébresszék bennük a megváltási terv iránt. Ez a titok mozgósította a mennyei seregeket, hogy az emberrel egyesülve teljesítsék Isten nagy megváltási tervét a megromlott emberiség érdekében, és hogy férfiak és nők a mennyen és földön mutatott jelektől vezérelve felkészülhessenek Urunk második eljövetelére…

 Krisztus az egyház Fejeként meghív minden embert, aki hisz Őbenne, hogy kövessék áldozatkész példáját… Mindenki arra hivatott, hogy késedelem nélkül gyülekezzen Jézus Krisztus véráztatta zászlaja alá. Semmit sem tartva vissza önmaguknak mutassanak be teljes áldozatot, hogy örökérvényű eredményeket érhessenek el – a lelkek megmentését. – That I May Know Him, 81./old.

 Krisztus Istenségét erőteljesen kell hirdetni. Amikor a Megváltó megkérdezte a tanítványoktól: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter a következőképpen válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Mire Krisztus a következő kijelentést tette: „Ezen a kősziklán” – nem Péteren, hanem Isten Fián – „építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mt 16:18)

 Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amiket csak el kell hinnünk, de megmagyarázni nem tudunk. – The Upward Look, 58./old. 5. Fényként a sötétben

Krisztusi indulat

Jézus tökéletesen bűntelen volt, „hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben” (Zsid 4:15), /ÚRK/, de soha nem követett el bűnt, még gondolatban sem. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” (Zsid 5:8), /RÚF/. 

Mindig tökéletesen alávetette magát az Atya akaratának. Soha, egyetlen pillanatra sem tagadta meg az engedelmességet, még ha ez sokszor bizonyára nem is volt könnyű.

(Fil 2:5-8). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/

 Az Atyával egyenrangú Jézus, aki maga is Isten, nemcsak magára vette az emberi természetet, hanem „szolgai formát” (doulou, „szolga”, „rabszolga”) vett fel, és odaadta magát áldozatul a bűneinkért! Másutt Pál úgy fogalmaz, hogy „átokká lett értünk” (Gal 3:13), /ÚRK/. Isten, a Teremtő meghalt a kereszten azért, hogy Megváltónk is legyen, ehhez azonban átokká kellett lennie értünk. Hogyan foghatjuk fel igazán, hogy ez mit is jelent? És hogyan tudjuk megtenni azt, amire ezek az igék bíztatnak, hogy készek legyünk alázattal áldozatot hozni másokért?

 Másutt Jézus kijelentette: „Hanem aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mt 23:11-12), /ÚRK/. Ebben többféleképpen is az tükröződik, amiről (Fil 2:5-8) szakaszában beszél Pál.

 Az apostol itt még szemléletesebben mutatja be azt, amit korábban is mondott, hogy semmit se tegyünk „versengésből, sem hiábavaló dicsőségből” (Fil 2:3)

 Milyen választ váltson ki belőlünk az, amit Krisztus értünk tett: (Fil 2:5-8) Milyen reakció lehet „megfelelő” vagy méltó ehhez? Mi mást tehetnénk, mint hogy leborulunk előtte és imádjuk Őt? Miért nem szabad azt hinnünk, hogy a cselekedeteink hozzáadhatnak valamit Krisztus tettéhez?

 White idézet: Isten Igéje magasztos eszköz, amely meggyőzi a megtéretleneket arról, hogy szükségük van a bűnöket megbocsátó Megváltóra.

 A megváltási terv a múlt szent világosságának befolyásait a jelenkori világossággal ötvözi. Ezek a befolyások a szeretet általi engedelmesség aranyláncával kötöznek meg bennünket. Krisztus hit általi elfogadása és Isten akaratának elfogadása arra készteti az embereket, férfiakat és nőket, hogy váljanak Isten fiaivá és leányaivá. Az az erő, amit csak a Megváltó adhat, méltóvá teszi őket arra, hogy a királyi család tagjaivá, Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhassanak…

 Teljes szívből szeretni Istent, részesülni a krisztusi alázatból és szenvedésből több, mint amire sokan gondolnak. Krisztus engesztelő áldozata az a nagy központi igazság, amely köré csoportosul a megváltási terv minden más igazsága. Az emberi gondolkodásnak össze kell fonódnia azokkal a gondolatokkal, amelyek Krisztusban voltak. Ez az egység megszenteli az értelmet, tiszta és erőteljes gondolatokat eredményez… Misszióterületünk a világ, ezért az előttünk álló munkát a Gecsemáné és a Golgota légkörében kell végeznünk. – Lift Him Up, 229./old.

 Csodálatos lehetőségek állnak az elbukott emberiség előtt! Fia révén Isten bemutatta, hogy milyen magas szintet érhet el az ember. Krisztus érdemei alapján felállhat bukott állapotából, megtisztulhat, és értékesebb lehet Ofir aranyánál. A dicsőséges angyalok munkatársává válhat, és Jézus Krisztus képmását tükrözheti… Mégis milyen ritkán ismeri be az ember azt, hogy hová juthatna, ha megengedné Istennek, hogy vezérelje minden lépését.

 Isten nem tiltja meg az embernek, hogy gyakorolja egyéniségét. Azt szeretné, hogy senki se vesse alá elméjét más halandónak. Akik szeretnék, hogy elméjük és jellemük elváltozzon, ne tekintsenek emberekre, hanem csak a mennyei Példaképre. Isten meghív: „A Jézus Krisztus gondolata lakozzék bennetek!” Megtérés és átváltozás által az ember elfogadhatja Krisztus gondolkodásmódját. Mindenkinek egyéni hitével, tapasztalataival kell megállnia Isten előtt, tudva azt, hogy Krisztus, a reménység dicsősége a szívében él...

 Aki tízezer közül is kitetszik, és akinek fensége semmihez sem fogható, Ő a mi példaképünk. Életét a kegyelemhez igazította, hogy bárki követhesse példáját. Krisztusban egyesült gazdagság és szegénység, fenség és alázat, végtelen erő, szelídség és szerénység – ezeket fogja tükrözni azoknak élete is, akik elfogadják Őt…

 Ó, bárcsak jobban értékelnénk azt a tisztességet, amit tulajdonított nekünk Krisztus! Az Ő igáját viselve és róla tanulva válunk hozzá hasonlóvá a vágyak, a szelídség és szerénység, a jellemszépség terén, és egyesülünk Ővele a mindenek felett álló Isten dicsőségére. Akik magasztos előjogaik tudatában élnek ezen a földön, örök jutalomban részesülnek az eljövendő világban. Ha hűségesek maradunk mindvégig, csatlakozhatunk a mennyei kórusokhoz, és dicsőítő énekekkel magasztalhatjuk Istent és a Bárányt. – That I May Know Him, 134./old.

Önmagunk megismerése

(Fil 2:5). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: /RÚF/

 Az indulatunkon (gondolkodásunkon) végső soron képesek vagyunk változtatni, de a szívünket nem változtathatjuk meg, arra csak Isten képes. A Szentléleknek kell végrehajtania rajtunk, jól forgatva „a Léleknek kardját” (Ef 6:17), Isten „élő és ható” Igéjét, ami „elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:12), ÚRK).

 Csakis a Szentlélek által ismerhetjük meg önmagunkat igazán, mert a szívünk természetéből adódóan becsap bennünket.

  (Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/

 A „csalárd” szó héber megfelelője (’áqób) olyan göröngyös útra utal, amelyen az ember megbotlik. Tágabb értelemben ez tekervényes, kicsavart, fonák gondolatokat jelent. Átalakulásra van szükségünk az elménk „megújulása” által, hogy megítélhessük, 

„mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. (Róm 12:2), /ÚRK/

 Fontos, hogy Pál tanácsát kövessük: „Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes” (Fil 4:8, /ÚRK/

 White idézet: Minden gondolatot Isten akaratának kell alávetni, az érzelmeket pedig az értelem és a vallás ellenőrzése alá kell vonni. Nem azért kaptuk a képzelőerőnket, hogy a saját útját járja féktelenül, fegyelmezetlenül. Ha helytelenek a gondolataink, az érzelmeink is helytelenek lesznek; a gondolatok és az érzelmek egybefonódása alakítja az erkölcsi jellemet.

 A helyes gondolkodás ereje értékesebb Ofir aranyánál… Különös fontosságot kell tulajdonítanunk gondolataink megfékezésének, mivel ez készíti fel az elmét és a lelket arra, hogy együttműködjön a Mesterrel. Ahhoz, hogy ebben az életben békénk és boldogságunk legyen, a gondolataink összpontosítsanak Krisztusra. Az ember olyan, amilyenek a gondolatai. Erkölcsi tisztaságunk a helyes gondolatainktól és a tetteinktől függ… A gonosz gondolatok megrontják a lelket. Isten megtérést eredményező ereje változtatja meg a szívet a gondolatok megtisztítása révén. Ha az ember nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy gondolatai csak a Megváltó felé irányuljanak, a kegyelem nem mutatkozhat meg az életében. Az elmét be kell vonni a lelki csatába. Minden gondolatot Jézus uralma alá kell helyezni, és minden szokást az Úr hatalmának kell alávetni.

 Szüntelen éreznünk kell a tiszta gondolatok nemesítő erejét, mint ahogyan tudatosítanunk kell a gonosz gondolatok pusztító hatását is. Gondolataink időzzenek szent dolgokon! Legyenek tiszták és igazak, mivel a lélek csak a helyes gondolkodás mellett van biztonságban. Az Istentől rendelkezésünkre bocsátott minden eszközt használjuk fel gondolataink megfékezésére és ápolására. Gondolkodásunk legyen összhangban az Ő gondolkodásával! A menny igazsága megszenteli a testet és a lelket, és képessé teszi felülemelkedni a kísértéseken. Gondolataink megfékezése és együttműködésünk a Szentlélekkel azt eredményezi, hogy uralkodni fogunk szavaink fölött. Ez az igazi bölcsesség, amely meghozza elménknek a nyugalmat, a megelégedést és a békességet. Az isteni kegyelem gazdagságainak szemlélése szerez örömöt. – Mennyei helyeken, 164./old., június 5.

 Az ingadozó értelem a kísértés kezdete. A kísértésnek való behódolás kezdete abban a bűnben rejlik, hogy megengedjük az értelemnek az ingadozást, azt, hogy következetlen legyen az Istenre hagyatkozásban. A gonosz szüntelenül lesi az alkalmat, hogy helytelenül állítsa be Istent, és tiltott gondolatokra tereljen, csábítson. Ha egy módja van rá, világi dolgokkal foglalja le az értelmet. Igyekszik felkavarni az érzelmeket, a szenvedélyeket és az indulatokat, a szeretetet, a hajlandóságokat pedig arra terelni, ami nem válik javadra. Ezzel szemben a te kötelességed higgadt értelmednek és lelkiismeretednek alávetned az érzelmeidet, a szenvedélyeidet és az indulataidat. Így Sátán elveszíti az értelmed fölötti hatalmát. Krisztus arra a belső kötelességre szólít, hogy fokozatosan győzzük le a jellemünkben rejlő lelki gonoszságot… Vissza kell szorítanunk az étvágyat, a szenvedélyt, az indulatot, az akaratot pedig teljesen Krisztus oldalára kell állítanunk. – Our High Calling, 87./old.

Az egység forrása

Fil 2:2. akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. /RÚF/ 

Versében Pál az egységet hangsúlyozza, amikor lényegében ugyanazt mondja el négy feléképpen. Figyeljük meg azt is, hogy az értelemre, a gondolatokra és az érzésekre összpontosít. A vallási vezetők általában a viselkedés külsőséges formáira helyezték a hangsúlyt, Jézus azonban a gondolatokra és az érzésekre fókuszált. A gazdag ifjú például állította, hogy mindig betartotta a törvényt. Amikor azonban Jézus azt kérte tőle, hogy mindenét a szegényeknek adja és kövesse Őt, ezzel próbára tette a világi dolgokhoz való ragaszkodása terén. Arról is beszélt, hogy az fertőzi meg az embert, ami a szívéből (elméjéből) fakad:

  „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások” (Mt 15:19), /ÚRK/ 

 „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).

(Fil 2:3-4). Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. /RÚF/

 Pál szavaiból az alázat képe kerekedik ki: szerénység, mások különbnek tartása önmagunknál, mások javának keresése, nem csak önérdek. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, nem igaz? Viszont fontos szem előtt tartani ezeket az elveket minden emberi kapcsolatunkban. Beszélgetés közben hajlamosak lehetünk a saját válaszunkon gondolkodni, nem pedig arra figyelni, amit a másik mond, hogy megértsük, miről is beszél és megpróbáljuk a helyzetet az ő szemszögéből látni. Gyakran egyszerű félreértések vezetnek veszekedéshez, amit aktív odafigyeléssel meg lehetne előzni. Lehet, hogy nem értünk egyet, de az egészséges kommunikáció és a bizalom építése felé az az első lépés, ha odafigyelünk a másikra, és megpróbáljuk megérteni az ő nézőpontját is. Pál említi „a Lélek egységét” (Ef 4:3), ami megteremti „a békesség kötelékét”. Amikor viszálykodás üti fel a fejét a gyülekezetben, a Szentlélek képes megnyugtatni és egységre vezetni bennünket, harmóniát teremtve. Ugyanabban a fejezetben beszél arról is, hogy „eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére” (Ef 4:13), /ÚRK/. 

Ez a kettő összefügg. Az egységünk szempontjából alapvetően fontos a közös hit és a Szentírás azonos értelmezése, ami Krisztus és tanításai megismeréséből fakad.

 White idézet: A keresztényi viselkedéssel kapcsolatban mennyi ismeretet halmoztunk fel, de milyen hiányos a gyakorlatunk! Ha gyakorlatunk összhangban állna Urunk parancsával, az eredmény dicsőséges lenne. Ő mondja: „De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:20-21)

 Jézus nem olyan dologért imádkozott, mely ne lenne elérhető számunkra. Ha ez az egység lehetséges, akkor miért nem küzdenek ezért a kegyelmi állapotért azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat? Ha egyek vagyunk Krisztussal, akkor egynek kell lennünk követőivel is. Lelkünk hő vágya Krisztus, a dicsőség ama reménysége. A Szentlélek által elérhetjük ezt az egységet, bővölködhetünk a testvérek iránti szeretetben, s az emberek megtudják majd rólunk, hogy Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Életünk szent jellemének visszatükröződése lesz. Nekünk, akik benne hiszünk, az Ő alázatos lelkét és kedves viselkedését kell bemutatnunk. Isten egyháza tagjainak egyénenként kell válaszolniuk Krisztus imájára, míg mindannyian egységre jutnak a Lélek által.

 Mi az oka a széthúzásnak és a viszálynak? Mindkettő annak eredménye, hogy eltávolodtunk Krisztustól. Mivel távol vagyunk tőle, elveszítjük iránta érzett szeretetünket, így elhidegülünk követőitől is. Minél távolabb esnek a fénysugarak a középponttól, annál jobban távolodnak egymástól is. Minden hívő egy fénysugár Krisztusból, az igazság Napjából. Minél szorosabban járunk Krisztussal, a minden szeretet és fény középpontjával, annál erősebb a behatásunk egymásra is. Ha a szentek közelebb kerülnek Krisztushoz, akkor szükségszerűen közelebb kerülnek társukhoz is, mert Krisztus megszentelő kegyelme összeköti szívüket. Nem szeretheted Istent, miközben a testvérszeretetet elmulasztod. – A Szentlélek eljő reátok, 87./old.

 Nyissuk meg szívünket a Szentlélek befolyása előtt, mert Ő az, aki az igazság révén megszentel. El kell fogadnunk az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Ez az igazi megszentelődés: „A Te igéd igazság.” Ó, testvérek, olvassátok el Krisztus egységért mondott imáját: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Krisztus imája nemcsak azok érdekében szól, akik jelenlegi tanítványai sorába tartoznak, hanem azokért is, akik tanítványai szavára hisznek majd, a világ végezetéig…

 Az Úrnak már Jézus földi tartózkodásának idején is volt egyháza, amely túlélte a történelem változó színterének eseményeit egészen napjainkig… A Biblia az eszményi egyház leírását tárja elénk. Tagjai között egységnek kell uralkodnia, mint ahogyan Istennel is egyek. Ha a tagok egyek Krisztusban, a szőlőtőben, eggyé válnak magával Krisztussal is, szívük telve lesz megértéssel, jósággal és szeretettel. – Krisztusi élet, 199./old., július 4.

Megosztottság Filippiben

(Fil 2:1-3). Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, (2) akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (3) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; /RÚF/ 

Roppant nagy szomorúságot jelenthetett Pálnak, hogy az általa alapított, szeretett gyülekezetében versengések és viszálykodások támadtak. Igen erős kifejezéseket használ a problémákkal kapcsolatban. 

 (Fil 1:16). ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, /RÚF/

A korábban már versében is előforduló görög eritheia szó fordítása az, hogy „versengésből”. Pál ezzel utal az önző céloktól fűtött római vetélytársaira, akik Krisztus ügyének képviselése helyett csak a saját hírnevüket akarták öregbíteni. 

A „versengés” szerepel a test cselekedeteinek felsorolásában. 

(Gal 5:20). bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, /RÚF/) 

Jakab szerint „ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van” (Jak 3:16).

  „hiú dicsőségvágyból” (Fil 2:3), /RÚF/ kifejezéssel fordított görög szó csak itt fordul elő az Újtestamentumban, de Biblián kívüli iratok arrogancia, hiúság, felfuvalkodottság értelemben használják. Pál egy rokonértelmű szót használ, amikor a galáciabelieket tanácsolja: 

„Ne legyünk hiú dicsőségre vágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal 5:26), /ÚRK/

Figyeljük meg, hogy milyen megoldásokat javasol Pál e problémák orvoslására! 

1. Vigasztalás Krisztusban. Az apostol továbbra is Krisztus példáját említi erős motivációként. 

2. Szeretetteljes bátorítás. Jézus isteni szeretetet tanúsított, és arra szólít bennünket, hogy „szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket”. (Jn 15:12) 

3. Lélekben való közösség. A Szentlélek a hívők szoros kapcsolatát teremti meg, hasonlóan ahhoz, ami a korai egyházat hatotta át 

(ApCsel 2:42). Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. /RÚF/;  

(2Kor 13:13). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/. 

4. Könyörületesség. Krisztus életében gyakran látjuk ennek az isteni tulajdonságnak a megnyilatkozását.

 (Mt 9:36. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. /RÚF/;

 (Mt 20:34). Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. /RÚF/;

 (Mk 1:41). Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! /RÚF/), amit be Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! mutatott az irgalmas samaritánus

 (Lk 10:33). Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, /RÚF/ valamint a tékozló fiú 

(Lk 15:20). És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. /RÚF/ példázatában is. 

5. Irgalmasság. Jézus példát adott erre a tulajdonságra is, aminek szintén meg kell mutatkoznia a követői életében. (Lk 6:36). Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! /RÚF/. 

6. Egyetértés, szeretet, közös szándék. Micsoda kép ez! Pál szinte nem is emelhette volna ki jobban az egység fontosságát. Arra is kitért, hogy „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt” (Fil 2:5), /ÚRK/

White idézet: Isten értékesebbé tudja tenni Krisztus legalázatosabb követőit is a színaranynál, még Ofír aranyékénél is, ha átengedik magukat átformáló kezébe. Határozzák el, hogy a legnemesebben fognak felhasználni minden képességet, minden lehetőséget. Isten Igéje legyen tanulmányuk tárgya, az legyen útmutatójuk, amikor el kell dönteniük, hogy mi a legmagasztosabb, a legkiválóbb életük minden területén... 

Krisztus legerőtlenebb követője is végtelen hatalommal lépett szövetségre. Sokszor Isten alig tud kezdeni valamit a tanult emberekkel, mert nem tartják szükségesnek a minden bölcsesség Forrására hagyatkozni… 

Ha a magatok erejére és bölcsességére támaszkodtok, csődöt fogtok mondani. Istennek nem tetszik, hogy oly kevéssé érdekel titeket a vallásos szolgálat. Tekintélyes emberek vagytok, ezért nagyobb tömegekre van befolyásotok, mint a kevésbé feltűnő pozíciókat betöltő személyeknek. József az Isten iránti szeretetnek és félelemnek köszönhetően tudott tisztának és feddhetetlennek maradni a királyi udvarban… 

Senki sem állhat meg veszélyek nélkül magas pozícióban. A vihar sem árt a völgy virágainak, de kitépi a hegytetőn álló fát. Isten sokakat felhasználhatott volna szegénységükben –hasznossá tehette volna és dicsősséggel koronázhatta volna meg őket ott, ahol élnek –, ezeket az embereket viszont megrontotta a jólét. Egyre mélyebbre süllyedtek, mert elfelejtették az alázatot, azt, hogy Isten az erősségük, ezért függetlenné és önigazulttá váltak. 

József a kísértések közepette állta ki a jellempróbát, így az aranyat nem érintette a jólét. Ugyanolyan szent hódolatot tanúsított Isten akarata iránt a trón mellett állva is, mint amikor a börtöncellában raboskodott. József mindenütt megélte hitét, ez volt töretlen hűségének a kulcsa. Krisztus képviselőjeként életed minden területére kiterjedő kegyesség erejével kell rendelkezned. El kell rejtőznöd Jézusban. 

Nem vagy biztonságban, ha nem fogod az Ő kezét. Őrizkedned kell a gőg minden formájától. Inkább a készséges lelkületet tápláld, és vállald a szenvedést, mintsem a bűnt. Egyetlen általad kivívott győzelem sem lesz olyan értékes, mint az éned fölött aratott diadal. Az önző becsvágy és a felsőbbrendűségi vágy akkor hal meg, amikor Jézus Krisztus uralma alá hajtja az érzelmeket. – Christ Triumphant, 94./old., március 28.