(1Kor 11:1). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/
(Fil 2:17). Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; /RÚF/
(2Tim 4:6). Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. /RÚF/
Pál már korábban is kifejezte, hogy elfogadja, akár életben marad, akár meghal Krisztus szolgálatában.
(Fil 1:20-23). Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. (21) Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. (22) Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. (23) Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; /RÚF/)
Most viszont utal annak a lehetőségére, hogy kiontatik „italáldozatként” (Fil 2:17). Az ősi italáldozat gyakorlatát idézi, amelynek részeként valamilyen folyadékot (pl. olajat, bort vagy vizet) kiöntöttek, áldozatul Istennek.
(1Móz 35:14). Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. /RÚF/;
(2Móz 29:40). Egy tizedrész finomlisztet egy negyed hín sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hín bort kell hozzáadni az első bárányhoz. /RÚF/;
(2Sám 23:15-17). Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! (16) Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, (17) és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. /RÚF/
Az istentisztelet részeként valamilyen drága folyadékot kiöntöttek, „elpazaroltak”. Erről eszünkbe juthat az az eset, amikor Mária megkente Jézus fejét és lábát „igen drága nárdus olajjal”.
(Mk 14:3-9). Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban, és az alabástromtartót feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére. (4) Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? (5) Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt, (6) de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. (7) Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. (8) Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. (9) Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. /RÚF/;
(Jn 12:3). Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. /RÚF/
Ténylegesen nem italáldozatról volt itt szó, de ez a kép világosan érzékelteti a hatalmas áldozatot, ami találóan mutat rá Krisztusnak a megváltásunkért hozott, végtelenül nagy áldozatára.
Pál akkor is örül, ha az evangélium hirdetése miatt kivégzik, mert az élete Istennek szánt áldozatként „ontatik ki”. A héber Biblia szerint az italáldozatra általában nem önmagában került sor, hanem más áldozattal együtt mutatták be.
(4Móz 15:1-10). Azután így beszélt Mózeshez az Úr: (2) Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok, (3) és tűzáldozatot készítetek az Úrnak: égőáldozatot vagy véresáldozatot fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatként vagy ünnepeiteken, amikor marhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak, (4) akkor az, aki bemutatja áldozatát az Úrnak, mutasson be ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva, (5) italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként. (6) A koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet készíts, egyharmad hín olajjal gyúrva, (7) italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak. (8) Ha marhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul egy fogadalom teljesítésére vagy békeáldozatként az Úrnak, (9) akkor mutass be a marhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva, (10) italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. /RÚF/;
(4Móz 28:1-15). Azután így beszélt Mózeshez az Úr: (2) Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul. (3) Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul. (4) Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el, (5) ahhoz egytized véka finomlisztet ételáldozatul egynegyed hín préselt olajjal gyúrva. (6) Állandó égőáldozat ez, amilyet a Sínai-hegyen mutattatok be az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozatul. (7) A hozzá tartozó italáldozat egynegyed hín legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki az óborból készült áldozatot az Úr elé. (8) A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. (9) A nyugalom napján mutass be két egyéves hibátlan bárányt, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. (10) Ez legyen a nyugalomnapi égőáldozat minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. (11) Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyéves hibátlan bárányt, (12) mindegyik bikához ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, (13) és mindegyik bárányhoz ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. (14) A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő minden hónapjában. (15) Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az Úrnak az állandó égőáldozaton kívül a hozzá tartozó italáldozattal együtt. /RÚF/
Ennek fényében Pál úgy tekinthette, hogy saját életének odaadása illő hozzájárulás a filippibeli hívők áldozata és szolgálata mellett, akik hittel Istennek ajánlották magukat, „élő… áldozatul”. (Róm 12:1)
Az első keresztények, így a Filippiben élők is aktívak voltak, beszéltek a hitükről.
(Fil 1:27-28). Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, (28) és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. /RÚF/
Házról házra járva hirdették az evangéliumot.
(ApCsel 5:42. és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus. /RÚF/
Az otthonukban helyet adtak a Szentírás közös tanulmányozásának.
(ApCsel 12:12). Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. /RÚF/;
(1Kor 16:19). Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. /RÚF/;
(Kol 4:15). köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. /RÚF/;
(Filem 1:1-2). Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, (2) Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek /RÚF/], és a hitüket alá tudták támasztani a Szentírásból.
(ApCsel 17:11). Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. /RÚF/;
(ApCsel 18:26). Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. /RÚF/;
(1Pt 3:15). Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. /RÚF/
Az adventista úttörők ugyanezt tették. Nem várták, hogy a lelkészek beszéljenek az üzenetről a szomszédaiknak, bátran képviselték a hitüket. Bibliaórákat adtak és felkészítették az embereket a keresztségre, amikor a lelkész újból eljutott hozzájuk.
Röviden: jelentős egyéni áldozatot vállalva, vagyis „élő áldozatként” az evangélium terjesztését munkálták.
White idézet: Isten figyelmeztette népét az egészségügyi reformmal kapcsolatosan. Ez a mű egyik legfontosabb ágazata az ember Fiának eljövetele előtt. Keresztelő János Illés lelkével és erejével készítette az Úr útját…
János elszakadt a barátoktól és a fényűző élettől. Egyszerű, teveszőrből készült ruhája állandó feddés volt a papok és általában a zsidó emberek fényűzésével és hivalkodásával szemben. A kizárólag növényi ételekből, sáskából és vadmézből álló étrendje a széles körökben elterjedt étvágy és habzsolás megdorgálása volt… Akiknek készíteniük kell Krisztus második eljövetelének útját, azok az Illés lelkével fellépő hűséges Jánost képviselik. Ő egyengette Krisztus első eljövetele előtt az utat. A reform nagy témáit kell az emberek figyelmének középpontjába állítani… A minden téren megmutatkozó mértékletesség legyen üzenetünk központja, hogy Isten népe el tudjon fordulni a bálványimádástól, a kapzsiságtól és a ruházatban vagy egyéb területen megmutatkozó fényűzéstől.
Az önmegtartóztatást, a szerénységet és a mértékletességet, amit az Úr elvár azoktól az igazaktól, akiket különleges áldásai által vezérel, be kell mutatni az embereknek, szemben azokkal a fényűző szokásokkal, melyek tönkreteszik a mai nemzedék egészségét… Semmi sem okozhat ilyen káros testi és erkölcsi romlást, mint ennek a fontos kérdésnek az elhanyagolása. Akik az étvágyuk kielégítésének és a szenvedélyeknek élnek, és elfordulnak a világosságtól, mert attól tartanak, hogy a világosságban láthatóvá válnak bűnös szokásaik, amiket el kellene hagyniuk, azok bűnösnek találtatnak Isten előtt. Aki elfordul a világosságtól egy bizonyos területen, az megkeményíti a szívét, és minden más téren figyelmen kívül fogja hagyni a világosságot. Aki elmulasztja erkölcsi kötelességeinek teljesítését az étkezés és a ruházat terén, valójában egyengeti maga előtt az összes isteni rendelet áthágásának útját. Testünk nem a tulajdonunk. Isten jogosan várja el, hogy vigyázzunk a tőle kapott testre, amit élő, szent és jó illatú áldozatként kell bemutatnunk Őelőtte. – ConFlict and Courage, 273./old.
Ha a mennybe juthatnánk úgy, amint vagyunk, közülünk hányan lennének képesek Istenre tekinteni? Kin volna menyegzői ruha? Hányan lennének érdemesek arra, hogy megkapják az élet koronáját? Nem a pozíciója teszi az embert. Krisztus az, aki a lelkünkben kiformálódik, hogy értékessé tegyen, s elnyerjük az élet koronáját, amely nem homályosul el.
A maradékra irányították a figyelmemet. Az angyal így szólt hozzájuk: „El akarjátok kerülni a hét utolsó csapást? … Ha igen, haljatok meg, hogy élhessetek! Legyetek készen, legyetek készen, legyetek készen! Nagyobb erőfeszítést kell tennetek az előkészület érdekében… Áldozzatok mindent Istennek. Tegyetek mindent az oltárára – az ént, a vagyont és mindent. Mindent oda kell adni, hogy belépjünk a dicsőségbe.
Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel saját és Atyja dicsőségével… Míg a gonoszok menekülnek közeléből, a követői boldogok… Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik Istennel szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége… Amikor a Fenséges eljön dicsőségben, örvendeznek ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a menny a szívükben él.
Ha ma rendezett a viszonyunk Istennel, akkor készen vagyunk, még ha ma jönne is el Jézus. – Maranatha, 98./old., március 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése