Fény a sötétben

„Zúgolódás és kételkedés nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.” (Fil 2:14-15), /ÚRK/

Isten meghagyta a hébereknek, hogy engedelmeskedjenek, „Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet”! (5Móz 4:6)

Évszázadokkal később Jézus kijelentette: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. (Jn 8:12)

Még ezt is mondta: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város”. (Mt 5:14)

Hogyan válhatunk mi ilyen világossággá? Csakis úgy, ha szoros kapcsolatban maradunk az igazi világossággal, „amely megvilágosít minden embert”. (Jn 1:9)

Filippi 2. fejezetében ez áll: „Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. (Fil 2:9-11), /ÚRK/

A menny világossága és hatalma mindannyiunk számára elérhető, akik átadtuk az életünket Jézusnak. Csakhogy gyakran azt várjuk Istentől, hogy mindent Ő tegyen meg, vagy pedig a saját elgondolásaink és terveink állják utunkat. Éppen ezért számunkra is annyira időszerűek Pálnak a filippibelieknek írt szavai.

White idézet: A példázatbeli okos szüzek lámpájukhoz tartalék olajat is hoztak. Lámpájuk lángja fényben égett a várakozás egész ideje alatt, és növelte a vőlegény tiszteletére gyújtott világosságot. A fény szétáradt a sötétben, és fokozta a világosságot, amely a vőlegény házához, a menyegzői ünnepséghez vezető útra hullott.

Krisztus követőinek is fényt kell árasztaniuk a sötét világban. A Szentlélek fényt sugároz Isten Igéjéből, és ez a világosság átformálja annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének – Krisztus jellemének – vissza kell tükröződnie követőiben. Így dicsőítik meg Istent, és világítják a Vőlegény házához, Isten városához, a Bárány menyegzői vacsorájához vezető utat.

A vőlegény éjfélkor – a legsötétebb órában – jött. Krisztus is a föld történelmének legsötétebb szakaszában jön el. A Szentírás Noé és Lót korával szemlélteti azokat az állapotokat, amelyek Isten Fia eljövetele előtt a világban uralkodnak. A Szentírás megjövendöli, hogy abban az időben Sátán minden hatalmával és „a gonoszságnak minden csalárdságával” (2Thessz 2:9-10) fog dolgozni. Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a rohamosan fokozódó sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek Jézus Krisztus egyházának vallják magukat. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint az éjfél sötétsége; áthatolhatatlanná, mint a szőrzsák. Isten népe számára ez a próbák, a könnyhullatás, az igazságért való üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten világossága.

Isten „a sötétségből világosságot” sugároztat (2Kor 4:6). Ő mondta: „Legyen világosság: és lőn világosság.” (1Móz 1:2-3) A lelki sötétség éjszakájában ugyanígy szól. Népének pedig ezt mondja: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” (Ézs 60:1)

„Ímé, sötétség borítja a földet – kijelenti a Szentírás –, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” (Ézs 60:2) – Krisztusi élet, 211./old., július 16.

A kegyesség titka

 

A Biblia ismert verse (1Kor 8:2): „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ismer valamit, az még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismernie kell” /ÚRK/.

 Nincs olyan téma, amiről mindent tudnánk, mindenről tanulhatunk még valamit. Mennyivel inkább igaz ez a Szentháromsággal és a testet öltéssel kapcsolatos örök igazságok terén! Pál gyakran utal arra, hogy Krisztus csodálatra méltó módon leereszkedett, amikor emberré lett. Ezt a témát még az örökkévalóságon át sem meríthetjük ki teljese.

(Róm 8:3). Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, /RÚF/

(Zsid 2:14-18). Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, (15) és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. (16) Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. (17) Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. (18) Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. /RÚF/

Zsid 4:15. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. /RÚF/

 Hogyan válhatott a Szentlélek által Isten örök Fia Isten-emberré Mária méhében? (Lk 1:35). Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. /RÚF/ Felfoghatatlan, hogyan lehetett hirtelen véges, halandó emberré az, aki végtelen és örökkévaló. Lényegében ezt nevezi Pál úgy, hogy „a kegyesség titka”. (1Tim 3:16), /ÚRK/

 Filippi 2. fejezetének gyönyörű himnuszában az apostol még részletesebben taglalja Krisztus leereszkedésének egyes szempontjait:

(Filippi 2:1-30). Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, (2) akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (3) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (5) Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (9) Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, (10) hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; (11) és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (12) Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, (13) mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (14) Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, (15) hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, (16) ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. (17) Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; (18) de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! (19) Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. (20) Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; (21) mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. (22) De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. (23) Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. (24) De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. (25) Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, (26) mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. (27) Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. (28) Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. (29) Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, (30) mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam. /RÚF/

 „Isten formájában volt” (Fil 2:6), /ÚRK/. A görög morphé („forma”) Jézus isteni természetére utal, arra, hogy egyenlő volt az Atyával. (Jn 1:1). Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. /RÚF/

•   „önmagát megüresítette” (Fil 2:7), /ÚRK/. Lélegzetelállító titok: Jézus megüresítette önmagát isteni előjogaitól, hogy igazán emberré legyen, és megkísértetett mindenben.

•   „megalázta magát” (Fil 2:8). Amikor Jézus felvette az emberi természetet, a világmindenség Urából szolgává lett. Ez éppen az ellenkezője annak, amire Lucifer törekedett.

•   „halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). Nem létezett szégyenletesebb halálnem annál, amit Jézus vállalt, amit a „békesség tanácsában” eltervezett az Atyával együtt. 

(Zak 6:13). Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. /RÚF/). Erre mutatott rá Mózes, amikor felemelte a rézkígyót 

(4Móz 21:9). Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.  /RÚF/;

  (Jn 3:14). És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, /RÚF/. 

(2Kor 5:21) Jézus „bűnné” lett értünk, „hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne"

 White idézet: Amikor fel lett kínálva az emberiség számára ez a csodálatos, felbecsülhetetlen Ajándék, az egész világegyetem megrendülten próbálta megérteni Isten felfoghatatlan szeretetét, amivel szeretné az embereket a kapott Ajándék értékéhez mért hálára ébreszteni. Vajon mi, akikért Krisztus az életét adta, továbbra is ingadozni fogunk két különböző vélemény között? Csupán jelentéktelen részét adjuk vissza az Istentől kölcsön kapott képeségeinknek és erőinknek? Hogyan tehetjük ezt, ha tudjuk, hogy a menny Fejedelme levetette királyi palástját és koronáját, és látva az emberiség védtelen sorsát, lejött a földre, hogy emberi testben tegye lehetővé az emberiség egyesülését az Istenséggel?

 Szegénnyé lett érettünk, hogy megszerezze számunkra a mennyei kincset, ami „igen-igen nagy örök dicsőséget szerez”. (2Kor 4:17) Megmentésünk érdekében alázatból alázatba szállt alá, mígnem Ő, a Krisztus, az isteni-emberi Szenvedő felemeltetett a keresztre, hogy mindeneket magához vonzzon. Isten Fia nem tanúsíthatott volna több jóindulatot, és nem alázkodhatott volna meg mélyebben.

 A kegyességnek eme titka késztette arra a mennyei hatalmasságokat, hogy úgy munkálkodjanak az elbukott emberekért, hogy a legnagyobb érdeklődést ébresszék bennük a megváltási terv iránt. Ez a titok mozgósította a mennyei seregeket, hogy az emberrel egyesülve teljesítsék Isten nagy megváltási tervét a megromlott emberiség érdekében, és hogy férfiak és nők a mennyen és földön mutatott jelektől vezérelve felkészülhessenek Urunk második eljövetelére…

 Krisztus az egyház Fejeként meghív minden embert, aki hisz Őbenne, hogy kövessék áldozatkész példáját… Mindenki arra hivatott, hogy késedelem nélkül gyülekezzen Jézus Krisztus véráztatta zászlaja alá. Semmit sem tartva vissza önmaguknak mutassanak be teljes áldozatot, hogy örökérvényű eredményeket érhessenek el – a lelkek megmentését. – That I May Know Him, 81./old.

 Krisztus Istenségét erőteljesen kell hirdetni. Amikor a Megváltó megkérdezte a tanítványoktól: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter a következőképpen válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Mire Krisztus a következő kijelentést tette: „Ezen a kősziklán” – nem Péteren, hanem Isten Fián – „építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mt 16:18)

 Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amiket csak el kell hinnünk, de megmagyarázni nem tudunk. – The Upward Look, 58./old. 5. Fényként a sötétben

Krisztusi indulat

Jézus tökéletesen bűntelen volt, „hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben” (Zsid 4:15), /ÚRK/, de soha nem követett el bűnt, még gondolatban sem. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” (Zsid 5:8), /RÚF/. 

Mindig tökéletesen alávetette magát az Atya akaratának. Soha, egyetlen pillanatra sem tagadta meg az engedelmességet, még ha ez sokszor bizonyára nem is volt könnyű.

(Fil 2:5-8). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/

 Az Atyával egyenrangú Jézus, aki maga is Isten, nemcsak magára vette az emberi természetet, hanem „szolgai formát” (doulou, „szolga”, „rabszolga”) vett fel, és odaadta magát áldozatul a bűneinkért! Másutt Pál úgy fogalmaz, hogy „átokká lett értünk” (Gal 3:13), /ÚRK/. Isten, a Teremtő meghalt a kereszten azért, hogy Megváltónk is legyen, ehhez azonban átokká kellett lennie értünk. Hogyan foghatjuk fel igazán, hogy ez mit is jelent? És hogyan tudjuk megtenni azt, amire ezek az igék bíztatnak, hogy készek legyünk alázattal áldozatot hozni másokért?

 Másutt Jézus kijelentette: „Hanem aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mt 23:11-12), /ÚRK/. Ebben többféleképpen is az tükröződik, amiről (Fil 2:5-8) szakaszában beszél Pál.

 Az apostol itt még szemléletesebben mutatja be azt, amit korábban is mondott, hogy semmit se tegyünk „versengésből, sem hiábavaló dicsőségből” (Fil 2:3)

 Milyen választ váltson ki belőlünk az, amit Krisztus értünk tett: (Fil 2:5-8) Milyen reakció lehet „megfelelő” vagy méltó ehhez? Mi mást tehetnénk, mint hogy leborulunk előtte és imádjuk Őt? Miért nem szabad azt hinnünk, hogy a cselekedeteink hozzáadhatnak valamit Krisztus tettéhez?

 White idézet: Isten Igéje magasztos eszköz, amely meggyőzi a megtéretleneket arról, hogy szükségük van a bűnöket megbocsátó Megváltóra.

 A megváltási terv a múlt szent világosságának befolyásait a jelenkori világossággal ötvözi. Ezek a befolyások a szeretet általi engedelmesség aranyláncával kötöznek meg bennünket. Krisztus hit általi elfogadása és Isten akaratának elfogadása arra készteti az embereket, férfiakat és nőket, hogy váljanak Isten fiaivá és leányaivá. Az az erő, amit csak a Megváltó adhat, méltóvá teszi őket arra, hogy a királyi család tagjaivá, Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhassanak…

 Teljes szívből szeretni Istent, részesülni a krisztusi alázatból és szenvedésből több, mint amire sokan gondolnak. Krisztus engesztelő áldozata az a nagy központi igazság, amely köré csoportosul a megváltási terv minden más igazsága. Az emberi gondolkodásnak össze kell fonódnia azokkal a gondolatokkal, amelyek Krisztusban voltak. Ez az egység megszenteli az értelmet, tiszta és erőteljes gondolatokat eredményez… Misszióterületünk a világ, ezért az előttünk álló munkát a Gecsemáné és a Golgota légkörében kell végeznünk. – Lift Him Up, 229./old.

 Csodálatos lehetőségek állnak az elbukott emberiség előtt! Fia révén Isten bemutatta, hogy milyen magas szintet érhet el az ember. Krisztus érdemei alapján felállhat bukott állapotából, megtisztulhat, és értékesebb lehet Ofir aranyánál. A dicsőséges angyalok munkatársává válhat, és Jézus Krisztus képmását tükrözheti… Mégis milyen ritkán ismeri be az ember azt, hogy hová juthatna, ha megengedné Istennek, hogy vezérelje minden lépését.

 Isten nem tiltja meg az embernek, hogy gyakorolja egyéniségét. Azt szeretné, hogy senki se vesse alá elméjét más halandónak. Akik szeretnék, hogy elméjük és jellemük elváltozzon, ne tekintsenek emberekre, hanem csak a mennyei Példaképre. Isten meghív: „A Jézus Krisztus gondolata lakozzék bennetek!” Megtérés és átváltozás által az ember elfogadhatja Krisztus gondolkodásmódját. Mindenkinek egyéni hitével, tapasztalataival kell megállnia Isten előtt, tudva azt, hogy Krisztus, a reménység dicsősége a szívében él...

 Aki tízezer közül is kitetszik, és akinek fensége semmihez sem fogható, Ő a mi példaképünk. Életét a kegyelemhez igazította, hogy bárki követhesse példáját. Krisztusban egyesült gazdagság és szegénység, fenség és alázat, végtelen erő, szelídség és szerénység – ezeket fogja tükrözni azoknak élete is, akik elfogadják Őt…

 Ó, bárcsak jobban értékelnénk azt a tisztességet, amit tulajdonított nekünk Krisztus! Az Ő igáját viselve és róla tanulva válunk hozzá hasonlóvá a vágyak, a szelídség és szerénység, a jellemszépség terén, és egyesülünk Ővele a mindenek felett álló Isten dicsőségére. Akik magasztos előjogaik tudatában élnek ezen a földön, örök jutalomban részesülnek az eljövendő világban. Ha hűségesek maradunk mindvégig, csatlakozhatunk a mennyei kórusokhoz, és dicsőítő énekekkel magasztalhatjuk Istent és a Bárányt. – That I May Know Him, 134./old.

Önmagunk megismerése

(Fil 2:5). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: /RÚF/

 Az indulatunkon (gondolkodásunkon) végső soron képesek vagyunk változtatni, de a szívünket nem változtathatjuk meg, arra csak Isten képes. A Szentléleknek kell végrehajtania rajtunk, jól forgatva „a Léleknek kardját” (Ef 6:17), Isten „élő és ható” Igéjét, ami „elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:12), ÚRK).

 Csakis a Szentlélek által ismerhetjük meg önmagunkat igazán, mert a szívünk természetéből adódóan becsap bennünket.

  (Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/

 A „csalárd” szó héber megfelelője (’áqób) olyan göröngyös útra utal, amelyen az ember megbotlik. Tágabb értelemben ez tekervényes, kicsavart, fonák gondolatokat jelent. Átalakulásra van szükségünk az elménk „megújulása” által, hogy megítélhessük, 

„mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. (Róm 12:2), /ÚRK/

 Fontos, hogy Pál tanácsát kövessük: „Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes” (Fil 4:8, /ÚRK/

 White idézet: Minden gondolatot Isten akaratának kell alávetni, az érzelmeket pedig az értelem és a vallás ellenőrzése alá kell vonni. Nem azért kaptuk a képzelőerőnket, hogy a saját útját járja féktelenül, fegyelmezetlenül. Ha helytelenek a gondolataink, az érzelmeink is helytelenek lesznek; a gondolatok és az érzelmek egybefonódása alakítja az erkölcsi jellemet.

 A helyes gondolkodás ereje értékesebb Ofir aranyánál… Különös fontosságot kell tulajdonítanunk gondolataink megfékezésének, mivel ez készíti fel az elmét és a lelket arra, hogy együttműködjön a Mesterrel. Ahhoz, hogy ebben az életben békénk és boldogságunk legyen, a gondolataink összpontosítsanak Krisztusra. Az ember olyan, amilyenek a gondolatai. Erkölcsi tisztaságunk a helyes gondolatainktól és a tetteinktől függ… A gonosz gondolatok megrontják a lelket. Isten megtérést eredményező ereje változtatja meg a szívet a gondolatok megtisztítása révén. Ha az ember nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy gondolatai csak a Megváltó felé irányuljanak, a kegyelem nem mutatkozhat meg az életében. Az elmét be kell vonni a lelki csatába. Minden gondolatot Jézus uralma alá kell helyezni, és minden szokást az Úr hatalmának kell alávetni.

 Szüntelen éreznünk kell a tiszta gondolatok nemesítő erejét, mint ahogyan tudatosítanunk kell a gonosz gondolatok pusztító hatását is. Gondolataink időzzenek szent dolgokon! Legyenek tiszták és igazak, mivel a lélek csak a helyes gondolkodás mellett van biztonságban. Az Istentől rendelkezésünkre bocsátott minden eszközt használjuk fel gondolataink megfékezésére és ápolására. Gondolkodásunk legyen összhangban az Ő gondolkodásával! A menny igazsága megszenteli a testet és a lelket, és képessé teszi felülemelkedni a kísértéseken. Gondolataink megfékezése és együttműködésünk a Szentlélekkel azt eredményezi, hogy uralkodni fogunk szavaink fölött. Ez az igazi bölcsesség, amely meghozza elménknek a nyugalmat, a megelégedést és a békességet. Az isteni kegyelem gazdagságainak szemlélése szerez örömöt. – Mennyei helyeken, 164./old., június 5.

 Az ingadozó értelem a kísértés kezdete. A kísértésnek való behódolás kezdete abban a bűnben rejlik, hogy megengedjük az értelemnek az ingadozást, azt, hogy következetlen legyen az Istenre hagyatkozásban. A gonosz szüntelenül lesi az alkalmat, hogy helytelenül állítsa be Istent, és tiltott gondolatokra tereljen, csábítson. Ha egy módja van rá, világi dolgokkal foglalja le az értelmet. Igyekszik felkavarni az érzelmeket, a szenvedélyeket és az indulatokat, a szeretetet, a hajlandóságokat pedig arra terelni, ami nem válik javadra. Ezzel szemben a te kötelességed higgadt értelmednek és lelkiismeretednek alávetned az érzelmeidet, a szenvedélyeidet és az indulataidat. Így Sátán elveszíti az értelmed fölötti hatalmát. Krisztus arra a belső kötelességre szólít, hogy fokozatosan győzzük le a jellemünkben rejlő lelki gonoszságot… Vissza kell szorítanunk az étvágyat, a szenvedélyt, az indulatot, az akaratot pedig teljesen Krisztus oldalára kell állítanunk. – Our High Calling, 87./old.

Az egység forrása

Fil 2:2. akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. /RÚF/ 

Versében Pál az egységet hangsúlyozza, amikor lényegében ugyanazt mondja el négy feléképpen. Figyeljük meg azt is, hogy az értelemre, a gondolatokra és az érzésekre összpontosít. A vallási vezetők általában a viselkedés külsőséges formáira helyezték a hangsúlyt, Jézus azonban a gondolatokra és az érzésekre fókuszált. A gazdag ifjú például állította, hogy mindig betartotta a törvényt. Amikor azonban Jézus azt kérte tőle, hogy mindenét a szegényeknek adja és kövesse Őt, ezzel próbára tette a világi dolgokhoz való ragaszkodása terén. Arról is beszélt, hogy az fertőzi meg az embert, ami a szívéből (elméjéből) fakad:

  „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások” (Mt 15:19), /ÚRK/ 

 „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).

(Fil 2:3-4). Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. /RÚF/

 Pál szavaiból az alázat képe kerekedik ki: szerénység, mások különbnek tartása önmagunknál, mások javának keresése, nem csak önérdek. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, nem igaz? Viszont fontos szem előtt tartani ezeket az elveket minden emberi kapcsolatunkban. Beszélgetés közben hajlamosak lehetünk a saját válaszunkon gondolkodni, nem pedig arra figyelni, amit a másik mond, hogy megértsük, miről is beszél és megpróbáljuk a helyzetet az ő szemszögéből látni. Gyakran egyszerű félreértések vezetnek veszekedéshez, amit aktív odafigyeléssel meg lehetne előzni. Lehet, hogy nem értünk egyet, de az egészséges kommunikáció és a bizalom építése felé az az első lépés, ha odafigyelünk a másikra, és megpróbáljuk megérteni az ő nézőpontját is. Pál említi „a Lélek egységét” (Ef 4:3), ami megteremti „a békesség kötelékét”. Amikor viszálykodás üti fel a fejét a gyülekezetben, a Szentlélek képes megnyugtatni és egységre vezetni bennünket, harmóniát teremtve. Ugyanabban a fejezetben beszél arról is, hogy „eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére” (Ef 4:13), /ÚRK/. 

Ez a kettő összefügg. Az egységünk szempontjából alapvetően fontos a közös hit és a Szentírás azonos értelmezése, ami Krisztus és tanításai megismeréséből fakad.

 White idézet: A keresztényi viselkedéssel kapcsolatban mennyi ismeretet halmoztunk fel, de milyen hiányos a gyakorlatunk! Ha gyakorlatunk összhangban állna Urunk parancsával, az eredmény dicsőséges lenne. Ő mondja: „De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:20-21)

 Jézus nem olyan dologért imádkozott, mely ne lenne elérhető számunkra. Ha ez az egység lehetséges, akkor miért nem küzdenek ezért a kegyelmi állapotért azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat? Ha egyek vagyunk Krisztussal, akkor egynek kell lennünk követőivel is. Lelkünk hő vágya Krisztus, a dicsőség ama reménysége. A Szentlélek által elérhetjük ezt az egységet, bővölködhetünk a testvérek iránti szeretetben, s az emberek megtudják majd rólunk, hogy Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Életünk szent jellemének visszatükröződése lesz. Nekünk, akik benne hiszünk, az Ő alázatos lelkét és kedves viselkedését kell bemutatnunk. Isten egyháza tagjainak egyénenként kell válaszolniuk Krisztus imájára, míg mindannyian egységre jutnak a Lélek által.

 Mi az oka a széthúzásnak és a viszálynak? Mindkettő annak eredménye, hogy eltávolodtunk Krisztustól. Mivel távol vagyunk tőle, elveszítjük iránta érzett szeretetünket, így elhidegülünk követőitől is. Minél távolabb esnek a fénysugarak a középponttól, annál jobban távolodnak egymástól is. Minden hívő egy fénysugár Krisztusból, az igazság Napjából. Minél szorosabban járunk Krisztussal, a minden szeretet és fény középpontjával, annál erősebb a behatásunk egymásra is. Ha a szentek közelebb kerülnek Krisztushoz, akkor szükségszerűen közelebb kerülnek társukhoz is, mert Krisztus megszentelő kegyelme összeköti szívüket. Nem szeretheted Istent, miközben a testvérszeretetet elmulasztod. – A Szentlélek eljő reátok, 87./old.

 Nyissuk meg szívünket a Szentlélek befolyása előtt, mert Ő az, aki az igazság révén megszentel. El kell fogadnunk az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Ez az igazi megszentelődés: „A Te igéd igazság.” Ó, testvérek, olvassátok el Krisztus egységért mondott imáját: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Krisztus imája nemcsak azok érdekében szól, akik jelenlegi tanítványai sorába tartoznak, hanem azokért is, akik tanítványai szavára hisznek majd, a világ végezetéig…

 Az Úrnak már Jézus földi tartózkodásának idején is volt egyháza, amely túlélte a történelem változó színterének eseményeit egészen napjainkig… A Biblia az eszményi egyház leírását tárja elénk. Tagjai között egységnek kell uralkodnia, mint ahogyan Istennel is egyek. Ha a tagok egyek Krisztusban, a szőlőtőben, eggyé válnak magával Krisztussal is, szívük telve lesz megértéssel, jósággal és szeretettel. – Krisztusi élet, 199./old., július 4.

Megosztottság Filippiben

(Fil 2:1-3). Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, (2) akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (3) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; /RÚF/ 

Roppant nagy szomorúságot jelenthetett Pálnak, hogy az általa alapított, szeretett gyülekezetében versengések és viszálykodások támadtak. Igen erős kifejezéseket használ a problémákkal kapcsolatban. 

 (Fil 1:16). ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, /RÚF/

A korábban már versében is előforduló görög eritheia szó fordítása az, hogy „versengésből”. Pál ezzel utal az önző céloktól fűtött római vetélytársaira, akik Krisztus ügyének képviselése helyett csak a saját hírnevüket akarták öregbíteni. 

A „versengés” szerepel a test cselekedeteinek felsorolásában. 

(Gal 5:20). bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, /RÚF/) 

Jakab szerint „ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van” (Jak 3:16).

  „hiú dicsőségvágyból” (Fil 2:3), /RÚF/ kifejezéssel fordított görög szó csak itt fordul elő az Újtestamentumban, de Biblián kívüli iratok arrogancia, hiúság, felfuvalkodottság értelemben használják. Pál egy rokonértelmű szót használ, amikor a galáciabelieket tanácsolja: 

„Ne legyünk hiú dicsőségre vágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal 5:26), /ÚRK/

Figyeljük meg, hogy milyen megoldásokat javasol Pál e problémák orvoslására! 

1. Vigasztalás Krisztusban. Az apostol továbbra is Krisztus példáját említi erős motivációként. 

2. Szeretetteljes bátorítás. Jézus isteni szeretetet tanúsított, és arra szólít bennünket, hogy „szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket”. (Jn 15:12) 

3. Lélekben való közösség. A Szentlélek a hívők szoros kapcsolatát teremti meg, hasonlóan ahhoz, ami a korai egyházat hatotta át 

(ApCsel 2:42). Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. /RÚF/;  

(2Kor 13:13). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/. 

4. Könyörületesség. Krisztus életében gyakran látjuk ennek az isteni tulajdonságnak a megnyilatkozását.

 (Mt 9:36. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. /RÚF/;

 (Mt 20:34). Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. /RÚF/;

 (Mk 1:41). Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! /RÚF/), amit be Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! mutatott az irgalmas samaritánus

 (Lk 10:33). Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, /RÚF/ valamint a tékozló fiú 

(Lk 15:20). És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. /RÚF/ példázatában is. 

5. Irgalmasság. Jézus példát adott erre a tulajdonságra is, aminek szintén meg kell mutatkoznia a követői életében. (Lk 6:36). Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! /RÚF/. 

6. Egyetértés, szeretet, közös szándék. Micsoda kép ez! Pál szinte nem is emelhette volna ki jobban az egység fontosságát. Arra is kitért, hogy „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt” (Fil 2:5), /ÚRK/

White idézet: Isten értékesebbé tudja tenni Krisztus legalázatosabb követőit is a színaranynál, még Ofír aranyékénél is, ha átengedik magukat átformáló kezébe. Határozzák el, hogy a legnemesebben fognak felhasználni minden képességet, minden lehetőséget. Isten Igéje legyen tanulmányuk tárgya, az legyen útmutatójuk, amikor el kell dönteniük, hogy mi a legmagasztosabb, a legkiválóbb életük minden területén... 

Krisztus legerőtlenebb követője is végtelen hatalommal lépett szövetségre. Sokszor Isten alig tud kezdeni valamit a tanult emberekkel, mert nem tartják szükségesnek a minden bölcsesség Forrására hagyatkozni… 

Ha a magatok erejére és bölcsességére támaszkodtok, csődöt fogtok mondani. Istennek nem tetszik, hogy oly kevéssé érdekel titeket a vallásos szolgálat. Tekintélyes emberek vagytok, ezért nagyobb tömegekre van befolyásotok, mint a kevésbé feltűnő pozíciókat betöltő személyeknek. József az Isten iránti szeretetnek és félelemnek köszönhetően tudott tisztának és feddhetetlennek maradni a királyi udvarban… 

Senki sem állhat meg veszélyek nélkül magas pozícióban. A vihar sem árt a völgy virágainak, de kitépi a hegytetőn álló fát. Isten sokakat felhasználhatott volna szegénységükben –hasznossá tehette volna és dicsősséggel koronázhatta volna meg őket ott, ahol élnek –, ezeket az embereket viszont megrontotta a jólét. Egyre mélyebbre süllyedtek, mert elfelejtették az alázatot, azt, hogy Isten az erősségük, ezért függetlenné és önigazulttá váltak. 

József a kísértések közepette állta ki a jellempróbát, így az aranyat nem érintette a jólét. Ugyanolyan szent hódolatot tanúsított Isten akarata iránt a trón mellett állva is, mint amikor a börtöncellában raboskodott. József mindenütt megélte hitét, ez volt töretlen hűségének a kulcsa. Krisztus képviselőjeként életed minden területére kiterjedő kegyesség erejével kell rendelkezned. El kell rejtőznöd Jézusban. 

Nem vagy biztonságban, ha nem fogod az Ő kezét. Őrizkedned kell a gőg minden formájától. Inkább a készséges lelkületet tápláld, és vállald a szenvedést, mintsem a bűnt. Egyetlen általad kivívott győzelem sem lesz olyan értékes, mint az éned fölött aratott diadal. Az önző becsvágy és a felsőbbrendűségi vágy akkor hal meg, amikor Jézus Krisztus uralma alá hajtja az érzelmeket. – Christ Triumphant, 94./old., március 28. 

Egység - alázattal

 „…teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek.” (Fil 2:2), /ÚRK/

Egységben az erő. Az igazság puszta ismerete nem egyenlő azzal, ha valaki aszerint is cselekszik. Időnként mindannyian elbukunk, még az egységet célzó legnagyobb erőfeszítéseink dacára is. Ez azonban más, mint az egység szándékos aláásása. Nem csoda tehát, hogy amikor Pál folytatja levelét a filippibelieknek, szeretné, ha „egyet akarva ugyanarra” törekednének. (Fil 2:2), /RÚF/

Pál az egység szükségességének gondolatát Jézus tanítására és példájára alapozza. Ezt a témát megtaláljuk az Újszövetség egészében, főként a levelekben. Egyetlen mennyei angyal büszkeségéből, hatalom- és uralomvágyából eredt a széthúzás a világmindenségben, ami még a tökéletes környezetben is szélsebesen terjedt. 

(Ézs 14:12-14). Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! (13) Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. (14) Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! /RÚF/

 Majd megvetette a lábát az Édenben – az Isten által elrendelt szabályokkal szembeni hasonló elégedetlenség miatt, ugyanis az első emberpár szeretett volna magasabb szférába kerülni annál, amit Isten tervezett. 

(1Móz 3:1-6). A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (2) Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, (3) csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! (4) A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! (5) Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. (6) Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. /RÚF/

White idézet: Egyházunk tagjai vessenek véget a bírálgatásnak és rágalmazásnak. Folyamodjanak komoly imában Istenhez, és kérjenek tőle erőt, hogy segítségére lehessenek a tévedőknek. Fogjanak kezet egymással és Krisztussal. Tanulmányozzák János evangéliumának 17. fejezetét, tanulják meg, hogyan kell imádkozni, és hogyan kell Krisztus imáját az életükben megvalósítani… Krisztus ereje által tökéletes lesz köztük a keresztényi egység. Életükben meglátszanak majd azok a gyümölcsök, amelyek az igazságnak való engedelmességet kísérik. 

Beszéljünk kevesebbet a köztünk levő apró különbségekről, és tanulmányozzuk buzgóbban és behatóbban Krisztus imájának jelentőségét azok számára, akik az Ő nevében hisznek. Egységért kell imádkoznunk, majd úgy élnünk, hogy Isten válaszolhasson imáinkra. 

A tökéletes egység – olyan szoros, mint az Atya és a Fiú közötti egység – biztosítja Isten munkásai erőfeszítéseinek sikerét. 

A Krisztus általi egység Istennel teszi az egyházat tökéletessé. 

Aki önmegtagadással és önfeláldozással igyekszik másoknak szolgálni… bölcsességgel, valódi türelemmel, engedékenységgel, szelídséggel és együttérzéssel telik meg. Ezek a jellemvonások helyet biztosítanak majd számára Isten országában. 

Csakis a jóindulatú, keresztényi engedékenység lelkülete teremtheti meg az egyházban a tökéletes egységet. Sátán elveti az egyenetlenség magvát, és egyedül Krisztus hozhatja összhangba az egymásnak feszülő ellentéteket… Amikor ti, az egyház egyénenként munkálkodó szolgái teljes szívből szeretni fogjátok Istent és felebarátaitokat, mint önmagatokat, akkor nem lesz szükség külső erőfeszítésekre az egység megteremtéséért, hanem egyek lesztek Krisztusban. A rosszindulatú híresztelésekkel foglalkozó szájak elnémulnak, és senki sem fog többé felebarátjának szemrehányást tenni. Az egyház tagjai eggyé lesznek a szeretetben, akárcsak egy nagy család. Ezzel bizonyítjuk a világ előtt, hogy Isten elküldte Fiát e világra. Jézus Krisztus ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” – Krisztusi élet, 200./old., július 5. 

Egységben, félelem nélkül

Fil 1:27-30. Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, (28) és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. (29) Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, (30) és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok. /RÚF/ 

Sátán stratégiája az, hogy oszd meg és uralkodj. A széthúzás halálos veszély. Jézus azt mondta, hogy „ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház” (Mk 3:25), /ÚRK/. 

Sátán örül, ha elfeledkezünk erről az egyszerű elvről. Egységünk képessé tesz arra, hogy betöltsük szerepünket a bibliai prófécia maradék népeként...

(Jel 12:17. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, /RÚF/),

... hirdessük az örökkévaló evangéliumot „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6). 

Az egység meghatározó küldetésünk betöltése szempontjából, hogy hirdessük az Istentől kapott üzenetet. János 17. fejezetének imájában 

(János 17:1-26). Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, (2) mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. (3) Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (4) Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: (5) és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. (6) Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. (7) Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; (8) mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. (9) Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, (10) és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. (11) Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (12) Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. (13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. (14) Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (15) Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (16) Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (17) Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (18) Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: (19) én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. (20) De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; (21) hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (22) Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: (23) én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (24) Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. (25) Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. (26) És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. /RÚF/

 Jézus az egység egyik legfontosabb kulcsaként emeli ki Isten Igéjének igazságát... 

(Jn 17:17, 19). Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (19) én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. /RÚF/

...tehát üzenetünk nem választható el küldetésünktől és egységünktől, a három együtt áll vagy bukik. Amennyiben a három kulcs egyike hiányzik, nem járhatunk sikerrel, ám ha mind a három a helyén van, nincs mitől félni, „semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől” (Fil 1:28), /RÚF/.

 Sátán legyőzött ellenség. Még ha meg is ölnének a hitünkért, semmi sem árthat nekünk, amennyiben „a jónak követői” leszünk (1Pt 3:13). Az ördögnek nincs ereje megállítani Isten igazságának haladását.

(Mt 10:38). és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. /RÚF/ 

(ApCsel 14:22). Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. /RÚF/ 

(Róm 8:17). Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. /RÚF/ 

(2Tim 3:12). De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. /RÚF/ 

Nehéz az élet a bűnös világban, még a „legjobbaknak” is. Jób igaz ember volt, a Biblia szerint „feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat” (Jób 1:1), /ÚRK/. Ennek ellenére hirtelen tragédia szakadt rá és családjára. Ki ne tanulta volna meg, akár saját tapasztalatából, akár látva a másokkal történteket, hogy mintha szakadék szélén élnénk, sosem tudhatjuk, mikor zuhanunk le? Mindannyiunk sorsának része valamilyen mértékű szenvedés. Végeredményben azonban jobb Krisztusért szenvedni, mint bármi más miatt! 

White idézet: Viszont Félix lelkiismerete felébredt, be kellett ismernie, hogy Pál igazat beszél. A bűnnel terhelt múlt emlékei felidéződtek lelkében. Élesen, ijesztően vonultak el lelki szemei előtt ifjúkora titkai, telve borzalmakkal és vérontással. Látta sötét tetteinek szakadatlan láncolatát későbbi éveiben. Felismerte, milyen kicsapongó, kegyetlen, ragadozó életet élt. Az igazság még sohasem hatolt ennyire szívéig, lelkét még sohasem fogta el ilyen rémület. Az a gondolat, hogy titkolt gonosztettei nyilvánvalók Isten szemei előtt, és cselekedetei szerint veszi ítéletét, rémült félelemmel töltötte el. 

Ahelyett azonban, hogy meggyőződése bűnbánatra vezette volna, inkább szabadulni igyekezett kellemetlen szemlélődéseitől. Beszélgetését Pállal félbeszakította. „Mostan eredj el” – mondotta –, „de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.” (ApCsel 24:25) 

Milyen nagy a különbség Félix eljárása és a filippi börtönőr magatartása között! Az Úr szolgáit béklyókba verve vitték a börtönőrhöz, mint most Pált is. Viselkedésük igazolta az életüket fenntartó isteni erőt: örvendtek szenvedésük és megaláztatásuk közepette; rettenthetetlenül álltak ott, midőn a földrengés moraja és ereje megrázta a földet. Lelkületüket áthatotta Krisztus megbocsátó szeretete, amely meggyőzte a börtönőrt, aki remegve vallotta meg bűneit és nyert bocsánatot. Félix is remegett, de nem bánta meg bűneit. Míg a börtönőr Isten Lelkét örömmel fogadta szívébe és otthonába, Félix elutasította magától Isten hírnökét. Az egyik örvendett, hogy Isten gyermeke és a menny örököse, míg a másik sorsát a gonosztevők sorsához kötötte. – Az apostolok története, 425-426./old. 

„Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok, mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.” (ApCsel 20:26) Semmilyen félelem, hogy talán megsért valakit, semmilyen barátság vagy tetszésvágy nem késztethette Pált arra, hogy elhallgasson előttük szavakat, amelyeket Isten adott oktatásaikra, intésükre és megjavításukra. Isten ma is bátorságot kíván szolgáitól, mind az Ige prédikálása, mind előírásainak megvalósítása közben. Krisztus szolgája ne csak olyan igazságokat hirdessen az embereknek, amelyeket szívesen fogadnak, hanem azokat sem szabad elhallgatnia előttük, amelyek fájdalmakat okozhatnak. Nagy gondot kell fordítania jellemük kifejlesztésére. Ha lát egyet is a nyáj között, aki bűnt melenget, feladata, mint hűséges pásztornak, az adott esetre vonatkozó tanítást alkalmazni. Ha azonban megengedi, hogy valaki magabízóan továbbhaladjon a rossz úton anélkül, hogy megintené, lelkéért felelnie kell. Az a lelkipásztor, aki magasztos megbízatását híven akarja teljesíteni, a rábízott lelkeket a keresztény hit minden kérdésében hűségesen oktassa ki; mutassa meg nekik, milyenek legyenek, és hogyan kell cselekedniük, hogy az Úr nagy napján tökéletesen megállhassanak előtte. Csak az igazság hűséges tanítója mondhatja el Pállal együtt, működésének befejezésekor: „Én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.” (ApCsel 20:26) – Az apostolok története, 393./old. 

Erős egységben

 

Jézusnak a tanítványaiért mondott utolsó imáját egy fő téma jellemzi: az egység. A kereszten túlra tekintve látta újbóli találkozását az Atyával és velünk: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál” (Jn 17:24), /ÚRK/. 

Azt is kérte: az Atya tartsa meg őket, hogy „egyek legyenek, mint mi” (Jn 17:11). Kiemelte a széthúzás végzetes következményeit is, ami miatt sokan elfordulnak a hittől. Rövid imájában kétszer is hangsúlyozta a vele és az Atyával való egységünk fontosságát azért, „hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem… megismerje a világ, hogy te küldtél engem”. (Jn 17:21, 23) 

(Fil 1:27). Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, /RÚF/ 

(Jn 17:17-19). Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (18) Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: (19) én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. /RÚF/ 

Fil 1:27-ben a „méltóan viseljétek magatokat” kifejezés a politeuomai görög szó fordítása. Azt jelenti, hogy „polgárként éljetek” – nem egy földi ország, hanem a mennyei ország polgáraiként. A Hegyi beszédben Jézus gyönyörű képet tár elénk arról, hogy mit jelent a mennyei Atya gyermekeinek, országa lakóinak lenni: lelki szegénység, alázat, az igazság éhezése és szomjazása, könyörület, tiszta szív, békességre törekvés, a másik arcunk odafordítása, az ellenség szeretete, áldásmondás az átkozódóra. Röviden: „igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel”. (Mik 6:8) 

Nehéz egy ilyen emberre haragudni vagy bosszankodni miatta, nem igaz? Néha mégis neheztelnek arra, aki túl jónak tűnik, lekicsinylik, esetleg igyekeznek gyenge pontot találni benne, ami bizonyítaná, hogy nem is olyan jó, mint amilyennek tűnik, mert így próbálnak meg jobb fényben feltűnni önmaguk előtt. Azonban jobb lenne inkább azt megnézni, mennyivel lehetnénk mi szeretetteljesebbek, nagylelkűbbek, irgalmasok és alázatosak. 

Ellen G. White írt arról, hogy némelyek „jobban szeretik a világot és a világi előnyöket, mint Istent vagy az igazságot”. (Testimonies for the Church. 5. köt. 277. o.) 

Az egyházon belüli megosztottság végső soron igen gyakran büszkeségből fakad. „Amikor büszkeséget és világi ambíciókat táplálnak, eltűnik a krisztusi lelkület, helyette versengés, széthúzás és küzdelem lesz, ami megzavarja és gyengíti az egyházat”. (i. m. 240./old.)

White idézet: Pál apostol az efézusi gyülekezethez intézett levelében hangsúlyozza „az evangélium titkát”, „Jézus Krisztus kikutathatatlan gazdagságát”, és biztosítja a testvéreket, hogy szüntelenül imádkozik lelki jólétükért. 

„Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt… hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Ef 3:14-19) 

Korinthusi testvéreinek így ír: „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, mivelhogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben, amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését.” (1Kor 1:4-7) 

Ezek a szavak nem csupán a korinthusi gyülekezetnek szólnak, hanem érvényesek azok Isten egész népére az időknek végezetéig. Minden egyes keresztény örvendhet a megszentelt élet áldásának. 

Az apostol így folytatja szavait: „Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” (1Kor 1:10) Pál apostol bizonyára nem kért volna tőlük lehetetlent. Az egyetértés a keresztényi tökéletesség biztos eredménye… 

Az apostol maga is törekedett az életszentségnek arra a fokára eljutni, amelyet testvérei elé tárt… Így szólt: „Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek.” (1Thessz 4:2-3) 

„Annak okáért, szerelmeseim, … félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2:12-15) – Krisztusi élet, 98./old., március 25. 

Megőrizni a bizalmat

 (Fil 1:23-24). Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; (24) de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. /RÚF/

 Az évszázadok során sokszor félreértették ezt a szakaszt. Az e heti bibliai részben Pál az élet és a halál ellentétét mérlegelte. A keresztény Krisztusért él, akár meghalni is kész érte. Ez ebben az értelemben „nyereség”, hiszen így sokkal erősebb és meggyőzőbb a bizonyságtételünk.

 (Fil 1:21). Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség /RÚF/ Nem fér kétség annak a hitéhez, aki még a halált is kész vállalni érte.

 Azzal is tisztában kell lennünk, hogy aki meghal, az valóban halott, „semmiről nem tud”. A feltámadásig pihen a sírban. 

(Préd 9:7). helyett Préd. 9:5). Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. /RÚF/; 

(Jn 5:28-29). Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, (29) és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. /RÚF/

 Ezért is mondta Jézus, hogy „Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt”. (Jn 11:11)

 Ha halálakor az ember azonnal a mennybe jutna, képzeljük el, mi lett volna Lázárral! Miután négy napja élvezte a paradicsomi örömöket, odalép hozzá egy angyal, hogy „rossz” hírt közöljön vele: „Sajnálom Lázár, de Jézus visszahív a földre. Nem maradhatsz itt tovább.”

 Ha végig követjük a tévedést a maga logikus útján, megmutatkozik a hiba. A halál olyan, mint az álom nélküli alvás, amelyből Jézus a második adventkor feltámasztja hűséges követőit, akik majd az élő szentekkel együtt a mennybe ragadtatnak, hogy örökké vele legyenek. 

(1Thessz 4:16-17). Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, (17) azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. /RÚF/

 Amikor Pál az „elköltözéséről” ír, hogy Krisztussal legyen, az Ő szenvedésében és halálában való osztozásra utal 

(2Tim 4:6. Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. /RÚF/, amíg eljut „a halottak feltámadására” (Fil 3:11). Kétségkívül tudta, hogy miután halálakor lecsukódik a szeme, a következő tudatos szempillantásban meglátja Jézust, aki elviszi Isten egész népével együtt arra a helyre, amit az Őt szeretőknek készített. 

(Jn 14:3). És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. /RÚF/; 

(1Kor 2:9). Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” /RÚF/)

 Pál kész volt meghalni Krisztusért, de tudta, hogy a filippibeliek miatt jobb, ha megmarad „e testben.” (Fil 1:24) A keresztény számára nem mindig könnyű a válasz arra, hogy jobb-e élni Krisztusért, mint meghalni érte. Pál „szorongattatott” e kettő között (Fil 1:23) – élni vagy a sírban pihenni.

White idézet: Pál számára a kereszt volt a legnagyobb érték. Amióta a keresztre feszített Názáreti üldözőjéből hű követőjévé vált, és pályájának Isten tűzött ki célt, azóta nem szűnt meg dicsekedni a kereszttel... Abban az időben nyilvánult meg előtte Isten végtelen szeretete, ahogy Krisztus halálában megvalósult. Élete csodálatos változáson ment át, amely minden tervét és szándékát összehangolta a mennyel. Ettől kezdve új emberré lett Krisztusban. Saját tapasztalatából tudta, hogy a bűnös – mihelyt megismeri az Atya szeretetét, ahogy az Fia odaadásában megnyilvánult, és átadja magát az isteni befolyásnak – szívében olyan változást él át, hogy ezentúl számára Krisztus lesz minden mindenben.

 Megtérése napjától Pált egyetlen sóvárgó vágy lelkesítette: embertársainak segítségére akart lenni, hogy a Názáreti Jézusban felismerjék az élő Isten Fiát, akinek hatalma van életüket átalakítani és megmenteni. Életét maradéktalanul annak az egyetlen célnak szentelte, hogy a megfeszített szeretetét és hatalmát szemléltesse. Nemes, részvétteljes szíve minden társadalmi osztályért dobogott. Magáról mondotta: „Én mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.” (Róm 1:14) A dicsőség Ura iránti szeretete volt magatartásának alapja és cselekedeteinek mozgatórugója. Ha buzgósága valaha alábbhagyott, elegendő volt egy pillantást vetnie a keresztre és az ott megnyilatkozott szeretetre, hogy újból felövezze lelke erejét, és tovább haladjon az önmegtagadás útján…

 A Lélek erejével mondotta el azután Pál saját csodálatos megtérésének történetét; beszélt az ótestamentumi Írásokba vetett bizalmáról… Ünnepélyes komolysággal beszélt, mert hallgatóinak fel kellett ismerni, hogy teljes szívéből szereti a megfeszített és feltámadott Krisztust. Látták, hogy gondolatainak központja Krisztus, s hogy élete teljesen egybeolvad Ura életével…

 
Pál felismerte, hogy alkalmasságának, tehetségének alapja nem önmagában rejlik, hanem a Szentlélek jelenlétében, akinek kegyelmi befolyása áthatotta a szívét, és minden gondolatát alárendelte Krisztusnak. Önmagáról beszélt, amikor kijelentette: „Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is láthatóvá legyen a mi testünkben.” (2Kor 4:10) Mindenkor Krisztus állt az apostol tanításainak középpontjában. „Élek pedig többé nem én” – jegyezte meg –, „hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) Az „én” elrejtőzött, Krisztust ellenben kinyilatkoztatta és felmagasztalta. – Lift Him Up, 246./old.