Örök biztonság

 „Az Úr lesz az egész föld királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14,9)

„A megváltás csodálatos tervének eredményeként Isten a világot ismét teljesen kegyelmébe fogadja. Mindaz helyreáll, ami a bűn által elveszett. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy az engedelmesek örökös lakhelye legyen. Sátán hatezer évig hadakozott, hogy hatalmában tartsa világunkat. Most mégis Isten eredeti terve valósul meg. »De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön-örökké.« (Dán 7,18)

»Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve.« (Zsolt 113,3) »E napon egy Úr lesz és a neve is egy. És az Úr lesz az egész föld királya.« (Zak 14,9) Az Írás mondja: »Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben.« »Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig.« (Zsolt 119,89; 111,7–8) A szent szabályokat, amelyeket Sátán gyűlölt és le akart rombolni, az egész bűntelen világegyetem tiszteletben tartja.” (Próféták és királyok, 342. o., magyar kiadás: 295. o.)

„Krisztus megváltó munkája igazságot szolgáltat Isten kormányzatának. A világ megtudja, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán jelleme lelepleződik, s világossá válik, hogy vádjai alaptalanok. Soha többé nem lesz lázadás. Soha többé nem hatolhat be a bűn a világmindenségbe. Minden örökre biztosítva van a hitehagyás ellen. Az önfeláldozó szeretet a feloldhatatlan egység kötelékével kapcsolja Teremtőjükhöz a földi és a mennyei lényeket. 

A megváltás munkája teljességre jut. Oda, ahol megsokasodott a bűn, Isten még bővebben árasztja kegyelmét. A Földet, amelyet Sátán magának követelt, Isten nem csupán megváltja, de fel is magasztalja. A mi kis világunk – a bűn átka alatt az egyetlen sötét folt Isten dicső teremtői művén – mindent felülmúló megbecsülésben részesül a világegyetemben. Ahol Isten Fia emberi természetben »sátorozott«, ahol a dicsőség királya élt és halált szenvedett, itt, amikor mindent újjá tesz, »Isten sátora az emberekkel lesz, és velük lakozik, s azok az Ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, az Ő Istenük« (Jel 21,3). S a megváltottak, az Úr világosságában járva, végtelen korszakokon át dicsőítik Őt kimondhatatlan ajándékáért, Immánuelért, mert ez a név azt jelenti: »VELÜNK AZ ISTEN«.” (Jézus élete, 26. o., magyar kiadás: 18. o.) 

A szombat az örökkévalóságban

„És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.” (Ésa 66,22–23)

„Kezdetben az Atya és a Fiú megpihent a hetedik napon, teremtő munkájuk után. Amikor »elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege« (1Móz 2,1), a Teremtő és a mennyei lények ujjongtak a dicsőséges látvány szemlélése közben. Akkor »együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának« (Jób 38,7)… Amikor »újjáteremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által, eleitől fogva« (Csel 3,21), a teremtés szombatja – az a nap, amelyen Jézus Krisztus József sírboltjában pihent – akkor is a béke és az öröm napja lesz. Menny és Föld egyesül a dicsőítésben, miközben a megmentett népek »szombatról szombatra« (Ésa 66,23) örvendező imádatban hajolnak majd meg Isten és a Bárány előtt.” (Jézus élete, 769–770. o., magyar kiadás: 679. o.)

„A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy boldog, összeforrt családot alkotnak. Dicsőítés és hálaadás fakad ajkukon. Felettük a hajnalcsillagok énekelnek, és Isten fiai örvendeznek, miközben Isten és Krisztus együtt hirdetik ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé

»És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.« »Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt.« Kisarjasztja »az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.« »Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.« (Ésa 28,5)” (Próféták és királyok, 732–733. o., magyar kiadás: 456–457. o.) 

„Amíg ég és föld fennmarad, a szombat a Teremtő hatalmának jele lesz. S amikor az Éden újra kivirágzik a Földön, mindenütt tisztelik majd Isten szent nyugalomnapját. A megdicsőült új Föld lakosai »szombatról szombatra eljönnek engem imádni – szól az Úr (Ésa 66,23).” (Jézus élete, 283. o., magyar kiadás: 236. o.) (Maranatha)

A szeretet krisztusi királysága

 

„Az ország pedig és a hatalom, és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az Ő országa örökkévaló ország, s minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.” (Dán 7,27)

„Krisztus országa semmiben sem hasonlít a földi kormányzatokhoz. Isten országa lakói jellemét képviseli… Ott a szent szeretet elnököl, és a tisztségeket a kegyesség gyakorlása ékesíti. Az Úr megbízza szolgáit, hogy minden munkájukba vigyenek kegyességet és kedvességet, Krisztus tulajdonságait. Egyedül Krisztus hatalma munkálhatja az átalakulást a szívben és az értelemben, amit mindazoknak tapasztalniuk kell, akik Vele lesznek majd az új életben, Isten országában. Azért, hogy igazán szolgálhassuk Őt, isteni Lélektől kell újjászületnünk. Ez megtisztítja a szívet, megújítja az elmét, és új képességet ad, hogy megismerjük és szeressük Istent. Készséges engedelmességet ad nekünk minden kívánalma iránt. Ez az igazi istentisztelet.

»Lásd Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak. Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtuk át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbocfájuk alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,20–24) 

»Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé. És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú százesztendős korában hal meg, és a bűnös százesztendős korában átkoztatik meg. Házakat építenek és bennök lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottai ők, és ivadékaik velük megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, így szól az Úr.« (Ésa 65,18–25)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 372. o.) (Maranatha)