Erőteljes imaígéretek

 

Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.” (2Kor 1:20). 

 „Ragadják meg ígéreteit, mint az élet fájának leveleit: »Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem« (Jn 6:37). Amikor hozzá fordulsz, hidd el, hogy Ő elfogad, mert megígérte. Míg ezt teszed, nem pusztulhatsz el, soha” (A nagy Orvos lábnyomán.EGW).

„… nincs semmitek, mert nem kéritek.” (Jak 4:2)„Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16:24, a kiemelés tőlünk származik). 

Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna reánk.” (A nagy küzdelem.EGW)

Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (Jn15:7) 

„Ha vágyunk arra, hogy megismerjük akaratát, ígérete nekünk is szól.” (Jézus élete. EGW.) 

Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.” (Mk 10:27)

„Természeti lehetetlenségek nem akadályozhatják a Megváltó munkáját.” (Jézus élete. EGW) 

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5:16)

„Sátánnak jobban kell rettegnie, ha akár a legszerényebb lélek a mennyhez folyamodik, mint kormányok rendeleteitől vagy királyok törvényeitől.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 82. o.).

 Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20:29)

„Attól nem kell félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Az a veszély azonban fennáll, hogy a kísértésekben és próbákban elcsüggedve felhagyunk az imádkozással.” (Krisztus példázatai. EGW.) 

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16:9)

„Trónja becsülete múlik szava beváltásán” (Krisztus példázatai.EGW)

„Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2Pt 1:3-4) 

„De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón 7:14) 

„Amíg az egyház megelégszik a kis dolgokkal, addig alkalmatlan Isten nagy dolgainak befogadására.” (Home Missionary, 1893. november 1.)

 „Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek.” (Zak 10:1)

„A Szentléleknek az egyházra való kitöltésére eljövendő eseményként tekintünk, de az egyház kiváltsága, hogy már most rendelkezzen vele. Keresd, imádkozz érte, higgy benne! Szükségünk van Reá és a menny várja, hogy adhassa!” (The Review and Herald, 1895. március 19.).

 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” (Mt 21:22)

„Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes.” (A nagy Orvos lábnyomán EGW)

Imára hívás

 

A Föld történetének utolsó pillanatait éljük. Jézus visszatérése küszöbön áll, és nekünk készen kell állnunk. A halogatás a felkészülésben nem lehet opció. Ha igazán szereted Jézust, és vágysz a visszatérésére, akkor most van itt az ideje a felkészülésnek. Ahogy Zsid 3:15 sürget: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket.” 

Gyakran beszélgetünk a második eljövetelről és az újjászületés, Jézus szeretetének és az evangélium terjesztésének fontosságáról. Azonban könnyen elvonja figyelmünket a mindennapi élet és más prioritások. Sátán stratégiája az, hogy annyira lefoglaljon bennünket, hogy szem elől tévesszük ezeket a jelentőségteljes időket, és elmulasszuk a felkészülést. Ez egy kritikus időszak, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy más prioritásaink legyenek. Most, van itt leginkább az ideje, hogy felkészüljünk!

 Emlékezzünk vissza Jézus útjára, amikor a tanítványaival haladt Jeruzsálem felé. Előre figyelmeztette őket közelgő halálára, és ezt az üzenetet már három éve megosztotta velük. Annak ellenére, hogy hallották Őt, a tanítványok nem értették meg, mivel a kényelem, a hatalom és a római uralom alóli felszabadulás gondolataival voltak elfoglalva. Nem értették meg Jézus valódi üzenetét. 

Hasonlóképpen lehetséges az, hogy hiába járunk gyülekezetbe és olvassuk a Bibliát, mégsem értjük meg igazán Isten üzenetét? A tanítványokhoz hasonlóan mi is csak azt halljuk, amit hallani akarunk? Jézus üzenete világos: „Nagyon hamar eljövök.” Mégis gyakran imádkozunk világi gondokért, figyelmen kívül hagyva az Ő üzenetének sürgető voltát. 

Jézus hangsúlyozza, hogy most nem a világi dolgok előnybe helyezésének, hanem a végső válságra való felkészülésnek az ideje van. Az utolsó események idején élünk; tanúi vagyunk a próféciák beteljesedésének. Mégis, a figyelmünk gyakran másra irányul. 

Az Olajfák hegyén a tanítványok Jeruzsálem pompáját csodálták, mit sem sejtve Jézusnak a templom pusztulásáról szóló próféciájáról. Ez elképzelhetetlen volt számukra; a templom lerombolása a nemzetük és a világ végét jelentette számukra. Jézust ezekről az eseményekről és a világ végének jeleiről kérdezték (Mt 24:3). 

 Jézus nem a fizikai jelekkel, például földrengésekkel vagy háborúkkal kezdte. Az éberségre való figyelmeztetéssel kezdte, és azzal a sürgető kéréssel fejezte be, hogy figyeljünk és imádkozzunk. A végidőt úgy írta le, mint szaporodó válságokat, amelyek a szülési fájdalmakhoz hasonlítanak, és amelyek elborítják az emberek szívét és elméjét. 

Hamis messiásokat, hamis prófétákat és hamis tanokat jövendölt meg, egy olyan válságot, amelyhez foghatót a Föld történelmében még senki nem látott. A vég azonban csak azt követően jön el, hogy az evangélium minden nemzethez eljutott. Ezután arra buzdította őket, hogy álljanak készen.

 Tehát, hogyan készüljünk? 

Óvakodnunk kell a hamis tanításoktól, mivel még a legelkötelezettebbeket is be lehet csapni. A Sátán még a kiválasztottakat is megpróbálja megtéveszteni. Kik azok? Téged, engem, azokat, akik olvassák a Bibliájukat, azokat, akik minden szombaton a gyülekezet padjaiban ülnek, azokat, akik a szerda esti bibliaórán éneklik a dicsőítő énekeket. Mit kellene tehát tennünk? Jézus azt mondja: „Legyetek óvatosak, figyeljetek és imádkozzatok.” 

Az ellenállóképesség titka az ima és Isten Igéje. Amikor Jézus szembeszállt Sátán kísértéseivel, a Szentírással válaszolt. A hazugságokkal szembeni védelmünk a Bibliában rejlik. 

Jézus azt tanácsolja, hogy maradjunk éberek, imádkozzunk, kerüljük a zavaró tényezőket, és merüljünk el Isten Igéjében. Ezt a felkészülést öt példázaton keresztül magyarázta (Mt 24:32-25:46), amelyek mindegyike az éberséget, az imádságot, a Szentírásra való támaszkodást és az Isten által adott küldetésünk teljesítését hangsúlyozza. 

Ezért hallgassunk Jézus hívására: imádkozzunk, legyünk éberek, álljunk szilárdan Isten Igéje mellett, és szolgáljunk aktívan, használjuk az általa ránk ruházott tehetségeket. (Írta: Pavel Goia)

A magvető munkája

A magvető munkája hitből végzett munka. A mag csírázásának és növekedésének titkát a magvető nem értheti meg. De bízik azokban az erőkben, amelyek által Isten élteti a növényvilágot. A mag elvetésekor látszólag eldobja a drága gabonát, amely családja kenyere lehetne. Pedig csak azért mond le pillanatnyilag e hasznos dologról, hogy többet kapjon vissza helyette. A magot abban a reményben veti el, hogy a sokszorosát gyűjti majd be az aratás idején. Krisztus szolgáinak is az aratás reményében kell dolgozniuk.

Lehet, hogy a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világot szerető szívben, jelét sem adva annak, hogy gyökeret vert. De aztán, amint Isten Lelke érinti azt a szívet, a rejtőző mag kipattan, és végül gyümölcsöt hoz Isten dicsőségére. Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, hogy eredményes lesz-e vagy sem. Ezt a kérdést nem mi döntjük el. Mi csak dolgozzunk, és az eredményt bízzuk Istenre! "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet" (Préd 11:6). Az Istennel kötött magasztos szövetség kimondja, hogy "míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek" (1 Móz 8:22). Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. A mi bizalmunk se legyen kisebb a lelki magvetés közben! Higgyünk ígéretében: "Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve" (Ésa 55:11; Zsolt 126:6).

A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja; a növény növekedése pedig a keresztény növekedés csodálatosan szép példája. Ahogy a természet mutatja, úgy van a kegyelem világában is. Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy meghal. A keresztény életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen, de állandó, mint a növény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden szakaszában; és ha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája. Ahogyan lehetőségeink tágulnak, gazdagodunk tapasztalatokban is, és ismeretünk növekszik. Alkalmasak leszünk felelősség hordozására, és érettségünk arányos lesz lehetőségeinkkel.

A növény fejlődik azáltal, hogy beépíti mindazt, amit Isten rendelt élete fenntartására. Gyökereit a földbe ereszti. Merít a napfényből, harmatból és esőből. Magába szívja a levegő éltető kincseit. Így kell a kereszténynek is a mennyeiekkel együttműködve fejlődnie. Érezve tehetetlenségünket, ragadjuk meg a mélyebb tapasztalatok szerzésére kínálkozó alkalmakat! Miként a növény gyökeret ereszt a talajban, nekünk is mélyen meg kell gyökereznünk Krisztusban. Ahogyan a növény magába szívja a napfényt, harmatot és esőt, mi is tárjuk ki szívünket a Szentlélek előtt! A munkát "nem erővel, sem hatalommal" kell végezni, "hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6). Ha szívünkkel Krisztusra támaszkodunk, akkor "eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, amely megáztatja a földet". Az "Igazság. Napja"-ként kel fel nekünk, "és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt". "Virágozni" fogunk, "mint a liliom". Megelevenedünk, "mint a búzamag", és virágzunk, "mint a szőlőtő" (Hós 6:3; Mal 4:2; Hós 14:6.8). Ha rendületlenül Krisztusra hagyatkozunk, akkor növekszünk, mígnem eljutunk a krisztusi érettségre.

Az énközpontú életben nem lehet növekedés, sem gyümölcstermés. Ha elfogadtad Krisztust személyes Megváltódnak, akkor igyekezz önmagadat elfelejtve másokon segíteni! Beszélj Krisztus szeretetéről és jóságáról! Végezz el minden kínálkozó feladatot! Érezz felelősséget másokért, és minden hatalmadban álló eszközzel igyekezz megmenteni az elveszetteket! Ha befogadod Krisztus Lelkét az önzetlen szeretet és másokért való szolgálat lelkét -, magad is növekszel és gyümölcsöt teremsz. A Lélek ajándékai beérnek jellemedben. Hited nő, meggyőződésed elmélyül, szereteted tökéletes lesz. Egyre jobban tükrözöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és szép.