Jézus Krisztus azért jött a Földre, hogy a törvényt betöltse

 „Isten szándéka az volt, hogy törvénye kihirdetését tiszteletet keltő alkalommá teszi annak felmagasztalt és magasrendű jellegével. A népbe belekellett vésődjön, hogy mindannak, ami Isten szolgálatával kapcsolatos, a legnagyobb tisztelettel adózzon” (i. m. 260./old.). Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.  „Az Izraelnek adott törvény” c. fejezetből 259-268./old. és a „Sátán ellenségeskedése a törvénnyel” c. fejezet, 289-301./old.

 Ma is érvényes a tiszteletnek ez az elve. Abból fakad, ha felmérjük, milyen hatalmas, természetfeletti, fenséges is az Isten. Dicsőségének szemlélése hálát ébreszt a szívünkben, büszkeségünket alázattá fordítja. Minél közelebbről figyeljük szentségét, annál több hiányosságot fedezünk fel a saját életünkben, ami oda vezet, hogy egyre inkább szomjazunk átformáló jelenlétére és vágyunk mind jobban hasonulni hozzá. Mivel tudjuk, hogy mennyire különbözünk tőle és szent törvényétől, teljes mértékben rá vagyunk utalva Krisztus értünk vállalt, helyettes halálára. Ugyanakkor Jézus egyértelművé tette, hogy ha alázattal elfogadjuk Istent Urunknak és Királyunknak, nem nehéz betartani a parancsolatait. 

(Mt 11:28-30) Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (29) Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (30) Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. /RÚF/ 

Krisztus világossá tette, hogy Isten törvénye örökérvényű. 

 (Mt 5:17-20). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. (19) Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. (20) Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. /RÚF/

 Tapasztalhatjuk a vele való üdvözítő kapcsolat teljességét, ha szeretet ből és hálából tartjuk meg a törvényeit, mivel ingyen ad megváltást. A törvény megtartásának hatalmas előnyeit élvezve (végtére is gondoljunk csak bele, mennyi fájdalmat és nehézséget okoz annak megszegése), annak is örülhetünk, hogy tudjuk: az üdvösségünk Jézusban, nem pedig a saját cselekedeteinkben van.

A törvény Isten ígérete

 

(Róm 3:20-24). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. (21) Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, (22) mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, (23) mi vel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, (24) Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. /RÚF/

Mózes írásaiban a héber dabarim kifejezés vonatkozik a Tízparancsolatra (2Móz 34:28). Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. /RÚF/; 

(5Móz 4:13). Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy teljesítsétek a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára. /RÚF/; 

(5Móz 10:4). Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt, amit először: a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. /RÚF/ és a szó szerinti jelentése nem „parancsolatok”, hanem „szavak”. A dábár, azaz „szó” (egyes számban) jelentheti azt is, hogy „ígéret”. Számos helyen  a dábár kifejezés fordítása ezért is közvetíti az ígéret gondolatát főnévi, vagy igei alakban.

 (5Móz 1:11). Szaporítson is meg benneteket az Úr, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek! /RÚF/; 

(5Móz 6:3). Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr. /RÚF/;

 (5Móz 9:28). Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. /RÚF/;

(Józs 9:21). Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. /RÚF/; 

(Józs 22:4). Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. /RÚF/;

(Józs 23:5). Istenetek, az Úr maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az Úr. /RÚF/;

 (1Kir 8:56). Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket Mózes, az ő szolgája által megígért. /RÚF/; 

(2Krón 1:9). Most pedig, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, akik oly sokan vannak, mint a föld pora. /RÚF/;

 (Neh 5:12-13). Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. (13) Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten min den embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el. /RÚF/

Ellen G. White a Tízparancsolat szerepéről így ír: „A Tízparancsolat… tíz ígéret” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 1. köt. 1105./old.). A Tízparancsolatot tehát tekintsük Isten ígéretének, hogy a helyes úton vezet bennünket, és így csodálatos dolgokat vihet végbe értünk, de ehhez nekünk engedelmeskednünk kell!  

 (Róm 10:4). Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. /RÚF/

 Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus a törvény telosz-a, de nem abban az értelemben, mintha Ő eltörölte volna a törvényt. Ez inkább azt jelenti, hogy Krisztus a törvény célja, szándéka. Nincs szó arról, hogy engesztelő áldozata megszüntetné annak folytonosságát, érvényességét.

Pál beszél a törvény fontosságáról, érvényességéről és állandó tekintélyéről.

 (Róm 3:31). Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. /RÚF/; 

(1Kor 7:19). Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. /RÚF/;

 (Gal 5:6) Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. /RÚF/] 

A telosz szó jelentése elsősorban a szándékot, a célt hangsúlyozza, nem az idővel kapcsolatos. Krisztus a kulcs, ami feltárja Isten törvényének valódi jelentését és célját. Ezért volna helytelen azt állítani, hogy Krisztus érvénytelenné tette, felfüggesztette vagy eltörölte a törvényt. Ő a törvény célja, akire az rámutat. 

White idézet: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18) – mondta Jézus. Az isteni rendelkezések iránti engedelmességgel Krisztus bizonyságot tett a törvény változhatatlanságáról. Bebizonyította, hogy kegyelme ereje által Ádám leszármazottai tökéletesen engedelmeskedni tudnak a törvénynek. Ott a hegyen jelentette ki, hogy a törvényből a legparányibb pont sem múlik el, míg minden be nem teljesedik: minden, ami a megváltás tervét érinti. Jézus nem mondja, hogy valaha is eltörli a törvényt, hanem a távoli eseményekre irányítva tekintetünket kijelenti, hogy amíg azokhoz el nem érkezünk, a törvény megőrzi tekintélyét – úgyhogy senki sem feltételezheti, hogy Krisztus küldetése a törvény eltörlése volt. Míg csak ég és föld fennáll, az Atya szent törvényeinek elvei mindvégig megmaradnak. Igazságossága, „mint Isten hegyei” (Zsolt 36:7), megmaradnak, áldás patakjait indítva útjukra, hogy felfrissítsék a földet.  

Mivel az Úr törvénye tökéletes – s ezért változhatatlan –, a bűnös ember számára lehetetlen a maga erejéből eleget tenni a törvény követelményeinek. ezért jött el Jézus Megváltóként. Az ő küldetése, hogy az isteni természet részeseivé téve összehangoljon bennünket a menny törvényeinek elveivel. Amikor elhagyjuk bűneinket, és Üdvözítőnknek fogadjuk el Krisztust, akkor „megdicsőítjük a törvényt”. – Gondolatok a hegyibeszédről, 49-50./old. 

Isten törvényének szerepei

 

A törvény megmutatja Isten jellemét, azt, hogy ki Ő. Isten szent, igaz és jó, mint ahogy a törvénye is az. Pál megerősíti: „De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó”. (Róm 7:12), ÚRK)

A Biblia határozottan pozitív fényben mutatja be Isten törvényét. 

(Mt 5:17-18). Ne gondol játok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. /RÚF/; 

(Jn 14:15). Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat /RÚF/; 

(1Kor 7:19). Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. (20) Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. /RÚF/] 

A törvényről lehet verset írni (Zsoltár 119), énekelni róla (Zsoltár 19), éjjel és nappal elmélkedni rajta.

  (Zsolt 1:29). Hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. /RÚF/;

 (Józs 1:8). Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éj jel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. /RÚF/] 

Megőriz a rossztól, bölcsességet, értelmet, egészséget, jólétet és békességet ad. 

(5Móz 4:1-6). Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyekre megtanítalak benneteket, és teljesítsétek azokat, hogy élhessetek, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az Úr ad nektek. (2) Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. (3) Saját szemetekkel láttátok, mit tett az Úr Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az Úr mindazokat, akik Baal-Peórt követték. (4) De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Úrhoz, ma is mindnyájan éltek. (5) Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. (6) Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! /RÚF/;

 (Példabeszédek 2:1-22). Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, (2) ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, (3) bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, (4) ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, (5) akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. (6) Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. (7) A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. (8) Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. (9) Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. (10) Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. (11) Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. (12) Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; (13) azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. (14) Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. (15) Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. (16) De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, (17) aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. (18) Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. (19) Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. (20) Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! (21) Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. (22) De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan. /RÚF/ 

(Példabeszédek 3:1-35). Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, (2) mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! (3) A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! (4) Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. (5) Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (6) Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (7) Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat! (8) Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. (9) Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, (10) akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. (11) Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! (12) Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. (13) Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. (14) Mert több haszna van en nek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. (15) Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. (16) Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. (17) Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. (18) Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. (19) Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. (20) Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. (21) Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! (22) Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. (23) Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. (24) Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. (25) Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. (26) Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. (27) Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! (28) Ha van mit adnod, ne mondd felebarátodnak: Menj el, jöjj vissza holnap, majd akkor adok! (29) Ne koholj rosszat felebarátod ellen, aki melletted lakik gyanútlanul! (30) Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! (31) Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! (32) Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. (33) Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. (34) A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (35) Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk. /RÚF/  

1. Isten törvénye olyan, mint a kerítés, ami az élethez tágas, szabad teret biztosít, de figyelmeztet, hogy egy bizonyos ponton túl veszélyek, problémák, bonyodalmak fenyegetnek, sőt még a halál is.

 (1Móz 2:16-17). Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. /RÚF/; 

(Jak 2:12). Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. /RÚF/] 

 2. A törvény egyben jelzőtábla is, ami Jézusra mutat, mert Ő az, aki megbocsátja bűneinket és megváltoztatja az életünket. 

(2Kor 5:17). Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. /RÚF/;

 (1Jn 1:7-9). Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (8) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. (9) Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. /RÚF/

A törvény elvezet bennünket Krisztushoz, mint egy paidagógosz, azaz nevelő/védelmező. 

(Gal 3:24). Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. /RÚF/

(Jak 1:23-25). Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. (24) Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. (25) De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. /RÚF/ 

A tükörben megláthatjuk a hibákat, igen, de a tükör semmin nem képes változtatni. Meg mutatja a problémákat, de megoldást nem kínál. Ugyanez a helyzet Isten törvényével. Ha a törvény betartásával próbálnánk megigazulni Isten előtt, az olyan lenne, mintha folyamatosan néznénk a tükörbe, remélve, hogy előbb-utóbb eltűnik a probléma, amit látunk benne. 

Az üdvösséget hitből, nem a törvény cselekedetei által nyerjük, erre hivatkoznak egyes keresztények, akik szerint Krisztus eltörölte a törvényt, ezért már nem kell betartanunk azt. Figyelembe véve azonban, hogy a törvény határozza meg, mi a bűn – „a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” (Róm 7:7) – ez az állítás nagyon is tévesen értelmezi a törvény és az evangélium közötti kapcsolatot. Pontosan a törvény miatt van szükségünk az evangéliumra. 

White idézet: Az Úr Jézus lejött a földünkre, hogy bemutassa az Atya jellemét. Eljött, hogy megélje a törvényt, szavai és jelleme naponta Isten törvényének helyes megnyilvánulásai voltak. Személyes példájával bemutatta a világnak, angyaloknak és embereknek, hogy meg tartja Isten törvényét, így hát példaként állt az emberiség előtt. „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” Jézus a törvény élő kinyilatkoztatása volt, jelleme be mutatta a törvény igazi jelentőségét, és rámutatott arra, hogy amennyiben megtisztítjuk a hagyományok és az emberi rendelkezések szennyétől, a törvény az egyedüli megoldás a létező gonoszságra. A törvény úgy, ahogy bemutatták azt az írástudók és a farizeusok, tévútra vezetett, és megrontotta azok jellemét, akik az emberi hagyományokat és rendelkezéseket elfogadták.  (Signs of the Times, 1895. március 14.)