Aki összeköti mennyet a földdel

Emberi nézőpontból bizonyára. Azonban Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt ezt a látszólag megvalósíthatatlan feladatot bízta az apostolokra: 

"Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:19-20), /ÚRK/.

Jézus lehetetlennek tűnő feladattal küldte Pált a pogányok közé: "megnyisd a szemüket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy a bennem való hit által bűneik bocsánatát vegyék, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek" (ApCsel 26:18), /ÚRK/.

Vannak, akik azonnal tehetetlenül széttárnák a karjukat a feladat hallatán. Csakhogy nem szabad megfeledkezni Jézus mindkét alkalommal elhangzott ígéretéről! Az apostoloknak ezt mondta: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20), /ÚRK/ 

Pálhoz így szólt: "mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni" (ApCsel 26:16), /RÚF/.

Röviden: emberileg nézve Jézus lehetetlen feladatokkal bíz meg, hogy azok végzése közben ne magunkra, hanem Őrá hagyatkozzunk. Soha nem ad feladatot anélkül, hogy biztosítaná hozzá az erőt. "Az Isten akaratával együttműködő emberi akarat mindent meg tud cselekedni. Amit Isten parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is lehet tenni. Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére" (Ellen G. White: Krisztus példázatai.  228. o.).

Amikor Pál a Kolosséban élő hívőknek írt, akkorra már az evangélium bámulatos módon "hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt" (Kol 1:23). Természetesen nem fogadta el mindenki. Viszont ha jól megfigyeljük, amit Jézus meghagyott az apostoloknak (Mt 28:18-20) és Pálnak, meglátjuk: sosem ígérte, hogy mindenki a tanítványa lesz, mindenki megtér. Az evangéliumot hirdetni kell "az egész világon, bizonyságul minden népeknek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:14).

Örök boldogság

 „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16:11) {AG 363.1}

Szolgálata során Jézus többnyire a szabadban végezte a munkáját… A legtöbb tanítását a természetben mondta el. {AG 363.2}

A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristálytiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre. A messze nyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor. {AG 363.3}

A Biblia elénk tárja a Menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse a boldogságát. A Biblia elismeri ezt a vágyát, és megmutatja, hogy az egész Menny egyesül az emberrel az igazi boldogság elnyeréséért tett igyekezetében. Kijelenti azt a feltételt, amelynek alapján az ember elnyerheti Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés. {AG 363.4}

Földi otthonunk szépsége emlékeztessen minket a kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra… a szépségnek arra a világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, és egyetlen halandó nyelv sem képes leírni… {AG 363.5}

Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és szentségben. A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel. Mindig új szépségre és csodára lelhetünk. Szüntelenül növekszünk értelemben, örömben és szeretetben, tudva, hogy még mindig végtelen öröm, szeretetet és bölcsesség vár ránk. {AG 363.6}

Az édeni körülmények visszaállítása

 

„Házakat építenek, és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.” (Ésa 65:21–22) {AG 362.1}

A Mennyben foglalatosságok várnak ránk. A megváltott állapot nem egyenlő a rest semmittevéssel. {AG 362.2}

Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik, és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek a kertben és a mezőn… {AG 362.3}

Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis, új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodát szemlélhetnek, új igazságot érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erejük tevékenységét. {AG 362.4}

„Az ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 22:3). A földi élet a mennyei élet kezdete. Az igazi földi nevelés bevezetés a Menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előképe annak, amivé leszünk {AG 362.5}

„...Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon...” (Mt 20:28) Krisztus földi munkáját, a tanítást és pásztorolást a Mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együtt munkálkodhatunk vele. „...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok” (Ésa 43:12). Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is… {AG 362.6}

Földi életünkben – habár a bűn ezt korlátozza – a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor már nem léteznek a bűnös emberiség által emelt akadályok, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi „...eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27). {AG 362.7}