Biztos segítség a bajban

(Zsoltár 46:1-12). A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. (2) Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (3) Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; (4) ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) (5) Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. (6) Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. (7) Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) (9) Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. (10) Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. (11) Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. (12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) /RÚF/

A 46. zsoltár olyan témát érint, amit A zsidókhoz írt levélben is megtalálunk: ami különb. Jézus különb a földi főpapnál, az Ő áldozata különb minden állatáldozatnál, a mennyei templom különb a földi előképeinél.

Ennek a zsoltárnak azonban más a megközelítése. Az írója nem jó dolgokat állít szembe még jobbakkal, hanem a lázadó világgal és annak minden rettenetes következményével ellentétben sorolja fel a jót, amit Isten eltervezett nekünk.

Ez a zsoltár reménységet és ígéretet hirdet nekünk most, a pusztulás, a megpróbáltatás, a szenvedés és a háborúk között. Ezért fontos, hogy „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11)! Meg kell nyugodnunk a bizonyosságban, hogy egy nap majd mindez véget ér, Isten felmagasztaltatik a földön.

„Azért nem félünk, ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe”. (Zsolt 46:3), /ÚRK/

Ez óhatatlanul eszünkbe juttatja a második advent jeleneteit: „Az ég pedig eltűnt, mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből”. (Jel 6:14), /ÚRK/ Vagy pedig ezt: „várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét, amikor az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak”. (2Pt 3:12), /ÚRK/ Nem tart örökké ez a világ, sem a sok gonoszság, ami pedig utána következik, olyasmit ígér, amit most fel sem tudunk fogni. Addig csak ki kell tartanunk hittel, kapaszkodjunk Isten kijelentéseibe, legfőképpen Jézusba, aki a keresztet is vállalta értünk!

Szörnyű dolgok történnek a világon (és tudjuk, jön még rosszabb is), de Isten jóságát, hatalmát és jellemét ismerve miben reménykedhetünk?

White idézet: Mindenkiben, akit Isten nevel, olyan életnek kell megnyilatkoznia, amely nincs összhangban a világgal, annak szokásaival vagy gyakorlatával. Mindenkinek személyes tapasztalatra kell szert tennie, az Úr akaratának ismeretére eljutnia. Egyénileg kell meghallgatnunk Őt, aki a szívhez szól. Mikor minden más hang elcsitul, s nyugodtan várakozunk előtte, a lélek csendje még érthetőbbé teszi Isten hangját. Ő arra int: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11) Egyedül itt találunk igazi nyugalomra. Ez a gyakorlati felkészülés mindenkinek, aki a mennyért munkálkodik. A rohanó tömegben, az élet feszültségében, az intenzív munkában a világosság és béke légköre lengi körül az így felfrissült lelket. Az élet jó illatot lehel, isteni erő nyilatkozik meg, mely eléri az emberi szíveket. – Jézus élete, 363./old.

Hagyd, hogy a szíved elepedjen az Isten utáni vágyakozástól! Gyakorold a hitet, ami így nem fog elszakadni Istentől! Az elfáradtak és megterheltek menjenek Krisztushoz! Könyörögj vigasztalóért! A gyengék és kételkedők közeledjenek az Úrhoz, és akkor Ő is közeledni fog hozzájuk. Komoly és kitartó hittel ragadd meg Istent! – Letter 96, 1901.

Földi élete során Jézus gyakran hívta tanítványait: „Kövessetek engem!” „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” (Lk 9:23) Az úton bizonyára akadályokkal is szembesülünk, de bátran, zokszó nélkül kell haladnunk tovább. Jó az Úr. Ő a mi segítségünk a szükségben. Ha elmondjuk neki minden nehézségünket, és elhisszük a szavát, meghallgat, és válaszol imáinkra. Hív, hogy menjünk oda hozzá. Így szól: „Kérjetek, és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7) Tárháza tele van, abból szüntelenül meríthetünk, mert sosem fog kiapadni.

Vajon az Úr valaha is belefárad imáink meghallgatásába? Nem! Ha kitartóan, teljes szívvel kérjük, meghallgat, és így szól: „Ímé, itt vagyok.” (Ésa 58:9) Soha nem szabad elcsüggednünk. Ha teljes mértékben tőlünk függne az üdvösség kérdése, akkor lehetnénk bizalmatlanok magukkal szemben, és kételkedhetnénk. De ez nem a mi terhünk. Hallgassátok és értsétek meg az emberekhez intézett legértékesebb hívást: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30) Mindannyian mondjuk el: „Isten kegyelme által teszek eleget ezeknek a feltételeknek.” – Letter 14, 1902.