A végső eseményekre gondolva hajlamosak vagyunk A jelenések könyvének fenevadjaira, erőire összpontosítani. A szerepük természetesen jelentős, fontos is, különben Isten nem akarta volna, hogy benne legyenek a Bibliában és megértsük a jelentésüket. (Jel 1:3. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. /RÚF/
A prófécia foglalkozik még a bűnnel, a szenvedéssel, az ítélettel, a jó és a gonosz harcával, az igazsággal és az igazságtalansággal, az üldözéssel és egyéb fontos kérdésekkel.
A zsoltárok könyve szintén mélységében taglalja ezeket a témákat, körüljárja szinte az összes lehetséges emberi érzelmet, a kétségbeesés sötétségétől a kitörő örömig. Látjuk, amint Izrael serege harcra készül a sötétség erőivel. Olvasunk emberekről, akiket az a kérdés gyötör, hogy miért nem számol le Isten határozottabban és azonnal a gonoszsággal – amit kétségkívül mindannyian feltettünk már. Válaszokat keresünk, a zsoltárok könyve pedig a szentélyre tereli a figyelmünket, újból és újból rámutat, hogy Isten a Teremtő. Vajon nem olyan témák és kérdések ezek, amelyekkel a ma embere a mai viszonyok között is küzd?
Dehogyisnem! Éppen ezért tovább kutatjuk A zsoltárok könyvét, hogy még többet megtudjunk e fontos igazságokról.
White idézet: Az Üdvözítő tudta, hogy semmiféle érvelés – legyen az bármilyen logikus – sem lágyítja meg a kemény szívet, nem töri át a világias gondolkodás és önzés kérgét. Tudta, hogy tanítványainak a mennyből kell kapniuk az erőtöbbletet. Tudta, hogy csak akkor hatásos az evangélium, ha forró szívek és beszédes ajkak hirdetik, akiket áthat annak ismerete, „aki az út, az igazság és az élet”. A tanítványokra bízott munka fokozott teljesítőképességet fog igényelni, mert a gonoszság áradata erősen és hatalmasan hömpölyög feléjük. A sötétség hatalmasságainak buzgó és elszánt vezető a parancsnoka; Krisztus követői pedig csak az Istentől nyert Lélek segítségével harcolhatnak az igazságért. – Az apostolok története, 31./old.
Most a Megváltó szeme a jövőbe néz, látja a szélesebb területet, ahol halála után tanítványai lesznek bizonyságtevői. Profetikus pillantása befogja szolgáinak tapasztalatait minden korban, míg másodszor is eljön. Bemutatja követőinek a rájuk váró küzdelmeket, felfedi a csata jellegét, tervét. Feltárja a rájuk leselkedő veszélyeket, a szükséges önmegtagadást. Azt kívánja, legyenek tisztában az árral, és ne lephesse meg őket az ellenség. Nem test és vér ellen kell hadakozniuk, hanem „a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12). Természetfeletti erőkkel kell harcolniuk, de biztosak lehetnek a természetfeletti segítségben is. A menny minden lénye jelen van ebben a seregben, és közöttük van, aki „annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid 1:4). A Szentlélek, a mennyei seregek fejedelmének helyettese lejött vezetni a harcot. Azok az emberek, akik ebben a küzdelemben részt vesznek, lehetnek tökéletlenek, rájuk nehezedhetnek bűneik és hibáik, de Isten kegyelme mindenkié, aki töredelmesen keresi. A Mindenható ereje azok oldalán sorakozik fel, akik Istenben bíznak. – Jézus élete, 352./old.
Isten próbákon át vezet bennünket, hogy még közelebb húzódjunk hozzá. A zsoltáros ezt mondja: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” Dávid kiemelkedő személyiség volt. Élettörténete minden lélek számára érdekfeszítő, aki az örök győzelmekért küzd. Élete során két hatalom küzdött a lelkéért. A hitetlenség összevonta seregeit, és próbálta eltakarni előle az Isten trónja felől rááradó világosságot. Nap mint nap dúlt szívében a háború, mert Sátán próbálta ellensúlyozni az igazság erőinek minden közbelépését. Dávid megértette, hogy mit jelent hatalmasságok, az élet sötétségének világbírói és a gonoszság lelkei ellen küzdeni. Néha úgy tűnt, hogy az ellenség győzelmet arat felette, de végül mégis győzött a hit, és Dávid örülhetett Jehova üdvözítő hatalmának. – Signs of the Times, 1909. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése