A Szentlélek késztetései

Amint elgondolkodott a közötte és felesége között kialakult érzelmi távolságról, tudta, hogy rosszat tett. Goromba és kíméletlen volt, olyanokat mondott, amiket azóta megbánt. Mégis arra gondolt a következő pillanatban, hogy a felesége vajon nem érdemelte meg, legalább részben? Ismerős a gondolatmenet? Gyorsan át lehet kapcsolni a bűntudat érzéséből a gondolataink és cselekedeteink igazolásába. Nem mindig könnyű bocsánatot kérni, amikor rossz fát tettünk a tűzre, miközben ez olyan fontos, ha vissza akarjuk építeni és meg akarjuk erősíteni a kapcsolatainkat. Mindez ránk és Istenre is igaz. A Szentlélek gyakran arra késztet, hogy elkövetett bűneinkre gondoljunk. A szívünk megindul az emlékeztetők hatására, azonban olyan könnyű elhallgattatni azt a halk, gyenge hangot, amikor igazoljuk magunk előtt, miért cselekedtünk mégis úgy, ahogy. A Szentlélek egyik szerepe, hogy... 

„megfeddi a világot bűn… tekintetében”. (Jn 16:8) 

Micsoda rendkívüli ajándék ez Istentől 

(Lk 11:13). Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. /RÚF/, 

...hiszen éppen erre van szükségünk, hogy csökkentsük a távolságot, amely lopva egyre inkább közénk és Isten közé áll, ahogy haladunk az úton 

(Hóseás 6:1-11). „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. (2) Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. (3) Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” (4) Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. (5) Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. (6) Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (7) De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. (8) Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. (9) A papok társasága olyan, mint a lesben álló rablóbanda: embereket gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. (10) Szörnyűségeket láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. (11) Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán. /RÚF/ 

Gondolkodj el a Szentlélek szerepéről a Szőlőtőkébe való beoltás folyamatában! 

(Jn 15:4. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. /RÚF/

 „Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust… sírunk bűneink miatt, amelyek szenvedést okoztak neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet”. (Ellen G. White: Jézus élete. 246./old.) 

Az az igazság, hogy nem növekedhetünk az Istennel való kapcsolatunkban, amíg a magunk választotta, becsben tartott bűneink közénk állnak. Mindannyian híjával vagyunk Isten dicsőségének, de megtérhetünk (és meg is kell térnünk) bűneinkből, amikor a Szentlélek eszünkbe juttatja azokat.

 (Ef 4:30). És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. /RÚF/)

White idézet: Isten szerény körülmények között élő férfiakat ihlet majd, hogy hirdessék a jelenvaló igazságot. Sok ilyen személyt látunk majd szorgoskodni mindenfelé, akiket Isten Lelke késztet eljuttatni a világosságot a sötétben élőkhöz. Mintha az igazság tüzének vágya égne csontjaikban, hogy világosságot vigyenek a sötétségben élőkhöz. A tanulatlanok közül is sokan fogják hirdetni Isten Igéjét. Isten Lelke gyermekeket késztet majd, hogy hirdessék a menny üzenetét. Isten kitölti Lelkét azokra, akik engednek buzdításainak. Lerázzák a gúzsba kötő szabályokat és óvatosságot, és csatlakoznak az Úr seregeihez. 

A jövőben a Szentlélek átlagos körülmények között élő embereket késztet majd arra, hogy feladva korábbi foglalkozásukat, menjenek és hirdessék az irgalom utolsó üzenetét. A lehető leggyorsabban készíti fel őket a munkára, hogy siker koronázza igyekezetüket. Együttműködnek a mennyei eszközökkel, mert hajlandók áldozni és áldozattá válni a Mester szolgálatában. Ezeket a munkásokat senkinek sincs joga akadályozni. Mikor útra kelnek betölteni a nagy küldetést, kívánjuk nekik, hogy Isten kísérje őket az úton. Ne gúnyoljuk őket, amikor a föld lezüllött helyein vetik az örömhír magvait. 

Sem megvenni, sem eladni nem lehet az élet legbecsesebb dolgait – az őszinte odaadást, a becsületet, az igazmondást, a tisztaságot, a szeplőtlen megvesztegethetetlenséget, amelyek egyformán rendelkezésre állnak mind a tanulatlanoknak, mind a tanultaknak, bármelyik fajnak, egyszerű földművesnek vagy trónon ülő királynak. Egyszerű munkások, akik nem bíznak a maguk erejében, hanem őszinte odaadással fáradoznak mindig Istenben bizakodva, együtt örülnek majd az Üdvözítővel. Kitartó imájuk lelkeket vezet a kereszthez. Jézus együttműködik önzetlen igyekezetükkel. Ő készteti a szíveket, és tesz csodákat a lelkek megtérése érdekében. Férfiakat és nőket gyűjtenek majd be a gyülekezet közösségébe. Imaházakat építenek és iskolákat alapítanak, szívük pedig örömmel telik meg, amikor látják Isten szabadítását. – To Be Like Jesus, 225./old. 

Nem hiábavaló annak az embernek a könyörgése, akit őszinte vágy indít imára. Az Úr teljesíti szavát és elküldi Szentlelkét, aki az embert az Atya iránti bűnbánatra, és Jézus Krisztus iránti hitre vezeti. A hívő vigyázni és imádkozni fog, és elhagyja bűneit, és az Isten parancsolatainak megőrzésére való odaadó igyekezettel kinyilvánítja őszinteségét. Hitét imával elegyíti, és nemcsak hisz, hanem a törvény előírásainak is engedelmeskedik. Krisztus oldalán állónak vallja magát és elutasít minden olyan szokást és kapcsolatot, amely elvonná szívét Istentől. 

Aki valamikor Isten gyermekévé lesz, annak el kell fogadnia azt az igazságot, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot nem kevesebb, mint Krisztus engesztelő áldozata által nyerheti el. Ebben megbizonyosodva a bűnösnek erőfeszítéseket kell tennie az érte végzett munkával összhangban, és fáradhatatlan esedezésekkel a kegyelem trónjához folyamodni, hogy Isten megújító ereje a lelkébe térhessen. 

Isten csak a bűnbánó embernek bocsát meg, de azt, akinek megbocsát, először bűnbánatra indítja. Isten biztosította a feltételeket – Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek számláján megjelenik. A drága, makulátlan ruha, mely a menny szövőszékén készült, biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül…” (Ésa 61:10) – Szemelvények E. G. White írásaiból, 1. köt., 393./old. 

Az élet rohanása

 

Nagyon sűrű hét volt. Noha tudta, hogy még rengeteg a tennivaló a szombat beállta előtt, a sürgető feladatok felemésztették a fontosakat, és mire észbe kapott, a nap már le is nyugodott. A család együtt költötte el a különleges péntek esti vacsorát, és közösen vettek részt az áhítaton. Amikor azonban eljött a szombat reggel, és korán felébredt, akaratlanul is észrevette a piszkos fürdőszobát, amit gyorsan át is törölt. Aztán látta, hogy kisfia bevizelt, így az ágyneműt a többi ruhával együtt bedobta a mosógépbe. Miközben a reggelit készítette a családnak, rájött, hogy nincs desszert az ebédhez, ezért gyorsan sütött egy banánkenyeret. Látta, hogy a férjének ki kell vasalni egy inget, amiben a gyülekezetbe megy, így azt is megcsinálta, majd összehajtogatott néhány ruhát és kivitte a szemetet. De hirtelen szíven ütötte a gondolat – ez a szombat napja, a nap, amit mindennél jobban szeret: „Én mégis ilyesmit csinálok, hagyom, hogy ezek elvonjanak attól, amiről a szombat igazából szól, Istentől, akihez e napon közelebb tudok húzódni.” Egy pillanatra elméje igazolást igyekezett fabrikálni ahhoz, amiket tett – mindezt tényleg meg kellett csinálni. Tényleg? 

Rájött, hogy pont úgy tett, mint Márta, aki „a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva” (Lk 10:40), /ÚRK/, miközben az Ige Jézusa visszhangzott a gondolataiban: 

„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha”. (Lk 10:41-42), /ÚRK/ 

A jó rész! Ülni Jézus lábánál, akit oly mélyen szeretünk, nemcsak szombaton, hanem mindennap. Ő ma reggel nem ezt a részt választotta. Szerette Istent, mégis oly könnyű volt elfelejteni, hogy Ő a szombatot az idő ajándékaként készítette számára, hogy a kapcsolatukat erősítsék. Csendes sírás fogta el, amint ezen gondolkodott a konyhában állva. Ennek a kis történetnek nem az a célja, hogy figyelmünket arra irányítsa, mit szabad és mit nem szombaton. Sokkal inkább emlékeztető kíván lenni, miért fontos tisztában lenni azokkal a dolgokkal, amelyek gyengítenek minket, amelyek megtörik az Istennel kialakított kapcsolatunkat. Amikor a szívünk megtelik a bűn és az Istentől elválasztottság fájdalmával, és Istenhez kiáltunk, Jézus nagyon közel van.

 (Zsolt 53:3). Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. /RÚF/ 

Vérfoltos kezében fehér ruhát tart. Látja a megtérő könnyeit, és leveszi róla a szennyes ruháit, majd az igazság tiszta ruhájába öltözteti. Tisztasága elfedi bűneinket – teljesen és tökéletesen. Megmoshatjuk ruháinkat vérében. 

(Jel 7:14). Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. /RÚF/ 

Krisztus igazsága mennyire fontos számunkra? 

(Ézs 61:10). Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. /RÚF/; 

(Ézs 64:5). Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. /RÚF/; 

(Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/ 

White idézet: A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell… A fehér gyolcs – ahogy a Szentírás mondja – „a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel 19:8; Ef 5:27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. 

Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. De amikor vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni. 

Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt mondja: „Minden… igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha.” (Ésa 64:6) Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A menny szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának szeplőtelen palástja. 

Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el Teremtőnk elől. – Isten csodálatos kegyelme, 24./old. (január 16.) 

Jézus Krisztus ruhát készített számunkra – igazságának ruháját, amelyet majd ráhelyez minden megtért, hűséges lélekre, aki hittel fogadja el azt. János mondta: „Íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29) A bűn a törvény áthágása. Krisztus meghalt, hogy minden embert megszabadíthasson a bűntől. 

Fügefalevelekből készült ruha sosem tudja eltakarni a mezítelenségünket. A bűnt kell eltávolítani, hogy Krisztus igazságának ruhája befedezze azt, aki áthágta Isten törvényét. Utána pedig, amikor az Úr ránéz a hűséges bűnösre, nem a fügefaleveleket látja, hanem Krisztus igazságának ruháját, amely nem más, mint a Jehova törvénye iránti tökéletes engedelmesség. Így fedezi el az ember mezítelenségét, de nem fügefalevelekkel, hanem Krisztus igazságának ruhájával. 

– The Upward Look, 378./old. 

Megtérés és bűnbocsánat

 

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9)

Oly távolinak tűnt az ígéret földje a pusztában a felhőoszlop lábánál táborozó izraeliták számára. Mózes eltűnt a vastag felhőrétegben, ami a Sínaihegy tetejét napokkal korábban elborította. Biztos nem is él már a vezetőjük, gondolták, ha nem halt éhen ennyi idő alatt, az emésztő tűz a hegytetőn biztosan végzett vele. A keverék nép (az izraeliták és az egyéb népek, akik kijöttek velük a kivonuláskor) nyugtalanná és türelmetlenné vált, készen arra, hogy elinduljon a tejjel és mézzel folyó föld felé. Bár ugyanezek az emberek néhány nappal korábban ünnepélyes szövetséget kötöttek Istennel, miszerint engedelmeskedni fognak neki, egy képre vágytak, ami az Istenüket kiábrázolja, amit láthatnak. Ezért összegyűltek Áron sátra körül, és azt követelték tőle, hogy készítsen nekik bálványszobrot. Mivel féltette az életét, Áron engedett a kérésnek. 2Mózes 32-34. fejezetében láthatjuk, hogyan teljesedik ki a történet.

Ez a történet csak egy azok közül, amelyeket a Szentírásban a megtérés és a megbocsátás témájáról írtak, ami a heti témánk. Tartsd emlékezetedben a heti aranyszöveg üzenetét, miközben a napi leckéket tanulmányozod! Valóban elkövetünk bűnöket, de Jézus kereszthalálának és a megváltási tervnek köszönhetően a bűnbocsánat elérhető a bűnbánó és bűneit őszintén megvalló ember számára. 

White idézet: Aki a feddhetetlenség mennyei szövőszéken készült makulátlan ruháját viseli, melyben nincs egyetlen fonál sem, amelyre jogot formálhatna a bűnös emberiség, az Isten jobbján állhat majd. Hűséges gyermekeire Isten maga adhatja fel feddhetetlenségének tökéletes ruháját. Akik üdvösséget nyernek Isten országában, semmivel sem büszkélkedhetnek; minden dicsőítésük és magasztalásuk Istenhez tér vissza... 

Nem a bűnös békél meg Istennel, őneki csak el kell fogadnia Krisztust, mint békéjét és feddhetetlenségét. Az ember így egyesül Jézussal és az Atya Istennel. Nincs más út, amely révén az ember szentté válhatna, csak a Krisztusba vetett hit. Mégis sokan hiszik azt, hogy a megtérés egyfajta felkészülés, amit az embernek egyedül kell megvalósítania, mielőtt Krisztushoz jön, neki kell megtennie néhány lépést annak érdekében, hogy megtalálja Krisztust, aki közbenjár érte. Való igaz, hogy a megbocsátás előtt szükség van a megtérésre, de a bűnösnek már az előtt Krisztushoz kell jönnie, hogy megtalálná a megtérést. A lelket Jézus erősíti és világítja meg hatalma által, hogy a megtérés istenfélelemben és a tőle kapott erő által valósuljon meg… A megtérés Jézus Krisztus ajándéka, mint ahogyan a bűnbocsánat is. Nincs megtérés Krisztus nélkül, mivel a megtérésnek is Ő a szerzője, és csak általa igényelhetjük bűneink bocsánatát. Az embereket a Szentlélek vezeti el a megtérésre. A megbánás ajándéka Krisztustól jön, mint ahogy a megbocsátás ajándéka is; a megtérést és a bűnöknek bocsánatát pedig csak Krisztus engesztelő vére által nyerhetjük el. Akiknek Isten megbocsát, azokat előbb megtérésre vezeti. – That I May Know Him, 109./old. 

Nikodémushoz hasonlóan nekünk is ugyanúgy kell életre jutnunk, mint aki első volt a bűnösök között. Jézuson kívül „nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. (ApCsel 4:12) Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre. A bűnt megbánni sem tudjuk Isten Lelkének segítsége nélkül. A Szentírás azt mondja Krisztusról: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (ApCsel 5:31) A bűnbánat éppúgy Krisztustól jön, mint a megbocsátás. 

Akkor tehát hogyan üdvözülünk? „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában” (Jn 3:14), úgy emeltetett fel az embernek Fia; és mindenki, akit a kígyó becsapott és megmart, ránézhet és élhet. „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Jn 1:29) A keresztről áradó fény kinyilatkoztatja Isten szeretetét. Szeretete hozzá vonz. Ha nem állunk ellent ennek a vonzásnak, akkor a kereszt lábához fog vezetni, mint olyanokat, akik megbánták bűneiket, és akikért a Megváltót megfeszítették. Ekkor Isten Lelke hit által lélekben új életet hoz létre. A gondolatok és vágyak összhangba kerülnek Krisztus akaratával. A szív, az elme újjáteremtődik annak képmására, aki azon munkálkodik, hogy egészen alárendeljük magunkat neki. Ekkor Isten törvénye beíródik az elmébe és a szívbe, és elmondhatjuk Krisztussal: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem.” (Zsolt 40:9) – Jézus élete, 175./old.