„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján” (Jel 3:21), /ÚRK/.
Néhányunk számára talán a gyengeségünk és tehetetlenségünk felismerése, Jézus feddésének az elfogadása, a megtérés, az igazság Jézus által kínált köntösének felvétele a legnagyobb kihívás, amivel valaha szembesülünk. Lenyűgöző viszont, hogy Jézus nagyon is jól érti kétségbeejtő állapotunkat, langymelegségünket, és azonosul velünk (miközben Ő sosem volt langymeleg). Azt mondja: „Aki győz… amint én is győztem” (Jel 3:21). Mivel meghalt értünk, legyőzte a bűnt és annak következményeit is. Pontosan érti a bűn ellen vívott csatáinkat, és ezért ígéri, hogy segíteni fog bennünket. A Bibliában sokan elfogadták Isten szövetségi meghívását. Ez a Biblia teljes egészén végigvezető nagy narratíva vagy téma. Amikor ezekre az emberekre tekintünk, látjuk, hogy Isten más és más korokban különféleképpen lépett velük kapcsolatba.
(1Móz 2:7). Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. /RÚF/;
(1Móz 3:8-10). Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. (9) De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. /RÚF/
(1Móz 5:24). Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. /RÚF/
(1Móz 6:13). Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. /RÚF/
(1Móz 12:1-4). Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (2) Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. (3) Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (4) Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. /RÚF/
(2Móz 34:29). Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. /RÚF/
Akár fizikailag együtt sétált a gyermekeivel, akár csak beszélt velük, igazából mindig is arra vágyott, hogy közeli kapcsolatban legyen az emberiséggel. Nem számít, milyen most a kapcsolatod Istennel, akárhogy is legyen, Ő közel akar lenni hozzád:
„A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel. Újra fölépítelek téged, és felépülsz…” (Jer 31:3-4) /ÚRK/.
Akár most kezdődik a napod, akár éppen véget ér, Isten keres téged, és vár, mert közelebb kíván vonni magához. Fel akarja építeni vagy újra akarja építeni a kapcsolatodat vele. Amennyiben végül ez nem sikerül, nem az Ő hibája lesz, hanem kizárólag a tiéd.
White idézet: Kívánságod, hogy az Úr tetszésére élj, ezt pedig megteheted, ha ígéreteiben hiszel. Isten arra vár, hogy kegyelmes tapasztalat kikötőjébe vezessen, s így szól hozzátok: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Nyugtalan időket éltetek át, ám Jézus felszólít titeket: „Jöjjetek énhozzám, … s én megnyugosztlak titeket.” Ha Krisztus öröme él a Lélekben, ez az öröm felülmúlhatatlan. „Akkor örvendenek”, mert az a kiváltságuk, hogy az Örökkévaló Szeretet karjaiban megnyugodhatnak…
Isten arra vár, hogy bűnbocsánatának áldását, az életszentségnek ajándékait árassza mindnyájatokra, akik hisznek és elfogadják az általa felajánlott üdvösséget. Krisztus készen áll, hogy a bűnbánó bűnöshöz így szóljon: „Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztettelek téged!” Jézus Krisztus vére az ékesen szóló könyörgés, amely a bűnös érdekében beszél, közbenjár. Ez a vér „megtisztít minden bűntől”.
Kiváltságotok, hogy Jézus szeretetében bízzatok, üdvösségetekre. A legteljesebb, legbiztosabb, legnemesebb módon, hogy mondjátok, Ő szeret engem, elfogad engem, benne bízom, mert életét adta értem. Minden kételyt a legjobban eloszlat, ha kapcsolatunk van Krisztus jellemével. Ő mondja: „Aki énhozzám jő, azt semmiképpen ki nem vetem.” Más szóval, nem vethetem ki, mert szavamat adtam, hogy elfogadom. Fogjad Krisztust szaván, ajkad pedig hirdesse, hogy győzelmet arattál. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 516-517./old.
Amikor a bűnös a kereszthez ér és felnéz arra, aki meghalt üdvössége érdekében, örömmel töltekezhet be a szíve, hiszen megbocsáttattak a bűnei. A kereszt elé térdelve a legmagasztosabb helyre jutott, ahová ember kerülhet. Jézus Krisztus arcáról Isten dicsőségének ismerete sugárzik, ajkai pedig megbocsátást szólnak: „Immár éljetek, ti bűnösök! Megtérésetek elfogadást nyert, mert én megtaláltam a megváltás útját.”
A kereszt által tanuljuk meg, hogy mennyei Atyánk végtelen és örök szeretettel szeret, és az anyai szeretetnél mélyebb szeretettel vonz magához. Nem csoda, hogy Pál ki tudta jelenteni: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” Hasonlóképpen a mi előjogunk is, hogy dicsekedhetünk a golgotai kereszttel, és teljes valónkat átadhatjuk annak, aki életét adta értünk. Utána pedig, ha már az arcáról sugárzó szeretet ránk ragyog, ezt a világosságot tovább áraszthatjuk a sötétségben élőkre is. – Our High Calling, 46./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése