(Jel 3:14-22). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: (15) Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! (16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (17) Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. (22) Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! /RÚF/
Annak a kijelentésével kezdi, hogy Ő „a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete” (Jel 3:14). Márpedig a hű és igaz tanúbizonyság nem hazudik, hanem nyíltan és őszintén beszél.
Jézus kijelenti nekünk, az utolsó idők népnek, hogy tudja, kik vagyunk. Sem melegek, sem hidegek nem vagyunk, mivel a saját nézőpontunk szerint semmire sincs szükségünk. A napok, hetek egyre múlnak, és mi alig foglalkozunk Istennel, és azt hisszük, mindez elég. Csakhogy ez önbecsapás. Sokkal nagyobb szükségünk van Jézusra, mint ahogy el tudnánk képzelni. Bárcsak teljes szívvel tudnánk szeretni Őt, teljes szívvel tudnánk érte élni, vagy hagyni az egészet! Isten szemében még az iránta való közömbösség is jobb, mint a félszívvel való követés. Jézus azt mondja, hogy emiatt kivet bennünket a szájából. Ám mindez még nem következett be, és arra kér minket, hogy hozzunk jó döntéseket vele kapcsolatban.
A régi időkben valamit „venni” leginkább barterben való cserét vagy szimpla cserekereskedelmet jelentett. Jézus ebben az igeszakaszban nagylelkű ajánlatot tesz nekünk: problémás életünkért cserébe saját aranyát kínálja, általa készített fehér ruhát és szemgyógyító kenőcsöt. Az igazsága hibátlan köntösével akar befedni bennünket, meg akarja nyitni a szemünket, hogy lássuk, hogyan változtat meg mindent az életünkben a tényleg megfelelő kapcsolat vele. Mindazt kínálja, amire tényleg szükségünk van, leginkább azért, mert pont azt nem tudjuk magunknak biztosítani, amire tényleg szükségünk van. Egyedül Ő képes ezeket megadni, és nekünk adja, ha mi is ezt akarjuk.
White idézet: A Krisztus idejében élő zsidókhoz hasonlóan ma is sokan hallják az igazságot és hisznek, mégsem hajlandók az engedelmesség útjára lépni és elfogadni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban felfedezhető. Attól tartanak, hogy elveszítik a világi előnyöket. Elméjük összhangban van az igazsággal, csakhogy ez engedelmességet, önmegtagadást és kereszthordozást feltételez, mint ahogy azt is, hogy nem szabad emberben vagy emberi erőben bízniuk, ezért elfordulnak a kereszttől. Letelepedhetnének Jézus lábai elé, hogy naponta tanuljanak attól, akinek az ismerete maga az örök élet, de ezt nem akarják.
A megváltott lélek vesse alá saját terveit, önfelmagasztaló, nagyratörő céljait, és járjon azon az úton, amit Jézus mutat számára. Értelmét alá kell vetnie Jézusnak, hogy Ő megtisztíthassa és megfinomítsa. Ez akkor valósul meg, amikor az Úr Jézus tanításait megfelelő módon fogadják el. Az énnek még abban az esetben is nehéz naponta meghalnia, ha Isten kegyelmének csodálatos megnyilatkozása feltárja azt a szeretetet, amellyel Ő megelégíti a lélek szükségleteit.
Ó, mily nagy szükségünk van jobban megismerni az Úr Jézust! Igazodnunk kell akaratához, terveit kell teljesítenünk és teljes szívből ki kell jelentenünk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Felettébb vágyom látni, hogy gyülekezeteink sokkal jobb állapotba kerülnek, mint most, mivel lágymeleg vallási életünkkel minden nap megszomorítjuk a Szentlelket. Krisztus mondta: „Sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:15-16)
Ó, mennyire magasztalt és dicsőített lehetne Krisztus a világiak és az istentelenek előtt, ha a követői azok lennének, akiknek vallják magukat – igazi keresztények, akik Krisztus szerelemének késztetésére megismertetik Őt a bálványimádó világgal, és rámutatnak arra az éles ellentétre, ami húzódik az Istent szolgálók, és az Őt nem szolgálók között… Beszélnünk kell az embereknek Krisztus szeretetéről, ehhez azonban tapasztalatból kellene ismernünk, hogy milyen is az, amikor ez a szeretet a szívben lakozik. Ha kihasználják a kínálkozó alkalmat, akkor mindenkinek bőven lesz lehetősége a munkára. – This Day with God, 64./old.
A magukat Isten gyermekeinek vallók közül sokaknak az állapota a Laodiceához intézett üzenetet igazolja. Isten szolgái előtt felbecsülhetetlen értékű igazságok lettek feltárva, amelyek gyakorlatba ültetve megmutatják a különbséget az Istent szolgálók és az Őt nem szolgálók között…
A Biblia Isten felfoghatatlan gazdagságainak tárháza. Ám akik nem ismerik az igazságot, nem értik meg olyan mértékben, ahogyan megérthetnék. Szívükben és életükben nincs meg Krisztus szeretete. Az Ige kutatója az élő kútforrásból merít. Az egyháznak az Ige lelkiségéből kell innia. Az Istenért végzett szolgálatnak különbnek kell lennie gyenge vallási tapasztalatnál, amelyből hiányzik az élet és az érzelem, és amely a hívőket elkülöníti a hitetlenektől. – Our High Calling, 348./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése